Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-11 / 57. szám

Vasárnap PESTI NAPI­Ó 1934 március 11 Gömbös miniszterelnök nagy beszéde a Turul­ Szövetség dísztáborozásán a magyar nemzet hivatásáról és elhivatottságáról, az ifjúság problémáiról, bajairól és vágyairól, az elmúlt diákzavar­gásokról, a „diákparlamentiről, a „nyilaskeresztes kereké­ről s az új magyar típusról (Saját tudósítónktól.) A Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Központja, a Tu­rul Szövetség szombaton este tartotta ünnepélyes keretek között a Vigadó összes termeiben ezévi dísztáborát. A Vigadó előcsarnokában és lépcső­házában a Turul Szövetség díszszázada állt sor­falat, itt fogadta Verbovszky József országos fő­vezér vezetésével a Szövetség vezérkara Gömbös Gyula miniszterelnököt és József főherceget. Gömbös miniszterelnök érkezésekor felöltötte magára a Turul Szövetség jelvényeit és kezében a Bocskay-föveggel, kürtszó hangjai melett, él­jenzés közben haladt fel a lépcsőházban. Percekig tartó taps fogadta a miniszterelnököt éte József főherceget, amikor a terembe lépett és elfoglalta helyét a főasztal mellett. Körülötte foglaltak he­lyet a Turul Szövetség magiszterei és patrónusai. Ott voltak Szily Kálmán államtitkár, Kenyeres Balázs s Balás Károly egyetemi tanárok, Huszár Aladár főpolgármester, Baross Gábor, a TESz elnöke, Szörtsey József, a TESz ügyvezető elnöke, Antal István sajtófőnök, Mengele Ferenc külügyi sajtófőnök, Balogh Elemér, báró Feilitzsch Ber­thold s még sokan mások a magyar közélet ki­tűnőségei közül. Balás Károly egyetemi tanár megnyitóbeszéde után Verbovszky József országos fővezér a ha­gyományos külsőségek között megnyitotta a dísz­tábort, amely a hagyományos keretek között folyt le. Bosch Gyula krónikás a szövetség 15 évi mű­ködéséről számolt be, dr. Báring a szövetség tag­létszámáról tett jelentést, majd megkezdődött a vacsora, amelynek során Kenyeres Balázs mon­dott pohárköszöntőt a kormányzóra, akit a dísz­tábor percekig tartó lelkes tapssal ünnepelt. Babusik László országos­ nádor az egyetemi ifjúság lelkületét és érzelmeit juttatta kifejezésre. Ezután Göm­bös Gyula miniszterelnök állt fel helyéről, lelkes ünneplés közben percekig állott helyén, míg megkezdhette beszédét. — Ha sikerül egyszer valakinek a nema®fcz egé­szét — mondatta — rendszerbe foglalni és a benne rejlő nagy erőket az igazság és tehetség törvényei szerint működtetni, nagy és lebírhatatlan lesz a magyar­ — Ez a nemzet az elmúlt századok során sok­szor idegen ösvényekre tévedett. Testétől-lelkétől elütő eszmékkel mételyezték meg a gondolatvilá­gát, s majdnem kipusztították belőle a® igazi ma­gyar érzést. — A huszadik században csak az a nemzet tudja megállni a helyét a történelem porondján, amely még tud önfeláldozó életet élni, amely tud következetes lenni s tud engedelmeskedni. — A magyar ifjúság már másfél évtizeddel ezelőtt ösztönszerűen megérezte azt az utat, ame­lyen a nemzetnek haladnia kell. Megérezte velem együtt, hogy itt a Kárpátok medencéjében csak egy fajilag megerősödött, lelkében életerős nem­zet tudja megállni a helyét a történelem vihará­ban, megérezte velem együtt, hogy még igen nagy feladatok előtt áll ez a nemzet, tudja velem együtt azt is, hogy ezeket a feladatokat csak szervezett, rendszerbe foglalt, egységes nemzet tudja elvégezni és befejezni. A magyar ifjúság velem együtt tudja jól, hogy mik a múltnak bűnei, tudj­a,­­hogy a puhagerincű magyar elveszti a játszmát, a jövő csak a gerinces magyaré, mert csak a gerinces magyar tud még akkor is, ha nyomorúságos a jelen, — minden kö­rülmények között harcolni a jogaiért. Tudja velem együtt a magyar ifjúság azt is, hogy a protekció és a nepotizmus, — tehát az a politika, amely a te­hetséget félretolja, s amely csak az úgynevezett »összeköttetésekre« építi fel az előrejutás, az érvé­nyesülés lehetőségét é­s nem a tehetség révén való előrejutást istápolja, idejét múlta. Én mint minisz­terelnök tudom, hogy kötelességem a tiszta erkölcs, az egészséges kiválasztódás, s az igazságos előre­jutás útjait egyengetni. S kell, hogy tudjuk vala­mennyien, hogy nem azok az igazi vezérek, akik ki­csinyes hiúságból útjába akarnak állni a másik vezérnek, hanem azok, akik egy nagy cél érdekében ha úgy kell , alá tudják rendelni magukat a másiknak. _ — Lejárt a politikai primadonnák korszaka, lejárt a politikai táncosnők és táncmesterek kor­szaka is, különösen azoké, akik az elvek hegyen­hátán kötéltáncos módjára igyekeznek előre jutni! Oly világnak kell következnie, amikor mindenki tiszta bort tölt a poharába. — Foglalkozni kívánok a közelmúlt ismeretes eseményeivel is. — Szomorúsággal és szeretettel néztem azt a vajúdást, amelyen a Turid Szövetség nemrég át­ment. Ha a fővezérnek, bajtársatoknak most a nagytáborozás során joga van parancsolni, kell, hogy joga legyen parancsolni akkor is, amikor a szürke, küzdelmes hétköznapok során az élet nagy kérdéseiről van szó. Kell, hogy elfogadják a közemberek a fővezér parancsszavát, mert nem ér semmit az a hadsereg, amely engedelmeskedni nem tud, amely széthúzást­ szít soraiban. Akik így cselekszenek, azok eltávo­lítandók a szervezet soraiból, őszintén megmon­dom nektek, nekem sokkal erősebb rendszabályo­kat kellett volna életbe léptetni az elmúlt diákza­vargások alkalmával. De türtőztettem magam, mert fiatal magyar testvéreimmel álltam szemben. Én azonban csak egyszer türtőztetem magam. Másodszor már nem, mégpedig azért nem, mert aki­ ismeri a múltamat, az jól tudja, mily ra­jongó szeretettel viseltetem az egyetemi ifjúság iránt. De­ tudja azt is, hogy engem nem kell a nemzet, a jövő és az ifjúság iránti kötelességeimre ösztökélni. Tudjátok jól rólam, hogy ugyanannak a világnézetnek vagyok előharcosa, amelyért ti, a magyar ifjúság síkra szálltok, ismétlem vagyok és nem voltam. Vagyok anélkül, hogy ezt minden­nap a cégtáblámra festeném, s ezért elvárhatom tőletek,­ hogy bizalommal viseltessetek irántam és a vezetésem alatt álló kormány iránt, bizalom­mal annál is inká­bb, mert ajtóm mindig nyitva előttetek. — Nem szeretem az úgynevezett »ifjúsági par­lamenti gondolatát sem. Beszélő, szónokló magyar éppen elég van. Ha mi már korán hozzászoktat­juk a­z ifjúságot ahoz, hogy hiábavaló szócsatá­kat vívjon és üres szalmacsépléssel töltse idejét, mi lesz később?. Mi nem vénasszonyokat, hanem nagy akarással, nagy célokért hallgatagon dol­gozni tudó magyarokat, férfiakat akarunk ne­velni. — Illetékes ifjúsági szervezeteknek csak azo­kat ismerem el, amelyek eddig is mint ilyenek szerepeltek, ezekkel mint az ifjúság legfelsőbb fórumával készséggel szóbaállok, de más ifjúsági fórumot, nem ismerek el. Az úgynevezett »diák­parlamentnek"­ az a hibája és a veszedelme, hogy olyan eszméket szolgál és hirdet, amelyekről hir­detőik eleve tudhatnák, hogy a­ mai viszonyok k­özött nem valósíthatók­­ meg. Ezzel pedig nem ügyel. A Turul Szövetség jenálesztendős múltja számomra elég biztosíték arra, hogy prognau­mosok egybevág a nemzet érdekeivel is. neke­l -legalább is elegendő biztosí­téi ez, mások véleményére viszont nem vagyok kíváncsii­. A régi elmúlt liberális korszak termelte ki azt a ferde mentalitást, amely a pozitív, csendes, következetes, belső építő munka, illetve az azt kultiváló ember helyet többre becsülte a nagy nyilvánosság felé forduló, s legtöbbször csak a hangos külsőségekben cselekedni látszó ember­típust, amely csak azért tett valamit, hogy a nyilvánosság foglalkozzék vele és beszéljen róla. Sőt sajnos sokszor azért, hogy vájkálhasson a ma­gyar sebekben, és megronthassa a magyar életet. — Az az ú­j magyar élet, amelynek szerény napszámosa, és felelős hirdetője vagyok, más ma­gyar típust keres. Keresi a közért hallgatagon dolgozó és egyéni érdekeit a közérdekeknek alá­rendelni tudó, reális és pozitív emberek típusát. Keres nemcsak tudóst, közigazgatási, kereske­delmi és pénzügyi szakembert, számolni és szá­mítani tudó magyart, hanem keres olyan vezető­ket, akik összhangban tartják és rendszerbe fog­lalják mindazt a magyar akarást, amely a nem­zetben lakozik, s amelynek összefogása, egy cél felé való irányítása a feltámadás felé viszi a ma­gyarságot. — Elismerem, hogy sok a baj és a hiba a ma­gyar életben, — bár talán mégsem annyi, mint ahogy azt a szónokotok előadta — de mégsem tar­tom helyesnek azt a politikai módszert, amely oly­ként akarja megtisztítani a nemzet fáját a bajok és a hibák előidézőitől, hogy kivágja ezt a fát töves­től. Kivágja olyan idegenből importált nyilaske­resztes kezekkel, amelyeket mozgató erő és szel­lem, lehet az akármilyen tiszteletreméltó egyéb­ként, nem a magyar lélek sugallata és nem a ma­gyar vér terméke. Ne feledjétek kedves bajtársaim, hogy ha ilyen idegen sugallat által vezetett kézzel nyúlnátok hozzá a magyar fa sudarához, esetleg veszedelembe sodor­játok az apostoli kettős keresztet. Nem a kül­sőségekben megnyilatkozó,­s bár tiszteletreméltó, de mégis ide­gen formákat utánzó szellemre van szüksége a magyar ifjúságnak, de a magyar föld leheletéből táplálkozó, eredeti magyar elgondolá­sokra, s ez elgondolásokra felépülő egységes, tisz­tult magyar világnézetre. Ha ez a világnézet vég­kép kialakul közöttetek, s annak jegyében egy akarattal sorakoztok oldalam mellé, könnyű és biz­tos­ lesz a munkám: elérjük a boldog magyar jö­vendőt. Percekig tartó éljenzés és taps köszönte meg a beszédet. A jelenlevők felállva ünnepelték a mi­­­niszterlnököt. A­ Vacsora folyamán József főherceg is fel­­­szólalt. Ezután diákballagás következett, majd baj­tár­sak és bajtársnők magyar táncokat mutattak be régi magyar ruhákban. A­ megjelentek a késő éjjeli órákig maradtak együtt. Meghűlés, Illestleg influenza, torokfájás rendes kisérői a tavasszal elmaradhatatlan idő­járás ingadozásoknak. Alig van ház, ahol min­denki egészséges. A világszerte közismert és népszerű DIANA sósborszesz ilyenkor nem hiányozhatik óvatos emberek háza­tájáról, mert úgy a meghűlések elhárításában, mint a már bekövetkezett megbetegedések tüne­teinek enyhítésében, a fájdalmak csillapításában, az általános közérzet felélénkítésében s ily mó­don az egészség gyors helyreállításában hatá­sosan közreműködik. Mint száj- és toroköblító (gargalizáló) szer meg­gátolja a kórokozó csírák elszaporodását. Mint bedörzsölő (masszírozó) szer az egész szer­vezetet felüdíti és a kínos fájdalmakat gyorsan enyhíti. Már treníroznak a Pesti Napló hízó versenyére a gyerekek A jegyeket tömegével viszik Az Est-lapok márciusi nagy mulatságára a Vígszínházban Március 15-én nagy márciusi mulatságot ren­dez a gyermekek részére a Pesti Napló. Az elő­adás három részre oszlik: 1. Márciusi mulatság. 2. Gyerünk a konyhába! 3. Március 15. Az első részben lesznek tréfák, mókák és egyéb hangulatos számok, a második csupa enni­való számból fog állani, hogy minden gyermek kedvet kapjon az evésre és a meghízásra. A »Már­cius 15« című résznek színpada a Múzeumkert lesz. A Vígszínház színpadán ott fogjuk látni a múzeum történelmi nevezetességű lépcsőjét. Lát­ványos színdarab keretében ünnepeljük meg a magyar nemzet nagy ünnepét. Ennek keretében tartjuk meg Az Est szavalóversenyét, a zsűri tag­jai Beregi Oszkár, Kiss Ferenc és Pethes Sándor lesznek. A díjnyertes gyerek Az Est aranykoszo­rúját kapja. A Gyerünk a konyhába! felvonás szenzációja a Pesti Napló hízóversenye. A győztes gyönyörű karakterbabát kap. A gyerekek már treníroznak a hízóversenyre, amelynek tavaly is igen nagy volt a sikere. Minden gyerek ingyen finom OMTK-uzsonnát kap és ezenkívül egy gyönyörű Dáma almaper­selyt kap ajándékba. Az előadást Lakner bácsi társulata rendezi, tehát vidámságról és jókedvről bőségesen törté­nik gondoskodás. Jegyek kizárólag Az Est kiadóhivatalaiban 30 fillértől kezdve Erzsébet körút 18. és Vilmos császár út 62. szám alatt kaphatók. 800) •^mms-iEJCsomM 20 FILLÉR

Next