Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

0 UP Szerda Szombat PESTI NAPLÓ Cijév vidám küszöbén Szilveszteri vi .. (Sajtót tudósítónktól.) Szilveszter... Nem hiszem­hogy volna ember, aki ne szeretné ezt az ünnepet. Nem hiszem el azoknak, akik fanyalogva mondják, hogy »én inőbb lefekszem«, meg hogy »hát mit csináljak, muszáj elmennem« — nem hiszem el ezeknek, hogy igazat be­szélnek. Méltóztassék körülnézni az utcán: ezt az ünnepet muszáj szeretni, az ünnep szó virgonc, pogány és ren­detlen értelmében. Kérem,­nézzenek körül, ebben a vá­rosban minden felborult,. Hatóság, törvény, rendelet, megszokás ájuldozva foghatná a fejét, ha erre az alka­lomra ő is ki nem vetkőzött volna magából, illetve ha ez az éj­szaka nem az ő engedékeny beleegyezésével zaj­lana le. Mit tetszenek ismerni Budapest hétköznapi életéből? Csendrendelet? Megszűnt. Dudálnak az utcán és még­hozzá nem is az autók dudálnak, hanem komoly családapák, akik ki­menőt kaptak erre az éjszakára az asztmától és színes, rojtos kis papírkürtökön dudálják világgá jókedvüket. Kiabálnak az uccán: meg sem lehetne számolni, nincs az a »hangvegyész«, aki ki tudná analizálni, hányféle hangforrásból származik ez a rengeteg ujjongás. »Boldog újévet! Boldog újévet!« kiabálják össze-vissza s e kiál­tásokból kihallik Szilveszter évről évre visszatérő leg­szebb hangja, hogy ez az egyetlen igazi, kiabálós, barát­kozós, demokratikus ünnep. Általános és könnyed víg-Gágával ez a Szilveszter majdnem olyan, mint egy virágdobálós, uccántáncolós boldog-boldogtalant össze­csókolóztató párizsi július 14-ike. A mesterlegény oda­mehet az uccán — oda is megy bizony — a méltóságos, sőt kegyelmes urakhoz, alaposan megszorongathatja kezüket, kívánván nekik boldog újesztendőt! Felboly­dult a pesti éjszaka: csupa kiáltozás, csupa zűrzavar, csupa édes, gyerekes felhangolt torok. Mire tetszik emlékezni még? A villamosra, melynek kalauza az éjjel bizonyos óráiban bedugja a megállóhely táblájába az nelmenti című zordon lemezt? Kérem, nézzenek körül, a villamos nekiduhajodott, éjszaka is jár, egész reggelig jár az 11­0 m-i­nspekció autóbusszal együtt, mintha soha meg nem akarna állni, mintha ki akarna szaladni a világból. A pesti villa­mos! Beszkár szülötte, sárga! Amelyik nem jön és nem jön és nem jön. És ha jön, bár ne jönne, így Szil­veszter és új év­fordulóján ez a szerelmes, sárga ellen­ségünk is megenyhül irányunkban — ünnep ez bizony, ünnep! Vagy a pénztelenség, vagy a rossz kedv? Az embe­rek erre az éjszakára mintha magukhoz térnének és itt, az utcán a szilveszteri ujjongó zűrzavarban már­már rá is jövünk a dolog nyitjára: az ember boldog­nak született. Ez az ő természetes állapota, nem pedig a rossz kedv, a kedvetlenség és a gonoszság, melyben egy egész hosszú évet, olykor egy egész életet eltölt. Ez az ő természetes állapota, ilyen volt Ádám és Éva a para­dicsomban, ama bizonyos hamar végetért hosszú és napfényes Szilveszter-éjen. Ünnep ez valóban: a nor­mális ember, azaz a vidám ember találkozása önmagá­val, bújócska énjével, melyet egyévi kergetőzés után egy éjszakára megfogott. És mit csinál az ember, a huszadik századig eljutott késsel-villával evő, autón suhanó, rádión üzenő, villa­nyos és komplikált ember manapság, ha elhatározza: »no, most aztán mulatunk!« Lehetőségei — bevalljuk — eléggé primitívek, de ép ezért eléggé szépek is, valamint az élet többi változat­lanul maradt jelenségei, a születés, a szerelem, a harc. Ezek lényeges dolgok és nem változnak. Mulatság,­­ tehát: evés, ivás, tánc. Ezen az éjjelen Budapest lakos­ságának e három dolog a főfunkciója. És hol cselekszik mindezt? Egy pillanat csak, amíg körülnézünk. A körúti művészkávéház elé kiállt a rendőr: kardo­san, pisztolyosan, gumibotosan, tekintéllyel, de mosoly­gósan szortírozza a közönséget. A legkomolyabb, leg­csendesebb kávéházak, melyeket Epikurosz is újságolva­sásra és elmélyült elmélkedésre teremtett, erre az éj­szakára szakítottak egész tisztes múltjukkal; cigány­bandát vagy jazzt raktak a legnagyobb törzsasztal he­lyébe, úriközönségü­k pedig papírsapka Vál a fején and.»­ Jeles kereskedelmi érettségű gyakornokot felveszünk Ajánlatok: »Gyáripar 4626« jeligére kiadóba kérünk lító zeneszóra táncol — a pincérek lábain. . Kéménysep­rők futkosnak áldozati malacokkal hónuk alatt: ezek a kormos, csillogószemü férfiak Szilveszter ünnepének táltosai, kik a babonás benszülötteknek egy-két pénz­darab ellenében szerencsét hoznak. A budai és a dunaparti elegáns szállodákban frakko­san, estélyiruhásan vacsorázik a legelegánsabb budapesti közönség, — itt is, ott is idegen szó: legsűrűbben az olasz szó dallama cseng ki. ötszáz olasz érkezett Rómából Bu­dapestre Szilveszterre: ők adják meg az idei szilveszteri éjszaka idegenforgalmának különös timbre-jét. Egyéb­ként: grófok, bárók, államtitkárok, vezérigazgatók, dip­lomaták — csupa ismerős arc a szilveszterégi forgatagban s egy-egy gyors próbatelefonunkra a válasz minden szó­rakozóhelyről ez: — Nagyszerű, kérem, jobb, mint tavaly, már tegnap­előtt tele volt! A mulatók szedik le a szilveszteri közönség társa­dalmi tejfölét: hetek óta foglalt páholyaikban ülnek pezsgőspalackok durrogatása közben azok, akiknek már ez az esztendő is boldog volt és a következő esztendő legfeljebb csak még boldogabb lehet Erre az éjszakára a képtelen módon megrohant mulatók is arra fanyalod­tak, amire soha máskor: belépődíjat szednek a közönség­től, máskép nem tudnak már rostálni. És még valami: frakk és szmoking. Ez az uralkodó impresszió: Budapest férfilakossága ruhában is ün­neppé avatta a Szilvesztert azzal, hogy függetlenül attól, hová készül, erre az estére uniformist, frakkot, szmokingot ölt. Végül is, ez itt a legnagyobb öröm: egy tökéletesen európai s tökéletesen magyar éjszaka. Demokráciájában, kedvében, öltözködésében, gesztusában is: párizsi, ele­gáns, zsúfolt, s ugyanekkor gyökeresen, kedvesen , egészen külön gavallér ízzel magyar. Inspekciónknak vége. Malacvisítás, kiáltás, csend — mágikus pillanat. Megjött a kikerülhetetlen vendég.. hozott! 1936, lsten ­ Újkori zsoltár , a szegények felvilágosítására Írta: Szódy Lili A gazdagok dicsérete 1. Boldog ember az, aki megvásárolhatja a teret: szelíd tájat és árnyas utakat, békés házat és tündöklő tengert, édes gyümölcsöst és melegen rengő búzaföldet. 2. Aki megvásárolhatja magának az időt, a szárnyas pillanatot s az évek meleg derűjét, az ifjúság édesedő emlékeit s békéjét a nyugalmas öregségnek, a bolondságot és a bölcseséget. 3. Nem úgy, mint az, aki együgyűségében és ügyetlenségében nem törődik tér és idő szépsé­geivel, szelíd táj éjszakájában elalszik a padon, árnyas út áhitata helyett égő napban cipeli ke­resztjét, háza békétlen az éhség miatt és csúnyán izzad a melegen rengő búzaföldeken. 4. S tudatlanságában hallgat és gyűlöl hiába­valóan s tétlenül nézi, hogy gyermekeinek testén a nyári rongy úgy vedlik át téli ronggyá, mint az állatokon a toll és a szőr és nem gondoskodik róla, hogy legyenek nekik édes ifjúkori emlé­keik. 5. Leselkedik a szegény a gazdagra, elveszi aranyóráját, megdézsmálja ékszereit, kellemetlen igazságokat mond szép feleségére csúnya szavak­kal s igyekszik ártani neki, ahol lehet. 6. De a gazdag bölcsen és szelíden ül háza kertjében, aranyórája helyett platinát vesz, gond­dal és műízléssel egészíti ki megdézsmált éksze­reit, szép feleségét magához öleli s biztosan tudja, hogy neki semmit sem árthat a szegény. A gazdagok további dicsérete 1. Örülnek és örvendeznek a gazdagok, mert övék a föld. 2. Többezer éve övék a föld és annak minden növénye, ásványa és állata és mindaz, ami ezek­ből lett. 3. Még a levegő is az övék és a via is és nincs elem a földön, amely ne szolgálna nekik hűséggel. 4. Életük ezért tartalmas és nem kerülik el a bölcseség iskoláit, még akkor sem, ha a bölcsek ellenük beszélnek. 5. Sőt ezeket a tanításokat is megszívlelik és hűségesen továbbadják őket a többi gazdagok­nak, mert tiszta lelkiismeretük vigyáz arra, hogy beszédeikben soha ne legyenek igazságtalanok. 6. Ők hirdetik a megértést és a békét a vi­lágnak, a türelmet és a jótékonyságot, a munkát és a pihenést, a jó lelkiismeretet és a takarékos­ságot és ők vigyáznak arra, hogy a szegények álma nyugodt legyen. Panaszkodás a szegények ellen főkép tudatlanságuk, rossz jellemük és gonoszságuk miatt­­. Hálót feszít a szegény a gazdagnak, fel­mutatva előtte gyermekeit és nyomorát. 2. A gazdag azonban kenyérrel dob vissza, jó állapotban lévő régi ruháit és meleg levest nyújtva át a szegénynek. 3. Így szól az öreg ember: Fiatal voltam, meg is öregedtem, de akkora különbséget se férfi és nő, se felnőtt és gyermek, se egészséges és beteg között nem találtam, mint a szegény és a gazdag között. 4. Bölcs és jó a gazdag ember, gyermekei szé­pek és egészségesek, háza tartós anyagból épült. 5. Nem úgy a szegényé, aki vályogból építi házát, gyermekei gondozatlanok, csúnyák és be­tegek és nem a tudományra éhesek, hanem a ke­nyérre. 6. Mert tudatlan a szegény és nem képes ér­tőn gyönyörködni se Beethoven szimfóniáiban, se Rafael stanzáiban, se a kvantum-elméletben, se a legújabb lélektani kutatásokban, se a tech­nika csodáiban, de még Dosztojevszkijben sem, aki pedig hozzá beszólt. 7. Nem olvas könyveket s nem tágítja látó­körét külföldi utazásokkal, képet sem vásárol és megközelítőleg se tudna olyan szépen imádkozni az Akropoliszon, mint Renan tette mindnyájunk igaz gyönyörűségére. 8. Nem akarja megismerni az ajándékozás felemelő érzését, a névtelen adakozás gyöngéd figyelmét , a jövendő tudósai sem fogják, áldani a nevét tudományos alapítványaiért, mint Rocke­fellerét. 9. De még csak ágyalapítványokat sem tesz a kórházakban és törvényt sem alkot, sőt gonosz­ságában vét a törvények ellen, engedély nélkül koldul, kabátot lop, egy karéj kenyérért is híze­leg és hazudik és nem hiszi­ el az öregeknek, hogy az élet szép. Váratlan könyörgés istenhez bocsánatért saját különös rokonszenvünket illetően­ ­. Uram Istenem, bocsáss meg nekem, hogy újévi ajándék helyett csak e gyönge zsoltárt nyújtom át nekik, felvilágosításul 2. Bocsáss meg nekem azonképpen azért is, hogy e bölcs és jó gazdagoknál jobban szeretem tudatlan és rossz szegényeidet. 3. Hogy több bennem a tehetetlen szeretet, mint a szakértelem gazdasági helyzetük eszmei feljavítását illetően. 4. Mert szeretem őket mind, a gyermekeket, akik nem nőnek magasra és az asszonyokat, akik oly korán öregszenek. A hallgatag öregeket, akik nem tanultak bölcseséget a főiskolákon és ku­tyáikat, akiknek semmiféle pedigréjük nincs. 5. Uram Istenem, bocsáss meg nekem ezért a szeretetért, hiszen te tudod, hogy könnyebb szeretni őket, mint a gazdagokat. 6. Mert könnyű az olyan szeretet, amelyben nincs irigység, se felháborodás, se igazságtalan­ság, amelyet le kell küzdeni. 7. Könnyű és rokonszenves dolog szeretni őket ilyen messziről és minden adomány nélkül, mint én teszem. 8. És még szép is tőlem, mert nyilvánvaló dolog, hogy többet használnék magamnak, ha a gazdagokat szeretném nyilvánosan, erre a tényre nem is kellett volna külön felhívni a figyelmet, olyan természetes. 9. Bocsáss meg nekem mindezekért és bocsáss meg a bocsánatkérésért is. Bocsáss meg a gazda­goknak azokért a jótetteiért, amelyeket még nem soroltam fel és bocsáss meg a szegényeknek a jó­tettekért, amelyeket nem volt módjukban elkö­vetni. 10. Van­nak dolgok azonban, amelyekért ne bocsáss meg senkinek és soha. 1936 január 4 .

Next