Pesti Napló, 1935. április (86. évfolyam, 75–97. szám)
1935-04-21 / 91. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 április 21 23 A DRÁMAÍRÁS ISKOLÁJA Írta: HEVESI SÁNDOR A mai műfaj, a tragikomédia Tragikomédia csakis ott és csakis úgy jöhet létre, hogy a drámaíró mindent relatívnak érez az életben. A tragikomikus életérzés annyit jelent, hogy az ember kicsiny, csak vannak nagy pillanatai, nem élhet örökké a csúcsokon s folyton le kell ereszkednie a mindennapiság síkjára. Az ember egyszerre tragikus és komikus, bátor és gyáva, hősies és megalkuvó, ez felel mel az élet igazságának és valóságának is, ahol nincsenek nagyszabású tragikus vagy komikus jelenetek, amelyek csak szándékos sűrítésből és mesterkélt stilizálásból jöhetnek létre. Az élet olyan, mint a változó selyem, amelynek tragikus és komikus szálai keresztbefutnak. Az élet traszikomikus szövedék. Hogy a tragikomédia mennyire az emberlátás és életérzés relativitásából ered, a legremekebb modern tragikomédiának. Ibsen Vadkacsájának főszereplője igazolja, az ifjabb Werle, az ő »ideális követelményével«. Nórában meg tragikus dráma épülhetett ki Ibsennek abból a rendíthetetlen hitéből, hogy minden emberi viszony csak a teljes őszinteség alapján állhat fenn s hogy a hazugság szétmorzsolja férfi és nő legszentebb és legszorosabb együttvalóságát, a házasságot. A Vadkacsában Gregers Werle ugyanezzel az ideális követelménnyel akar rendbehozni egy hazugságra felépített házasságot s itt a Nórában bevált ideális parancs bizonyul életrombolónak, mert az átlagemberből nem lehet elvekkel és eszmékkel igaz embert faragni. Az eszme itt satnyának bizonyul az életerővel szemben. Az élet paradoxonja az, hogy aki a legtisztább gondolat apostola, maga is lehet sikertelen és félbemaradt ember, viszont a korlátolt, műveletlen, prózai asszony, Gina, a fotográfus felesége, aki süket és érzéketlen minden fölemelő vagy megváltó gondolattal szemben, az egyetlen pozitív és megbízható lény az egész darabban, aki vágyak és álmok helyett magát a biztos valóságot jelenti s minden helyzetben meg tud állani. A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha sincsen és nem lehet szó valódi élethűségről, mert a kérdést egészen másként kell föltenni. Ezerkétszáz embert — írja Sarcey — összecsődítenek egy helyiségbe s ezek alkotják a közönséget, amelyről nem lehet föltenni, hogy pillanatok alatt át tudjon siklani tragikumból a komikumba, vagy kacajból a könnyekbe. Shaw »Candidája« sőt »Caesar és Kleopatra« is tragikomédia, a tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy már a drámai kontraszt törvényénél fogva is, amely mélyen gyökerezik az ember természetében, a tömeg, föltéve, hogy író és színész munkája nem száraz és hűvös, hanem forró és szuggesztív — csodálatos hirtelenséggel tud átnyergelni, sőt a kontraszt, éppen a sűrítettség erejénél fogva kevésbé fáraszt, mint az egy tónusú és egy tendenciájú jelenetek. Csakhogy tragikus és komikus életérzés így összefogva fékezik és gyöngítik is egymást. Olyan robbanó hatású jelenet, mint Elektra az urnával, vagy Hamlet az anyjával a színjáték után — tragikomikus alapon sohasem építhető fel. A műfajok mai anarchiája A drámai műfajok elszaporodása és mai változatos skálája a tisztán dekoratív revütől egészen a nagy drámáig, továbbá a drámai művek fatális elhajlása a látványosság, a »théâtre spectacle« irányában egyrészt a hangos film hatóságnak tudható be, másrészt az utolsó két emberöltő csodálatos technikai fejlődésének, amely a színpadot a színész átváltozó tehetségével ruházta fel, úgyhogy a deszkákon ezer és ezer olyan dolog valósult meg, amelyekről valamikor azt hitték, hogy mindiár csak a regény lehetőségei közé fognak tartozni. A színpad nemcsak egyetlen lehetősége, de örök veszedelme is a drámának, mert a dráma a lelket akarja táplálni, a színpad az értékeket akarja kielégíteni. Londonban már hatvan évvel ezelőtt »Othello«-ban és »A velencei kalmár«-ban olyan Velencét varázsoltak a színpadra, amely valódi vizével és gondoláival, plasztikus oszlopaival és eleven piaci tömegeivel a drámát háttérbe szorította vagy el is némította. _ Shakespeare a szép Portiának belmontei parkját csak Lorenzo és Jessica bűbájos lírai soraiba elevenítette, de a londoni színház festett parkjában valódi szökőkutak csillogtak és csobogtak, a telihold sokkal hatásosabban fénylett a vásznon, mint a valóságos égbolton, a plasztikus lombokkal ékesített, fa tövében heverő szerelmespárra fehér virágok hullottak, mint a hóhelyhek, titokzatos zenekíséret mellett és a költő drámai szövegére senki sem tudott odafigyelni. A színpad ma is tele van környezetdarabokkal, amelyek valóságos hallókból, gyógytermekből, törvényszéki termekből, szóval a deszkákra varázsolt igazi miliőktől várják a színpadi hatást; a megtapsolt díszlet ma gyakoribb, mint a megtapsolt színész- Akik a film kegyelméből várják vissza a drámát Minthogy a film költségben és kiállításban legyőzhetetlen versenytársa a színháznak, sokan ép ettől várják a »theátre pure«-nek a lelki színháznak a visszatérését. Csakhogy a film, mennél tökéletesebb, annál inkább a valóságot adja, mint ahogy a fotográfia is valóság és nem portré, ténylegesség és nem illúzió. A színpad ellenben illúziót ad — nem fotográfián, hanem valóságos lényeken keresztül — tehát sokkal bonyolultabb és szövevényesebb dolog, mint a film, bár ez hasonlíthatatlanul nagyobb apparátussal dolgozik. A tökéletes film nem emlékeztet a színpadra, csak a valóságra, mint ahogy a fotográfiánál sem gondolunk a fényképészre, hanem csakis a modellre, míg a portré előtt okvetlenül gondolnunk kell a művészre, ahogy a színdarabnál is tudatunkban van az író és a színpad. Külsőleg egy jó hangos film nagyon hasonlíthat egy jó darabhoz, de ha egyszer fölvetjük a különbség kérdését, mennél tovább tűnődünk, annál inkább be kell látnunk, hogy ez a két hasonló dolog szinte mindenben elüt egymástól. A közönségnek idő kell, hogy erre ráeszméljen, egyelőre az látszik valószínűnek, hogy a színház, ha tért veszít is, ha egyre-másra enged is át épületeket a mozinak, még eddig egy műfajt sem engedett át a filmnek s hogy mi fog történni a jövőben, senki előre meg nem mondhatja. ________ (Folytatjuk.) Olcsó színházjegyek a legújabb darabok előadásaihoz Az Est-lapok Színházjegyirodája e héten is változatos műsort állított össze. A legújabb darabok előadásaira bérelt helyeket, hogy olvasóinak olcsó jegyekkel szolgálhasson. Műsorán szerepel Heltai nagysikerű darabja a »Jó üzlet« Darvas Lilivel; Hunyadi Sándor kitűnő vígjátéka a 1 Lovagias ügyi a Pesti Színházban; a Magyar Színház mulatságos Bársony-operettje, a »Történnek még csodák«, az új Fodor darab, » Egy asszony hazudik« a Belvárosi Színházban; Zerkovitz új revüoperettje a »Csak egyszer élünk«, melyet a Royal Orfeum mutat be elsőrangú szereposztásban. A régebbi darabok közül a Belvárosi Színház 100-ik előadása felé közeledő »A vallomás«, a Kamara Színház 150-ik előadásához közeledő »A százhuszas tempó«, Kálmán Imre világhírű operettje, a Contmartrei ibolya, a Király Színházban; a Terézkörúti Színpad új műsora, a Bethlen téri Színház és a Komédia Kabaré műsora áll olvasóink rendelkezésére leszállított áru jegyekkel. (*) Jászai Mari emléktábla. Az Állami Gépgyári Munkások Önművelődési és Sportköre április 27-ikén délután díszközgyűléssel ünnepli meg fennállásának negyedszázados jubileumát, amikor a golgotaúti lakótelep dísztermében Jászai Mari emlékét megörökítő márványtáblát lepleznek le. Negyedszázaddal ezelőtt épült fel ugyanis az Állami Gépgyár kultúrháza, amelynek dísztermét a munkások által ugyanazon évben alapított kultúregyletnel) ünnepélyével nyitották meg. Ezen az ünnepélyen a terem színpadáról első szereplőként Jászai Mari szavalta el a Szózatot. Ezt örökíti meg az emléktábla, melynek leleplezése alkalmával a Petőfi Társaság részéről emlékbeszédet mondanak, Hettssey Aranka elszavalja a Szózatot, a Nemzeti Színház igazgatósága és a Magyar Aszonyok Nemzeti Szövetsége koszorút helyez el az emléktáblán. A díszközgyűlés keretében József Ferenc főherceg kiosztja azokat az elismerő okleveleket és érmeket, melyeket a kör negyedszázados fennállása alatt érdemeket szerzett egyesületi tagok kapnak. (*) King Vidor új szerződése. King Vidor, a legjobban fizetett amerikai rendezők egyike most a Paramounthoz szerződött,ahol ebben az évben két filmet fog rendezni. Az egyik film női főszereplője Margarethe Sullivan lesz, aki nemrég Budapesten járt férjével, Willy Whyler rendezővel. (*) A sztár és a pénz. Tahiulah Bankhead, a kiváló hollywoodi filmszínésznő most visszatért a színpadhoz és a newyorki Music Box-ba,n lépett fel az Eső című operettben. A primadonnaszerepet játszotta több mint százszor. A száztizedik előadás után gyérülni kezdett a publikum, annyira, hogy a színház igazgatója le akarta vennni a darabot a műsorról, mert nem jövedelmezett annyit, hogy a nagyfizetésű filmsztárt pontosan fizethette volna. Tamulah Bankhead, amikor látta, hogy rosszul megy a színháznak, kijelentette, hogy még két hétig minden este fellép és erre a két hétre semmiféle fellépti díjat nem fogad el. Azt akarja, hogy a jövedelem tisztára a kisfizetésű színészek között oszoljék meg. PMSZ1CE HÉTfŐjg Cinema-film premier! TM VMSZ1 ORKAN Két vakmerő ifjú hajmeresztő kalandjai. Az izgalom és humor pazar párosítása. Főszereplők: Bobby és Hobby Hölgyeim! Tavaszt fűzők! Könnyű testszinü anyagból P 4.60, 6.60, 8.80 Bakisi princesse ! "» »» garantált minőség IUZO p 14180 ULLMUNDIN, VI.Nagymezőn. 28 Történnek még csodák A Magyar Színház zenés komédiája Egy kis gazolinállomás virágos ablakai mögött él egy aranyszőke kisleány, aki már csak a csodában hisz. Nem is hihet másban. Nincs egy krajcárja sem, öreg édesapja mellett álmodik. Fényről, gazdagságról, ragyogó karrierről álmodik, de tudja, hogy gyönyörű és szertelen álmait csak valami csoda válthatja valóra. És a csoda bekövetkezik. Pompás kis autó érkezik a gazolinállomás elé, az autóban egy szimpatikus, kedves fiatalember ül, aki a leánynak ajándékozza az autót, nála levő minden értéktárgyát és készpénzét, most már indulhat káprázatos lehetőségekkel biztató út útján Micike, a gazolin-csárda tulajdonosának hirtelen meggazdagodott leánya. És csakugyan elindul. Felrobog autójával a Semmering egy előkelő hotelje elé és ott... Istenem, ami ott történik, az már legnagyobbrészt jól bevált, megszokott operettörténet: sok szerelem, sok könny, sok boldogság és frappy-end. Újszerű és igazán ötletes azonban a »csoda« magyarázata. Az a fiatalember, aki az autót, az értéktárgyakat és a készpénzt Micinek ajándékozta, valójában nem csodatevő szent, hanem egy köznapi, de kedves csirkefogó, aki éppen abból a semmeringi szállodából lopta el az autót, a készpénzt és az értéktárgyakat, ahol most Miéi megszállt. A fiatalembert üldözték és hogy eltűntessen minden bűntárgyat, kénytelen volt a lopott holmikat odaajándékozni Micinek. Az operett-történetet nemcsak elindítja és bekeretezi, hanem keresztül-kasul szövi, egységes, formás egészbe foglalja ez az ötletes és eredeti kis gengsztertörténet, amely kiindulópontnak és eliádolnak értékesebb és több, mint amilyennek és amennyinek a két szerző, Halász Imre és Békeffi István érezte és hitte. A komédiához Ábrahám Pál komponált hangulatos, sokhelyütt kitűnő muzsikát. Kétségtelen, hogy Ábrahám Pál ma már az első helyen áll a fiatal magyar komponisták között. Zenéjének gyakran meglepő az ereje, tökéletes a hangszerelése, s ha itt-ott az az érzésünkt, hogy a dallam és különösen a ritmus túlságosan is ismerősen hangzik, végeredményben mégis csak ez az a muzsika, amely egyéni színezésével és magával ragadó viharzásával közel ér hozzánk és minden joggal gyors népszerűségre tarthat számot. Bársony Eözsi játssza Mici szerepét. Ez a kedves, pikáns szépségű, kitűnően éneklő, ragyogóan táncoló, a színpadot kacagó élettel megtöltő, pompásan játszó fiatal művésznő legnagyobb erőssége és értéke az előadásnak. Mellette Latabár Kálmánnak van nagy és őszinte sikere. Elegáns, humoros, kitűnően játszik és remekül táncol. Delly Ferenc igen jó bonviván. Jók: a kedves és temperamentumos Turay Ida, Gózon Gyula, Vendrey Ferenc és Ihász Lajos. A rengeteg szereplő közül fel kell jegyeznünk Bársony Erzsi, Sugár Lajos, Boross Géza, Dénes György, Pethes Ferenc, Szőnyi Lenke, Földényi László, Faragó Ödön, Bob Gray és Bilicsi Tivadar nevét. Adler és Fejér zongoraduója pompás. A színpadok szépek, a görlök kedvesek. Lóránt Vilmos rendezése mintaszerű. A zenekart az elő előadáson Ábrahám Pál, a későbbiekben Losonczy Dezső vezényli. F. I. DARVAS LILI »Jó üzlet« VÍGSZÍNHÁZ