Pesti Napló, 1935. április (86. évfolyam, 75–97. szám)

1935-04-21 / 91. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 április 21 23 A DRÁMAÍRÁS ISKOLÁJA Írta: HEVESI SÁNDOR A mai műfaj, a tragikomédia Tragikomédia csakis ott és csakis úgy jöhet létre, hogy a drámaíró mindent relatívnak érez az életben. A tragikomikus életérzés annyit jelent, hogy az ember kicsiny, csak vannak nagy pilla­natai, nem élhet örökké a csúcsokon s folyton le kell ereszkednie a mindennapiság síkjára. Az ember egyszerre tragikus és komikus, bátor és gyáva, hősies és megalkuvó, ez felel mel­ az élet igazságának és valóságának is, ahol nincsenek na­gyszabású tragikus vagy komikus jelenetek, amelyek csak szándékos sűrítésből és mesterkélt stilizálásból jöhetnek létre. Az élet olyan, mint a változó selyem, amelynek tragikus és komikus szálai keresztbefutnak. Az élet traszikomikus szövedék. Hogy a tragikomédia mennyire az emberlátás és életérzés relativitásából ered, a legremekebb modern tragikomédiának. Ibsen Vadkacsájának főszereplője igazolja, az ifjabb Werle, az ő »ideá­lis követelményével«. Nórában meg tragikus dráma épülhetett ki Ibsennek abból a rendíthetet­len hitéből, hogy minden emberi viszony csak a teljes őszinteség alapján állhat fenn s hogy a hazugság szétmorzsolja férfi és nő legszentebb és legszorosabb együttvalóságát, a házasságot. A Vadkacsában Gregers Werle ugyanezzel az ideális követelménnyel akar rendbehozni egy hazugságra felépített házasságot s itt a Nórában bevált ideá­lis parancs bizonyul életrombolónak, mert az átlagemberből nem lehet elvekkel és eszmékkel igaz embert faragni. Az eszme itt satnyának bizo­nyul az életerővel szemben. Az élet paradoxonja az, hogy aki a legtisztább gondolat apostola, maga is lehet sikertelen és félbemaradt ember, viszont a korlátolt, műveletlen, prózai asszony, Gina, a fotográfus felesége, aki süket és érzéket­len minden fölemelő vagy megváltó gondolattal szemben, az egyetlen pozitív és megbízható lény az egész darabban, aki vágyak és álmok helyett magát a biztos valóságot jelenti s minden hely­zetben meg tud állani. A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha sin­csen és nem lehet szó valódi élethűségről, mert a kérdést egészen másként kell föltenni. Ezer­kétszáz embert — írja Sarcey — összecsődítenek egy helyiségbe s ezek alkotják a közönséget, amelyről nem lehet föltenni, hogy pillanatok alatt át tudjon siklani tragikumból a komikumba, vagy kacajból a könnyekbe. Shaw »Candidája« sőt »Caesar és Kleopatra« is tragikomédia, a tapasz­talat pedig azt bizonyítja, hogy már a drámai kontraszt törvényénél fogva is, amely mélyen gyökerezik az ember természetében, a tömeg, föl­téve, hogy író és szín­ész munkája nem száraz és hűvös, hanem forró és s­zuggesztív — csodálatos hirtelenséggel tud átnyergelni, sőt a kontraszt, éppen a sűrítettség erejénél fogva kevésbé fáraszt, mint az egy tónusú és egy tendenciájú jelenetek. Csakhogy tragikus és komikus életérzés így össze­fogva fékezik és gyöngítik is egymást. Olyan robbanó hatású jelenet, mint Elektra az urná­val, vagy Hamlet az anyjával a színjáték után — tragikomikus alapon sohasem építhető fel. A műfajok mai anarchiája A drámai műfajok elszaporodása és mai vál­tozatos skálája a tisztán dekoratív revütől egé­szen a nagy drámáig, továbbá a drámai művek fatális elhajlása a látványosság, a »théâtre spec­tacle« irányában egyrészt a hangos film hatóság­nak tudható be, másrészt az utolsó két emberöltő csodálatos technikai fejlődésének, amely a szín­padot a színész átváltozó tehetségével ruházta fel, úgyhogy a deszkákon ezer és ezer olyan dolog valósult meg, amelyekről valamikor azt hitték, hogy mindiár csak a regény lehetőségei közé fog­nak tartozni. A színpad nemcsak egyetlen lehető­sége, de örök veszedelme is a drámának, mert a dráma a lelket akarja táplálni, a színpad az érté­keket akarja kielégíteni. Londonban már hatvan évvel ezelőtt »Othello«-ban és »A velencei kal­már«-ba­n olyan Velencét varázsoltak a színpadra, amely valódi vizével és gondoláival, plasztikus oszlopaival és eleven piaci tömegeivel a drámát háttérbe szorította vagy el is némította. _ Shake­speare a szép Portiának belmontei parkját csak Lorenzo és Jessica bűbájos lírai soraiba elevení­tette, de a londoni színház festett parkjában va­lódi szökőkutak csillogtak és csobogtak, a teli­hold sokkal hatásosabban fénylett a vásznon, mint a valóságos égbolton, a plasztikus lombokkal éke­sített, fa tövében heverő szerelmespárra fehér vi­rágok hullottak, mint a hóhelyhek, titokzatos zenekíséret mellett és a költő drámai szövegére senki sem tudott odafigyelni. A színpad ma is tele van környezetdarabokkal, amelyek valósá­gos hallókból, gyógytermekből, törvényszéki ter­mekből, szóval a deszkákra varázsolt igazi miliők­től várják a színpadi hatást; a megtapsolt díszlet ma gyakoribb, mint a megtapsolt színész- Akik a film kegyelméből várják vissza a drámát Minthogy a film költségben és kiállításban le­győzhetetlen versenytársa a színháznak, sokan ép ettől várják a »theátre pure«-nek a lelki színház­nak a visszatérését. Csakhogy a film, mennél töké­letesebb, annál inkább a valóságot adja, mint ahogy a fotográfia is valóság és nem portré, tény­legesség és nem illúzió. A színpad ellenben illú­ziót ad — nem fotográfián, hanem valóságos lénye­ken keresztül — tehát sokkal bonyolultabb és szö­vevényesebb dolog, mint a film, bár ez hasonlít­hatatlanul nagyobb apparátussal dolgozik. A tö­kéletes film nem emlékeztet a színpadra, csak a valóságra, mint ahogy a fotográfiánál sem gondo­lunk a fényképészre, hanem csakis a modellre, míg a portré előtt okvetlenül gondolnunk kell a művészre, ahogy a színdarabnál is tudatunkban van az író és a színpad. Külsőleg egy jó hangos film nagyon hasonlíthat egy jó darabhoz, de ha egyszer fölvetjük a különbség kérdését, mennél tovább tűnődünk, annál inkább be kell látnunk, hogy ez a két hasonló dolog szinte mindenben elüt egymástól. A közönségnek idő kell, hogy erre ráeszméljen, egyelőre az látszik valószínűnek, hogy a színház, ha tért veszít is, ha egyre-másra enged is át épületeket a mozinak, még eddig egy műfajt sem engedett át a filmnek s hogy mi fog történni a jövőben, senki előre meg nem mond­hatja. ________ (Folytatjuk.) Olcsó színházjegyek a legújabb darabok előadásaihoz Az Est-lapok Színházjegyirodája e héten is változatos műsort állított össze. A legújabb dara­bok előadásaira bérelt helyeket, hogy olvasóinak olcsó jegyekkel szolgálhasson. Műsorán szerepel Heltai nagysikerű darabja a »Jó üzlet« Darvas Lilivel; Hunyadi Sándor kitűnő vígjátéka a 1­ Lovagias ügyi a Pesti Színházban; a Magyar Színház mulatságos Bársony-operettje, a »Történ­nek még csodák«, az új Fodor darab, » Egy asszony hazudik« a Belvárosi Színházban; Zerkovitz új revüoperettje a »Csak egyszer élünk«, melyet a Royal Orfeum mutat be elsőrangú szereposztás­ban. A régebbi darabok közül a Belvárosi Színház 100-ik előadása felé közeledő »A vallomás«, a Ka­mara Színház 150-ik előadásához közeledő »A száz­huszas tempó«, Kálmán Imre világhírű operettje, a C­ontmartrei ibolya­, a Király Színházban; a Terézkörúti Színpad új műsora, a Bethlen téri Színház és a Komédia Kabaré műsora áll olva­sóink rendelkezésére leszállított áru jegyekkel. (*) Jászai Mari emléktábla. Az Állam­i Gépgyári Munkások Önművelődési és Sportköre április 27-ikén dél­után díszközgyűléssel ünnepli meg fennállásának­ ne­gyedszázados jubileumát, amikor a golgotaúti lakótelep dísztermében Jászai Mari emlékét megörökítő márvány­táblát lepleznek le. Negyedszázaddal ezelőtt épült fel ugyanis az Állami Gépgyár kultúrháza, amelynek dísz­termét a munkások által ugyanazon évben alapított kul­túregyletnel) ünnepélyével nyitották meg. Ezen az ün­nepélyen a terem színpadáról első szereplőként Jászai Mari szavalta el a Szózatot. Ezt örökíti meg az emlék­tábla, melynek leleplezése alkalmával a Petőfi Társaság részéről emlékbeszédet mondanak, Hettssey Aranka el­szavalja a Szózatot, a Nemzeti Színház igazgatósága és a Magyar Aszonyok Nemzeti Szövetsége koszorút helyez el az emléktáblán. A díszközgyűlés keretében József Fe­renc főherceg kiosztja azokat az elismerő okleveleket és érmeket, melyeket a kör negyedszázados fennállása alatt érdemeket szerzett egyesületi tagok kapnak. (*) King Vidor új szerződése. King Vidor, a legjob­ban fizetett amerikai rendezők egyike most a Para­mounthoz szerződött,­­ahol ebben az évben két filmet fog rendezni. Az egyik film női főszereplője Margarethe Sullivan lesz, aki nemrég Budapesten járt férjével, Willy Whyler rendezővel. (*) A sztár és a pénz. Tahiul­ah Bankhead, a kiváló hollywoodi filmszínésznő most visszatért a színpadhoz és a newyorki Music Box-ba,n lépett fel az Eső című operettben. A primadonnaszerepet játszotta több mint százszor. A száztizedik előadás után gyérülni kezdett a publikum, annyira, hogy a színház igazgatója le akarta vennni a darabot a műsorról, mert nem jövedelmezett annyit, hogy a nagyfizetésű filmsztárt pontosan fizet­hette volna. Tam­ulah Bankhead, amikor látta, hogy rosszul megy a színháznak, kijelentette, hogy még két hétig minden este fellép és erre a két hétre semmiféle fellépti díjat nem fogad el. Azt akarja, hogy a jövede­le­m tisztára a kisfizetésű színészek között oszoljék meg. PMSZ1CE HÉTfŐjg Cinema-film premier! TM VMSZ1 ORK­AN Két vakmerő ifjú hajmeresztő kalandjai. Az izgalom és humor pazar párosítása. Főszereplők: Bobby és Hobby Hölgyeim! Tavaszt fűzők! Könnyű testszinü anyagból P 4.60, 6.60, 8.80 Bakisi princesse ! "» »» garantált minőség IUZO p 14180 ULLMUNDIN, VI.Nagymezőn. 28 Történnek még csodák A Magyar Színház zenés komédiája Egy kis gazolinállomás virágos ablakai mögött él egy ara­nyszőke kisleány, aki már csak a csodában hisz. Nem is hihet másban. Nincs egy krajcárja sem, öreg édesapja mellett álmodik. Fényről, gazdagságról, ra­gyogó karrierről álmodik, de tudja, hogy gyönyörű és szertelen álmait csak valami csoda válthatja valóra. És a csoda­­ bekövetkezik. Pompás kis autó érkezik a gazolinállomás elé, az autóban egy szimpatikus, ked­ves fiatalember ül, aki a leánynak ajándékozza az autót, nála levő minden értéktárgyát és készpénzét, most már indulhat káprázatos lehetőségekkel biztató út útján Micike, a gazolin-csárda tulajdonosának hirtelen meggazdagodott leánya. És csakugyan elindul. Felrobog autójával a Sem­mering egy előkelő hotelje elé és ott... Istenem, ami ott történik, az már legnagyobbrészt jól bevált, megszokott operettörténet: sok szerelem, sok könny, sok boldogság és frappy-end. Újszerű és igazán ötletes azonban a »csoda« magya­rázata. Az a fiatalember, aki az autót, az értéktárgya­kat és a készpénzt Micinek ajándékozta, valójában nem csodatevő szent, hanem egy köznapi, de kedves csirke­fogó, aki éppen abból a semmeringi szállodából lopta el az autót, a készpénzt és az értéktárgyakat, ahol most Miéi megszállt. A fiatalembert üldözték és hogy eltűn­tessen minden bűntárgyat, kénytelen volt a lopott hol­mikat odaajándékozni Micinek. Az operett-történetet nemcsak elindítja és bekeretezi, hanem keresztül-kasul szövi, egységes, formás egészbe foglalja ez az ötletes és eredeti kis gengsztertörténet, amely kiindulópontnak és eliádolnak értékesebb és több, mint amilyennek és amennyinek a két szerző, Halász Imre és Békeffi István érezte és hitte. A komédiához Ábrah­ám Pál komponált hangulatos, sokhelyütt kitűnő muzsikát. Kétségtelen, hogy Ábrahám Pál ma m­ár az első helyen áll a fiatal magyar kompo­nisták között. Zenéjének gyakran meglepő az ereje, töké­letes a hangszerelése, s ha itt-ott az az érzés­ünkt, hogy a dallam és különösen a ritmus túlságosan is ismerő­sen hangzik, végeredményben mégis csak ez az a mu­zsika, amely egyéni színezésével és magával ragadó vi­harzásával közel ér hozzánk és minden joggal gyors népszerűségre tarthat számot. Bársony Eözsi játssza Mici szerepét. Ez a kedves, pikáns szépségű, kitűnően éneklő, ragyogóan táncoló, a színpadot kacagó élettel megtöltő, pompásan játszó fiatal művésznő legnagyobb erőssége és értéke az elő­adásnak. Mellette Latabár Kálmánnak van nagy és őszinte sikere. Elegáns, humoros, kitűnően játszik és remekül táncol. Delly Ferenc igen jó bonviván. Jók: a kedves és temperamentumos Turay Ida, Gózon Gyula, Vendrey Ferenc és Ihász Lajos. A rengeteg szereplő közül fel kell jegyeznünk Bársony Erzsi, Sugár Lajos, Boross Géza, Dénes György, Pethes Ferenc, Szőnyi Lenke, Földényi László, Faragó Ödön, Bob Gray és Bilicsi Tivadar nevét. Adler és Fejér zongoraduója pompás. A színpadok szépek, a görlök kedvesek. Lóránt Vilmos rendezése mintaszerű. A zenekart az elő elő­adáson Ábrahám Pál, a későbbiekben Losonczy Dezső vezényli. F. I. DARVAS LILI »Jó üzlet« VÍGSZÍNHÁZ

Next