Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)
1934-03-25 / 68. szám
487 Péntek PESTI NAPLÓ 1934 március SS 1 Állatok, emberek, gondok Szabad gondolatlánc Raitsits Emil halálára Írta: Karinthy Frigyes 1934. március 24 Jól ismertem és igen szerettem Raitsits tanár urat, az állatklinika igazgatóját, aki tegnap este megölte magát, igazolva félévvel ezelőtt elkövetett öngyilkossági kísérletének kérlelhetetlen komolyságát- Augusztusban a kísérlet után, bent voltam nála a kórházban, szívesen fogadott, Tomi kutyám iránt érdeklődött, aki Verőcén megvizsgált. Mikor félénken és óvatosan tragédiája dolgában próbáltam megszólaltatni, megmerevedett és elhallgatott. Valami prédikációfélét kezdtem dadogni, az életről, szépségekről, büszkeségről, amivel megajándékozzuk, alázatról, amivel elfogadjuk az életet, hajótöröttök Robinson szigetén. Mélyvizű, kék szeme volt Raitsits Emilnek, nekem szegezte tekintetét, amíg beszéltem, mereven, mozdulatlanul, konokul figyelt és nem válaszolt. Ez volt a tekintetében, tudsz segíteni?. Nem szóval, tettel. Tudsz változtatni a dolgokon? Fel tudod robbantani a kor abroncsait, amiben élünk s amiről, úgye beszéltünk már? Nem tudsz?. Akkor nincs mit felelnem. Majd egy-két hónap múlva mégegyszer megmutatom nektek, mi az egyetlen teendője annak, aki nem áltatja magát illúziókkal. Fölálltam, tehetetlenül és nyomorultan, mint a hírvivő, akivel az elítélt közli, hogy visszautasítja a kegyelmet, amit hozott Tudtam, hogy meg fogja ölni magát, rövid időn belül. Mikor elbúcsúztam, úgy rázta meg a kezem, erőteljesen és véglegesen, mint aki tudja, hogy nem találkozunk többé. (Emlékszem, Osvát Ernő búcsúzott el tőlem, ugyanezzel a kézfogással, pár héttel öngyilkossága előtt.) Megkért még, hogy ezúttal ne írjak róla — talán arra gondolt, majd akkor... Lefelé menet, a Rókus sárga folyosóin, a kietlen szomorúságon és ürességen túl valami gyerekes sértődöttséget is éreztem. Hát olyan értéktelen és hitvány valami a világ, aminek magam is része vagyok egyelőre, hogy nincs benne egy szalmaszál, amibe érdemes volna kapaszkodni annak, aki elvesztette a talajt? Egy finom író parabolája jutott eszembe, a rigóról, aki abbahagyja énekét, mikor az öngyilkos teste lezuhan az ágról, amire kötötte magát — abbahagyja, megbántva és duzzogva a közönyért, amivel az életunt nem tartotta érdemesnek végighallgatni az ő szerény kis dalát. Így végzett Raitsits tanár úr, az állatok barátja, s hogy az embereket nem volt hajlandó végighallgatni, nem is csodálom. Az állatoktól, kedves betegeitől, olvasom, legalább elbúcsúzott — számukra »nem hagyott hátra levelet«, de öngyilkosságának oka nem ismeretlen azért. Anyagi gondjai, álítólag, nem voltak, de az utóbbi években sokat beszélt az általános gazdasági hanyatlásról, mint ami a »tudomány fejlődését« is visszavetette. Feleségének azt magyarázta a napokban, hogy a világ veszekedett pénztelensége és munkanélkülisége azok számára is elviselhetetlenné teszi az életet, akiknek maradt még valamicskéjük, akkor betegséget nem lehet izolálni, szenved és vonaglik az egész szervezet — az égő, sőt leégő városban nincs béke és munka a még épen maradt házak emeletén se s ha recseg a léket kapott hajó, árboc és kémény is táncol a tetején. * »Tudományok fejlődése«. Raitsits, mint tudós s az összehasonlító anatómia tanára, a mult században gyökeredzett, amelynek, Darwinék óta, nem is elmélete, hanem vallása volt a fejlődéstan — több mint szakkérdés, egyetemes magyarázata az életnek. A dolgok gépies átalakulása, tökéletlenből a tökéletes felé, olyan eszményi rendnek tűnt, mint Isten mérnöki alkotása, a csillagvilág, ahol, ha szerkezetét, a természettörvényeket, ismerjük, remekül el lehet igazodni. Nos , anyagi bajoktól eltekintve, e század Faustjának elég volna a méregpohárhoz az alapprincipiumnak, a fejlődéstanban való feltétlen hitnek megrendülése is. Az úi Faust érzi és látja ugyan a dolgok gazdagodásának, bonyolódásának valamiféle folyamatát, de hogy ez a bonyolódás okvetlenül a fejletlenből a fejlettebb, a rosszról a jó, a hibástól a hibátlan felé mutató irányt jelzi-e?... abban nincs mód feltétlenül hinni többé. Az anyagvilág, amiben hittünk, ellenünk támad s a lélek nem rázza meg a húsvéti harangot, elrántani Faust ajkáról a poharat. * Nem furcsa, hogy a haldokló istenek utolsó mentsváraképpen Faust és Luther hazája, az új Németország legyen, kit a középkor szellemének visszaidézésével vádol a felületes impresszionizmus? " •• " Berlinben Führer-iskolát állítanak, gondolva, az utánpótlásra. Értsük meg: gyerekeket válogatnak ki és nevelnek, oly célból s azzal a különleges tantervvel, hogy valamikor közülük kerüljön ki Hitler méltó utódja. Már nem is vallása, vakbuzgó rögeszméje a fejlődéselméletben való nők, hyper-eugenetika, feltétlen behódolása ? kiválogatódo«* törvényének. Komoly meggyőződés, hogy az ember állati fajta férgesének kigyomlálása után és közben már is hozzáfoghatunk a tökéletes példány, a nietzschei Übermensch kitenyésztéséhez, — nem »Isten kegyelméből«, mint a dinasztiák korában, hanem származástani alapon, ahogy Mendel darwinisztikus követői tenyésztik a jövendő légyfajtát, az überlegyet, a drosophila melanogastart. Mit mondjak? Szatírát írni? Olvassák el Swift »Laputá«-ját, a tudósok lebegő városát. * Mily szörnyűségnek éreztem valamikor, hogy a sötét középkorban csirkelopásért felakasztották az embert, ugyanakkor, mikor az emberölés bűnét váltságdíjjal lehetett expiánni. Hajmeresztő képtelenségnek tűnt nagyobb kár okozójának súlyosabb következményekkel sújtani azt, aki meglop, mint azt, aki megöl, hisz a fejlődő élet, mint a legfőbb jó, minden egyéb javak feltételének látszott. Most? Az öngyilkosok egyetlen reális, mindnyájunk által érthető, csaknem azt mondhatnám: észszerű és elfogadható okot hoznak fel, a világ gazdasági helyzete s a maguké, amin nem tudunk segíteni. Nem pillanatnyi »elmezavar« többé, sőt inkább lucidum intervallum, világos pillanata a gondoktól tébolyultnak, melyben a kor értelmes gyermeke felismeri, hogy nincs tovább. Meg kell halnia, mert annak, aminek született, nem élhet tovább, más pedig nem lehet belőle. A cserebogár, ha cserebogári életfeltételeitől elesik, nem azért pusztul el, mert más élet nincsen, hanem azért, mert nem tud pillangóvá válni, s ez a mi polgári társadalmunk, mindenütt a kerek világon a pénz útján történő csereforgalom cserebogarává specializálta magát. Érthető, hogy öngyilkosságának egyetlen elfogadható okául az elmezavar helyett a pénzzavarban ismerte fel. Tegnap egy bíró leszállította a vádlott pénzbüntetését, nem enyhítő körülmények, hanem a gazdasági helyzet rosszabbodása miatt. Közeledik az idő, mikor bátran vissza lehet állítani a középkori büntetést — jobban fogjuk félteni pénzünket, mint életünket. A közeledő vég jelképe nem a »fekete kéz« titkos levele, melyben életünket fenyegetik, hanem egy szabályszerűen kiállított fizetési meghagyás. Ne feledkezzen a jó Fenyves-csokoládéról 3 drb csokoládétojás _ OK staniolban, összesen ... IfcU Óriási csokoládétojás 89 cm átmérőjű) többszínű — 7« staniolban virágdísszel... • ••»•••«•MC Frakkos csokoládényúl _ QQ 35 cm magas, színes staniolban IUU Élelmiszerosztályunk megnyílt! Itt is csak jó minőségek - Fenyves árakon Képes árjegyzéket díjtalanul küldünk Kátpátiért? 24.50 pengőért az Erzsébet körútról a bécsi pályára visszük április 15-én az osztrák-magyar futballmérkőzésre J Az Est-lapok— IBUSz újabb érdekes akciója Április 15-én lesz az osztrák-magyar válogatott futballmérkőzés, amely iránt nagyon nagy az érdeklődés. A múltban már többször vittünk az osztrák és magyar futballisták találkozására különvontot és a futballközönség nagyon hálás volt ezért a szolgálatért. Az Est-IBUSz most még jobban akarja fokozni a közönség kényelmének szolgálását és ezért megvalósítottuk azt, hogy Az Est-lapok kiadóhivatala elől, Erzsébet körút 20. számú székházunktól, autóbuszokon szállítjuk utasainkat Bécsbe. Mindenki számozott helyet kap, ugyanezek az autóbuszok kiviszik a futballpályára, ott megvárják a mérkőzést és a futballsport rajongóit a pályáról visszahozzák Bécsbe. Aki akar, azonnal visszatérhet, de azok számára, akik Bécs egyéb szórakozási lehetőségeit is élvezni akarják, a késő esti órákban indítunk el kocsikat. Az indulás reggel 6 óra 30 perckor Az Estlapok kiadóhivatala elől, érkezés Bécsben a Schwarzenberg-Platzra és a Rathaushoz körülbelül 13 órakor. Visszaindulás 19 óra 30 perckor vagy 23 órakor a Schwarzenberg-Platzról. A futballpályára az autóbuszok a Rathaustól 15 órakor indulnak és az autóbuszok a mérkőzés után térnek vissza a Schwartzenberg-Platzra, ahonnan az autóbuszokat később Budapestre indítjuk. Útlevélre nincs szükség, a jelentkezéssel 2 darab fénykép és a bejelentőlap adandó le. A menettérti jegy ára, amelyben a bécsi mérkőzés színhelyére való ki- és beszállítás is benfoglaltatik, 24.50 pengő. Futballjegyeket szintén meg lehet váltani Az Est-lapok utazási irodájában (Erzsébet körút 18—20.), az IBUSz vigadótéri főirodájában és az összes fiókokban. TÖBB 100.000 HÁZTARTÁS nem tudja még, milyen LESZÁLLÍTOTT ÁRA VAN A zománcozott «ázedénynek a Wolf edényházban Fazék vagy lábas mivel a Cyklop gázedényeket a mai naptól kezdve az alanti olcsó árakon árusítja: /, *U 1 IV. 2 2»/, 3 4 5 6 8 10 liter fillér 40 60 70 90 110 120 130 160 190 200 250 300 (53 literig hasonló árleszállítás) Azonkívül valódi alpacca evőeszközök, üveg, parcellán és háztartási cikkek hasonló olcsó árakon nini C FHÍMHÁZ BUDAPEST, IX., RÁDAY UCCA 35 (KINIZSI U. SAROK) "WwfdB •jBi'tfcaH« • tlnh Minden darab Cyklop féliadínyért tolj»« felelőnséget vállalok í