Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-18 / 86. szám

Szerclc Paulini Béla egyetlen fia Ercsiben főbelőtte magát (Saját tudósítónktól.) Tragikus öngyilkosság­­re érkezett ked­d délben Ercsiből Budapestre:­fj. Paulini Béla, a Fejérmegyei Cukorgyár Rt. 2 éves segédtisztje, főbelőtte magát és mire rá­aláltak, már halott volt. A fiatalember egyetlen fa Paulini Bélának, az ismert írónak, a »Gyön­gyösbokréta« néven népszerűvé lett parasztegyüt­tes vezetőjének és szervezőjének, a Háry János cimű dalmű szövegírójának. Kedd délben néhányszavas távirat értesítette a tragikus eseményről Paulini Bélát, aki felese­ivel azonnal Ercsibe utazott. Itt tudták meg, hogy milyen körülmények között lett öngyilkos a­iú. A fiatalember már évek óta nem lakott édes­apjánál, nevelőintézetben tanult. Egy hónappal ezelőtt állást kapott a Fejér megyei Cukorgyár­ban. A fiú, aki nagyapja gazdaságában szerette meg a gazdasági munkát, gazdatisztnek készült. Nagyapja ugyanis gróf Esterházy Móric csákvári uradalmának nyugalmazott főintézője. A fiú a cukorgyár gazdaságában segédtiszt lett. Fizetést is kapott, egyszobás lakást kint a pusztán. Látszólag jól érezte magát új helyén, felettesei meg voltak vele elégedve, annál nagyobb volt, a megdöbbenés, amikor kedd hajnalban a cselédség hiába költögette a fiatal segédtisztet. A­ körorvos megállapította, hogy egy revolverlö­véssel végzett magával. Az ercsi csendőrség indí­totta meg az öngyilkosság ügyében a nyomozást Búcsúlevelet kerestek, amely megmagyarázta volna az öngyilkosság okát, de egy sor írást sem találtak. Nem tudja megmagyarázni fia öngyilkosságát az Ercsiben tartózkodó Paulini Béla sem, akivel kedd este telefonon beszéltünk. — Teljesen értetlenül állok az öngyilkosság előtt — mondotta a telefonba Paulini Béla. — Most kapott állást, hogy mi oka lehetett, nem tudom... Talán szerelem?... Nem tudom... A főváros művésztársadalmában osztatlan részvétet keltett a népszerű és általános szeretet­nek örvendő Paulini Béla gyásza. A Nemzeti Bank nem utal ki dinárt a magyar utasok számára és nem köt fürdőegyezményt Jugoszláviával Két év óta gördítenek akadályokat a jugoszláv hatóságok a magyarországi utazás elé (Saját tudósítónktól.) Régi panasza a jugo­szláviai magyarságnak, de maguknak a" jugoszláv alattvalóknak is, hogy az ottani hatóságok megnehezítik a Magyarországba való utazást. Nehézségeket ámasztottak az útlevél kiadásánál, a magyar nem­etiségű polgáraik útlevelét hosszú ideig vissza­artották, míg a jugoszláv alattvalókat vagy lebe­szélték a Magyarországra való utazásról, vagy pe­dig egyszerűen nem adtak nekik útlevelet. Külö­nösen kirívó volt a jugoszláv hatóságoknak ez a magatartása olyan alkalmakkor, amikor Budapes­en kiállításokat, vásárokat vagy ünnepségeket rendeztek és ezekre nagyobb számmal óhajtottak utazni a jugoszláviai alattvalók. A magyar kormány hosszú ideig szótlanul tűrte ezt a barátságosnak éppen nem mondható magt­artást és csupán egyes jugosz­láv-magyar tárgya­ások alkalmával hozták szóba a sérelmeket. Ilyen alkalmakkor jugoszláv tárgyaló felek rendszerint kilátásba helyezték a sérelem orvoslását, ámde a gyakorlat továbbra is az maradt, hogy a Buda­pestre való utazás elé szinte elháríthatatlan aka­dályokat gördítettek a jugoszláv hatóságok. Ezt a helyzetet erősen kiélezte egy feltűnő itézkedés. Mint az »Idegenforgalom« című lap kedden megjelent száma közli, a jugoszláv ható­ságok egy idő óta a jugoszláv útlevelekbe a kö­vetkező feljegyzéseket írják be: »Érvényes Európára, kivéve Magyarországot«. Ez azért megdöbbentő, mert európai szokás szerint az út­evelekben mindenfelé ez az általános feljegyzés: »Érvényes Európára«. Egyes országok csak Szovjet-Oroszországgal szemben tettek kivételt, de azt is csa­k addig, ameddig a szovjetet diplomáciai­lag el nem ismerték. Magyarország sem Euró­pában, sem másutt még soha nem találkozott azzal a sértő gyakorlattal, amelyet a jugoszláv hatóságok léptettek életbe, amikor az alatt­valóik számára adott, európai érvényű útlevél­ből Magyarországot kirekesztették. A magyar hatóságok most már kénytelenne­k voltak a retorzió eszközéhez folyamodni. E­z a retorzió azonban nem abban állott, hogy a ma­gyar útlevelekbe szintén bevezették volna azt a feljegyzést, hogy érvényes egész Európára, ki­véve Jugoszláviát, mert a nemzetközi udvarias­ságnak és szokásnak ilyen negligálására Magyar­ország nem hajlandó, hanem abban, hogy a ma­gyar nyaralóközönségnek nem adják meg a jövő­ben a hivatalos segítséget ahoz, hogy pénzét ju­goszláv fürdőkben és üdülőhelyeken költhesse el-A magyar közönség az utóbbi években igen erősen látogatta a jugoszláv nyaralóhelyeket. Ez ellen nemcsak hogy nem tett semmit a magyar kormány, hanem mindig eleget tett a dinárt igénylő közönség kívánságának. Most a Nemzeti Bank úgy határozott, hogy a Jugoszláviába uta­lók számára dinárt nem ad, még az útlevelenként engedélyezett 150 pengő értékben sem. A jugoszláviai magyarság köréből az a pa­nasz is érkezett Magyarországba, hogy az innen küldött leveleket nem kézbesítik po­ntosan és vagy hanyagságból, vagy tudatos rosszindulatból sok címzett nem kapja meg a Magyarországból neki küldött leveleket. Ezekről a magyar sérelmekről jól értesült he­lyen a következőiket mondották a Pesti Napló munkatársának: — A posták között fennálló nemzetközi szerződések értelmébe­n minden posta tartozik kézbesíteni az illető ország lakosai címére érkezett postai küldeményeket. A magyar postához még nem jött megkeresés, sem feljelen­tés, hogy a magyar posta Jugoszláviába irányított kül­deményeit nem kézbesítették volna. Ha a magyar posta vezérigazgatósága azt megállapítaná, hogy a Magyar­országból küldött leveleket Jugoszláviában nem kézbe­sítik, Magyarország jogorvoslattal fordulna a nemzet­közi fórumokhoz.­­ Ami az »idegenforgalom« közlését illeti az út­levélsérelemről, ez valóban fennáll és a magyar hatóság DR. LAKATOS BADENI SZANATÓRIUMÁBAN újonnan bevehetett egységárak úgy penzióra, mint az összes gyógykezelésekre. Teljes penzió háromszori étkezéssel már 12 P-től PESTI NAPLÓ 1934 április 18 . JOSÉ MOJICA Amerika hangfenoménja a newyorki Metropolitan-opera tenoristája minden előadáson fellép a KAMARA MOZGÓSZÍNHÁZBAN „Cigánykirály" című­ Fox-filmben. Partnere: ROSITA MORÉNA a tánc királynője! gok kénytelenek ahoz a legenyhébb retorzióhoz fordulni, hogy nem adnak segítséget a magyar közönségnek ahoz, hogy pénzét abban a Jugoszláviában költse el, amely a maga alattvalóit nem engedi Magyarországra utazni. Magyarország már évek óta tapasztalja, hogy Jugo­szlávia megnehezíti magyar nemzetiségű alattvalóinak utazását Magyarországra, de a jugoszláv alattvalók sem juthatnak egykönnyen útlevélhez, ha Budapestre akar­nak utazni. Ezt a barátságtalan gyakorlatot már mint­egy két év óta folytatják a jugoszláv hatóságok és a magyar kormány, valamint a Nemzeti Bank igyekezett közvetlen tárgyalások során a dolgot tisztázni. Tavaly, amikor Jugoszlávia azzal az előterjesztéssel fordult Magyarországhoz, hogy fürdő­ megegyezést kössünk ve­lük, szintén szóvátettük a sérelmet, és a jugoszláv meg­bízottak ígéretet is tettek a sérelem reparálására. Az ígéretet azonban tett nem követte. Nem volt tehát egyéb választás, mint az, hogy a Nemzeti Bank dinárt a Jugo­szláviába utazók számára nem utal ki és nem hajlandó az idén fürdőegyezményt kötni Jugoszláviával. Megölte és feldarabolta édesanyját és vadházastársát Debrecen mellett egy parasztlegény Debrecen, április 17. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Példátlan kegyetlenséggel végrehajtott kettős gyilkosság történt hétfőn délután Egyek község­ben. Molnár József 21 éves egyeki gazdalegény több fejszecsapással megölte, majd feldarabolta édesanyját, özv. Molnár Imrénét és annak vad­házastársát, Jakab Péter napszámost. Molnár Imre egyeki gazdálkodó két évvel ez­előtt halt meg, kis szőlőt és házat hagyo­tt maga után. Ebben a szőlőben és a házban élt az özvegy legkisebb fiával, Józseffel, míg a többi nagyobb gyermek már önálló családi életet élt Körülbelül egy esztendővel ezelőtt az özvegy összeköltözött Jakab Péter napszámossal. Jakab valamikor jó­módú ember volt, de teljesen tönkrement. Az ösz­szeköltözés után rávette az asszonyt, hogy adja el a szőlőt. 200 pengőt kaptak érte és azt rövidesen felélték és elmulatták- Jakab nem akart dolgozni. A fiatal Molnár József néhány nappal ezelőtt megtudta, hogy az anyja a házat is el akarja adni, mire azt kívánta, hogy adják ki az ő örökrészét, mert különben mindent elköltenek és neki semmi sem marad. Az anyja megtagadta a legény ké­rését, emiatt napokon át háborúság volt az anya és fiú között, ami nem egyszer tettlegességgé is fajult. A­­legény kérte az anyját, hogy szakítson Jakab Péterrel akit rossz szellemének tart. A legény azonban hiába kérlelte az anyját, mire elhatározta, hogy végleg leszámol úgy az any­jával, mint Jakab Péterrel. Hétfőn délután 5 óra tájban az anyja egyedül volt otthon. A fiú felka­pott egy fejszét és azzal teljes erővel a küszöbön ülő anyja fejére sújtott. Amikor az anyja össze­esett, bevonszolta a konyhába és ott a megvadult fiú egymásután csapott rá az anyjára a fejszével, úgyhogy fejét és a felső testét a felismerhetetlen­ségig összeroncsolta. Még folyt a fiú véres vagdalózása, amikor hazaérkezett Jakab Péter. A fiatal Molnár a konyha ajtaja elé állva, odakiáltotta Jakabnak, hogy hívja az anyja. Amikor Jakab belépett a konyhába, a fiatal Molnár hirtelen rávetette ma­gát, a fejszével a fejére sújtott, úgyhogy Jakab összerogyott az asszony holtteste mellett. A fiú Ja­kab holttestét is valósággal szétdarabolta a fejszé­vel. Azután nyugodtan bezárta a konyhát és elment hazulról. Útközben találkozott bátyjával, akit ven­déglőbe hívott, majd italozás közben mindent el­mondott neki. A bátyja rábeszélésére jelentkezett a csendőrségen és feljelentette magát. Dr. Preineszbergert debreceni vizsgálóbíró Hor­váth Artúr törvényszéki orvossal szerdán megy ki a helyszínére a boncolás megejtése végett. Titulescu megkezdte politikai tárgyalásait Párizsban Párizs, április 17. (A Pesti Napló tudósítójától.) Titulescu párizsi programja díszebéddel kez­dődött, amelyet Lebrun köztársasági elnök adott kedden délben az Elysée-palotában tiszteletére. Lebrun rendkívül szjvélyesen fogadta a román államférfit és feleségét. Az ebéden Doumergue miniszterelnök is megjelent Tardieu tárcanélküli miniszter, Barthou külügyminiszter és Chéron igazságügy miniszter kíséretében. Hivatalosak vol­tak még Casianu párizsi román követ és gróf D'Ormesson bukaresti francia követ és a Quai d'Orsay több magasrangú főtisztviselője is. Barthou elhatározta, hogy Bukarestben viszo­nozza Titulescu látogatását, utazásának időpont­ját azonban még nem állapította meg. A román külügyminiszter holnap a Quai d'Orsayn tiszteletére rendezett lakomán ismét ta­lálkozik Barthouval, valamint Doumergue mi­niszterelnökkel is. A kora délutáni órákban Titulescu megkezdte Politikai tárgyalásait s először Doumergue mi­niszterelnökkel és Barthou külügyminiszterrel találkozott. Párizsi tartózkodása folyamán a román külügyminiszter összejön Pétain tábornok hadügyminiszterrel is, akivel azt a kérdést akarja megvitatni, milyen kihatásai lennének a fegyver­kezések korlátozására irányuló nemzetközi egyez­ménynek a középeurópai helyzetre. Párizsi poli­tikai körökben általában véve azt hiszik, hogy Titulescu tanácskozásai során a leszerelési pro­bléma áll majd az előtérben és hogy a dunai kér­dés kissé háttérbe szorul, bár kétségtelen, hogy a román külügyminiszter ezt a problémát is meg akarja beszélni a francia államférfiakkal. s Saját s­zőrmemegóvását EIKAN $zíc$HOl esik blxtoa helyre­adja, a közismert IV . Váci uccca 22. Td. 874-56 és 872-16

Next