Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-17 / 85. szám

6 Kedd PESTI NAPLÓ 1034 áprils 17 Lidércnyomás * Ha az ember nehezen alszik el, »régen rossz«, — ebből testet-lelket felfrissítő pihenés már neon lesz... Hol vannak azok a szép idők, amikor az egyik cipő levetése után erőlködni kellett, hogy legalább addig el ne aludjunk, míg a másik cipőt is le nem vetet­tük!... Hiába minden altatószer, már egyik sem vá­lik be, sőt a »népies« altatómódszerek sem válnak be; már 4572-t számlálok és még mindig teljesen éber va­gyok; és hiába fekszem hanyatt, teljesen mozdulatla­nul; hiába koncentrálom minden gondolatomat az al­vásra ... Muszáj végre is arra a politikai elmefutta­tásra gondolnom, melyet tegnap őexcellenicájától hal­lottam, s erre végre elalszom. De nincs köszönet az alvásban, mert álmodom: a város legélénkebb uccájának egyik üzletében vagyok, s én vagyok a boltos. Ha én itt vevő volnék, vagy leg­alább boltiszolga, — de én vagyok a tulajdonos! Divat­árucikkekkel dúsan fel vagyok szerelve, a legszebb és legjobb áruk, mert tizenkét versenytárs van ugyan­ebben az utcában... Remek minden, ami csak található a boltban, és milyen olcsó! Tíz évvel ezelőtt még el se lehetett képzelni ilyen árakat... Persze, majdnem az egész készletet hitelre vásároltam,­­ tartozom a ház­bérrel és az adóval, sőt az OTI-nak is adósa vagyok... Annyi az adósságom, hogy jobb rá sem gondolni, majd egyszer összeadják a csődtömegkezelők, vagy netalán előbb bekövetkező elhalálozásom esetén a hagyaték lel­tározói... Szóval: nem az adósság az igazi gond, mert adóssága van minden üzletembernek, hanem az eladási Hol a vevői Hol marad? Ha most nem szánja rá magát a vásárlásra, mikor fog jelentkezni? Hiábavaló az ügye­sen rendezett kirakat, mesés áruival és még mesésebb áraival? Nem csalogat be senkit? Egyáltalán senkit?... Végre nyílik az ajtó, bejön egy fehér bot és utána egy szomorú ember; a kisasszony átnyújt neki a kasszából két fillért s a" fehérbotos vak ember kibotorkál, hogy helyet adjon a szakállasnak, aki tulajdonképpen be se jön, csak benyújtja a nagy bádogpikszist, csörrentve rajta egyet... Ah, a gázas ember!... »Tessék csak itt­hagyni egy csekklapot, majd holnap ...« S aztán hozzák a villanyszámlát. »Jónapot, Bokor úr, jónapot! Tessék csak itthagyni egy csekklapot...« A kisasszony a kasz­szában nem a kuncsaftok fizetőcéduláit szúrja fel a he­gyes szögre, hanem a befizetendő csekklapokat... »Gyűj­tés? Tűzkárosultaknak? Köszönöm, nem érdekel a bel­ügyminiszteri engedély, nálunk is leég minden ... Kis­asszony, tíz fillért...« S ez így megy órákon át, vagy senki se jön be, vagy olyan ember, aki nem hoz pénzt, hanem vinni akar... Mi ez itt? Egy elátkozott város, ahol egyszer elkiáltotta magát egy őrült: »Nem akarok több kuncsaftot látni!« Csurog a homlokomról a hideg veríték, már marja is az arcomat — fel kell rá ébredni! Hát ilyet álmodik ma a pesti ember éjszaka, ha nappal nem mulasztotta el megnézni az életet... Mi­lyen szörnyű dolog lehet boltosnak lenni, gondolja magában az ember nappal, s azután éjszaka álmában végig is éli ezt a szörnyűséget. Jól esik utána fel­ébredni, az arcomat szárazra törölni,­­ de nem sie­­tek a másik oldalamra fordulni, hogy újból elaludjam, mert már tudom, hogy ma már az álcam­ is oly rideg és kegyetlen, mint az élet. De aludni mégis csak kell, és tehetek én róla, hogy megint mint boltos jelenek meg az álmok biro­dalmában? Könyvesbolt kellő közepén vagyok, a szép és értékes dolgok a pulton, az állványokon, micsoda passzió lenne mindezt elolvasni! De a legtöbb szép könyvet nem olvassa el senki sem, mert nem viszi el senki se­m. Ki jön be a könyvesboltba? A remete bar­langja nem olyan elhagyatott hely, mint ma a köny­­vesbolt. De a remetének (legalább a legendában) min­dennap vitt a holló egy darabka kenyeret (az egye­temi templom előtt, a vasrács tetején ma is látható a szobrok, ércbe öntve), a könyvek boltosának azonban nem hoznak egy darabka kenyeret, — ő felé mé­g a madár se jár... Huh, milyen jó a könyvek vilá­gából fölébredni és ráeszmélni, hogy ágyban, puha párnák között van az ember... »Istenkém, engedd, hogy elaludjam, hacsak lehet, luminál nélkül, veronál nélkül, minden nélkül, — és ne engedd, hogy bár csak álmomban ie, boltosnak képzeljem magam!« Ist­en nagy, hatalmas és izgalmas; a következő álom­szakaszban már nem boltos vagyok, hanem doktor. Fris­sen mosott, frissen vasalt kabátban. A műezersszekré­nyekben ragyog minden; rotyog a via a műszerkifőző­ben; az íróasztalon ki van nyitva az orvosi napló, ott a receptkönyv is; minden a helyén van, csak a páciens nincs a helyén, üres a várószoba, az asztalon hiába kí­nálgatják magukat a fedér színházi lapok és a komoly fürdőprosspektusok,­­ sehol senki! Mintha egy látha-Ah, orvosi rendelőt álmodni még rosszabb, mint boltot álmodni... »Tisztességes úton boldogulni még álmunkban sem lehet!« Furcsa dolog ez, a­mikor újra elalszom, azt álmo­dom, hogy leány vagyok... Fiatal és szép ... Drága ruha rajtam, a legjobb kozmetikus minden művészete ragyog az arcomról, a hajam szinte perzseli a bőrö­met... Egy Lupescu elbújhatna mellettem!... Kacé­ran tekintek a járókelőkre, de a férfiaknak szomorú és gondterhes az arca, tavalyi a kalapja, piszkos a kesztyűje, kopott a cipője sarka, s ha egyik-másik visszakacsint is, nem néz ki belőle tíz pengő se. Jatlan szellem ott állna lángpallosával az előszoba aj­tajában: »Lélek ez ajtón se be, se ki!« Hevesen dobog a szívem ... rosszul érzem magam ... ebből baj lesz ... Megcsípem tehát a karomat és fölébredek... Borzasztó: az ember már mint nő se tud keresni, a gyengédebb érzelmek világában is dühöng a gazda­­sági válság! öreg, mocskos cigány szólít meg: »Naps­csádkám, egy kis kenyérrevalót!...« Hála Istennek, ettől muszáj felébredni! És hála Istennek, a rolón már átszűrődik a napfény, — nem kell újra elaludni! Hála Isten, reggel van megint, s miként a költő már hetven évvel ezelőtt megjöven­dölte: kezdődik újra a földi kín... De cipelni a saját gondjainkat még mindig jobb, mint végigálmodni a másokét is. Növényklinika SSaS ápolásra elvállal Németvölgyi út 10. — Telefon 54-4-47. — Hívásra Házhoz jövök Déli fekvésű, tengerbe épített gyógyintézet (fényterápia­ kli­nika) csont- és mirigybetegek részére. Kora reggeltől estig forró napsütés. Teljes penzió orvosi kezelésekkel már 35.a lírától. Igazgató: dr. Qrassi, asszisztens : dr. Mussa. Ki lesz az úr a városházán? A belügyminiszter Borvendég alpolgármestert akarja szanálási főpolgármesternek kinevezni (Saját tudósítónktól.) A városházán még min­dig szélcsend van. Várják a kormány döntését. Amíg a szanáló főpolgármester meg nem kezdi működését, addig csak a napi ügyeket intézik el. Ilyen körülmények között természetesen tovább folynak a találgatások, hogy ki lesz az úr a város­házán. A tippelések most már véget értek. Annyi bi­zonyos, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter Borvendég Ferenc alpolgármestert szeretné a fő­polgármesteri székben látni. A politikusok úgy vé­lekednek, hogy a kormány­elnök még nem döntött és nem lehetetlen, hogy végeredményképpen vala­melyik politikai bizalmasát fogja a főváros élére állítani. Huszár Aladár jelenlegi főpolgármesternek sok híve van és sokan szívesen látnák, ha meg­maradna mostani pozíciójában. Azzal érvelnek, hogy Huszár most is bírja Gömbös bizalmát és ha politikust akarna a városházi adminisztráció veze­tésével megbízni, Huszár Aladárnak nem kellene helyéről eltávoznia. Gömbös miniszterelnök egy­előre még hallgat és a végleges választ csak azután fogja kimondani, amikor az országgyűlés két háza az új törvényjavaslatot elfogadta és az érvénybe lépett. Ilyen körülmények között az esetleges vál­tozás csak május elejére várható. Borvendég Ferenc személye mindenesetre előrenyomult és a városházán most már biztosra veszik, hogy ő kap megbízatást, mint szanáló fő­polgármester, a főváros ügyeinek pénzügyi és gazdasági vonatkozásban való rendehozására. Bor­vendég alpolgármester nem hajlandó a politikába avatkozni. Hosszú idő óta vezeti a főváros pénz­ügyi és gazdasági ügyeit s irányítja az üzemeket, amelyek a város vagyonának jelentős részét te­szik. Fölvetődik a kérdés, hogyha eddig is ő ve­zette a főváros pénzügyi ügyeit és a vezetés ellen a kormány részéről kifogások merültek fel, a bel­ügyminiszter mert éppen az ő személyét választja ki erre a nehéz feladatra. Borvendég Ferenc al­polgármester eddig is az úgynevezett »rossz em­ber« volt a városházán, mert a takarékoskodást és a racionalizálást minden vonalon keresztülvitte, tehát sok egyéni érdeket sértett. Törekvéseit nem tudta minden vonalon érvényesíteni, mert szándé­kai bizonyos politikai tényezőkön kudarcot szen­vedtek. A kormány ezzel tisztában van és intéz­kedése nem annyira az adminisztráció, mint in­kább a politikai érdekek érvényesülése ellen irá­nyul. A szanálási tervezetben a szanáló főpolgár­mester teljes felhatalmazást kap és a gazdasági problémákat szinte diktatórikus alapon oldhatja meg. Írtunk már arról, hogy a városházi probléma megoldását két kérdésben látják. Mindenekelőtt el kell dönteni azt, hogy: 1. mi lesz a szanálási rendeletben; 2. ki lesz végrehajtója. Úgy látszik, most minden egyszerűsödik: a két kérdésre csak egy feleletet adnak. A belügyminiszternek maga Borvendég személye a program. Éppen ezért a szanálási tervezet semmiféle meglepetést nem fog hozni. A szanálási tervezetben bent lesz az a há­rom pont, amelyet az i­j fővárosi törvény a sza­nálás végrehajtására felhoz, ezenkívül csupán a jogi helyzet tisztázására fog szorítkozni. Nem lesznek utasítások, hogy a szanálást milyen mó­don oldja meg Borvendég Ferenc, csupán az álta­lános irányt szabják meg, vagyis azt kötik ki, hogy el kell tüntetni a deficitet. Amiről suttog­tak, hogy a tisztviselők létszámát 20 százalékkal redukálják, az anyagi kiadásokat meghatározott keretek közé szorítják stb., mind túlhaladott dol­gok. Ilyen programot csak abban az esetben dol­goztak volna ki, ha idegen ember kapott volna megbízást a szanálásra, nem pedig olyan ember, aki a főváros belső ügyeit alaposan is­meri. Kétségen kívül számítanak arra, hogy Borven­dég Ferenc az »erős kéz« politikáját fogja meg­valósítani a városházán.. Az új nyugdíjtörvény lehetőséget nyú­jt arra, hogy a valósggal diktá­tori hatalommal felruházott új főpolgármester mindazokat eltávolíthatja, akik terveinek végre­hajtásában nem akarnak neki engedelmeskedni. Erről azonban szó sincs, renitens tisztviselők nem akadnak, hiszen az adminisztráció mindig együtt dolgozott az alpolgármesterrel, akinek nem is a tisztviselők ellen, hanem legfeljebb egyes város­politikusok ellen volt panasza. A tisztviselőtársa­dalom nem is bánja, ha csak egy főnökkel kell számolnia, mert eddig a pártvezérek, sőt inkább a pártok alvezérei nagyon is erősen érvényesítették befolyásukat egyes kérdések elintézésében. Sok eset­ben a tisztviselő nem tudta a főváros érdekeit megfelelő módon megvédeni, mert ha a város veze­tői véleményét képviselte és az véletlenül össze­ütközött egyes pártvezérek akaratával nagyon sok esetben a város vezetőinek, illetve a tisztvise­lőnek kellett visszavonulót fújnia. A tisztviselők éppen ezért mindinkább szerepet vállaltak a pár­tok életében és néha egyik-másik kisebb tisztviselő csak azért lett túl hangos, mert val­amelyik komoly pártban sikerült neki az embereket maga mellé sorakoztatnia. Az intrika és széthúzás már aggasztó tünete­ket mutat- így volt ez a VIII. kerületi elöljáróság botrányában. Sipőcz polgármester utasítására Far­kas Ákos főjegyző a legszigorúbb vizsgálatot foly­tatta le és a bűnösök ellen a leghatározottabban felléptek, de még ez az erős rendcsinálás sem volt elég, mert a tisztviselők maguk között sugdolóztak, rágalmakat terjesztettek, sőt végül már a névtelen levelek tömegével árasztották el a vezetőséget és az ellenőrző fórumokat. Ugyanez ismétlődött meg az Elektromos Mű­veknél kiderült sikkasztásnál. Egy Smólen Ferenc nevű havidíjas tisztviselő éveken át körülbelül 34.000 pengőt sikkasztott. A polgármester vizsgáló­bizottságot küldött ki, hogy a sikkasztásnak egész hátterét kiderítse, mert lehetetlennek tartja, hogy a főváros egyik üzeménél éveken keresztül sikkasz­tani lehessen és azt az ellenőrök ne vegyék észre. Ennek a mindenesetre nagyon üdvös intézkedésnek az lett a következménye, hogy újra munkába álltak a névtelen levélírók és mindenkit megrágalmaz­nak, anélkül azonban, hogy konkrét adatokat szol­gáltatnának. A város tele van a legképtelenebb sikkasztási hírekkel. Dr. Morvay Endre tanácsnok, az üzemi osztály vezetője, nyilatkozott a Magyar­ország-benn s annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy rágalmazó társaság sikkasztási plety­kákkal akarja befeketíteni az üzemek gazdálko­­dását. A főváros minden tisztviselő vagy alkalmazott ellen, aki bármilyen bűnt követett el, a legszigo­rúbb eljárást indítja meg, ilyen körülmények kö­zött nincsen semmi szükség pletykák terjesztésére. A vizsgálóbizottság mindent meg fog vizsgálni. Sem a polgármester, sem Borvendég alpolgármes­ter vagy Morvay tanácsnok nem hajlandó semmi­féle visszaélést vagy szabálytalanságot eltussolni. Ha a városházán nem volna olyan bizonytalan a helyzet, ha a vezetés kérdésében már döntés tör­tént volna, egészen más volna a levegő a tisztvise­lők között is és a pletykák nem terjedhetnének olyan hihetetlen gyorsasággal. .­­ . A kormány még egy szempontból kívánja az intézkedést egy kézbe letenni. A fölösleges üze­mek leépítését minden oldalról sürgették, de nem lehet cél az, hogy a leépítések révén a fővárost hatalmas károk érjék. Ha a Vásárpénztár likvi­dálásánál nem merültek volna fel politikai szem­pontok, a főváros kára sokkal kisebb lett volna. Most készültek el a gyöngyösi szénbánya felszá­molásával. Kiderült, hogy a főváros vesztesége 210.000 pengő. Ha diktát­ori hatalommal intézték volna el ezt az üzleti ügyet, a gazdasági szempon­tok jobban érvényesülhettek volna, és nem mu­tatkozott volna ennyi deficit. Teljesen elveszett a részvénytőke, amelyben a főváros 132.665 pengő­vel, a Községi Takarékpénztár pedig 77.600 pengő­vel volt érdekelve, illetve ennyi kölcsönt volt kénytelen a főváro­s kérésére a Községi Takarék­pénztár folyósítani. Egy csomó pert veszített el a főváros vállalata, más ügyekben a város in­­kább kiegyezett, nehogy hosszú ideig pereskednie kelljen. Borvendég Ferenc alpolgármester, mint az új szanáló főpolgármester, mindezeket a kérdé­seket korlátlan hatalommal, saját felelősségére intézi el. Influenza, spanyoljárvány, torokgyulladás, az orr és garat elnyálkásodása, a mandolák megbetegedése, valamint izületi bajok vagy tüdőcsúcshurut esetén­gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a termé­szetes „Ferenc József" keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak. /

Next