Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)

1933-10-12 / 232. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ RSS offstener H 7 A törvényszék pénzbüntetésre ítélte Pázmándy Dénest, mert azt írta Lukachích Gézáról, hogy kötelességmulasztásával elősegítette az októberi forradalmat Az ítélet végrehajtását felfüggesztették . Az indokolás feltűnő megállapításai Lukachích altábornagy működéséről (Saját tudósítónktól.) A büntetőtörvény­szék Töreky Géza elnöklete mellett szerdán befejezte Pázmándy Dénes rágalmazási perének tárgyalá­sát. Pázmándy — mint ismeretes — cikket írt Lukachích Géza ny. altábornagy könyvéről és e cikk egyes kitételeit sérelmezte az altábornagy. Pázmándy az előző tárgyalásokon tagadta bűnös­ségét, mondván, hogy ő igazolni tudja a cikk állí­tásait, nevezetesen azt, hogy az 1918. évi októberi forradalom eseményeit megfelelő és erélyes eljá­rással fel lehetett volna tartóztatni. Lukachích azonban kötelességmulasztást követett el. A­ bíró­­ság megengedte a valódiság bizonyítását, az előző tárgyalásokon több tanút már ki is hallgattak ebben az ügyben és szerdán folytatták a tanú­kihallgatásokat. Szepessy Aladár ny. altábornagy, aki már leg­utóbb vallomást tett, szerdán újból a törvényszék elé állt és pótlólag elmondotta, hogy Lukachich a katonaság jólétéről és fegyelméről állandóan gon­doskodott. Károlyi Mihály intézkedett úgy, hogy vérnek nem szabad folyni. Lukachichot erőskezű, szigorú parancsnoknak ismerték, mindent megtett, amit lehetett. Hogy mégsem sikerült elfojtani a lázadást, annak magyarázata az, ho­gy elődje a karhatalom megszervezése érdekében semmit sem tett. — Nem tudtak volna összeszedni katonákat, akik engedelmeskedtek volna a parancsnoknak! — kérdezte az elnök. — Az utolsó napokban, alig hiszem, hogy ilyen csapatot össze lehetett volna toborozni. — Ön azonban még rendelkezett intakt kato­nákkal! — jegyezte meg Töreky elnök. A következő tanú Bartha Albert volt hadügy­minisz­ter. Elmondotta, hogy annak idején a máso­dik balkáni hadseregnek volt vezérkari főnöke Temesvárott. Az tény, hogy megtagadta Luka­chidhnak a segítségnyújtást, de erre megvolt az oka. — Tiszti rohamcsapatok felállításával lehetett­­volna valamit elérni a forradalom megelőzésére! — kérdezi Buza Barna védő. — Talán lehetett volna valamit csinálni —, hangzott a válasz. — Amikor átvettem a hadügy­minisztériumot, kétségbeejtő helyzetet találtam. Én nyomban megszüntettem a nemzetőrséget. Macken­sennel titkos szerződésem volt, hogy amíg én itt a rendet fenntartom, ő visszatartja a cseheket és a románokat. Temesvárott november 20-án lázongó katonák kis­zabadítottak 8000 orosz hadifoglyot, akik vonatot rekviráltak, lerombolták a temesvári pályaudvart, gyújtogattak, raboltak. Egyetlen kar­hatalom állott rendelkezésemre, a hadapródiskola 75—16 éves gyermekei, akiknek két géppuskát ad­tam és ők rendet is csináltak. Friedrich István az októberi forradalom izgalmas eseményeiről Ezután Friedrich Istvánt szólította be a te­remőr. A volt miniszterelnök elmondotta, hogy annak idején egyszer találkozott Lukachich­al az Astoria-szállóban. A nemzeti tanácsból telefonál­tak neki, hogy tárgyaljon vele. — El is mentem az Astoriába, ahol 8excellen­ciáját nagyon kellemetlen helyzetben találtam. Csak később vettem észre, hogy őexcellenciája nincs olyan helyzetben, hogy intézkedni tudjon. Nem tudtam azt sem, hogy saját jószántából volt-e tett vagy behozták. A kardja sem volt nála. Én ajánlottam neki, hogy mivel a katonák és a" nép hangulata nagyon Lukachich-ellenes volt, menjen ki "az erkélyre és szóljon a tömeghez. Őexcellen­ciája ezt megtagadta, mire én mentem ki a bal­konra és mondtam, hogy Lukachich itt van s a nemzeti tanáccsal egyetértésben fog eljárni. Friedrich István állandóan hangsúlyozta tanú­vallomásában, hogy Lukachich nagyon kellemet­len helyzetben volt az Astoriában, de arról, hogy mit csinálhatott volna, nem tudott véleményt mondani. Arról sem tud, hogy Lukachichot bárki is eltiltotta volna a fegyverhasználattól. — Voltak zavargások a Lánchídnál? — kérdezi Méhes szavazóbíró. — Küldöttség ment a Lánchídon keresztül Bu­dára, — teszi meg vallomását Friedrich István az emlékezetes lánchídi csatáról — de ez semmiféle rendzavarást nem okozott. Egy-két meggondolat­lan ember azonban a levegőbe lőtt, mire egy csendőr lövést adott le, ami két ember halálát okozta. Ez volt a »lánchídi csata«. A katonaság nem használt fegyvert. Senkinek esze ágában sem volt, hogy fegyvert használjon. Nem is volt ki el­len, mert hiszen kivétel nélkül mindenki behódolt a Nemzeti Tanácsnak, amelynek kezében volt min­­d­ent hatalom. Friedrich István a védő kérdésére ezután még elmondta, hogy riadószázadokkal helyre lehetett volna állítani a rendet, mint ahogy ő rendet is teremtett gróf Festetics és Barta miniszter segít­ségével. Schitzler Rezső ügyészségi alelnök kérdésére elmondotta még pótlólag Bartha, hogy utasítás szerint a királynak nem volt szabad rossz jelen­tést tenni. Egy alkalommal ő is jelentkezett a ki­rálynál egy hajón, jelentést tett a bosnyákok lá­zadásáról. »Mindent meg kell tenni a lázadás le­­törésével, — válaszolta a király, de szigorúan megtiltotta, hogy vért or­tsanak. Akkor is jelen volt Bartha, amikor a király a horvátországi ese­ményekkel kapcsolatban is megtiltotta a fegyver­használatot. — Ezt a parancsot azonban nem publikáltam, de amikor szükségesnek láttam közérdekből, mégis levettem. Az elnök ezután felolvastatta gróf Hadik Já­nos tanúvallomását. Hadik ugyanis közölte, hogy beteg, nem jelenhet meg s így előző napon beteg­ágyánál foglalták írásba vallomását. E vallomás szerint Hadiknak Lukachich kijelentette, hogy kezében van a hatalom, később azonban kiderült, hogy ez tévedés volt. A fegyverhasználat kérdése a tanácskozások közben nem merült fel, de van­nak általános szabályok a katonaságnál és a katonának nem kell újból felhatalmazást kérnie. Hadik szerint nem az erény hiánya, hanem az előrelátás hiánya idézte elő a bekövetkezett ese­ményeket. Wekerle és Szurmay elmulasztották a preventív intézkedéseket. Megállapítja Hadik tanúvallomásában, hogy Lukachích nem tanúsított gyáva magaviseletet, sem ijedtséget, de megemlíti azt is, hogy katona nem kér engedélyt a lövetésre, ha arra okok kényszerítik. Nem felel meg a való­ságnak, hogy Lukachích összeköttetést tartott fenn a Nemzeti Tanáccsal, ellenkezőleg az ő óhaja is az volt, hogy le kell tartóztatni a Tanács tagjait. Ezzel befejeződött a bizonyítási eljárás és Schüssler Rezső ügyészségi alelnök mondotta el vádbeszédét, amelyben rámutatott arra, hogy a vádlottnak egyáltalában nem sikerült a valóság bizonyítása, sőt minden állításának az ellenkezője nyert beigazolást. Hogy október 30-ikáról 31-ikére virradó éjszaka miért nem avatkozott az esemé­nyek folyásába Lukachich, erre azt kell megje­gyezni, hogy egész éjszaka folytak a tárgyalások, mindenki a király intézkedését várta, senki sem tudta, ki az úr, ki parancsol. Mikor pedig Károlyit nevezték ki, Ká­rolyi rögtön meg is vonta Luka­chichtól a városparancsnokságot, akinek így nem is volt módja semmiféle beavatkozásra. Buza Barna védőbeszédében azt fejtegette, hogy a bizonyítási eljárás igazolta a cikk állításait és felmentést kért. Szerinte az, hog­y Lukachich al­tá­bornagy megakadályozhatta volna a forradalom kitörését, a történelem vitás kérdése, de a cikk idevonatkozó része nem rágalmazás és becsület­sértés. A cikknek azt az állítását, hogy Lukachích az Astoriában nem viselkedett hősiesen és annak a Nemzeti Tanácsnak védelmét vette igénybe, ijed­ten, amelynek tagjait előző nap még le akarta tartóztatni,­­ a tanúk tökéletesen beigazolták a kormányzat gyengeségét, mégsem határozta el magát az előírt kötelességteljesítésen túlmenő eg­le­álló intézkedésre, holott már akkor tisztán láthatta a helyzetet, amikor még kellő időben tehetett volna olyan intézkedéseket, amelyektől a közrend, a tör­vényes rend fentartását lehetett várni és remélni. Nem tett ilyen célirányos intézkedéseket, habár ez nem igényelt volna akkoriban valami nagysza­bású, széleskörű, komplikált vállalkozást. Hogy ez így volt, mutatják a tárgyalás adatai. Kötelesség­mulasztás vagy kötelességszegés Lukachich ter­hére nem bizonyítható, hanem a vele szemben túl­menően támasztott igények be nem váltása okozta működésének sikertelenségét. Nem nyert beigazo­lást hogy Lukachich azért fordult a királyhoz, hogy működésére takarót keressen, az sem, hogy fel akarta ajánlani szolgálatait a nemzeti tanács­nak, az sem, hogy gyáván távozott volna az Asto­riából,­­ de beigazolást nyert az, hogy meg sem kísérelte a mentést, megvárta a katonaság teljes szétzüllését és a királynak a fegyverhasználat el­tiltására vonatkozó parancsát sietett közhírré tenni. Az ügyészségi alelnök fellebbezést jelentett be főképpen az ítélet indokolása miatt, de a felfüg­gesztés miatt is. A védő a bűnösség megállapítása miat­t fellebbezett, Pázmándy tudomásul vette az ítéletet. VEGYE OSZTÁLYSORSJEGYÉT GLORIA! BUDAPEST, VI, ANDRÁSSY UT16 •un ín mar 'B v»v-t H /fiSüí0 P3P6P12P24 I lUlinV 14. Telefón: 18-9-99 Az ítélet A törvényszék egyórás tanácskozás után hir­dette ki ítéletét, amelyben bűnösnek mondotta ki Pázmándy Dénest sajtó útján elkövetett rágalma­zás vétségében s ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását három évi próba­időre felfüggesztette. Az indokolás megállapítja, hogy Lukachich Géza könyvében maga is megírta, hogy azokban az időkben látta úgy a katonai, mint a polgári EGY ÉJSZAKA ALATT megszűnhet minden lábrendellenesség . Világhírű, rádióaktív forrásokból nyert sók keveré­sével az orvosok egy minden lábrendellenesség ellen gyorsan ható szert találtak, a Saltrat Rodell-t keverte ezt forró vízbe, míg az tejszerűen néz ki és tegye égő, fájó lábait ebbe a rendkívüli hatású gyógyfürdőbe. Szúró fagydaganatok, fájdalom, égés, duzzadás és gyul­ladás — mint egy csoda által — eltűnnek. A tyúk­szemek égése és marása megszűnik. Ezér­ az erős hatású sók enyhítik a gyulladásokat, gyorsan megpuhítják a tyúkszemeket és bőrkeményedéseket, úgy hogy azokat minden fájdalom nélkül kiemelheti. Másnap egy szám­mal kisebb cipőt viselhet és könnyen járhat és táncol­hat. A Sahtrat Rodell helyreállítja a vérkeringést, fel­melegíti a hideg lábakat, erősíti a gyenge bokákat, meggyógyítja a legérzékenyebb lábakat is. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban. Az eredményért szavatolva lesz, ellen­kező esetben a pénz visszatéríttetik. Mihály Ottó, Budapest, Podmaniczky ucca 43. SZÜLŐK! Ne ítélkezzetek! Korunk legégetőbb problémája: A fel nem világosított leány, aki nem tudja még, hogy szívére, érzékeire vagy édes­anyja szavára hallgasson-e? Elérkezik a döntő pillanat, amikor a vágy már­már rossz útra téríti, s tanácstalanul, sőt tudatlanul áll az élet nagy miszté­riumával szemben. Az ártatlanság ára című amerikai film ezt a kényes, de igen fontos problémát tárgyalja olyan megrázó, realisztikus színekben, amely gondolkodásra készteti úgy az anyákat, mint a lányokat. Feltárja mindkét szerelemnek szépségeit és mélységeit, finom meseszövéssel hozza elénk egy bukott úrileány érdekes történetét A film az egész világon nagy sikert ara­tott és azt hisszük, hogy Pesten is nagy port ver fel ez a nem minden­napi mű.

Next