Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)

1937-12-11 / 281. szám

­nzu­m Budapest, 1937 88. évfolyam Szombat, december 11 ELŐFIZETÉSI ÁRAK) Egy hóra 4.­ pengő Negyedévre 10­80 pengő Félévre 2160 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és • pályaudvarokon 18 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap •­­ 32 fillér PEST SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL»­VU ker., Rákóczi at S4 Telefon­­íóó-Mtd­ 60-ig, 1­464-19 től 17 la­psorozati Jegypénztár, hirdetési- előttie­tési- utazási és köny­vosztályi VII., Erzsebet kórus 18 20L Szerkesztoség BécsOOR«­L Kohlmarkt 1. A francia-angol egyetértés kiterjedése és határai A Pesti Napló számára írta: GEORGES ROUX Párizs, december. A most lefolyt londoni tanácskozások után a teljes angol-francia egyetértést proklamál­ták, ugyanakkor azonban ezt az egyetértést a bizonytalanság olyan ködfelhő­jébe burkolták, amely minden megfigyelőt meglepett. Ennek a diszkréciónak fő oka kétségkívül abban a bölcs megfontolásban rejlett, hogy ne kompro­mittálják a kényes tárgyalásokat. Volt azon­ban más oka is, melyre szeretném felhívni a­­figyelmet és ez a francia-angol egyetértés na­gyon is tiszta körü­lhatároltsága. A két kormány közötti együttműködés több pilléren nyugszik. 1. A kormányzatok bizonyos rokonszen­vén. Anglia és Franciaország egyformán par­lamentáris demokrácia és miután ez az elmé­leti rendszer a gyakorlati alkalmazásban sem nagyon különbözik, a két nép az egyéni sza­badság felől táplált azonos felfogás szálaival is össze van főzve. Ezeket a szentimentális szálakat megerősítette az új totalitárius és dik­­tatórikus kormányzati rendszerek feltűnése. 2. U­gyanaz a konzervativizmus. Úgy­­Afiglia, mint Franciaország a megelégedett nemzetek közé tartoznak, amelyek nem akar­nak semmi újat, csupán megtartani azt, amit megszereztek. E pillanatban mindkettőjüknek védekezniök kell a későn érkezett Németor­szág és Olaszország követelései, étvágya és becsvágya ellen. 3. Hasonló gyarmatbirodalom. Anglia a világ első gyarmatbirodalma és Franciaország a második. Úgy az egyiknek, mint a másiknak ugyanazokkal a súlyos fenyegetésekkel kell jelenleg szembenézniök, mégpedig nemcsak a konkurrens európai hatalmak gyarmati köve­telései folytán, hanem egy sor új veszedelmes jelenség folytán is. A pánarab mozgalom egy­formán érinti Francia-Szíriát és a közelkeleti angol érdekeket. Hasonló a helyzet a Távol-Keleten is, amennyiben a sárgák ép úgy fenye­getik a mi Indokínánkat, mint a londoni City üzletházait Sanghajban és Kantonban. Mint láthatjuk, ezek nagyon komoly és kézzelfogható veszedelmek. Az ideológia, a politika és a gyarmati érdekek hármas szoli­daritása fűzi tehát össze a két fővárost és ezek a kötelékek erősebbek, mint a­ futó társulás szálai. Elképzelhetetlen ezek eltépése az erő­tényezők alapvető módosulása nélkül, vagyis ha nem következnek be előre nem látható dolgok. Túlságosan szép volna, ha ennek a meg­egyezésnek nem volnának hibái. Vannak azon­ban gyenge pontjai, mindenekfölött azonban vannak határai. Ezek a következők: 1. A gondolkodásmód érezhető különböző­sége. A franciákat — legalább is a politikában — könnyű hangzatos jelszavakkal és nagy frázisokkal félrevezetni. Érdekes megállapí­tani, hogy a franciák hagyományos józan esze, amely a magánügyekben annyira érvényesül, a közügyek terén mintha teljesen hiányoznék. Míg anyagi kérdésekben a francia ember na­gyon is realista, addig a közügyek tekinteté­ben könnyen az ideológiák rabjává esik. En­nek éppen az ellenkezője áll az angolokra, akik éles különbséget tesznek a reális tények és a szentimentális érzések között. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos érzelmek hatása alatt a franciák a külpolitika tekintetében az abszolút konzervativizmus ál­láspontjára helyezkednek, míg az angolok bi­zonyos hajlékonyságot mutatnak. Mint már mondtam, az emberek a csatorna mindkét partján egyformán konzervatívok, azonban ennek a szónak nem ugyanaz a jelentősége az egyik­ oldalon, mint a másikon. A franciák szeretnék letagadni még a tényeket is, míg az angolok igyekeznek alkalmazkodni hozzájuk. 2. Az érdekellentétek különbözősége. Ki ma Franciaország fő ellenfelei Nyilvánvaló. — vagy legalább is kézenfekvő — hogy Né­metország. És ki ma Anglia legnagyobb ellen­fele? Olaszország, amely Anglia földköziten­geri hajózását veszélyezteti. Ennek megfele­lően Anglia inkább Berlinhez hajlandó köze­ledni, mint Rómához, míg ezzel ellentétben Párizs alapjában véve sokkal könnyebben kö­zeledhetnek Rómához, mint Berlinhez. Mint láthatjuk tehát, a két ország külpolitikai cél­kitűzései nem azonosak. 3­. A gyarmati kérdés különböző megíté­lése. Amni már mondtam, Anglia és Francia­ország birtokában van a világ két legnagyobb gyarmatbirodalma. Állapítsuk meg mindvárt, hogy ezzel az angolok nagyon is tisztában van-­­ nak, míg a franciák egyáltalán nem. Az ango­lokban él a birodalmi szellem, míg a francia, nép túlnyomó többsége egyáltalán nincs tuda­tában annak, milyen óriási birodalommal ren­delkeznek. Ez a magyarázata annak, hogy a londoni tárgyalásokon Neville Chamberlain alapjában véve mindig Ázsiára gondolt, viszont Chau­temps legnagyobb gondja Közép-Európa volt. Ezek azok a körülmények, amelyek a kü­szöbönálló események eldöntésében döntő sze­repet fognak játszani. Szent-Györgyi Albert Stockholmban átvette a svéd király kezéből a Nobel-díjat A nagy tudós munkásságának méltatása Hatalmas tömeg ünnepelte a Nobel-díjasokat Stockholm, december 10. (A Pesti Napló kiküldött munka­társának telefonjelentése ) A stockholmi gyönyörű zenepalota előtt Mi­les­nek, a világhírű svéd szobrásznak merész Orpheus­szobra áll. Orpheus a halottakat emeli az ég felé s a ragyogó szoborcsoportozat alakjai a hóviharos stockholmi éjszakában, a Nobel-díj nagy ünnepé­nek fáklyafényei mellett, mintha az ég felé len­dülnének. A gyönyörűen feldíszített teremben a világ egyik leghagyományosabb és legetikettesebb országának uralkodója tisztelettel áll fel egymás után az emberi szellem előkelőségei előtt. Az 1937-es Nobel-díj ü­nnep sokkal jobban, mint bár­mikor máskor, az emberi szolidaritásnak, a béké­nek, a kölcsönös megértésnek ünnepe. A pódiumon egymás mellett ült Roger Martin du Gard, ez az őszülő halántékú, feketeszemöldökű, gyermekesen tisztaszemű francia író, akiről a vi­lág azt hiszi, hogy elefántcsonttoronyba zárkózva csak a maga művészetével törődik, s talán Stock­holmból tudta meg először, hogy ez a francia író a béke egyik legmagasabbrendű apostola — és a magyar Nobel-díjas professzor. Roger Martin du Gard arisztokratikus­­művésziéje­ mellett dr. Szent-Györgyi Albertnek,, jelenleg Svédország, fogkép-­ szervibb emberének boltozatos koponyája hívja magára a figyelmet. A magyar professzor mellett félszegen és ko­molyan ül Karrer svájci professzor, aki később, amikor a Nobel-díj átadása következik, annyira meghatódik az ünnepléstől, hogy megáll a király­hoz vezető lépcsőn és az uralkodónak kell néhány lépést tennie feléje. Utána következik az angol­­ tudomány repre­zentáns képviselője, a galambősz Haworth pro­fesszor, majd az amerikai Davisson, a szaktudós prototípusa. A zenepalota nagytermében, amely Európa legszebb és leghatalmasabb koncertterme, már együtt ül a svéd királyi család, a világ tudomá­nyos elitjének közepette, amikor két harsonás je­lenti a Nobel-díjasok bevonulását. Abban a pilla­natban, amikor az első Nobel-díjas feltűnik az aj­tóban, a­ nyolcvanéves Gusztáv király fiatalos könnyedséggel felugrik és­­főhajtással üdvözli a Nobel-díjasokat. Ezután következik a Nobel-díj­kiosztás puritán, majdnem szigorú rituáléja, amelynek során egy-egy svéd professzor tudomá­nyos szárazsággal megmagyarázza a svéd közön­ségnek a most kitüntetett Nobel-díjasok érdemeit, így magyarázzák meg sorra a közönségnek Davis­son, Haworth, Karrer, Szent-Györgyi és Roger Martin du Gard érdemeit. „Szent-Györgyi tételei teljesen új helyzetet teremtettek a kémiában .. Szent-Györgyi Albert érdemeit méltatva Ham­mer­stein svéd egyetemi tanár többi között a kö­vetkezőket mondotta: — A Nobel-alapítvány az 1937 évi díjat, amely az orvostudományok körében elért legnagyobb tudományos eredményt illeti meg, a Karolina orvoskari egyetem javaslatára Szent-Györgyi Al­bert tanárnak ítélte oda a biológiai égési folya­mataiban végzett kutatásai eredményeként. A Szent-Györgyi által felállított új tételek teljesen új helyzetet teremtettek a kémiában. Szent-Györgyi elméletei és kísérletei magyarázták meg a katalizációnak eddig teljesen ismeretlen lefo­lyását. A katalizátorok egyik leglényegesebb tu­lajdonsága, hogy a fényenergiát használják fel saját alkotásukra és növelésükre. Legjobban sze­retnék kizárólag Szent-Györgyi professzor felfe­dezéseiről beszélni, de a dolgok megértéséhez el­engedhetetlenül szükséges, hogy az ő kutatásának az előzményeit is megismerjük. E problémakörrel foglalkozó mindhárom tudós: Wallburg, Wieland és Szent-Györgyi új meglátásokkal gazdagította a tudományt. A három tudós együttes munkája mutatta meg először, hogy az égési folyamatok mennyire függnek össze az élettannal. Ma már mindenki tisztelettel hajol meg Wallburg előtt­, de amikor 1931-ben elnyerte a Nobel-díjat, rendkívül­­sol­aan fagyosan fogadták a kitüntetést. Wallburg kimu­tatta, hogy a vörös vérsejtek munkájában, ami­kor ezek megkötik a levegő oxigénjét, a katalizá­torok játsszák a legnagyobb fontosságot, mert a vérsejtek csakis akkor tudnak dolgozni és akkor tudják felhasználni a bennük rejlő kémiai ener­giát, ha katalizátorok is vannak. A katalizátorok kötik meg az oxigént és szabályozzák a sejt belső lélegzését is. Régebben úgy gondolták a kémiku­sok, hogy az egész oxigént felhasználja a sejt az égés számára, ez azonban nem így áll. Az oxigén legfontosabb szerepe ugyanis az, hogy a felszaba­dított energiát átváltoztassa az életfolyamatban annyira szükséges biokémiai energiává. Mindezek megértéséhez szükséges az is, hogy ismerjük Wieland kísérleteit is, aki az égési folyamatok terén végzett kutatásaival gazdagította a tudo­mányos világot. Bár Szent-Györgyi és Wallburg felfogása nem egyezik minden tekintetben Wieland felfo­gásával, mégis a különböző nézetek kiegészítették egymást. Ma már teljes a harmónia a három tu­dós elmélete között. Szent-Györgyi először sorsra különleges anyaggal kísérletezett, amelyet később C-vitaminként ismert meg. 1933-ban kezdődik meg tulajdonképpen Szent-Györgyi felfedezéseinek so­rozata, amelyeket rendkívül gondossággal és ala­possággal végzett Szegeden. Édes meglátása ké­pessé tette őt arra, hogy a lényeget elkülönítse a lényegtelentől. Szent-Györgyi professzor bizonyos analitikus módszerek és más kísérletek útján megállapította, hogy a növényi savak nem égnek el, sőt nincsenek is olyan anyagok amelyek részt­vesznek az érzési folyamatban, hanem csak az écés előmozdításában, mint katalizátorok működtek ezek a savak. Minduntalan felharsan a két aranykürt és a koncertdobogó emelvényének karosszékéből a No­bel-díjas lassú léptekkel megindul, hogy átvegye a svéd király kezéből a magas kitüntetést. Ami­kor Szent-Györgyi Albert megindul lefelé a lépcsőn és szürke szemét feleségére emeli, aki a királyi család mögötti második sorban ül és aki éppen a könnyeit törölgeti s utána rámosolyog 19 éves leányára, aki izgalmában az öklét harap­

Next