Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-28 / 73. szám

Szombat „Ha mnik győztek volna, elvették volna utolsó f­ont fiúsunkat is" — mondta Czernia 1918-ban a román kormánynak Avarescu marsall megtorpedózta Titulescu külpolitikáját Bukarest, március. (A Pesti Napló tudósítójától.) Nagy torpedó röppent ki a napokban a román politikában. Avarescu marsall volt miniszterel­nök, a »román Hindenburg«, cikket írt Párizsból, ahol jelenleg­ tartózkodik és ebben alaposan meg­torpedózza Titulescu külpolitikáját. A vita, amelynek lavináját most Avarescu továbblódí­totta, tulajdonképpen Hitler legutóbbi reichstagi beszédéből indult ki, amelyben Hitler kijelentette, hogy a versaillesi béke a legsúlyosabb és legszé­gyenletesebb volt, amit a világtörténelem fel­mutat. Erre a passzusra reflektált az Universal című lapban Stelian Popescu volt igazságügy miniszter. Elmondta, hogy amikor a német és osztrák-ma­gyar csapatok megszállották a háborúban Buka­restet és Románia nagy részét és különbékére kényszerítették az elszigetelt Romániát, akkor olyan szigorú feltételeket szabtak az úgynevezett bufteai békében, hogy ahhoz képest a versaillesi béke enyhe fuvallat. Felteszi a kérdést, milyen lett volna a többi békeszerződés is, ha a központi hatalmak mindenütt és véglegesen győztek volna. Aki ismeri a bufteai, vagy más néven buka­resti békét, az csodálkozással olvasta ölsz a cikket. Mert hiszen abban a monarchia úgyszólván semmi­féle területi hódítást nem követelt magának, csu­pán egy jelentéktelen vékony stratégiai h­atársávot a Kárpátokban, ami alig tett ki egy-két falut. A szerződésben inkább gazdasági vívmányok foglal­tatnak, főleg németek javára lekötendő petróleum­koncessziók tek­in­tetében. A cikkre olyan helyről érkezett válasz, ahon­nan aligha várták volna. Avarescu tábornok terje­delmes cikket küldött lapjának Párizsból. Ebben elmondja, hogy nem igaz az, hogy ennél a béke­kötésnél, amelynél ő képviselte a román kormányt, a németek szigorúak lettek volna. Szerinte Macken­sen még abban is segítette őt, hogy Vilmos csá­szárt rábírja: álljon el attól a követelésétől, hogy a román uralkodói családot detronizálják. Czernin magatartása volt brüszk, Czernin nemcsak szemre­hányást tett Avarescunak, hogy vele, mint a Mon­archia bukaresti követével, a semlegességi idő alatt milyen bánásmódot tanúsítottak, hanem ezt is mondta: — Ha önök győztek volna, akkor elvették volna utolsó font húsunkat is. De mi győztünk és miért várják önök, hogy mi másképpen cseleked­jünk. Avarescu azt felelte arra a térképre, amit a területi rendezésre nézve Czernin magával hozott. A­ogy úgy a német, mint az osztrák és magyar kormán­yk nyilvánosság előtt kijelentették, hogy területi annexió nélküli békét akarnak, ha tehát most Czernin mást kíván, úgy ő ("Avarescu) visz­szaadja a királynak a kabinetalakításra vonat­kozó megbízást. De Mackensen megnyugtatta Avarescut, hogy a németek nem osztják Czernin felfogását. — Mi nem azért folytattunk háborút, — mondta volna Mackensen — hogy Ausztria étvá­gyát kielégítsük. (Majd a térképen új vonalat hú­zott meg Románia javára.) Ne engedjenek semmit abból, amit én ezen a térképen kijelöltem. Avarescu tábornok ezután ezeket mondja, — minden sor úgyszólván Titulescu ellen vág —. Állandóan a szerződések respektálását hajto­gatják, jóllehet semmiféle komoly veszélyt, amely fenyegetőleg a mi országunkat érné, nem veszek észre sehol. De vájjon mi hogyan állunk a szer­ződések tiszteletben tartásával? 1920-ban Lengyel­országgal szövetséget kötöttünk, hogy szükség ese­tén együttesen védekezzünk a keletről jövő vesze­delem ellen. Nekünk emellett a szövetség mellett kell lojálisan kitartanunk. Jóllehet a bolsevista Oroszország annak idején cserbenhagyott bennün­ket és kiszolgáltatott a központi hatlmaknak, mi mégis most kokettálunk ezzel az Oroszországgal, holott ez történelmi tanulságainkkal és nemzeti érdekeinkkel ellenkezik. Van egy német közmon­dás, hogy » neue Liebe, wahre Liebe«, de nem sza­bad elfelejtkezni arról a másik német közmondás­ról sem, hogy »Alte Liebe rostet nicht«. Avarescu cikke az egész román sajtót hullám­zásba hozta, mert hiszen világos, ezzel a marsal megtorpedózta Titulescu külpolitikáját. A Haza, a jelenlegi kormánypárt elnökének lapja, azt írja, hogy a marsall ezzel a cikkével szembehelyezkedik Titulescu politikájával, holott ezt minden pártvezérnek támogatnia kellene. A Lupta heves támadásban részesíti a marsallt. Azt írja, hogy a bufteai békében olyan kikötéseket akart elfogadni, amelyet Mária királyné annak idején mereven visszautasított. Annyira sértő volt annak idején Avarescu viselkedése, hogy Berthe­lot­ tábornok nem volt hajlandó a visszafoglalt Bukarestbe vele egy társaságban bevonulni. Ami pedig azt illeti, hogy Avarescu szerint a szovjet­tel nem lehet szóba állani, emlékeztet arra, hogy éppen Avarescu volt az aki mint miniszterelnök 1920-ban először tárgyalt igen előzékeny hangon a szovjettel Idetartozik Vajda Sándor legújabb előadása, amelyet Kolozsvárott tartott és amelyben újra felszólítja Titulescut: nyilatkozzék, igaz-e, hogy olyan titkos szerződést kötött a francia kormány útján a szovjettel, hogy Románia megengedi, hogy az orosz hadsereg átvonulhasson Románia terü­letén. A Zorile című lap gúnyosan írja, hogy Ava­rescu ragaszkodjék a lengyel szerződéshez, holott a lengyelek régen felmondták ezt a barátságot és Németország felé orientálódnak. Hivatkozik azokra a beszédekre, amelyeket a legutóbbi var­sói Petőfi-ünnepen mondtak, valamint Pajewskij krakkói egyetemi tanár előadására, amelyben ki­fejtette, hogy amint Lengyelország visszanyerte egységét, úgy Magyarország is igazságot fog találni azokkal az országokkal szemben, amelyek ellene olyan súlyosan vétettek. Ezt nevezik len­gyel-román barátságnak." — kérdi a lap vezér­cikke. Felhívja a külügyminisztert, hogy mondja meg végre, mi a véleménye a lengyelországi ma­gyarbarát tüntetésekről. PESTI NAPLÓ 1936 március 2­8 5 e amikor talán hangulata sem egészen derűs, akkor érzi csak igazán, hogy egy csésze FRANCK kávépótlékkal ízesített KNEIPP malátakávé mily sokat ér a legolcsóbb étkezés mel­lett is Milyen jól esik néha egy kis felélénkülés és éppen ezt nyújtja Önnek néhány fillérért Franck és Knevin Ká­­v­é p­ó­­t­lék m­a !­á­t­a­k­a' v­e' a­ta,K&vékoskodők ö­röme Nekirohant egy autó a leeresztett halálsorompónak Két súlyos, két könnyebb sebesült (Saját, tudósítónktól.) Péntek éjszaka 11 órakor súlyos autószerencsétlenség történt a Kerepesi út és a Pongrác út sarkán levő halálsorompónál. A Keleti pályaudvar felől meg nem engedett sebes­séggel robogott Mátyásföld felé a DT. 193. rend­számú autó, amelyet Majanovics György 30 éves szobrászművész — aki az Utász ucca 5. számú ház­ban lakik — vezetett. Az autóban Zsidó Margit 27 éves szabónő — a Dohány ucca 72. számú házban lakik —, id. Vass Nándor 35 éves szabó és hétéves kisfia, ifj Vass Nándor — az Alsóerdősor 12. számú házban laknak — ültek. A jelek szerint a társaság vidám mulatozás után hajtott Mátyásföld felé. Tíz óra 52 perckor a Pongrác úton az egyik személyvonat és a nyugati pályaudvar felé akart elindulni, a pályaőrök lezárták a sorompókat, amikor az autó vad iramban a sarokra érkezett, nekirohant a halálsorompónak, keresztülszakí­totta, tovább rohant, a második sorompónak is nekihajtott- kinyomta helyéből és ezután megre­ked­t. Az autó utasai több sebből vérestek, az átsza­kított halálsorompó vasrúdjai súlyosan megsebe­sítették a társaság minden tagját. De nemcsak ők sebesültek meg, hanem megsebesült Galuska Jó­zsef 42 éves, 1030. számú rendőr is, aki, amikor látta a halálsorompó felé száguldó autót, ijedten ugrott a Ferenc József laktanya vasútállomásánál az indulni készülő személyvonat elé, nehogy a vo­nat az autót elgázolja. Közben a rendőrt elkapta, az autó és nekidobta a második halálsorompónak. A mentők két autóval vonultak ki a szeren­csétlenség helyszínére. Megállapították, hogy Marjanovics György életveszélyesen megsérült, de ép ilyen súlyos az állapota a hétéves kisfiúnak. Ők ketten épúgy, mint Zsidó Margit és Vass Nán­dor a fejükön sérültek meg, de a szabó és a szabónő állapota nem olyan súlyos. A négy sebesültet a mentők a Szent István-kórházba szállították. Ga­luska József a lábán sérült meg, de nem hagyta el posztját, intézkedett tovább és csak amikor már a mentők elvitték a sebesülteket, ült autóba és vi­tette magát a közrendészeti kórházba. A rendőr­főparancsnokságról a baleseti járőr vonult ki ké­sőbb. Az adatok szerint a szerencsétlenséget az ittas autóutasok okozták. — Mennyibe került Angliának a Népszövetségi Ta­nács londoni ü­lése? Genfből jelentik: A Nemzetek Szö­vetsége Tanácsának londoni ülésezése mintegy négyezer fontjába fog kerülni az angol kormányuk. Az a szokás, hogy ilyenkor a vendéglátó állam csak a költségtöbbletet viseli, amely a tanácsülésnek Genfben és a meghívó állam székhelyén való megtartása között felmerül. A népszövetségi tisztviselők útiköltségei körü­lbelü­ rm­ fontot tesznek ki, szállodai számláik fejenként száz font körül mozognak. Nagy-Britannia javára írandók azok a költségek, amelyek az angol delegátusok genfi tartóz­kodásával kapcsolatban merültek volna fel, valamint a telefond­­jaik. Mihályt Avenot népszövetségi főtitkár visszaérkezik Genfbe, pontosan összeállítják a tanács­ülés Londonban való megtartásával felmerült költsége­ket és a számlát benyújtják az angol kormánynak. Minden HEM-penge jobb és több borotválkozást biztonít­ A legfinomabb acélból készül és ára mégis a lehető legolcsóbb. liNliiiRMiMjBNi mipmiLiym^ A PESTI NAPLÓ-KÖNYVEK i SZ El LV E N V E Négy darab ilyen szelvény bemutatása mellett 1 P-ért kapja meg lapunk min­den olvasója a Pesti Napló-könyvek köteteit. A hetedik kötet április 1-én jelenik meg. QltSzködés és divat. A szelvények beválthatók »Az Est«-lapok kiadóhivatali üzlethelyiségében, Erzsébet körút 18, valamint minden bizományosnál, lapelárusítónál, dohánytőzsdében és újság pavillonban •• pA i •• IL­I aa irwi *•

Next