Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)
1933-10-12 / 232. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ RSS offstener H 7 A törvényszék pénzbüntetésre ítélte Pázmándy Dénest, mert azt írta Lukachích Gézáról, hogy kötelességmulasztásával elősegítette az októberi forradalmat Az ítélet végrehajtását felfüggesztették . Az indokolás feltűnő megállapításai Lukachích altábornagy működéséről (Saját tudósítónktól.) A büntetőtörvényszék Töreky Géza elnöklete mellett szerdán befejezte Pázmándy Dénes rágalmazási perének tárgyalását. Pázmándy — mint ismeretes — cikket írt Lukachích Géza ny. altábornagy könyvéről és e cikk egyes kitételeit sérelmezte az altábornagy. Pázmándy az előző tárgyalásokon tagadta bűnösségét, mondván, hogy ő igazolni tudja a cikk állításait, nevezetesen azt, hogy az 1918. évi októberi forradalom eseményeit megfelelő és erélyes eljárással fel lehetett volna tartóztatni. Lukachích azonban kötelességmulasztást követett el. A bíróság megengedte a valódiság bizonyítását, az előző tárgyalásokon több tanút már ki is hallgattak ebben az ügyben és szerdán folytatták a tanúkihallgatásokat. Szepessy Aladár ny. altábornagy, aki már legutóbb vallomást tett, szerdán újból a törvényszék elé állt és pótlólag elmondotta, hogy Lukachich a katonaság jólétéről és fegyelméről állandóan gondoskodott. Károlyi Mihály intézkedett úgy, hogy vérnek nem szabad folyni. Lukachichot erőskezű, szigorú parancsnoknak ismerték, mindent megtett, amit lehetett. Hogy mégsem sikerült elfojtani a lázadást, annak magyarázata az, hogy elődje a karhatalom megszervezése érdekében semmit sem tett. — Nem tudtak volna összeszedni katonákat, akik engedelmeskedtek volna a parancsnoknak! — kérdezte az elnök. — Az utolsó napokban, alig hiszem, hogy ilyen csapatot össze lehetett volna toborozni. — Ön azonban még rendelkezett intakt katonákkal! — jegyezte meg Töreky elnök. A következő tanú Bartha Albert volt hadügyminiszter. Elmondotta, hogy annak idején a második balkáni hadseregnek volt vezérkari főnöke Temesvárott. Az tény, hogy megtagadta Lukachidhnak a segítségnyújtást, de erre megvolt az oka. — Tiszti rohamcsapatok felállításával lehetettvolna valamit elérni a forradalom megelőzésére! — kérdezi Buza Barna védő. — Talán lehetett volna valamit csinálni —, hangzott a válasz. — Amikor átvettem a hadügyminisztériumot, kétségbeejtő helyzetet találtam. Én nyomban megszüntettem a nemzetőrséget. Mackensennel titkos szerződésem volt, hogy amíg én itt a rendet fenntartom, ő visszatartja a cseheket és a románokat. Temesvárott november 20-án lázongó katonák kiszabadítottak 8000 orosz hadifoglyot, akik vonatot rekviráltak, lerombolták a temesvári pályaudvart, gyújtogattak, raboltak. Egyetlen karhatalom állott rendelkezésemre, a hadapródiskola 75—16 éves gyermekei, akiknek két géppuskát adtam és ők rendet is csináltak. Friedrich István az októberi forradalom izgalmas eseményeiről Ezután Friedrich Istvánt szólította be a teremőr. A volt miniszterelnök elmondotta, hogy annak idején egyszer találkozott Lukachichal az Astoria-szállóban. A nemzeti tanácsból telefonáltak neki, hogy tárgyaljon vele. — El is mentem az Astoriába, ahol 8excellenciáját nagyon kellemetlen helyzetben találtam. Csak később vettem észre, hogy őexcellenciája nincs olyan helyzetben, hogy intézkedni tudjon. Nem tudtam azt sem, hogy saját jószántából volt-e tett vagy behozták. A kardja sem volt nála. Én ajánlottam neki, hogy mivel a katonák és a" nép hangulata nagyon Lukachich-ellenes volt, menjen ki "az erkélyre és szóljon a tömeghez. Őexcellenciája ezt megtagadta, mire én mentem ki a balkonra és mondtam, hogy Lukachich itt van s a nemzeti tanáccsal egyetértésben fog eljárni. Friedrich István állandóan hangsúlyozta tanúvallomásában, hogy Lukachich nagyon kellemetlen helyzetben volt az Astoriában, de arról, hogy mit csinálhatott volna, nem tudott véleményt mondani. Arról sem tud, hogy Lukachichot bárki is eltiltotta volna a fegyverhasználattól. — Voltak zavargások a Lánchídnál? — kérdezi Méhes szavazóbíró. — Küldöttség ment a Lánchídon keresztül Budára, — teszi meg vallomását Friedrich István az emlékezetes lánchídi csatáról — de ez semmiféle rendzavarást nem okozott. Egy-két meggondolatlan ember azonban a levegőbe lőtt, mire egy csendőr lövést adott le, ami két ember halálát okozta. Ez volt a »lánchídi csata«. A katonaság nem használt fegyvert. Senkinek esze ágában sem volt, hogy fegyvert használjon. Nem is volt ki ellen, mert hiszen kivétel nélkül mindenki behódolt a Nemzeti Tanácsnak, amelynek kezében volt mindent hatalom. Friedrich István a védő kérdésére ezután még elmondta, hogy riadószázadokkal helyre lehetett volna állítani a rendet, mint ahogy ő rendet is teremtett gróf Festetics és Barta miniszter segítségével. Schitzler Rezső ügyészségi alelnök kérdésére elmondotta még pótlólag Bartha, hogy utasítás szerint a királynak nem volt szabad rossz jelentést tenni. Egy alkalommal ő is jelentkezett a királynál egy hajón, jelentést tett a bosnyákok lázadásáról. »Mindent meg kell tenni a lázadás letörésével, — válaszolta a király, de szigorúan megtiltotta, hogy vért ortsanak. Akkor is jelen volt Bartha, amikor a király a horvátországi eseményekkel kapcsolatban is megtiltotta a fegyverhasználatot. — Ezt a parancsot azonban nem publikáltam, de amikor szükségesnek láttam közérdekből, mégis levettem. Az elnök ezután felolvastatta gróf Hadik János tanúvallomását. Hadik ugyanis közölte, hogy beteg, nem jelenhet meg s így előző napon betegágyánál foglalták írásba vallomását. E vallomás szerint Hadiknak Lukachich kijelentette, hogy kezében van a hatalom, később azonban kiderült, hogy ez tévedés volt. A fegyverhasználat kérdése a tanácskozások közben nem merült fel, de vannak általános szabályok a katonaságnál és a katonának nem kell újból felhatalmazást kérnie. Hadik szerint nem az erény hiánya, hanem az előrelátás hiánya idézte elő a bekövetkezett eseményeket. Wekerle és Szurmay elmulasztották a preventív intézkedéseket. Megállapítja Hadik tanúvallomásában, hogy Lukachích nem tanúsított gyáva magaviseletet, sem ijedtséget, de megemlíti azt is, hogy katona nem kér engedélyt a lövetésre, ha arra okok kényszerítik. Nem felel meg a valóságnak, hogy Lukachích összeköttetést tartott fenn a Nemzeti Tanáccsal, ellenkezőleg az ő óhaja is az volt, hogy le kell tartóztatni a Tanács tagjait. Ezzel befejeződött a bizonyítási eljárás és Schüssler Rezső ügyészségi alelnök mondotta el vádbeszédét, amelyben rámutatott arra, hogy a vádlottnak egyáltalában nem sikerült a valóság bizonyítása, sőt minden állításának az ellenkezője nyert beigazolást. Hogy október 30-ikáról 31-ikére virradó éjszaka miért nem avatkozott az események folyásába Lukachich, erre azt kell megjegyezni, hogy egész éjszaka folytak a tárgyalások, mindenki a király intézkedését várta, senki sem tudta, ki az úr, ki parancsol. Mikor pedig Károlyit nevezték ki, Károlyi rögtön meg is vonta Lukachichtól a városparancsnokságot, akinek így nem is volt módja semmiféle beavatkozásra. Buza Barna védőbeszédében azt fejtegette, hogy a bizonyítási eljárás igazolta a cikk állításait és felmentést kért. Szerinte az, hogy Lukachich altábornagy megakadályozhatta volna a forradalom kitörését, a történelem vitás kérdése, de a cikk idevonatkozó része nem rágalmazás és becsületsértés. A cikknek azt az állítását, hogy Lukachích az Astoriában nem viselkedett hősiesen és annak a Nemzeti Tanácsnak védelmét vette igénybe, ijedten, amelynek tagjait előző nap még le akarta tartóztatni, a tanúk tökéletesen beigazolták a kormányzat gyengeségét, mégsem határozta el magát az előírt kötelességteljesítésen túlmenő egleálló intézkedésre, holott már akkor tisztán láthatta a helyzetet, amikor még kellő időben tehetett volna olyan intézkedéseket, amelyektől a közrend, a törvényes rend fentartását lehetett várni és remélni. Nem tett ilyen célirányos intézkedéseket, habár ez nem igényelt volna akkoriban valami nagyszabású, széleskörű, komplikált vállalkozást. Hogy ez így volt, mutatják a tárgyalás adatai. Kötelességmulasztás vagy kötelességszegés Lukachich terhére nem bizonyítható, hanem a vele szemben túlmenően támasztott igények be nem váltása okozta működésének sikertelenségét. Nem nyert beigazolást hogy Lukachich azért fordult a királyhoz, hogy működésére takarót keressen, az sem, hogy fel akarta ajánlani szolgálatait a nemzeti tanácsnak, az sem, hogy gyáván távozott volna az Astoriából, de beigazolást nyert az, hogy meg sem kísérelte a mentést, megvárta a katonaság teljes szétzüllését és a királynak a fegyverhasználat eltiltására vonatkozó parancsát sietett közhírré tenni. Az ügyészségi alelnök fellebbezést jelentett be főképpen az ítélet indokolása miatt, de a felfüggesztés miatt is. A védő a bűnösség megállapítása miatt fellebbezett, Pázmándy tudomásul vette az ítéletet. VEGYE OSZTÁLYSORSJEGYÉT GLORIA! BUDAPEST, VI, ANDRÁSSY UT16 •un ín mar 'B v»v-t H /fiSüí0 P3P6P12P24 I lUlinV 14. Telefón: 18-9-99 Az ítélet A törvényszék egyórás tanácskozás után hirdette ki ítéletét, amelyben bűnösnek mondotta ki Pázmándy Dénest sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében s ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Az indokolás megállapítja, hogy Lukachich Géza könyvében maga is megírta, hogy azokban az időkben látta úgy a katonai, mint a polgári EGY ÉJSZAKA ALATT megszűnhet minden lábrendellenesség . Világhírű, rádióaktív forrásokból nyert sók keverésével az orvosok egy minden lábrendellenesség ellen gyorsan ható szert találtak, a Saltrat Rodell-t keverte ezt forró vízbe, míg az tejszerűen néz ki és tegye égő, fájó lábait ebbe a rendkívüli hatású gyógyfürdőbe. Szúró fagydaganatok, fájdalom, égés, duzzadás és gyulladás — mint egy csoda által — eltűnnek. A tyúkszemek égése és marása megszűnik. Ezér az erős hatású sók enyhítik a gyulladásokat, gyorsan megpuhítják a tyúkszemeket és bőrkeményedéseket, úgy hogy azokat minden fájdalom nélkül kiemelheti. Másnap egy számmal kisebb cipőt viselhet és könnyen járhat és táncolhat. A Sahtrat Rodell helyreállítja a vérkeringést, felmelegíti a hideg lábakat, erősíti a gyenge bokákat, meggyógyítja a legérzékenyebb lábakat is. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban. Az eredményért szavatolva lesz, ellenkező esetben a pénz visszatéríttetik. Mihály Ottó, Budapest, Podmaniczky ucca 43. SZÜLŐK! Ne ítélkezzetek! Korunk legégetőbb problémája: A fel nem világosított leány, aki nem tudja még, hogy szívére, érzékeire vagy édesanyja szavára hallgasson-e? Elérkezik a döntő pillanat, amikor a vágy mármár rossz útra téríti, s tanácstalanul, sőt tudatlanul áll az élet nagy misztériumával szemben. Az ártatlanság ára című amerikai film ezt a kényes, de igen fontos problémát tárgyalja olyan megrázó, realisztikus színekben, amely gondolkodásra készteti úgy az anyákat, mint a lányokat. Feltárja mindkét szerelemnek szépségeit és mélységeit, finom meseszövéssel hozza elénk egy bukott úrileány érdekes történetét A film az egész világon nagy sikert aratott és azt hisszük, hogy Pesten is nagy port ver fel ez a nem mindennapi mű.