Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)
1938-05-22 / 116. szám
34 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 május 22 A barátságos skótok birodalmában, ahol mindenről lehet beszélni, csak „angol" politikáról nem — Skócia, amely Angliáé és Anglia, amely a skótoké — A tradíciók igazi hazája: Skócia Edinburgh, május 21. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Megható barátsággal és szeretetreméltósággal fogadják külföldi újságíróvendégeiket a skótok. A külföldi ember még a legszívélyesebb és legudvariasabb angol társaságban is valahogy mindig idegennek érzi magát, itt azonban ez az érzés egy csapásra megszűnik. Csak magyar vendéglátáshoz hasonlítható, ahogy a skótok otthonosságot varázsolnak a messziről jött vendég köré és szeretnék minden szépben és jóban részesíteni, amit híviájuk nyújthat. Egyszerre azonban a barátságot arcok hirtelen elkomorodnak, a kedélyes szemekbe szinte ellenséges pillantás költözik, a beszéd elakad, a hangulat fagyossá dermed. Mi történt! Akaratlanul valami hibát követtünk el? Megbántottunk véletlenül valakit? Felidézzük magunkban beszélgetésünk ép elhangzott szavait és csakhamar a titok nyitjára jövünk. Megértjük a kellemetlen hangulatváltozást. A vendéget rabul ejtette a szokás hatalma és öntudatlanul »angol« kormányról, »angol« külpolitikáról beszélt. A skótok szívesen eltűrnek mindent, de ebben az egyben nem ismernek tréfát. Könnyebb tréfálkozni velük, mint az angolokkal, lehet olyanokat kérdezni előlük, amit az ember angoltól nem merne megkérdezni, különcségeik fölött maguk mosolyognak legjobban, de Angliát illetőleg a legnagyobb kíméletet várják el érzékenységükkel szemben. Angol kormányt, angol külpolitikát, angol udvart nem ismernek itt skót földön. Anglia és Skócia a skótok szemében két, az egyesült királyságokba összeforrt egyenlőrangú testvérország, amely a brit világbirodalom keretében brit kormánya révén brit külpolitikát folytat. Mihelyt átlépjük a skót határt, egy más világgal ismerkedünk meg. Ráeszmélünk sok mindenre, ami Londonban talán életünk végéig rejtve maradna előttünk. A világbirodalom fővárosában hajlamosak vagyunk arra, hogy Skóciát, mint nagy érdekes tartományt lássuk, anélkül, hogy politikai és társadalmi hagyományainak az érdekességnél, nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk. Rövid pár nap Skóciában elég ahhoz, hogy egészen más véleményt formáljunk. Bár a két szomszéd nép, az angol és a skót már több mint 200 esztendeje elejére-halálra összefűzve él egymással, bár kifelé szétválaszthatatlan, egybeforrt egységet alkot, különállásuk lelkileg megmaradt. Nemzeti érzésük, életfelfogásuk, temperamentumuk különbsége ma épannyira elválasztja őket egymástól, mint azokban a századokban, amikor változó szerencsével, de változatlan szenvedéllyel harcoltak egymás ellen. Igen, talán éppen ez, a brit államművészet egyik legnagyobb csodája, hogy a népeket és fajokat, a közöttük fennálló lelki és politikai differenciák ellenére, oly egységbe tudja forrasztani, hogy a világ ma már nem is lát különbséget a skótok és angolok között, hanem a két népet épúgy, mint a többi testvérnápiókat, az íreket és a welsheket, egyszerűen briteknek tekinti, a nagy világbirodalom egyívású polgárainak volt az, aki egy nagyon jellemző skót anekdotát mesélt nekünk. Egy skót Londonba, a birodalom fővárosába utazik, hogy egy magas kormányhivatalnál valami fontos ügyét elintézze. Amikor visszatér Skóciába, valamelyik honfitársa megkérdezi: »No és sok angollal találkoztál?« Mire a hazatért vállvonogatva mondja: »Ugyan dehogy. Csak a vezető emberekkel volt dolgom...« Az angol Skócia — a skót Anglia Ez az anekdota valóban kitűnően karakterizálja a skótok helyzetét a brit világbirodalomban. E rendkívül mozgékony, energikus, tetterős, ambiciózus fajta a kormányban, a közigazgatásban, a nagyiparban, a kereskedelemben, sőt még az irodalomban és a művésztben is, a közélet úgyszólván minden területén a fontos pozíciók színejavát elhódította a maga számára. Ha talán igaz is, hogy ma Skóciát Anglia kormányozza, nem kevésbé igaz az sem, hogy Angliát viszont a skótok kormányozzák. Nemcsak Angliát, az egész brit világbirodalmat. Glasgowban mesélték, hogy a brit dominiumok öt kormányzója közül négy tiszta skót. Ha a híres »Who is what«, a brit hírességek lexikonját, végiglapozzuk, hamarosan felfedezzük, hogy az »igazi angolok« elenyésző kisebbséget alkotnak. Száz brit közéleti személyiség közül legfeljebb 10 tiszta angol, legalább 30 skót, míg a többi megoszlik a welshek, az írek és főleg az angol-skót »félvérek« között. Természetes, hogy a két ország szoros kapcsolata a közöttük fennálló állandó népvándorlás, valamint a társadalmi elkeveredés következtében a skótok és az angolok egyre jobban összevegyülnek. Csakhogy azt látjuk, hogy a skót-angol házasságok leszármazottai úgyszólván kivétel nélkül a skótokhoz számítják magukat és teljes mértékben átveszik a skót nemzeti érzést és nemzeti büszkeséget. Aki csak teheti, igyekszik skót ősöket kimutatni, olyannyira, hogy még a legtisztább angolnak tartott Neville Chamberlain miniszterelnök felesége is ;nemrégiben kisütötte, hogy férje ereiben ugyancsak némi skót vér folyik. És ha már miniszterelnököknél tartunk, mind márt hozzátehetjük, hogy az utolsó száz év alatt a brit miniszterelnökök túlnyomó többsége tényleg a skótok közül került ki. Felvetődik a kérdés, vájjon hogyan lehetséges, hogy a skótok, minden államalkotó és államépítő képességük ellenére, saját országukat nem tudták jobban kifejleszteni és eltűrik, hogy Skócia Anglia mellett némileg a mostohagyemek szerepét játssza. Az angolok erre azt válaszolják: Ja persze, a skótok kitűnően megállják helyüket, hogyha együtt dolgoznak velünk, de magukrahagyatva nem jutnak semmire. Mi kitűnően tudjuk használni a skótokat, Skóciának azonban angolokra van szüksége... Viszont a skótok? Egy előkelő skót urat megkérdeztem, hogy várjon ő is ugyanazt vallja-e, mint az angolok. Gúnyos mosoly volt a válasz: »A mi bajunk egészen más. Már mindig úgy volt, hogy a legjobb, a legkiválóbb skótok kivándorolnak, megtermékenyítik a világot és közben megfeledkeznek a maguk szűkebb hazájáról.« A skótnak szűk Skócia És valahogy így is van. A skótok számára országuk határai túl szűknek bizonyulnak. Skóciában az a szólás járja, hogy skót földön több az iskola, mint, Angliában — a kocsma. Minden túlzása ellenére ez a közmondásszerű megállapítás jól jellemzi a skót nép túláradó művelődési vágyát. Annyi műveltséget, tudást, gyakorlati képességet halmoznak fel magukban, hogy világgá kell menniük... Mindennek érvényesítésére saját országuk nem nyújthat elég teret. Edinburgh a világ talán egyetlen nagyvárosa, mely kizárólag a művelődésből és a művelődésnek él. »Edinburghnak egyetlen ipara van«, — mondták nekem a skót fővárosban: »a nevelés, a tanítás, a népművelés«. És valóban, e félmilliós város igazi jellegét a legkülönbözőbb iskolák, a hatalmas kiadóvállalatok, a híres nyomdaüzemek, a világszerte becsült tudományos intézetek adják meg. A kivándorlók eleven áradata révén a skót műveltség szétözönlik az egész brit világbirodalomban. Ha csak a mai Skócia földrajzi határait tekintjük, a skót egy kis ötmilliós nép. De ha összeszámolnánk az egész világba szétszóródott skótokat (ami gyakorlatilag persze lehetetlen), kiderülne, hogy legalább tízszer annyian vannak. A brit dominiumokat a skótok népesítették be és építették ki. Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika és Új-Zéland épügy skót munka és szorgalom révén lettek naggyá, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok nagyszerű fejlődésében is a skótok játszották a legnagyobb szerepet. A nemzeti határvonal ma változatlanul fennáll Anglia és Skócia között, faji határvonalról azonban már alig lehet szó. Anglia, lakosságának a tiszta angolszáz fajhoz már époly kevés köze van, mint a skótoknak országuk kelta ősfajához, melyre oly büszkén hivatkoznak. Annál érdekesebb, hogy a hagyomány, a környezet és az életfelfogás különbsége mégis mennyire kihat a két testvérország népének úgy külső, mint belső karakterére. A szikár, zárkózott angollal szemben a tagbaszakadt skót sokkal nyíltabb, kedélyesebb, közlékenyebb. A társadalmi elkülönülést — az angol életnek ezt a végsőkig kifejlesztett sajtságát — Skóciában nem ismerik. Magánéletükben jóval demokratábbak a demokrata, angoloknál. Legfeljebb nemzetségeikre büszkék. Egy nemzetség leszármazói minden társadalmi különbség mellőzésével összetartoznak. Az ősi clánok még ma is fennálló nemzetségi szövetségeiben a legkülönbözőbb rétegek olvadnak össze. Egy MacDonald MacDonald marad, akár miniszterelnök, akár kikötőmunkás. Angolból nem lehet skót Láthatatlan lánc fűzi össze a világ összes MacDonaldjait. Pedig ez sokat jelent. Hiszen egyedül a glasgowi telefonkönyvben öt zsúfolt oldalt találtam csupa MacDonalddal. És a MacGregorokból, MacKenziekből, Macintosh-okból legalább ennyi van. Ha egy skót Angliába jön, 24 óra alatt, ha kedve tartja, felolvadhat az angol népben. Soha többé senki nem fogja kérdezni, hogy skót-e, vagy angol. Egészen máskép van azonban Skóciában. Megkérdeztem egy skót urat, hány nemzedék elegendő ahhoz, hogy egy bevándorolt angolt skótnak ismerjenek el. Egész komolyan felelte: Ehhez bizony ezer év is kevés... Nemcsak a skót nacionalizmus elevenebb, mint az angol, hanem a hagyományok is elevenebben élnek Skóciában, mint angol földön. Ez talán furcsán hangzik, hiszen általában Angliát nevezik a tradíciók hazájának. Azonban Angliában a hagyományok már csak az intézményekben élnek. Szokásokban, ceremóniákban, a századok óta változatlan »pageantekben« nyilvánulnak meg. Skóciában azonban a hagyomány eleven hatóerőként átszövi az egész népi életet. Angliában már nem is emlékeznek arra, hogy volt-e valaha egy angol népi viselet. Skóciában azonban büszkén viselik még ma is a skót harcosok ősi öltözetét, a nemzetiségi színekben szőtt anyagból, az úgynevezett »tartan«-ból szabott sokrétű szoknyát és vállon átvetett plaidet. A rég kihalt angol nemzeti táncokat mostanában próbálják mesterségesen feltámasztani, Skóciában viszont öreg és fiatal, szegény és gazdag minden ünnepélyes alkalommal járja az ősidőkből öröklött nemzeti táncokat, az úgynevezett »scotch rees«-eket A skót duda hangja, mely évszázadok előtt harcbaszólította a hegyek lakóit, ma is lelkesíti és magával ragadja a skót nagyvárosok polgárait. Angliában a konyha már rég elszíntelenedett, elvesztette savát-borsát. A skótok asztaláról sohasem hiányzanak a régi receptek alapján készült híres fogások, mint a Kaggis és társai. . .... A múltjukra, hagyományaikra, fajukra büszke skótok persze sokat zsörtölődnek az angol »szupremácia« miatt, de voltaképpen meg vannak elégedve helyzetükkel. Meg is van minden okuk rá. Lelkük mélyén szentül hiszik, hogy tulajdonképpen ők uralkodnak Anglia és a brit világbirodalom fölött — és ma még jobban hiszik ezt, mint valaha. Hiszen a »skót király« mellett most skót királyné is ül a brit világbirodalom trónusán. A Windsorok skót származása ugyan elég kétes, de a skótok nem felejtik el, hogy 1603-ban az ő királyuk, VI. James, Stuart Mária fia, angol király lett és VI. György, bár igen bonyolult elágazásokkal, erre a dinasztiára vezetheti vissza származását. Viszont ami a királynét, Queen Elzabethet illeti, ő valóban »telivér skót«. Már csak ezért is a skótok király hűségükben még az angolokat is felülmúlják. A brit világbirodalom uralkodójának ők a leglojálisabb alattvalói. Londonban megelégszenek a díszebédeken a hagyományos királytószttal. Skóciában azonban, amikor a vendégek a királyra emelik poharukat, rögtön énekelni kezdik a God save the King-et. Igaz, hogy jobban is énekelnek, mint az angolok... Ráskay László. Új könyv az orvostudomány csodálatos felfedezéséről!! Ci&cöxlenta Cumnatiafl Irta Wenzmer Gerhard dr. Ára 4.80 . Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. sz. Nem szeretik egymást. .. Rendkívül érdekes a skótok és angolok egymáshoz való viszonya. Valljuk be őszintén: nem szeretik egymást. Sőt, mondhatnók így is, kölcsönösen kissé »lenézik« egymást. Viszont tudják, hogy nem élhetnek meg egymás nélkül, hogy sorsszerűen egymáshoz vannak láncolva és az ebből adódó helyzetbe bölcsen belehelyezkednek. Örökké vitás kérdés marad, hogy melyik a hódító és melyik a meghódított? Várjon az angolok igázták-e le a skótokat vagy a skótok terjesztették ki hatalmukat Anglia fölé? A külvilág méltán hiheti, hogy az ezeréves küzdelemben az angolok lettek győztesek. A kormány és a parlament Londonban, az angol fővárosban székel. A skót szabadságnak, néhány hagyományos előjogtól eltekintve, véget vetett az egységet teremtő angol alkotmány. A birodalom világhatalmi súlyát London képviseli, a világ gazdagsága London felé árad, a nemzetközi nagypolitikában az angol befolyás érvényesül, a gazdasági fejlődés inkább az angol népnek kedvezett. És így tovább. A látszat igazolására még számtalan példát sorolhatnánk fel. A skótok azonban tisztában vannak azzal, hogy a valóság egészen más képet mutat. A látszat csal! Ha jól emlékszem, ép Walter Elliott, a brit kormány skót minisztere Legújabb regények Aubry:a reichstadti herceg Regény. 369 oldal Berendné: A piomba kép. Regény. 396 oldal Bontempelli: Halálos élet. Regény. 234 oldal Bruno Brehm: A háborúra fel kell készülni. Regény. 732 oldal. 2 kötet Curie: Madame Curie. Regény. 870 oldal Cervais: Nehéz orvosnak lenni Kínában. Reg. 228 o. M. Gorkij: Klim Szamgin Gorkij utolsó műve. 371 o. Kaján Kató: Tiszavirág, egy szerelem regénye. 200 o. Körmendi: A tévedés. Regény. 333 oldal Lewis: A tékozló szülők. Regény.239 oldal Maurois: A gondolatolvasó gép. Regény. 170 oldal Nagyiványi Z.: Istenek völgye. Regény. 302 oldal — Plisnier: Három házasság. Goncourt-díjas regény. 509 oldal Proust: Bimbózó lányok árnyékában. Regény. 4 kötet. 730 oldal File Gusztáv: Mentont ajánlanám. Regény. 333 oldal Rachmanova: Halhatatlan szerelmes. Regény. 581 o. Rolls Margit: Izüstharang. Költemények. 128 oldal — Sommer: Kelt Gransdában, 1492 ... Történelmi regény. 298 oldal . Szántó Gy.: Meléte. Regény. 2 kötetben. 072 oldal — Szeben Klára: Isten balján. Regény. 306 oldal Szitnyai Zoltán: Tánc. Regény. 354 oldal Vieux: A gavallér király. Történelmi regény. »36 o. A. Zweig: A verduni iskola. (A Grisa őrmester folytatása.) 525 oldal Kaphatók: »Az Est« könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút — 1g—20. — Fűzve kötve 5.80 7.80 4.50 S.— — 3.60 8.40 11.20 — 6.50 3.60 5.50 3.80 4.80 3.20 4.— 5.40 — 360 3.— 4.20 4.— 5.40 6.60 7.0D 14.40 19 JO 4.50 6.50 — 4.80 — 12.— 3.60 4.80 — 5.40 6.40 5.80 6.90 — 5-60 V