Pesti Napló, 1938. október (89. évfolyam, 199–224. szám)

1938-10-19 / 214. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1988 október '16 TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI Feltámad a debreceni diák-tűzoltóság , mint légoltalmi segélyosztag A világ egyik legelső önkéntes tűzoltótestületének a debreceni kollégium diák-tűzoltócsapatának négyévszázados működése és 58 évi szünetelése után légvédelmi segélyosztaggá való átszervezését javasolják Az Országos Tűzoltó Szövetség a közelmúlt napokban hivatalos előterjesztést küldött a debreceni református kollégium vezetőségének a légoltalmi segédosztag megszervezése tárgyában. Az előterjesztés a debreceni főiskolának évszázadokkal ezelőtt alakult világhírű s a mult század végén megszűnt diák-tűzoltóintézményét javasolja életre hívni s tagjaiból légoltalmisegélyosztagokat kíván szervezni. Ilyen modern elgondolásban valósulna meg ismét évszázados dicső múlt és 58 évi szünetelés után a diák-tűzoltócsapat. Ennek az ünnepélyes előterjesztésnek az is aktualitást ad, hogy a magyar posta a debreceni kollégium 400 éves fennállásának emlékére bélyegsorozatot adott ki, amelynek egyik bélyege, a 16 filléres, éppen azokat a diák-tűzoltókat ábrázolja korhű ruhákban és tűzoltóeszközeikkel, akiknek utódaiból most légvédelmi segélyosztagokat kívánnak szervezni... Most van négyszáz éve, hogy Debrecenben megvetették alapját annak a tudományos intézménynek, mely a mai napig is egyik legnagyobb büszkesége a magyar glóbusznak. Ez az intézmény nemcsak arról nevezetes, hogy évszázadokon át a magyar irodalom és tudomány legkiválóbb szellemeit írta, hanem arról is, hogy a világ egyik legelső önkéntes tűzoltó testülete ebben az intézményben alakult meg. A diák-tűzoltócsapat a debreceni levéltár adatai szerint »jutalom nélkül, felebaráti kötelességből mások javait az elemi csapásoktól megóvni kész volt«.. A kollégium első fennmaradt törvényei, melyek 1667-ből és 1704-ből valók, igen értékes adatokat árulnak el a diákok tűzoltói tevékenységével kapcsolatban. A diáktűzoltók este 9 órától reggel 3-ig őrséget tartottak, tűz esetén csoportosan vonultak ki a veszély színhelyére s az oltás körül mindig igen eredményes munkát végeztek. Felszerelésük csáklyából, öntözővedrekből s dugattyús tüzifecskendőből állott, melyet maguk vontattak a tűz színhelyére. Működésük annyira szükséges volt, hogy 1802-ben, amikor pünkösdi legáción voltak a kollégiumi növendékek s tűz ütött ki a városban — a tűzoltó diákok részvétele hiányában az oltási munkálatok annyira eredménytelenek maradtak, hogy néhány órán belül 1500 ház semmisült meg, a híres nagytemplommal együtt. A szabadságharc leverése után a diák-tűzoltóintézmény fenntartását az akkori helytartótanács nem engedélyezte, ellenben munkásságuk nem szünetelt ekkor sem, mert mint magánemberek vettek részt az oltási munkálatokban. A katonai állomásparancsnok pedig 1851-ben egy olyan rendeletet hozott, melynek értelmében a diák-tűzoltóintézmény visszanyeri jogait, a megszálló idegen katonaság tűzeseteknél csupán a rendfenntartó szerepet tölti be. 1880-ban a tűzoltószervezetek városi és állami intézményesítésével kapcsolatban a debreceni kollégium diáktűzoltócsapata is megszűnt, tűzoltóeszközei a múzeumba kerültek. Az a nemes szellem azonban, amelyet a debreceni kollégium diák-tűzoltócsapata követett, a szervezés alatt álló légoltalmi segélyosztagok felállításánál újra életre kelhet... Hová fejlődik az autó ? Ha visszapillantunk az automobilnak, napjaink csaknem nélkülözhetetlen közlekedési eszközének születése óta a mai napig tett szédületes fejlődésére, joggal merülhet fel a kérdés: ha alig negyven év alatt ilyen soha nem álmodott mértékben haladt előre a tökéletesedés útján, vájjon hová fog fejlődni az elkövetkezendő negyven évben. Erre a kérdésre igyekezett feleletet adni a napokban, az angol automobiltervező mérnökök egyesületének ülésén, az egyesület elnöke, Percy C. Kidner, aki több mint egyórás beszédben fejtegette az autótechnikára váró legközelebbi feladatokat. A világhírű brit konstruktőr szerint, a tökéletesedés felé vezető legközelebbi lépés a sebességváltásnak a mainál sokkal simábbá, zajtalanabbá és könnyebbé tétele kell, hogy legyen. A legtökéletesebb mai gépkocsiknál is a kapcsolás ugyanis még meglehetős zökkenésekkel, előrehátra rángatásokkal, továbbá recsegéssel, csikorgással, morgással és más kellemetlen zörejekkel jár. Márpedig a holnap embere a felesleges zajt nem lesz hajlandó tűrni és az élet minden területén, a különféle gépek okozta zajok lehetőleg teljes kiküszöbölését igyekszik majd keresztülvinni, minélfogva még kevésbé lesz hajlandó megtűrni kocsijában a sebességváltó idegesítő mozgását... A másik irányú fejlődése a sebességváltónak oda fog irányulni, hogy a kapcsolást ne mint most akarunk fizikai erőkifejtésével, hanem egyszerű gombnyomással — amely gombnyomás elektromágneseket hoz üzembe, amelyek a kapcsolást elvégzik — hozzuk létre, ami által a vezetés egyrészt sokkal kényelmesebb lesz majd, másrészt pedig sokkal kevésbé vonja el a vezető figyelmét az úttesten történő eseményekről, mint a jelenlegi kapcsolókaroknak folytonos ide-oda való tologatása. Végezetül pedig kijelentette Kidhner mérnök, hogy az automobilgyáraknak a jövőben sokkal jobb minőségű anyagot kell majd a kocsikba beleadniuk, mert az autóvásárló közönség egyre fokozódó szakismeretét és igényeit nem soká lehet már kielégíteni a ma használatos, sokszor silány minőségű, de amellett mégis drága anyagokkal. Hány kilométer elektrizált vasútvonal van Európában? A nemzetközi vasútfejlesztési bizottság legutóbb közzétett kimutatása szerint Európában ez időszerint 17.150 kilométernyi hosszúságú elektrizált vasútvonal van már. Rögtön hozzáteszi azonban a jelentés, hogy ez a szám nem pontos, mert a kisebb elektrizált vasútvonalak, mint például Budapest—Hegyeshalom stb., nem szerepelnek benne. Egyenlőre ugyanis csak olyan országok adatait dolgozták fel, amelyeknek már kiterjedt elektromos vasúthálózatuk van. A fent megadott összkilométerszám a következőképpen oszlik meg az egyes európai államok között: Olaszország Svédország Németország Franciaország Svájc 5100 km 3350 „ 3200 „ 3100 „ 2400 „ Összesen: 17150 km. A zöld arany A földművelés és ipar elpusztította az erdőket — A kíméletlen irtás — Amerika erdői — A mesterséges erdősítés A fa, az erdő, a természet legnagyobb, legértékesebb kincsei közé tartozik. Az erdő adja az épületfát, a tűzifát, a szerszámfát, bútorfát, hangszerfát s a faipar sokféle ágában fölhasznált mindenféle faanyagot. De nemcsak fát ad az erdő, hanem az ipari életben nélkülözhetetlen terpentine gyantákat, festő- és cserzőanyagokat, a dugókészítéshez a parafát, az autók számára a gumit. Vannak fák, amelyeknek cukros nedvéből cukrot készítenek tavaszkor, amikor a nedvkeringés megindul. Sok erdei fának a gyümölcse, magva is felhasználható. A modern vegyiiparnak is az erdő a legnagyobb nyersanyagszállítója. Az erdei fából készül a papír, a műselyem, a cellofán, a műbőr, a műgyanták, a műfonalak és még sok vegyi úton előállított anyag. Az ember művelődése nem vált javára az erdőnek. Amikor a síkvidéki verejtékes munkával műveltségre és a jobb fegyverekre tett szert, leigázta és kiirtotta az erdei törzseket. De nem kímélte magát az erdőt sem. Fejlődő kultúrájának nyersanyagok kellettek, így fa is, tehát letarolta az erdőket. Az erdő bőven adta kincseit s az élet nagy lendületet vett. De az öröm nem tartott sokáig. Az őserdők zöld kincstára hamar kimerült, kirablásából pedig olyan bajok származtak, amelyekre nem is gondoltak. A letarolt hegyekről, dombokról az esővíz lemosta a termőföldet s a szép zöld erdők helyén, amelyek megkötötték a talajt, kopár, sziklás kövek meredeztek. A nagy erdőirtások megváltoztatták az éghajlatot is, mert megszűnt az erdők mérséklő hatása az időjárás szélsőségeire. A csapadék, mivel az erdők nem lassították annak lefolyását, rohanva zúdult le a hegyekről, hirtelen megduzzasztotta a folyókat s pusztító áradásokat okozott. Így az erdők hiányából nagy károk származtak a mezőgazdasági művelés alatt álló területekre. A földművelés és a fára éhes iparágak egyre nagyobb területeket hódítottak el az őserdőktől. A legutóbbi évszázadban sehol sem volt oly nagymértékű fejlődése földművelésnek és iparnak, mint az Egyesült Államokban és sehol sem pusztították olyan kíméletlenül az erdőt, mint ott. Háromszáz évvel ezelőtt az Egyesült Államok területének felét erdők borították — manapság alig egynegyedrészét. A kíméletlen erdőtárolás megdöbbentő méreteket öltött s még szerencse, hogy a gyarmatosítás lassan haladt nyugatra. Így a földéhség enyhülésével legalább a nyugati területek nagy erdőségeit megkímélte némileg az erdőirtás dühe. Ma a nyugati erdők a legnagyobbak az Egyesült Államokban s a legutóbbi három évtized alatt a nagy ország faszükségletét főleg csak az erdők fedezik. A nyugati erdőkben pedig az erdei fenyő egyik fajtája, a Douglas-fenyő a fák királya, amely nagy területeket borít el itt, különösen Washington és Oregon államokban, ahol 70—80 ezer munkás dolgozik az erdőkben állandóan s évenként 120 millió dollár munkabért fizetnek ki nekik, ami a két államterület összes munkabérkiadásainak 55%-a. Egyébként az egész világon itt fizetik a legnagyobb munkabéreket az erdőmunkásoknak — csaknem felét — a levágott fa árának. Körülbelül 200.000 acre (1 acre 4046 négyzetméter) erdőterületet tarolnak itt le évenként és két állam erdeiből fedezik az Egyesült Államok évi faszükségletének egyharmadát. Az amerikai erdészek kiszámították, hogy a Douglas-fenyők erdőterületének fája a mai mértékben,vágva s beszámítva az erdőtüzek által okozott károkat is, körülbelül 78 év múlva teljesen megsemmisül. Nem igen tartana tovább az Egyesült Államok egész erdőállománya sem, ha az erdők pótlásáról, újraültetéséről nem gondoskodnának. Az amerikai erdőirtás hatalmas méreteire jellemzők a következő adatok: Az Egyesült Államokban 12.912 fűrészmalom van (1380 Oregon és Washington államban) és több mint 300 cellulózegyár és papírmalom. Newyork egyik folyóiratának, a Sunday-nak egyetlen számához a papír 80 acie erdő fájából készül. De nemcsak az erdőirtás, hanem az erdőtüzek is óriási pusztítást visznek végbe az amerikai erdőkben így például 1926—1930. években 156.183 tüzeset volt az amerikai erdőkben. Egyedül az erdőtüzek által elpusztított területek mesterséges beerdősítésére 135 év kelleneaz erdősítés mai tempójának a megtartásával. De az erdőknek más pusztító ellenségük is van, nemcsak a tűz. A rovarok, a vadállatok, a legelő háziállatok, amelyek leeszik, éjszerű közlekedésben fák irigyeit, hajtásait, kérgét, mind ellenségek, az élősködő növényekkel együtt. De legfőbb ellenséges mégis a jövővel nem törődő, pillanatnyi hasznot hajszoló, kapzsi ember. Volt idő, amikor az Egyesült Államok erdőinek nagy része, 1.400.000 acre, az államé volt. Ebből sokat telepítési célokra használtak fel, sok pedig lassan magánkézbe került, úgy, hogy ma már az erdők 76 százaléka magánbirtok. A rablógazdálkodásnak, amely különösen a magánkézben lévő erdőkben folyt, veszedelmes következményei lettek. Az amerikai szakemberek már az Egyesült Államok erdőgazdálkodásának közeli öszszeroppanását kezdték jósolgatni. Az utolsó órában aztán az Egyesült Államok kormánya is kénytelen volt megtenni azt, amit az európai országok, mindenütt, ahol a fával való rablógazdálkodás már korábban megkezdődött. Jött az állami felügyelet és irányítás a magánkézben lévő erdőkre is. Az Egyesült Államok is követelte a letarolt erdőterületek mesterséges befásítását. Az állami kertészet csemetekertjeiből 1936-ban már 215 millió erdei fácskát ültettek el az irtványokon, vagyis 60 százalékkal többet,mint a megelőző évben. Sokan még az állami felügyelettel sem elégszenek meg és azt követelik, hogy az összes erdőket állami birtokká kell tenni, mert csak az állami kezelés biztosíthatja az erdők jövőjét, ami az egész ország jólétére fontos. Az erdőbirtokosok természetesen tiltakoznak az ilyen tervek ellen s már most arra törekszenek, hogy az erdőik kezelése a közjólét szempontjából is kifogástalan legyen. Magyarországon már félszázaddal ezelőtt, 1880-ban meghozták azt a törvényt, amelynek értelmében a magánkézben lévő erdőbirtokok legnagyobb része is a földművelésügyi minisztérium felügyelete alá került. Ez az erdőtörvény igen üdvös hatással volt erdeink kezelésére. Fánk bőven volt, sőt még kivitelre is jutott. A békediktátumok megfosztották hazánkat erdőállományának 88 százalékától; 15,2 millió kataszteri hold erdőből csak 1,8 millió maradt meg. Azöld arany hiánya erősen hozzájárult ahhoz, hogy az ország gazdasági életének egyensúlya megingott. Vízduzzasztó gátak beton helyett — acélból Amerika egyes területein, ahol a vízesésekben és vízfolyásokban rejlő mozgási energiát elektromos áram létesítésére használják fel — a vízduzzasztógátakat újabban nem betonból, hanem vastag acéllemezből, illetve öntött acéltömbökből készítik el. Természetesen az acélból készült vízduzzasztók méretei lényegesen kisebbek, mint a betonból épültek, viszont szilárdságuk jóval nagyobb s élettartamuk csaknem korlátlan. Ezt az új építkezési módot főként olyan terepeken használják, ahol a víztömegek sebes mozgása a betongátakat túlzottan igénybe venné s ezáltal azok idő előtt megrongálódnának. Minden falunál „megáll majd a gyorsvonat ” Franciaországban Vasúti személykocsik lekapcsolása a robogó gyorsvonatokról A francia államvasutak igazgatósága egy igen érdekes technikai újítást vett tervbe. Kísérleteket folytattak, miként lehetne kisebb állomásokon teljes sebességgel átfutó gyorsvonatokról menetközben 1—2 kocsit lekapcsolni. A kísérleteket a párizs— brüsszeli fővonalon végezték úgy, hogy a robogó vonat két utolsó kocsiját önműködő kikapcsoló szerkezettel látták el. Mivel a kísérletek sikerültek, a közeljövőben a francia államvasutak vonalain ezt az újítást rendszeresíteni fogják. Lille, Arras és Douai állomások előtt néhány kilométerrel a robogó gyorsvonat egy-egy személykocsit lekapcsol s azokat az állomások előtt levő bejárati váltóknál lefékezik úgy, hogy a személykocsi pontosan a perionnál áll meg. Az illetékes hely közlése szerint ez az újítás igen alkalmas lehet arra, hogy olyan kisebb települések, amelyek ezideig nélkülözték a gyors közlekedés előnyeit , a vasútüzemek forgalmának megterhelése nélkül bekapcsolódhatnak a kor.