Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-22 / 116. szám

34 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 május 22 A barátságos skótok birodalmában, ahol mindenről lehet beszélni, csak „angol" politikáról nem — Skócia, amely Angliáé és Anglia, amely a skótoké — A tradíciók igazi hazája: Skócia Edinburgh, május 21. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Megható barátsággal és szeretetreméltósággal fogadják külföldi újságíróvendégeiket a skótok. A külföldi ember még a legszívélyesebb és leg­udvariasabb angol társaságban is valahogy min­dig idegennek érzi magát, itt azonban ez az érzés egy csapásra megszűnik. Csak magyar vendég­látáshoz hasonlítható, ahogy a skótok otthonos­ságot varázsolnak a messziről jött vendég köré és szeretnék minden szépben és jóban részesíteni, amit híviájuk nyújthat. Egyszerre azonban a ba­rátságot arcok hirtelen elkomorodnak, a kedélyes szemekbe szinte ellenséges pillantás költözik, a beszéd elakad, a hangulat fagyossá dermed. Mi történt! Akaratlanul valami hibát követtünk el? Megbántottunk véletlenül valakit? Felidézzük magunkban beszélgetésünk ép elhangzott szavait és csakhamar a titok nyitjára jövünk. Megértjük a kellemetlen hangulatváltozást. A vendéget rabul ejtette a szokás hatalma és öntudatlanul »angol« kormányról, »angol« külpolitikáról beszélt. A skó­tok szívesen eltűrnek mindent, de ebben az egy­ben nem ismernek tréfát. Könnyebb tréfálkozni velük, mint az angolokkal, lehet olyanokat kér­dezni e­lőlük, amit az ember angoltól nem merne megkérdezni, különcségeik fölött maguk moso­lyognak legjobban, de Angliát illetőleg a legna­gyobb kíméletet várják el érzékenységükkel szem­ben. Angol kormányt, angol külpolitikát, angol udvart nem ismernek itt skót földön. Anglia és Skócia a skótok szemében két, az egyesült király­ságokba összeforrt egyenlőrangú testvérország, amely a brit világbirodalom keretében brit kor­mánya révén brit külpolitikát folytat. Mihelyt átlépjük a skót határt, egy más világ­gal ismerkedünk meg. Ráeszmélünk sok min­denre, ami Londonban talán életünk végéig rejtve maradna előttünk. A világbirodalom fővárosában hajlamosak vagyunk arra, hogy Skóciát, mint nagy érdekes tartományt lássuk, anélkül, hogy politikai és társadalmi hagyományainak az érdekességnél, nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk. Rövid pár nap Skóciában elég ahhoz, hogy egészen más véleményt formáljunk. Bár a két szomszéd nép, az angol és a skót már több mint 200 esztendeje elejére-halálra összefűzve él egymással, bár kifelé szétválaszthatatlan, egybeforrt egységet a­lkot, különállásuk lelkileg megmaradt. Nemzeti érzé­sük, életfelfogásuk, temperamentumuk különb­sége ma épannyira elválasztja őket egymástól, mint azokban a századokban, amikor változó sze­rencsével, de változatlan szenvedéllyel harcoltak egymás ellen. Igen, talán éppen ez, a brit államművészet egyik legnagyobb csodája, hogy a népeket és fajo­kat, a közöttük fennálló lelki és politikai diffe­renciák ellenére, oly egységbe tudja forrasztani, hogy a világ ma már nem is lát különbséget a skótok és angolok között, hanem a két népet ép­úgy, mint a többi testvérnápiókat, az íreket és a welsheket, egyszerűen briteknek tekinti, a nagy világbirodalom egyívású polgárainak­ volt az, aki egy nagyon jellemző skót anekdotát mesélt nekünk. Egy skót Londonba, a birodalom fővárosába utazik, hogy egy magas kormányhivatalnál va­lami fontos ügyét elintézze. Amikor visszatér Skóciába, valamelyik honfitársa megkérdezi: »No és sok angollal találkoztál?« Mire a hazatért vállvonogatva mondja: »Ugyan dehogy. Csak a vezető emberekkel volt dolgom...« Az angol Skócia — a skót Anglia Ez az anekdota valóban kitűnően karakteri­zálja a skótok helyzetét a brit világbirodalomban. E rendkívül mozgékony, energikus, tetterős, am­biciózus fajta a kormányban, a közigazgatásban, a nagyiparban, a kereskedelemben, sőt még az irodalomban és a művésztben is, a közélet úgy­szólván minden területén a fontos pozíciók színe­javát elhódította a maga számára. Ha talán igaz is, hogy ma Skóciát Anglia kormányozza, nem kevésbé igaz az sem, hogy Angliát viszont a skó­tok kormányozzák. Nemcsak Angliát,­­ az egész brit világbirodalmat. Glasgowban mesélték, hogy a brit domin­iumok öt kormányzója közül négy tiszta skót. Ha a híres »Who is wh­at«, a brit hírességek lexikonját, végiglapozzuk, hamarosan felfedezzük, hogy az »igazi angolok« elenyésző kisebbséget alkotnak. Száz brit közéleti személyi­ség közül legfeljebb 10 tiszta angol, legalább 30 skót, míg a többi megoszlik a welshek, az írek és főleg az angol-skót »félvérek« között. Természetes, hogy a két ország szoros kapcsolata a közöttük fennálló állandó népvándorlás, valamint a társa­dalmi elkeveredés következtében a skótok és az angolok egyre jobban összevegyülnek. Csakhogy azt látjuk, hogy a skót-angol házasságok leszár­mazottai úgyszólván kivétel nélkül a skótokhoz számítják magukat és teljes mértékben átveszik a skót nemzeti érzést és nemzeti büszkeséget. Aki csak teheti, igyekszik skót ősöket kimutatni, oly­annyira, hogy még a legtisztább angolnak tartott Neville Chamberlain miniszterelnök felesége is ;­nemrégiben kisütötte, hogy férje ereiben ugyan­csak némi skót vér folyik. És ha már miniszter­elnököknél tartunk, mind márt hozzátehetjük, hogy az utolsó száz év alatt a brit miniszterelnökök túlnyomó többsége tényleg a skótok közül ke­rült ki. Felvetődik a kérdés, vájjon hogyan lehetséges, hogy a skótok, minden államalkotó­ és államépítő képességük ellenére, saját országukat nem tudták jobban kifejleszteni és eltűrik, hogy Skócia Ang­lia mellett némileg a mostohagyem­ek szerepét játssza. Az angolok erre azt válaszolják: Ja persze, a skótok kitűnően megállják helyüket, hogyha együtt dolgoznak velünk, de magukra­­hagyatva nem jutnak semmire. Mi kitűnően tud­juk használni a skótokat,­­ Skóciának azonban angolokra van szüksége... Viszont a skótok? Egy előkelő skót urat meg­kérdeztem, hogy várjon ő is ugyanazt vallja-e, mint az angolok. Gúnyos mosoly volt a válasz: »A mi bajunk egészen más. Már mindig úgy volt, hogy a legjobb, a legkiválóbb skótok kivándorol­nak, megtermékenyítik a világot és közben meg­feledkeznek a maguk szűkebb hazájáról.« A skótnak szűk Skócia És valahogy így is van. A skótok számára or­száguk határai túl szűknek bizonyulnak. Skóciá­ban az a szólás járja, hogy skót földön több az iskola, mint, Angliában — a kocsma. Minden túl­zása ellenére ez a közmondásszerű megállapítás jól jellemzi a skót nép túláradó művelődési vá­gyát. Annyi műveltséget, tudást, gyakorlati ké­pességet halmoznak fel magukban, hogy­­ vi­lággá kell menniük... Mindennek érvényesítésére saját országuk nem nyújthat elég teret. Edinburgh a világ talán egyetlen nagyvárosa, mely kizáró­lag a művelődésből és a művelődésnek él. »Edin­burghnak egyetlen ipara van«, — mondták nekem a skót fővárosban: »a nevelés, a tanítás, a népmű­velés«. És valóban, e félmilliós város igazi jelle­gét a legkülönbözőbb iskolák, a hatalmas kiadó­vállalatok, a híres nyomdaüzemek, a világszerte becsült tudományos intézetek adják meg. A kiván­dorlók eleven áradata révén a skót műveltség szét­özönlik az egész brit világbirodalomban. Ha csak a mai Skócia földrajzi határait tekintjük, a skót egy kis ötmilliós nép. De ha összeszámolnánk az egész világba szétszóródott skótokat (ami gyakor­latilag persze lehetetlen), kiderülne, hogy legalább tízszer annyian vannak. A brit dom­iniumokat a skótok népesítették be és építették ki. Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika és Új-Zéland épü­gy skót munka és szorgalom révén lettek naggyá, mint ahogy az­ Amerikai Egyesült Államok nagyszerű fejlődésében is a skótok játszották a legnagyobb szerepet. A nemzeti határvonal ma változatlanul fenn­áll Anglia és Skócia között, faji határvonalról azonban már alig lehet szó. Anglia, lakosságának a­ tiszta angolszáz fajhoz már époly kevés köze van, mint a skótoknak országuk kelta ősfajához, melyre oly büszkén hivatkoznak. Annál érdeke­sebb, hogy a hagyomány, a környezet és az élet­felfogás különbsége mégis mennyire kihat a két testvérország népének úgy kü­lső, mint belső ka­rakterére. A szikár, zárkózott angollal szemben a tagbaszakadt skót sokkal nyíltabb, kedélyesebb, közlékenyebb. A társadalmi elkülönülést — az an­gol életnek ezt a végsőkig kifejlesztett sajtságát — Skóciában nem ismerik. Magánéletükben jóval demokratábbak a­ demokrata, angoloknál. Legfel­jebb nemzetségeikre büszkék. Egy nemzetség le­származói minden társadalmi különbség mellőzé­sével összetartoznak. Az ősi clán­ok még ma is fennálló nemzetségi szövetségeiben a legkülönbö­zőbb rétegek olvadnak össze. Egy MacDonald Mac­Donald marad, akár miniszterelnök, akár ki­kötőmunkás. Angolból nem lehet skót Láthatatlan lánc fűzi össze a világ összes MacDonaldjait. Pedig ez sokat jelent. Hiszen egyedül a glasgowi telefonkönyvben öt zsúfolt oldalt találtam csupa MacDonalddal. És a Mac­Gregorokból, MacKenziekből, Macintosh-okból legalább ennyi van. Ha egy skót Angliába jön, 24 óra alatt, ha kedve tartja, felolvadhat az angol népben. Soha többé senki nem fogja kérdezni, hogy skót-e, vagy angol. Egészen máskép van azonban Skóciában. Megkérdeztem egy skót urat, hány nemzedék ele­gendő ahhoz, hogy egy bevándorolt angolt skót­nak ismerjenek el. Egész komolyan felelte: Ehhez bizony ezer év is kevés... Nemcsak a skót nacionalizmus elevenebb, mint az angol, hanem a hagyományok is eleve­nebben élnek Skóciában, mint angol földön. Ez talán furcsán hangzik, hiszen általában Angliát nevezik a tradíciók hazájának. Azonban Angliá­ban a hagyományok már csak az intézményekben élnek. Szokásokban, ceremóniákban, a századok óta változatlan »pageantekben« nyilvánulnak meg. Skóciában azonban a hagyomány eleven hatóerőként átszövi az egész népi életet. Angliá­ban már nem is emlékeznek arra, h­ogy volt-e valaha egy angol népi viselet. Skóciában azonban büszkén viselik még ma is a skót­ harcosok ősi öltözetét, a nemzetiségi színekben szőtt anyagból, az úgynevezett »tartan«-ból szabott sokrétű szok­nyát és vállon átvetett plaidet. A rég kihalt an­gol nemzeti táncokat mostanában próbálják mes­terségesen feltámasztani, Skóciában viszont öreg és fiatal, szegény és gazdag minden ünnepélyes alkalommal járja az ősidőkből öröklött nemzeti táncokat, az úgynevezett »scotch rees«-eket A skót duda hangja, mely évszázadok előtt harcbaszólí­totta a hegyek lakóit, ma is lelkesíti és magával ragadja a skót nagyvárosok polgárait. Angliában a konyha már rég elszíntelenedett, elvesztette savát-borsát. A skótok asztaláról­ sohasem hiány­zanak a régi receptek alapján készült híres fogá­sok, mint a K­aggis és társai. . .... A múltjukra, hagyományaikra, fajukra büszke skótok persze sokat zsörtölődnek az angol »szu­­premácia« miatt, de voltaképpen meg vannak elé­gedve helyzetükkel. Meg is van minden okuk rá. Lelkük mélyén szentül hiszik, hogy tulajdonkép­pen ők uralkodnak Anglia és a brit világbiroda­lom fölött — és ma még jobban hiszik ezt, mint valaha. Hiszen a »skót király« mellett most skót királyné is ül a brit világbirodalom trónusán. A Wind­sorok skót származása ugyan elég kétes, de a skótok nem felejtik el, hogy 1603-ban az ő ki­rályuk, VI. James, Stuart Mária fia, angol király lett és VI. György, bár igen bonyolult elágazá­sokkal, erre a dinasztiára vezetheti vissza szár­mazását. Viszont ami a királynét, Queen Elza­bethet illeti, ő valóban »telivér skót«. Már csak ezért is a skótok király hűségükben még az ango­lokat is felülmúlják. A brit világbirodalom ural­kodójának ők a leglojálisabb alattvalói. London­ban megelégszenek a díszebédeken a hagyomá­nyos királytószttal. Skóciában azonban, amikor a­ vendégek a királyra emelik poharukat, rögtön énekelni kezdik a God save the King-et. Igaz, hogy jobban is énekelnek, mint az angolok... Ráskay László. ­ Új könyv az orvostudomány csodálatos felfedezéséről!! Ci­­&cöxlenta Cumnatiafl Irta Wenzmer Gerhard dr. Ára 4.80 . Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. sz. ­ Nem szeretik egymást. .. Rendkívül érdekes a skótok és angolok egy­máshoz való viszonya. Valljuk be őszintén: nem szeretik egymást. Sőt, mondhatnók így is, köl­csönösen kissé »lenézik« egymást. Viszont tudják, hogy nem élhetnek meg egymás nélkül, hogy sorsszerűen egymáshoz vannak láncolva és az ebből adódó helyzetbe bölcsen belehelyezkednek. Örökké vitás kérdés marad, hogy melyik a hódító és melyik a meghódított? Várjon az ango­lok igázták-e le a skótokat vagy a skótok ter­jesztették ki hatalmukat Anglia fölé? A külvilág méltán hiheti, hogy az ezeréves küzdelemben az angolok lettek győztesek. A kormány és a par­lament Londonban, az angol fővárosban székel. A skót szabadságnak, néhány hagyományos elő­jogtól eltekintve, véget vetett az egységet teremtő angol alkotmány. A birodalom világhatalmi sú­lyát London képviseli, a világ gazdagsága Lon­don felé árad, a nemzetközi nagypolitikában az angol befolyás érvényesül, a gazdasági fejlődés inkább az angol népnek kedvezett. És így tovább. A látszat igazolására még számtalan pél­dát sorolhatnánk f­el. A skótok azonban tisztában vannak azzal, hogy a valóság egészen más képet mutat. A látszat csal! Ha­­ jól emlékszem, ép Walter Elliott, a brit kormány skót minisztere Legújabb regények Aubry:­­a reichstadti herceg Regény. 369 oldal Berendné: A piomba kép. Regény. 396 oldal Bontempelli: Halálos élet. Regény. 234 oldal Bruno Brehm: A háborúra fel kell készülni. Regény. 732 oldal. 2 kötet Curie: Madame Curie. Regény. 870 oldal Cervais: Nehéz orvosnak lenni Kínában. Reg. 228 o. M. Gorkij: Klim Szamgin Gorkij utolsó műve. 371 o. Kaján Kató: Tiszavirág, egy szerelem regénye. 200 o. Körmendi: A tévedés. Regény. 333 oldal Lewis: A tékozló szülők. Regény.­­239 oldal Maurois: A gondolatolvasó gép. Regény. 170 oldal Nagyiványi Z.: Istenek völgye. Regény. 302 oldal — Plisnier: H­árom házasság. Goncourt-díjas regény. 509 oldal Proust: Bimbózó lányok árnyékában. Regény. 4 kö­tet. 730 oldal File Gusztáv: Mentont ajánlanám. Regény. 333 oldal Rachmanova: Halhatatlan szerelmes. Regény. 581 o. Rolls Margit: I­zü­stharang. Költemények. 128 oldal — Sommer: Kelt Gransdában, 1492 ... Történelmi re­gény. 298 oldal . Szántó Gy.: Meléte. Regény. 2 kötetben. 072 oldal — Szeben Klára: Isten balján. Regény. 306 oldal Szitnyai Zoltán: Tánc. Regény. 354 oldal Vieux: A gavallér király. Történelmi regény. »36 o. A. Zweig: A verduni iskola. (A Grisa őrmester folytatása.) 525 oldal Kaphatók: »Az Est« könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút — 1g—20. — Fűzve kötve 5.80 7.80 4.50 S.—­­ — 3.60 8.40 11.20 — 6.50 3.60 5.50 3.80 4.80 3.20 4.­— 5.40 — 360 3.— 4.20 4.— 5.40 6.60 7.0D 14.40 19 JO 4.50 6.50 —­­ 4.80 — 12.— 3.60 4.80 — 5.40 6.40 5.80 6.90 — 5-60 V

Next