Pesti Napló, 1935. március (86. évfolyam, 50–74. szám)

1935-03-17 / 63. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 március 14 Németország újra bevezeti az általános védkötelezettséget Hitler előterjesztette a minisztertanácsban az új törvényt A német kormány kiáltványban fejti ki elhatározása indítóokait . A német békehadsereg 12 hadtestből, 36 hadosztályból fog állani Berlin, március 16. (Német Távirati Iroda.) A ma déli minisztertanácson meghozott törvény arról rendelkezik, hogy Németországban ismét bevezetik az általános védkötelezettséget. A német békehaderő tizenkét hadtestből, illetőleg 36 hadosztályból fog állani. Berlin, március 16. (Német Távirati Iroda.) Hitler Adolf birodalmi vezér és kancellár tegnap délután félbeszakította betegszabadságát és visszatért Berlinbe. A kancel­lár még tegnap este magához kérette a birodalmi kormány több tagját, hogy megbeszélje velük a nemzetközi helyzetet. E megbeszélések folyomá­nyaként ma déli 1 órára minisztertanácsot hívtak egybe. A minisztertanács egy kiáltvány és egy tör­vény kibocsátását határozta el az általános véd­kötelezettség bevezetéséről. Hitler Adolf holnap délben az állami operában tartandó ünnepélyen vesz részt, majd ismét visz­szatér Münchenbe, hogy folytassa félbeszakított betegszabadságát. A német kormány kiáltványa A birodalmi kormány a következő kiáltványt bocsátotta ki: »A Népszövetség eszméje egyetlen nemzet ke­belében sem keltett nagyobb helyeslést, mint a minden földi boldogságtól elhagyott német nép­ben. Csak így lehetett megérteni, hogy a védelem előfeltételeinek és a védelmi lehetőségeknek igen sok tekintetben értelmetlen feltételeit a német nép nemcsak hogy elfogadta, hanem teljesítette is. A német nép és különösen akkori kormányai abban a meggyőződésben éltek, hogy a versaillesi szerző­désben előírt leszerelési rendelkezések teljesítése általános nemzetközi leszerelés kezdete lesz. Mert csak a szerződésben előírt kötelezettségek mindkét részről való betartása vezethet annak az erkölcsi és észszerű követelésnek teljesítésére, amelyet egy­oldalúan írtak elő és hajtottak végre, s ezzel örö­kös megkülönböztetésre és alsóbbrendűségre ítél­tek egy nemzetet. Ezzel azonban az ilyen békeszer­ződés sohasem lehetett előfeltétele annak, hogy létrehozza a népek igazi kibékülését és ezzel együtt a világ békéjének biztosítását. Az ilyen szerződés csak az örökös gyűlölet forrása lehet. A német leszerelés számokban Németország teljesítette a szövetségesküzi el­lenőrző bizottság részéről reá kiszabott leszerelési rendelkezéseket. A szövetségesküzi ellenőrző bizott­ságnak az volt a feladata, hogy teljesen szétrom­bolja a német véderőt és védelmi eszközeit. Ilyen­formán a bizottság 59.897 ágyút és ágyúcsövet, 130.558 géppuskát, 31.470 aknavetőt, 6.007.000 puskát és karabélyt, 28.001 ágyútalpat, 4390 aknavető tal­pat, 38.700.000 lövedéket, 16.550.000 kézi- és puska­gránátot, 60.400.000 éles gyutacsot, 491.01­0.000 puska­töltényt, 335.000 tonna lövedékhüvelyt, 23.515 tonna másféle töltényhüvelyt, 37.600 tonna lőport, 79.300 lőszermércét, 212.000 távbeszélőt, 1072 lángszórót, 31 páncélvonatot, 59 tankot, 1762 megfigyelőkocsit, 6882 szikratáviróállomást, 1240 tábori sütödét, 2199 pontont, 981.7 tonna katonai felszerelési tárgyat, továbbá még 8.230.350 zsák katonai felszerelési cikket semmisített meg. Megsemmisítettek továbbá 7300 pisztolyt és revolvert, 180 gépfegyverszánt, 21 tábori műhelyt, 11 ágyúelőfogatot, 64.000 acélsisakot, 174.000 gáz­álarcot, 2500 hadiipari gépet, 8000 puskacsövet, nyolc léghajót, 1714 vadász- és bombavető repülő­gépet, 27.757 repülőgépmotort. A tengerészetnél elpusztítottak, leszereltek, el­süllyesztettek vagy kiszolgáltattak különféle hadihajóanyagot, így 26 nagy csatahajót, 4 partvédő páncélost, 4 páncélos cirkálót, 19 kis cirkálót, 21 kü­lönleges és iskolahajót, 8 torpedóhajót, 315 tenger­alattjárót. A lerombolás kötelezettsége alá estek azután mindennemű jármű, amelyet a gázk­arc­hoz használtak, részben pedig a gázvédelmi esz­közök is, hajtóanyagok, robbanószerek, fényszó­rók, irányzó berendezések, távolságmérők, hang­távolságmérő műszerek, mindennemű optikai ké­szülékek, lószerszámok, keskenyvágányú vasúti anyag, tábori nyomda, tábori konyha, műhely, ütő- és szúrófegyver, acélsisak, lőszerszállító anyag, rendes és különleges hadiipari gép, fogat­berendezés, e készülékekhez való rajzok, repülő-és léghajócsarnokok, stb. Miután Németország teljesítette ezt a törté­nelemben egyedülálló szerződést, a német népnek joga volt a vállalt kötelezettségek teljesítését a másik részről is elvárnia, mert Németorsz­ág le­szerelt. A békeszerződésben határozottan megkövetel­ték, hogy Németországot azért kell leszerelni, hogy ezzel megteremtsék az előfeltételét az álta­lános leszerelésnek, vagyis ezzel azt állították, hogy egyedül Németország felfegyverzettsége az oka a többi ország fegyverkezésének. A győztesek fegyverkezése­ ­ A német népet, kormányait és pártjait akko­riban olyan lelkület hatotta át, amely megfelelt a­ Népszövetség pacifista-demokrata eszményei­nek. Míg az egyik oldal teljesítette kötelezettsé­geit, a másik oldalról elmaradt a másik szerződő fél kötelezettségének beváltása, vagyis a magas szerződő felek, a volt győzőállamok egyoldalúan feloldották ma­gukat a versaillesi szerződés köte­lezettségei alól. De nemcsak, hogy a német fegy­verrombolásnak megfelelő leszerelést nem végez­tek, hanem még csak szünet sem állott be a további fegyverkezésben, sőt ellenkezőie" nyilván­valóvá vált az államok egész­­sorának fölfegyver­kezése. Ami rombológépezetet a háborúban kita­láltak, azt most már békében módszeres és tudo­mányos munkával végkép tökéletesítették. Egyre tökéletesítették a páncélos kocsikat, az új harci és bombavető gépeket, új robbantó, gyujtó és gáz­bombákat készítettek, egyre fejlődtek a korszerű motorizált harci eszközök, mialatt Németország­ban ebben a tekintetben üres tér támadt. Kilépés a Népszövetségből A kiáltvány azután kifejti, hogy mindezeket elviselte ugyan a németség, azt azonban, hogy századokra széttagolják az államokat győzőkre és legyőzöttekre, nem tudja elviselni. Az önvédelem erkölcsi jogának kérdése, vagy pedig a nemzet­közi leszerelés követelése azonban nemcsak Né­metország, hanem sok más nép lelkében is él. Ezeknek az erőknek sürgetésére támadtak a kí­sérletek a fegyverkezések csökkentésének megol­dására, így keletkeztek az első javaslatok a nem­zetközi leszerelésre, amelyek megiúsultak egyes államok ellenzésén. Minthogy ilyen körülmények között a német népnek és a német birodalomnak az 1832. évi decemberi nyilatkozatban ünnepélye­sen megígért egyenjogúság nem valósult meg, a német birodalmi kormány, mint, a, német nép be­csületének és életjogainak őrzője, képtelennek látta magát annól, hogy továbbra is részt vegyen az ilyen leszerelési értekezleten, vagy tagja ma­radjon a Népszövetségnek. Német javaslatok Ámde a Genfből való távozás után is készen állott a német kormány arra, hogy ne csak fontollóra vegye a többi állam javaslatait, hanem maga is gyakorlati javaslatokat tegyen. Magáévá tette a többi államnak azt a kialakult nézetét, hogy a rövid szolgálati idővel megszervezett hadsereg a támadás céljaira alkalmatlan és ezért a békés vé­delem céljából ajánlandó. Kész volt ezért a hosszú szolgálati időre berendezett birodalmi véderőt a többi állam kívánsága szerint rövid szolgálati idejű hadsereggé átalakítani. Az 1933/34. év telén előterjesztett javaslatai gyakorlatiak és keresztül­vihetők voltak. Elvetésükből éppen úgy, mint a hasonlóan elgondolt olasz és angol tervezetek el­vetéséből arra lehetett következtetni, hogy a ver­saillesi szerződés leszerelési rendelkezéseinek meg­felelő utólagos teljesítésére többé nem áll fenn a hajlandóság a másik oldalon álló szerződő feleknél.­­ Ilyen körülmények késztették a német kor­mányt arra, hogy magától tegye meg azokat a kellő intézkedéseket, amelyek véget vethettek egy nagy nép és egy birodalom éppen olyan méltatlan, mint végső következményeiben fenyegető tehetet­lenségének és védtelenségének. A német kormány ugyanazokból a megfontolásokból indult ki, ame­lyeket Baldwin miniszter legutóbbi beszédében oly igaz szavakkal fejezett ki. Egy ország, amely nem hajlandó saját védelmére megtenni a kellő óvatossági intézkedéseket, sohasem jut hatalom­hoz ezen a világon, sem erkölcsi, sem anyagi hata­lomhoz. A mai német birodalom kormánya azon­ban csak egy erkölcsi és anyagi hatalmat kíván biztosítani, mégpedig azt a hatalmat, hogy a bi­rodalom és ezzel bizonyára egész Európa békéjét megóvhassa. Ezért továbbra is megtette mindazt ami erejétől telt és ami a béke előmozdítását szol­gálhatta. 1. A német kormány minden szomszédjának már régi idők óta felajánlotta a megnemtámadási szerződések megkötését. 2. Keleti szomszédjával igyekezett megtalá­lni és meg is találta a szerződéses elintézés módját. Hála a nagy előzékenységnek és megértésnek, amellyel találkozott, a hatalom átvételeikor fenn­állóit aggasztó légkörből eltűnt a mérgező anyag , a megegyezés a két nép tartós megértésére és barátságára fog vezetni. 3. Végül Franciaországot ünnepélyesen bizto­sította arról, hogy Németország a Saar-kérdés rendezése után nem támaszt többé Franciaország­gal szemben területi követeléseket. A német kor­mány azt hiszi, hogy ezzel a történelemben ritkán előforduló fitakban megteremtette az előfeltételét egy súlyos politikai és tárgyi áldozattal annak, hogy vége legyen két nagy nemzet között az év­százados viszálynak. A világ fegyverkezése A német kormánynak azonban sajnálatára lát­nia kellett, hogy a világ többi része hónapok óta fokozódó mértékben fegyverkezik. Egy 101 had­osztályból álló szovjetoroszországi hadsereg meg­teremtésében, vagyis 960000 főnyi megengedett békebeli tényleges létszámban olyan tényezőt lát, amelyre a versaillesi szerződés megfogalmazása­kor nem lehetett gondolni. Abban, hogy a többi állam hasonló intézkedéseket erőltet, további bi­zonyítékát látja az annak idején hirdetett leszere­lési gondolat elejtésének. Távol ál a német kormánytól az a szándék, hogy valamelyik más állam ellen szemrehányást támasszon, azonban ma meg kell állapítania, hogy a kétéves szogálatnak Franciaországban immár, elhatározott életbeléptetésével elejtették azt a gon­dolatot, hogy a hosszú szolgálatra felépített szer­vezet helyett a rövid szolgálati idejű hadsereget részesítik előnyben, ámde ez volt az egyik érv, amelyre támaszkodva Németországtól a birodalmi véderő feladását követelték. A német elhatározás okai A német kormány ilyen körülmények között lehetetlennek látja, hogy a birodalom biztonsága L » »miwwttMmwwwwwwwwwwwwvwiwwHWW^^ wSmSMts^B^rn^ .'.v.-v-v Amy^-0­..vít..l-.-j •* oA**^

Next