Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

487 Péntek PESTI NAPLÓ 1934 március SS 1 Állatok, emberek, gondok Szabad gondolatlánc Raitsits Emil halálára Írta: Karinthy Frigyes 1934. március 24 Jól ismertem és igen szerettem Raitsits tanár urat, az állatklinika igazgatóját, aki tegnap este megölte magát, igazolva félévvel ezelőtt elköve­tett öngyilkossági kísérletének kérlelhetetlen ko­molyságát- Augusztusban a kísérlet után, bent voltam nála a kórházban, szívesen fogadott, Tomi kutyám iránt érdeklődött, aki Verőcén megvizs­gált. Mikor félénken és óvatosan tragédiája dolgá­ban próbáltam megszólaltatni, megmerevedett és elhallgatott. Valami prédikációfélét kezdtem da­dogni, az életről, szépségekről, büszkeségről, ami­vel megajándékozzuk, alázatról, amivel elfogadjuk az életet, hajótöröttök Robinson szigetén. Mély­vizű, kék szeme volt Raitsits Emilnek, nekem sze­gezte tekintetét, amíg beszéltem, mereven, mozdu­latlanul, konokul figyelt és nem válaszolt. Ez volt a tekintetében, tudsz segíteni?. Nem szóval, tettel. Tudsz változtatni a dolgokon? Fel tudod robban­tani a kor abroncsait, amiben élünk s amiről, úgy­e beszéltünk már? Nem tudsz?. Akkor nincs mit felelnem. Majd egy-két hónap múlva még­egyszer megmutatom nektek, mi az egyetlen teen­dője annak, aki nem áltatja magát illúziókkal. Fölálltam, tehetetlenül és nyomorultan, mint a hírvivő, akivel az elítélt közli, hogy visszauta­sítja a kegyelmet, amit hozott Tudtam, hogy meg fogja ölni magát, rövid időn belül. Mikor elbú­csúztam, úgy rázta meg a kezem, erőteljesen és véglegesen, mint aki tudja, hogy nem találkozunk többé. (Emlékszem, Osvát Ernő búcsúzott el tőlem, ugyanezzel a kézfogással, pár héttel öngyilkossága előtt.) Megkért még, hogy ezúttal ne írjak róla — talán arra gondolt, majd akkor... Lefelé menet, a Rókus sárga folyosóin, a kietlen szomorúságon és ürességen túl valami gyerekes sértődöttséget is éreztem. Hát olyan értéktelen és hitvány valami a világ, aminek magam is része vagyok egyelőre, hogy nincs benne egy szalmaszál, amibe érdemes volna kapaszkodni annak, aki elvesztette a talajt? Egy finom író parabolája jutott eszembe, a rigó­ról, aki abbahagyja énekét, mikor az öngyilkos teste lezuhan az ágról, amire kötötte magát — abbahagyja, megbántva és duzzogva a közönyért, amivel az életunt nem tartotta érdemesnek végig­hallgatni az ő szerény kis dalát. Így végzett Raitsits tanár úr, az állatok ba­rátja, s hogy az embereket nem volt hajlandó vé­gighallgatni, nem is csodálom. Az állatoktól, ked­ves betegeitől, olvasom, legalább elbúcsúzott — számukra »nem hagyott hátra levelet«, de öngyil­kosságának oka nem ismeretlen azért. Anyagi gondjai, álítólag, nem voltak, de az utóbbi évek­ben sokat beszélt az általános gazdasági hanyat­lásról, mint ami a »tudomány fejlődését« is vissza­vetette. Feleségének azt magyarázta a napokban, hogy a világ veszekedett pénztelensége és munka­nélkülisége azok számára is elviselhetetlenné teszi az életet, akiknek maradt még valamicskéjük, akkor betegséget nem lehet izolálni, szenved és vo­naglik az egész szervezet — az égő, sőt leégő vá­rosban nincs béke és munka a még épen maradt házak emeletén se s ha recseg a léket kapott hajó, árboc és kémény is táncol a tetején. * »Tudományok fejlődése«. Raitsits, mint tudós s az összehasonlító anató­mia tanára, a mult században gyökeredzett, amely­nek, Darwinék óta, nem is elmélete, hanem vallása volt a fejlődéstan — több mint szakkérdés, egyete­mes magyarázata az életnek. A dolgok gépies át­alakulása, tökéletlenből a tökéletes felé, olyan esz­ményi rendnek tűnt, mint Isten mérnöki alkotása, a csillagvilág, ahol, ha szerkezetét, a természet­törvényeket, ismerjük, remekül el lehet igazodni. Nos , anyagi bajoktól eltekintve, e század Faustjának elég volna a méregpohárhoz az alap­principiumnak, a fejlődéstanban való feltétlen hitnek megrendülése is. Az ú­i Faust érzi és látja ugyan a dolgok gazdagodásának, bonyolódásá­nak valamiféle folyamatát, de hogy ez a bonyoló­dás okvetlenül a fejletlenből a fejlettebb, a rossz­ról a jó, a hibástól a hibátlan felé mutató irányt jelzi-e?... abban nincs mód feltétlenül hinni többé. Az anyagvilág, amiben hittünk, ellenünk tá­mad s a lélek nem rázza meg a húsvéti haran­got, elrántani Faust ajkáról a poharat. * Nem furcsa, hogy a haldokló istenek utolsó mentsváraképpen Faust és Luther hazája, az új Németország legyen, kit a középkor szellemének vissza­idézésével vádol a felületes impresszioniz­mus? " •• "­­ Berlinben Führer-iskolát állítanak, gondolva, az utánpótlásra. Értsük meg: gyerekeket válo­gatnak ki és nevelnek, oly célból s azzal a kü­lönleges tantervvel, hogy valamikor közülük ke­rüljön ki Hitler méltó utódja. Már nem is vallása­, vakbuzgó rögeszméje a fejlődéselméletben való nők, hyper-eugenetika, feltétlen behódolás­a ? ki­válogatódo«* törvényé­nek. Komoly meggyőződés, hogy az ember­ állati fajta férgesének kigyomlálása után és közben már is hozzáfoghatunk a tökéletes példány, a nietzschei Übermensch kitenyésztéséhez, — nem »Isten kegyelméből«, mint a dinasztiák korában, hanem származástani alapon, ahogy Mendel dar­winisztikus követői tenyésztik a jövendő légyfaj­tát, az überlegyet, a drosophila melanogastart. Mit mondjak? Szatírát írni? Olvassák el Swift »Laputá«-ját, a tudósok le­begő városát. * Mily szörnyűségnek éreztem valamikor, hogy a sötét középkorban csirkelopásért felakasztották az embert, ugyanakkor, mikor az emberölés bű­nét váltságdíjjal lehetett expiánni. Hajmeresztő képtelenségnek tűnt nagyobb kár okozójának sú­lyosabb következményekkel sújtani azt, aki meg­lop, mint azt, aki m­egöl,­­ hisz a fejlődő élet, mint a legfőbb jó, minden egyéb javak feltételé­nek látszott. Most? Az öngyilkosok egyetlen reális, mindnyájunk által érthető, csaknem azt mondhatnám: észszerű és elfogadható okot hoznak fel, a világ gazdasági helyzete s a maguké, amin nem tudunk segíteni. Nem pillanatnyi »elmezavar« többé, sőt inkább lucidum intervallum, világos pillanata a gondok­tól tébolyultnak, melyben a kor értelmes gyer­meke felismeri, hogy nincs tovább. Meg kell hal­nia, mert annak, aminek született, nem élhet to­vább, más pedig nem lehet belőle. A cserebogár, ha cserebogári életfeltételeitől elesik, nem azért pusztul el, mert más élet nincsen, hanem azért, mert nem tud pillangóvá válni, s ez a mi polgári társadalmunk, mindenütt a kerek világon a pénz útján történő csereforgalom csere­bogarává specializálta magát. Érthető, hogy ön­gyilkosságának egyetlen elfogadható okául az elmezavar helyett a pénzzavarban ismerte fel.­­ Tegnap egy bíró leszállította a vádlott pénz­büntetését, nem enyhítő körülmények, hanem a gazdasági helyzet rosszabbodása miatt. Közeledik az idő, mikor bátran vissza lehet állítani a középkori büntetést — jobban fogjuk félteni pénzünket, mint életünket. A közeledő vég­ jelképe nem a »fekete kéz« titkos levele, melyben életünket fenyegetik, hanem egy szabályszerűen kiállított fizetési meghagyás. Ne feledkezzen a jó Fenyves-csokoládéról 3 drb csokoládétojás _ OK staniolban, összesen ... IfcU Óriási csokoládétojás 89 cm átmérőjű) többszínű — 7« staniolban virágdísszel... • ••»•••«•MC Frakkos csokoládényúl _ QQ 35 cm magas, színes staniolban IUU Élelmiszerosztályunk megnyílt! Itt is csak jó minőségek - Fenyves árakon Képes árjegyzéket díjtalanul küldünk Kátpát­iért? 24.50 pengőért az Erzsébet körútról a bécsi pályára visszük április 15-én az osztrák-magyar futballmérkőzésre J Az Est-lapok— IBUSz újabb érdekes akciója Április 15-én lesz az osztrák-magyar váloga­tott futballmérkőzés, amely iránt nagyon nagy az érdeklődés. A múltban­ már többször vittünk az osztrák és magyar futballisták találkozására különvontot és a futballközönség nagyon hálás volt ezért a szolgálatért. Az Est­-IBUSz most még jobban akarja fokozni a közönség kényelmé­nek szolgálását és ezért megvalósítottuk azt, hogy Az Est-lapok kiadóhivatala elől, Erzsébet körút 20. számú székházunktól, autóbuszokon szállítjuk utasainkat Bécsbe. Mindenki számozott helyet kap, ugyanezek az autóbuszok kiviszik a futballpályára, ott meg­várják a mérkőzést és a futballsport rajongóit a pályáról visszahozzák Bécsbe. Aki akar, azonnal visszatérhet, de azok szá­mára, akik Bécs egyéb szórakozási lehetőségeit is élvezni akarják, a késő esti órákban indítunk el kocsikat. Az indulás reggel 6 óra 30 perckor Az Est­lapok kiadóhivatala elől, érkezés Bécsben a Schwar­zenberg-Platzra és a Rathaushoz körülbelül 13 óra­kor. Visszaindulás 19 óra 30 perckor vagy 23 óra­kor a Schwarzenberg-Platzról. A futballpályára az autóbuszok a Rathaustól 15 órakor indulnak és az autóbuszok a mérkőzés után térnek vissza a Schwartzenberg-Platzra, ahonnan az autóbuszokat később Budapestre indítjuk. Útlevélre nincs szük­ség, a jelentkezéssel 2 darab fénykép és a bejelentő­lap ada­ndó le. A menettérti jegy ára, amelyben a bécsi mér­kőzés színhelyére való ki- és beszállítás is benfog­laltatik, 24.50 pengő. Futballjegyeket szintén meg lehet váltani Az Est-lapok utazási irodájában (Er­­zsébet körút 18—20.), az IBUSz vigadótéri főirodá­jában és az összes fiókokban. TÖBB 100.000 HÁZTARTÁS nem tudja még, milyen LESZÁLLÍTOTT ÁRA VAN A zománcozott «­ázedénynek a Wolf edényházban Fazék vagy lábas mivel a Cyklop gázedényeket a mai naptól kezdve az alanti olcsó árakon árusítja: /, *U 1 IV. 2 2»/, 3 4 5 6 8 10 liter fillér 40 60 70 90 110 120 130 160 190 200 250 300 (53 literig hasonló árleszállítás) Azonkívül valódi alpacca evőeszközök, üveg, parcellán és háztartási cikkek hasonló olcsó árakon nini C FHÍM­HÁZ BUDAPEST, IX., RÁDAY UCCA 35 (KINIZSI U. SAROK) "W­wfd­B •jBi'tfcaH« • tlnh Minden darab Cyklop féliadínyért tolj»« felelőnséget vállalok í

Next