Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)
1935-05-05 / 102. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 május 5 119" Claudette Colbert, a pesti közönség új kedvence, közelről fotografálva Hollywood, május. (A Pestti Napló munkatársától.) Kicsit sokáig tartott, amíg a magyar mozilátogatók felfedezték Claudette Colbert művészetét, de ezen nem szabad csodálkoznunk: voltaképp itt Amerikában is szokatlanul sokáig tartott, amíg felismerték, minden más színésznőtől elütő egyéniségét; éveken át játszott már másodrangú szerepeket, lényegesen kevésbé érdekes és jelentékeny sztárok mellett, amíg rájöttek az ízére; és módot adtak arra, hogy minden oldalról megmutassa a tehetségét. Ma — egyévi diadalmas ünneplés után, — hivatalosan is elnyert« a »legjobb hollywoodi színésznőnek járó díjat. Ha az ember itt él Hollywoodban, percek alatt tisztában van azzal, hogy a sztároknak az az »egyénisége«, amit a világ közönsége felé mutatnak, minden esetben areklámfőnökökt ötleteinek eredménye, amely az illető színész vagy színésznő külső megjelenésének, vagy lénye egy jellemző oldalának eltúlzásából, de gyakran légbőlkapott kitalálásból van felépítve. Greta Garbo például csakugyan szereti a magányt, de a »Publicity man«-je évek óta valósággal rákényszerítette az »emberkerülő« szerepét, sehol sem szabad mutatkoznia, ha egy-egy nyári hangversenyen a Bowlban, vagy a moziban megjelenik, fekete pápaszemet kell hordania, hogy inkognitóját hangsúlyozza és ruházatát muszáj okvetlenül elhanyagolnia. (Mostanában egyébként egyhangúvá vált ez a szerepe és mérlegelik, ne mozdítsák-e ki belőle, ami újabb reklámszerződést jelentene persze...) Marlene Dietrich és Joan Crawford kikiáltott démonok és azok maradnak, ha mégoly békés családi életet élnének is, mert így vannak beállítva a közönség előtt. Elisa Landinak lehet még oly, forró szerelmi élménye, kötelező reá nézve, hogy jéghidegnek ismerjék, mert ezt a bélyeget nyomta rá évek óta a reklámszervezete. És így megy az végig az egész vonalon. Csak Claudette Colbert tiltotta le erélyesen kezdettől fogva, hogy magánszemélyét reklám céljára felhasználják, — róla nem olvashatjuk, hogy emberkerülő vagy hogy démon, hogy házias vagy hogy oroszlán kölyköket vagy férjeket gyűjt, még csak »édes kis részleteket« sem enged közölni azokból a szerelmes levelekből, amiket tízezrével kap minden héten a világ minden részéből, — ami pedig szintén elengedhetetlen kelléke a sztárreklámozásnak. Neve nem szerepel a lapok »társadalmi rovatában«, estélyeket nem ad, de azért nem »vonul ki a világtól« — ha valahova elmegy, nem vívnak ökölharcot érte, mint Gloria Suansonért nemrégen, csendesen érkezik, finoman és úrimódon beszélget és nem iszik, holott itt a hölgykoszorú mindenütt méltó versenytársa a férfinemnek a legerősebb italok óriási tömegű benyakalása terén ... Általában ez jellemzi Claudette Colbert minden apró tettét- feltétlen jólneveltség, úri szerénység és komédiamentes, legbelülről eredő finomság. Amiben éppen úgy különbözik a film többi ünnepelt sztárjától, akik színházat játszanak magánéletük minden pillanatában, mint a külsejében: a sok uniformizált démonnal szemben, akiknek tökéletes vonású, egyformán kitépett szemöldökű, egyformára festett arcát, egyformán ondulált, egyformán oxigénezett haját már szinte összetéveszti az ember, valóságos üdülés ezt a furcsa, kimondottan szélesorrú, szabálytalan arcocskát látni, amely néha olyan mint egy fáradt iskolásgyereké, mikor álláig felhúzott térdekkel gubbasztva hallgat figyelmesen egy történetet, vagy zavart kis grimasszal mesél ő maga valami komikusát, — és néha olyan, mint egy szorgalmas diáklányé, ha összeráncolt homlokkal beszél valamilyen könyvről, amin most rágja át magát. Mert rengeteget olvas és nagyon jól, minden komoly, új könyv érdekli kedvenc olvasmánya mégis a festészetről való, különösen festők életéről szóló írások, mert maga is festőnek készülteredetileg, és mint jómagam, ezért órákig tudunk ilyesmiről elbeszélgetni és álmodozni arról, hogy ha valaha visszavonulunk, megint festeni fogunk békességben... (Amire alighanem egyikünknél se kerül sor soha, de azért jólesik hazudni ezt magunknak és hinni benne, amíg beszélünk róla.) Az élete a lehető legharmonikusabb és csendesebb: a szülei franciák voltak, igazi neve nem is Colbert, hanem Chaucoin. Anyja még él és vele lakik, gyönyörű, karcsú, fehérhajú és fiatalos asszony, feltűnően hasonlít Horthy Miklósnéra! Angolul pontosan olyan aranyosan franciás kiejtéssel beszél, mint Chevalier, de Claudette már Amerikában járt iskolába és az angolsága tökéletes. A háztartás vezetője egy nagynéni, a közkedvelt stantinet, akinek biztosan nagy sikere lenne filmen, mint karakterfigurának, amint örökké aggódó arckifejezéssel, tágranyitott karikaszemmel, csoszog ide-oda a nagy házban. A családhoz tartozik még Carlo, az öreg olasz szakács, aki Claudette gyerekkorában szolgált már náluk sok éven át, azután elvesztették szem elől. Tavaly írt Claudettének, aki azonnal áthozatta Hollywoodba s azóta újra itt működik nála még pedig remekül, és szabad óráiban, mint régente, a konyhaasztalon Dante nyelvén költ verseket, politikai és archeológiai tanulmányokat. (Számomra kötelező, hogy minden alkalommal kivonuljak vacsora után a konyhába Carlóhoz, mert szerencsétlen, ha megtudja hogy ott vagyok és nem beszélgethetett egy negyedórát az anyanyelvén velem — római ásatásokról, a tizenhetedik század firenzei költőiről vagy nem adhat elő, fején kackiásan félrecsapva a magas fehér szakácssapkát, kezeit kiálló hegyes kis hasán öszszekulcsolva aztán hirtelen ki-kitárva, egy-egy basszus operaáriát, ifjúkori emlékét nápolyi színpadi énekesi módjának ...) És a családhoz tartozik még »Smohyt, a gyönyörű fekete uszkárkutya, arisztokratikusan keskeny fejével, finom vékony lábszáraival, »aki« Claudettet árnyékként követi és orrával a cipőjén pihen mindig a karosszéke tövében. A családhoz nem tartozik Claudette... férje, Norman Foster, egy igen jó külsejű fiatal moziszínész. Mikor pár évvel ezelőtt összeházasodtak, megegyeztek abban, hogy soha nem fognak együtt lakni, azóta teljesen eltávolodtak egymástól. Fosterrel soha nem találkoztam, nem is tudok képet alkotni magamnak felőle, sem arról, miért ment hozzá Claudette, miért idegenedtek el egymástól és ha már így áll a dolog, miért nem válnak el, legbelsőbb ügyeiről nem szokott beszélni és ha férje neve szóba kerül valamilyen filmszerepével kapcsolatban, mindig finoman, tárgyilagosan és szimpátiával emlékezik meg róla . • A Colbert-család életének nagy eseménye jelenleg: az új, épülő ház, Hollywood legszebb hegyoldalán, kilátással az egész síkságra, messze le az óceánra, ahova minden áldott délután kikocsiznak a munkát nézni. Hónapokig tartott, amíg az építész terveit jóváhagyta Claudette, mert mindent túl díszesnek talált és konokul ragaszkodott ahhoz, hogy olyan egyszerű külsejű és finom legyen a villája, amilyennek ő elképzelte, — minden egyes részletét előre megálmodta. Nagy kert, tenniszpálya, óriási uszoda, tornacsarnok és moziterem fognak hozzátartozni, minden szobának sok és igen nagy ablaka lesz; amióta az építkezés megindult, új játékot talált ki magának Claudette: a földön fel van állítva a ház papírból való kész modellje, a földszint és emelet külön-külön, minden egyes bútornak, a legutolsó kis széknek is, megfelelő papír darabkákat vágott ki és azokat tologatja ide-oda a szobákban, hogy a berendezést tanulmányozza jóelőre! Ezzel mulat esténként, ha munkából hazajön, holtfáradtan, tréningruhájában a földön kuksolva. Mert majdnem folyton dolgoznia kell, mióta beérkezett, amint önök láthatták, a legkülönbözőbb jellegű szerepekben, mert ez is jellemző lényére nézve: nincsenek kicsinyes szempontjai, hiúságai, a tizenhat éves Kleopátra után bátran eljátszott egy anyaszerepet, felnőtt lány anyjáét, az »Asszony a vonatomban, amit más fiatal és szép színésznő sértődötten utasítana vissza! Ő boldogan veti bele magát, ha művészetet adhat. Egy másik jellemző vonás: az énekhangja elragadóan szép mélyült, kitűnően is tud bánni vele, tökéletesen iskolázott. Utolsóelőtti filmjében az *Arany liliomban', egy bűbájos franciás dalt kellett előadnia, még pedig kétszer: először, mikor mint kezdő egy newyorki kabarában akadozik, belesült hamisan énekel, másodszor mikor, mint ünnepelt sztár, elragadja a londoni közönséget vele. A másodikat kivágták, csak az utolsó sorát hagyták bent, mert a rendező szerint »lassította volna a történet tempóját.« Amit mindenki elhibázottnak talált már e »preview«, az előzetes bemutató után, amikor még szokás változtatni a filmen. Bíztatták Claudettet, hogy ragaszkodjék ahhoz, hogy a dalt másodszorra a maga egészében tegyék viszsza a filmbe, nem volt hajlandó rá. *Azt hinnék, hogy hiú vagyok és primadonnáskodom. Szó sem lehet arról, hogy csak egy szót is mondjak a dal érdekében, az nem tartozik én rám.« Ez elv nála, soha semmi ellen kifogást nem emelni, engedelmeskedni, mint iskolásgyerekek szoktak. Az »Asszony a vonaton« rendezője híres arról, hogy rettentően lelkiismeretes és minden jelenetet túl sokszor vesz fel előrelátásból. Azt a jelenetet, amelyben Claudettenek két zsíros, vastag, amerikai palacsintát kell megennie, pontosan tizenhétszer fotografáltatta egymás után, ami annyit jelentett, hogy Claudettenek harmincnégy vastag, zsíros palacsintát kellett egymás után megennie. Egy szóval sem tiltakozott, megette mind a harmincnégyet, csak éppen aznap este, mikor náluk vacsoráztam, semmihez nem tudott nyúlni és egész éjjel görcsök között fetrengett. De azért másnap reggel megjelent a stúdióban, végezte a munkáját és egyetlen szóval sem tett szemre, hányást a rendezőjének. Amit kevés primadonna csinált volna utána ... A »Filmakadémia« minden évben díjjal tünteti ki a legjobb színészt, a legjobb színésznőt, a legjobb rendezőt és a legjobb filmet. Eddig ez mindig titkos szavazás alapján történt, az idén vezették be a nyíltat és Claudette kapta, mint említettem, a legjobb színésznőnek kijáró szobrocskát és a még sokkal többet jelentő címet. Az eredmény kihirdetése egy díszvacsora keretében szokott történni, amin megjelentek, bódító díszben, az öszszes számbajöhető sztárok! Csak éppen Claudette nem, mert ő útiruhában, kofferei között, búcsúzott otthon, hosszú idő után négyhetes szabadságot kapott, készült Newyorkba, a vonatja egy óra múlva indult, amikor a telefon megszólalt. Levette a kagylót, tágra nyitott a szeme és dadogni kezdett: »Ó, az nem lehet... Be akarnak csapni, nem hiszek egy szót se belőle... Miért éppen ént, az nem lehet.« Letette a kagrylót és nevetve, vállát vonva mondta: »El akarják hitetni velem, hogy én kaptam a díjat.« Azzal megint a holmija után nézett. A következő percben lázas telefonálás indult meg: a banketteremből filmvezérek, barátok, kritikusok becsületszavukkal erősítgették, hogy nincs tréfáról szó, azonnal siessen oda, hogy a díjat átvegye! Claudette megfordult, az anyjára nézett, aki könnyes szemekkel állott mögötte és csak annyit mondott: »Hát ez szép. Azután elbúcsúzott szépen mindenkitől és csak úgy mellékesen, a vonatra menet, betért útiruhában az estélyitoalettes, frakkos bankettezők közé, átvette a szobrot, meghallgata a magasztaló üdvözlőbeszédet végigszenvedte a fotoriporterek ostromát, azután beült a kupéba huszonnégy könyv kíséretében, egyedül és nekivágott a három és fél napos vasutazásnak, a newyorki vakációnak... .Vészi Margit. Baloldalt: Jean Harlow és partnere Hoffmann Jánossal; jobboldalt egy fiatal leány filmről ábrándozik. Hoffmann János filmjéből Vásárolni bizalom dolga — Bármely orvosi recept útin 19 líPSzi! szemüveget May«* Sándor «p«cAI látas*rcai. IV., Kossuth Lajos ur a 15. az udvarban. Javításokat pontosan és élesen készítek saját műhelyemben Postai megrendeléseket azonnal. — Telefón 185-0-26. flHHHHHHHHHHHHHHHHHh