Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

16 Szerelt PESTI NAPLÓ 1937 november 3 TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKÁI Egy Nobel-díj margóidra­­ • # — "Az emberiség intellektuális kö­zösségének híve vagyok — mondta Szent-Györgyi professzor, az emberi­ség intellektuális közösségének­ kitü­n­tetettje. A nagy magyar tudós, aki a huszadik századi magyar történe­lem egyik legkomolyabb diadalát aratta: hiszi és reméli, hogy a tudo­mány egyszer az összes ellentéteket meg fogja szüntetni. Világnézetéről és emberi hitvallásáról nem sokat hallottunk a múltban és azt hiszem, époly keveset fogunk hallani a jövő­ben. Pedig Szent-Györgyi Alberttől és élete példájától igen sok »világné­­zetet« és emberi hazafiságot tanulha­tnak. A tudós, aki eddigi tevékeny éveinek jórészét külföldön töltötte, német, holland és amerikai laborató­riumokban dolgozott, hogy aztán bol­dogan térjen haza: nem kozmopolita és nem elvakult soviniszta. Igaz ma­gyar hazafisága tökéletesen bele­illeszkedik az átfogó emberi hazafi­ságba, az emberiség és az emberi szel­lem jövőjét féltő-építő »emberi­ sovi­nizmusba«. Néhány hét még és Stockholmban át fogja venni Szent-Györgyi Albert az orvostudományi Nobel-díjat. Részt kap abból a díjból, amelye­t a dina­mitgyáros Nobel Alfréd, a háború nagyiparosa a béke és az emberiség intellektuális közössége ügyének ajánlott fel. Megkapja azt a díjat, amellyel előtte Behringet, Pavlovot, Ehrlichet, Mecsnikovot, Robert Ko­chot és az orvostudomány sok más nagyságát tüntették ki. Megkapja azt a díjat, amelynek odaítélésében semmiféle mellékszempont, semilyen politikai befolyás nem érvényesülhet. A tudományos No­bel-díjaknál ugyan­is a legritkább esetben jelölhet az a nemzet, amely valamelyik fiának szeretné biztosítani a díjat. Az iro­dalmi Nobel-díj esetében például Ma­gyarországon a Tudományos Akadé­mia is ajánlhat, amelynek mellesleg dr. Szent-Györgyi Albert nem tagja. Az akadémikusok jelöléseinél fel­tehető volna esetleg, hogy különböző előítéletek, pártpolitikai szempontok érvényesülh­etnek. A tudományos Nobel-díjakat azonban minden ilyen befolyás lehetőségétől mentesítették. Az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat például a stockholmi Karolinskai In­tézet adja ki. A jelölésben ez az in­tézet, a volt Nobel-díjasok és más híres tudósok vehetnek részt. A No­bel-alapítvány igen szigorú feltéte­leket szab. Az orvosi és fiziológiai jelölő, illetve választó bizottság nem­csak a jelöltek teljes tudományos működését köteles megismerni, de köteles az intézetben a jelöltek tudo­mányos kísérleteit ellenőrizni és ha kell, megismételni, nehogy­­a meg­jutalmazott kutatásról kiderüljön, hogy valami tévedésen alapszik, vagy pedig nem olyan nagy jelen­tő­ségűi, mint amilyennek­­ hitték. Amennyire emberileg lehetséges, a Nobel-díj a világ legigazságosabb ítéletén alapul. Amikor Szent-Györgyi "Albert pro­fesszor belép abba a fényes terembe, ahol előtte annyi nagy tudóst tün­tettek már ki, nemcsak önmagának és Magyarországnak szerez dicsőséget, hanem annak a fiatal tudósgenerá­ciónak is, amely e zűrzavaros nehéz korszakban csak a munkájával törő­dik és csak a tudomány előrevitelé­vel, vagyis az emberiség közös ügyé­vel törődik. Egyes körökben a Nobel-díjat sze­retnék kedvezőtlen színben feltün­tetni. Szellemét felelőtlen nemzetkö­ziséggel vádolják és neheztelnek a tu­dósokra, ha nem oly vadul sovinisz­ták, mint azok, akik még nem kapták meg az emberiség közös ügyének ví­zióját. Pedig a tudósra nem lehet emiatt neheztelni. Senki sem, a leg­vadabb soviniszta sem várna el, mondjuk, a rákbetegség eljövendő le­győzőjétől, hogy felfedezését gondo­san titkolja, hogy kizárólag tulajdon honfitársait szabadítsa meg az embe­riség legveszedelmesebb betegségétől... Nem, a nagy tudósok nem tudnak el­vakult soviniszták lenni, túlságosan szeretik az embert. S mily furcsa, hogy az utóbbi időben a legnagyobb nemzeti diadalokat nem szellemi el­zár­kózottságba menekülő lokálpatrió­ták, hanem éppen az emberiség in­tellektuális közösségének hívei, a nagy tudósok aratták. (p. h. gy.) A kormányzó sürgönye Szent-Györgyi professzorhoz Horthy Miklós kormányzó megbízásából Uray István titkos tanácsos, államtitkár a következő táviratot intézte d­r. Szent-Györgyi Albert egyetemi tanárhoz: »Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár úr őméltóságának, Szeged. A kormányzó úr őfőméltósága büszke arra a nagy elismerésre, amely Méltósá­god tudományos sikereit a Nobel-díj ado­mányozásával érte és személyében első­ízben jutott magyar földön élő magyar tudósnak. Őfőméltósága megbízni méltóztatott, hogy legmelegebb szerencsekívánatait tol­mácsoljam Méltóságodnak. Uray, titkos tanácsos, államtitkár.« Kína nem halt meg és nem is fog meghalni — mondja Karlgren svéd professzor, a világhírű Kína-szakos tudós Karlgren professzor, aki először van Budapesten, Európaszerte a legelismer­tebb szaktekintély minden téren, mely a Távol-Kelettel, mindenekelőtt pedig Kí­n­ával összefügg. Kutatásai alapjában felforgatták a ke­leti művészet történetére vonatkozó, ed­dig ismert tudományos tanokat, úgy­hogy Angliában és Franciaországban a legismertebb könyvek használhatatlanok­ká váltak, amióta ez a szőke, borotvált, nyugodt beszédmodorú tudós felállította új elméletét. Az egyik budapesti műgyűjtő házában, kínai régiségek között beszél tanulmá­nyairól, tapasztalatairól.­­ Közvetlenül a háború előtt, 1910 kö­rül, a kínai művészet és történelem iránt új, rendkívül élénk érdeklődés ébredt világszerte. Addig hozzávetőleg intéztek el igen sok keleti művészeti kérdést és így az egész világon az a közhiedelem uralkodott, hogy a kínai bronzok leg­nagyobb része nagyon »fiatal«, késői kor­ból ered. Ezt a »késői« kort úgy kell ér­tenünk, hogy Krisztus előtt a 12. szá­zadba helyezték ezeket a gyönyörű, mél­tóságteljes bronzokat, melyek egyedül­állók Kína művészettörténetében. — Hogyan jutott eszébe, hogy éppen ezekkel a bronzokkal foglalkozzék? — Eleinte nyelvész voltam, de lassacs­kán láttam, mennyire megnehezíti a mű­vészettörténészek munkáját az, hogy csak legritkább esetben beszélnek azon a nyel­ven, amelynek területén kutatnak. Tud­tam kínaiul és így elkezdtem rendszeresen böngészni a feliratokat... igyekeztem nem annyira művészi élmény vagy mű­vészi tapasztalat szerint osztályozni a bronzokat, hanem a pontos feliratok sze­rint. Az ásatások folyamán azután arra a felismerésre jutottam, hogy a bronzok legnagyobb része, amely állítólag a Chou , dinasztia korából ered, Krisztus előtt 1200 évből, egészen Krisztus előtt 2000-ig nyúlik vissza, a Sang és Yin di­nasztiák uralkodása alá. Így az egész mű­vészettörténet 800 évvel eltolódott és így »szidnak« engem, hogy a kínai művészet­történeti könyveket át kell írni! Most minden kérdés nélkül, óriási lel­kesedéssel beszél a budapesti Hopp Ferenc múzeumról. Oda ment legelőször, Buda­pestre való megérkezése után. — Nagyszerűnek tartom, hogy ilyen elsőrangú keleti gyűjteményük van, itt, Magyarországon! Még nincs tíz éve, hogy Hopp Ferenc adományát az állam átvette és már ez alatt a rövid idő alatt milyen igazi értékekkel sikerült gyarapítani ezt a múzeumot! Gyönyörűek a tükrök, apró bronzszobrok és övcsatok, melyeket Fel­vinczi Takách Zoltán professzor hozott tavalyi keleti tanulmányútjáról. Ezeknek a műtárgyaknak legnagyobb része is ab­ból az érdekes Hites korból ered, melyet annyira szeretek és mely, nézetem szerint, a keleti művészet egyik legé­r­tékesebb ko­rát jelenti. Érdeklődünk: ismeri-e a modern Kínát is és mi a véleménye a jelenlegi fejle­ményekről? — Hosszú éveket töltöttem Kínában és több ízben voltam odakint. Éppen ezért mondom mélységes meggyőződéssel, hogy Kína nem, halt meg és véleményem sze­rint nem is fog meghalni. Tudom, hogy divatos manapság azt m­ondani, hogy Kína degenerált, nem életképes többé. Ezzel szemben utalok a nagyszerű kínai művészetre, az­t hiszem, ezzel hatha­tósabb választ adok, mint bármilyen vitatkozással. Kína művészete Krisztus előtt 2000-től Krisztus után 1800-ig állan­dóan élt és hatolt. Ez a művészet soha­sem vált kicsinyessé, olcsóvá, mindig, minden korban megőrizte méltóságát, nagyvonódű­ságát és ma is, amikor pedig vagy 100 éve nem látunk különös kínai művészeti teljesítményt, megtartotta pá­ratlan ízlését, hűségét a nemes hagyomá­nyok iránt. Nem hiszem, hogy egy olyan nép, mely művészetében állandóan újra megújhodott, meghalna! Karlgren professzor még érdekes rész­leteket mesél a Kínában folyó ásatások­ról, melyeket a mostani háború természe­tesen veszélyeztet. Éppen Észak-Kínában, a hadszíntéren vannak a legértékesebb sírok és leletek. — A bombákon és ágyúkon kívül a rabló parasztbandák jelentik a legnagyobb veszélyt ezekre a műemlékekre nézve — meséli a professzor. — Észak-Kínában sehol sincs kő a földben, így a paraszt kisbirtokosok tudják, hogy minden kő, melyet földjükön találnak, rendkívül érté­kes műemlék. Éjjelenként kimennek földjükre és hosszú vasbotokka­l beleszúr­nak a földbe. Ahol kemény ellenállásra bukkan­nak, tudják, hogy értékes leletet találtak és elkezdenek ásni, hogy azután japán műgyűjtőknek drága pénzért el­adhassák »leletüket«. Ez azért is jelent nagy veszélyt, mert a japán magángyűj­temények sohasem hozzáférhetők a kuta­tók vagy tudósok számára, a japán gyűj­teményt­ulajdonosok légmentesen elzárják mindenki, elöl műkincseiket, úgyhogy a köznek nincs haszna belőlük. De remél­jük, hogy azért mégis csak sikerül meg­óvni az óriási m­űértékek egy részét... háború és bombazápor ellenére — fejezi be csendes megadással és »keleti filozo­fikus fatalizmussal« a svéd tudós. Báró Doblhoff Lily: Karlgren ma, szerdán délután '/27-kor az Iparművészeti Múzeumban (Üllői út 33. sz.) Kína legrégibb művészetéről tart előadást. . A harangzúgás helyettesítése. Az angliai Barking városkában érdekes, ere­deti módon helyettesítették a harang­zúgást. A nevezett városka temploma történelmi műértőket képvisel , miután az épületet most restaurálják, kiderült, hogy tornya a jövőben a súlyos harangot aligha bírja el s a szakértők jelentése alapján a harangot leszerelték. Minthogy a hivők ragaszkodnak a haran­­szóhoz, az egyházvezetőség a templom belsejébe és a toronyba hangszórót szereltetett s egy hanglemezre lerögzített, zenei szempont­ból is igen értékes hangjátékot és harang­zúgást közvetítenek a híveknek. Az újí­tás azért ért el nagy sikert, mert a le­mezre a régi barkingi harangok hangja van felvéve. November 15 és 30 között elsötétednek a vidéki városok Megkezdődnek a vidéki légoltalmi gyakorlatok (Saját tudósítónktól.) Az a lázas lég­oltalmi előkészítés, melyet az Országos Légvédelmi Parancsnokság a propaganda teréről végre a gyakorlati életbe vitt át, s mely a közelmúltban Budapesten jól­sikerült légoltalmi riasztó és elsötétítő gyakorlattal vette kezdetét, újabb érde­kes részletéhez érkezett. Az első budapesti riasztó és elsötétítési gyakorlat csak be­vezetése volt annak a légoltalmi előkészítő munkasorozatnak, mely hivatva lesz úgy a főváros, mint az ország vidéki városai­nak légvédelmét biztosítani. Mint a Pesti Napló illetékes helyen értesült, a fenti munkasorozat második része november 15 és 30 között kerül lebonyolításra, amikor, több vidéki városban a budapestihez ha­sonló riasztó és elsötétítő gyakorlatokat fognak rendezni. Számtanlecke a német elemikben... A Times legutóbb érdekes cikket közölt arról, hogy a német birodalmi iskolák számtankönyvei milyen új­szerű példákat tartalmaznak s azok témaköre kevés kivétellel a­ hadi­t­e­c­h n­i­k­a, de különösen a bomba­vető repülőgépek működési te­rületéből adódik.­­Egy negyvenhat bombavetőből álló repülőraj tűzbombákat dob egy ellen­séges városra. Minden egyes repülő­gépen 500 darab másfél kilogramm súlyú bomba van. Számítsátok ki, mi­lyen súlyú a bombarakomány. Szá­mítsátok ki, hány tüzet idézhetnek elő a repülőgépek, ha a­ bombadobások 30 százaléka teletalálat s ha a talála­tok 20 százaléka, tűzkatasztrófát idéz elő. Nappal a bombavetők 280 km­-nyi sebességgel repülnek, éjszaka 210 km-rel. Számítsátok ki, mennyi idő alatt repülhetnek ezek a gépek Bres­lauból Prágába.« 0 Zenélő írógépet talált fel egy gimná­ziumi tanár. Eddig a gépírás tanulására kizárólag csak a drága írógépek álltak a tanulók rendelkezésére, ami a tanulást megnehezítette s így sokkal kevesebben sajátították el a gépírást, mint amennyien szerették volna. Történt ugyan már né­hány kísérlet, amely a betűk megfelelő el­rendezésével nyújtott alkalmat a gyakor­lásra, de itt nem volt meg a gyakorlás ellenőrzésének lehetősége és a tanuló soha­sem tudta, valóban a megfelelő betűt nyomta-e le. Windisch István állami gim­náziumi tanár ezért zenélő írógépet szer­kesztett, amelyen a betűbillentyűk lenyo­­mása nyomán keletkezett hangokkal a gép­írást tanulók ellenőrizhetik magukat. Aki rossz betűt nyom le, hamis hangot kap az írógépen. A készülékbe szerelt csengőkkel az is ellenőrizhető, használta-e a tanuló a váltót vagy a szóközbillentyűt. A gimná­ziumi tanár zenélő írógépe egy vagy több tengelyre szerelt betűbillentyűkből, ezekre, alájuk vagy föléjük egy vagy több síkban elhelyezett lengő nyelvekből, illetve ka­rokból, billentyűkből vagy kalapácsokból és az ezek révén hangot adó zengő leme­zekből, rudakból és csengőkből áll.­­ Londoni statisztika az ócskavashiányá­ral. A vasgyártással foglalkozó üzemeknek egyik igen fontos nyersanyaga az ócska­vas — a nehézipari termelés statisztikája szerint — a közeljövőben az egész világon legkeresettebb cikkek közé fog tartozni, mely jelenséget a hadiipari termelés tesz indokolttá. Amíg Angliában 1935-ben 5,5 millió tonna ócskavasat használtak fel, addig 1936-ban a szükséglet 7 millió ton­nára emelkedett, nem is szólva arról, hogy a nyersvasgyártás még nagyobb arányban emelkedett. A lőszergyártás és a hajóépí­tés rendkívül sok vasat és acélt igényel , a megnövekedett szükségletnek nélkülöz­nie kell a vasércben gazdag spanyolországi bányatelepek szállítását. A világ egyik legelső ipari államának, Angliának szűkös vastermelési viszonyaira mi sem jellem­zőbb, hogy az illetékes minisztérium meg­állapodást kötött az ócska vasszindikátus­sal, miszerint kötelezettséget vállaltak arra, hogy mindaddig, amíg a szigetország vaskohótelepeinek szükséglete nincsen ki­elégítően fedezve, addig külföldre nem eszközölnek eladásokat.

Next