Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)
1939-02-19 / 41. szám
Vasárnap ú Darálóköveket IRUS és mit rendszerű darálókból raktárból sziUB Hámozőgép mirgliköpenyeket legjobban is legolcsóbban készít és sava VARGA OTTÓ LAJOS csiszolóárugyár Budapest, VI. Fövény ucca 89. Telefónia 14—93 PESTI NAPLÓ 1939 február 1931 Hetvenezer bevándorlási kérvény Canberrában Mi van Aus A brit világbirodalom egyik gyöngyszemét, "Ausztráliát most fedezi föl Európa. A megfordítottja már régebben megtörtént, pontosan a világháborúban, melyben nagyszerű katonai erényekkel és jóval az európai fölött álló intelligenciával négyszázezer ausztrál harcos vett részt. Valamennyi erőteljes, magasnövésű és egészséges. A Gallipolinál és egyéb harctereken szerzett tapasztalataik Európa tekintélyét kevésbé öregbítették, sőt — mondjuk meg nyíltan — sajnálkozóan lenéztek bennünket, az európai »kultúrembereket««, akiknek rendje nézetük szerint az V. fizetési osztálynál kezdődik. A hatvanezer hősi halottal kurtított hadsereg a háború befejeztével szívesen fordított hátat Európának, semmit se vitt magával, se szokást, se erkölcsöt, se hódítást, de még ünteti összeköttetést se. A fiatal Ausztrália néhány milliárd háborús költséget kifizetett és élte tovább dolgos életét, az egész világnak szállítja a gyapjút — úgy mint azelőtt — és minden év nyarán (Ausztráliában január havában) megrendezi a »búza-regattát« és átnyújtja a fontokkal díszített »kék szalagot« annak a hajónak, amely New South Wales legfrisebb búzatermésével elsőnek fut be Anglia kikötőjébe. Húsz birkából 115 milliós juhnyáj No, nézzünk körül Ausztráliában, az ígéret földjén, ahová mostanság az üldözöttek dandárja szeretne bejutni. Mielőtt azonban átvitorláznánk a Csendes óceánon, néhány téves európai fogalmat kell eloszlatnunk. Már a becsület okából is. Nálunk úgy tanítják, hogy Ausztráliát a »fegyencek« alapították és rablókés tolvajok leszármazottai nyüzsögnek Sydney és Melbourne felhőkarcolói között. Anglia pontosan százötven évvel ezelőtt valóban 700 egynéhány fegyencet deportált Ausztráliába, hogy azt megfelelő katonai segédlettel az angol korona számára birtokba vegye és megművelje. A száműzötteknek azonban még a tíz százaléka se volt a mai jog értelmében bűnös. Legnagyobb részük politikai üldözött vagy olyan tettes volt, aki London adósainak börtönében sínylődött. Szó, ami szó, a »fegyencek« igen rövid idő alatt alapos és gondos munkát végeztek, ami mellesleg az anyaországnak rengeteg pénzébe került. Emiatt a parlamentben Pitt Vilmosnak volt is mit hallania. — Nekünk — mondotta interpellációjában egyik haragos képviselő — az Ausztráliába küldött fegyencek rettenetes pénzünkbe kerülnek. Az eltartásukra fordított összeg oly nagy, hogy azért a pénzért London legkitűnőbb vendégfogadójában szállásolhatnánk el a bűnösöket és még mindig jelentős összeget takarítanának meg, még az esetben is, ha őket mindennap őzpecsenyével és oartrigával traktálnánk. De első időben más bajok is voltak. Ausztrália katonai parancsnoka Londonba olyértelmű jelentést küldött, mely szerint az új gyarmaton semmi sincs, se éneklő, se ehető madár, se gyümölcs, se főzelék, se hasznos állat, csak kenguru, vadkutya (dingo), emu, százféle mérgeskígyó, de a leggyot milliárdjai miatt becsúnyt szemekkel járó rosszindulatú néger népség. A New South Wales déli tengerpartján írja 1838-ban egyik kormánytisztviselő — volna egy telep, mely falu alapítására esetleg alkalmas volna. És ebből a sivár pisztaságból a leleményes gyarmatosító politika másfél évszázad alatt paradicsomotvarázsolt és az »esetleges« falutelepen száz év alatt milliós világvárosok, Sydney (másfélmillió lakossal) és Melbourne (egymillió lakossal) nőtt ki a földből,, tele életkedvvel, vidámsággal és angol-amerikai munkastílussal. A brit világbirodalom gyarmatosító politikájának tudományos akadémiája Ausztrália. Mögötte már nagyon messze kullog Európa, reumás bántalmaival. Hisz Európában vannak ezer-, meg másfélezeréves törzsökös nemzetek, amelyeknek egy milliós főváros összetákolásához 800, meg 1000 év kellett. Ausztráliában másfél évszázad alatt mindjárt kétmilliós város nőtt ki a földből és most ágaskodik már az ég felé a harmadik. Az angolok bámulatraméltó kitartással és szívóssággal varázsolták elő a világ egyik legtermékenyebb és leggazdagabb földrészét, melynek több mint fele tulajdonképpen terméketlen sivatag, és még ezt is rabigába hajtották. Másfél évszázaddal ezelőtt a »fegyencszállítmányokkal« együtt oda bevittek 20 birkát, 7 tehenet, 1 bikát, három kancát és egy csődört. No meg Philippe kormányzó, Ausztrália megalapítójának négy kedvenc nyulacskáját. És ma 115 millió birka béget a füves steppeken, 30 millió tehénke ontja a tej Niagaráját és Ausztrália a világ legelső gyapjú-, hiús- és tejtermelő birodalmává vált. Hogy Philipp kormányzó négy nyulacskájával mi történt? Szabadon eresztették és százöt z Iráliában ? ven év alatt annyira elszaporodtak, hogy nemzeti csapássá váltak. A canberrai kormány a világ leggazdagabb emberévé teszi azt, aki olyan irtószert találki, amivel a négymilliárdra becsült nyúltömeget elpusztítaná. Százötven évvel ezelőtt egy szál búzakalász se ringott az ausztrál földeken. Az évi búzatermés ma 80 millió bushel, amiből körülbelül 50 millió kivitelre kerül. A búzakiviteli országok között a harmadik helyre küzdötte föl magát és nincs messze az idő, amikor Kanada után fog masírozni nagy sikértartalmú búzájával. A londoni üzletekben manapság ausztráliai sajtot, gyümölcsöt és húst árusítanak. A délszigeten minden európai gyümölcs gazdag talajra talált, a délszaki gyümölcsök (banán, ananász stb.) hozzáadásával. Sydneyből és Melbourneből a napokban érkeznek meg Londonba a nyári almaszállítmányok, amelyekből néhány láda Budapestre is eljut. Ausztráliában most szedik a koránérő, májusban pedig a későn érő gyümölcsöket. Mert a jómódú ausztrálok a januári rekkenő nyár után, májusban és júniusban, a téli hónapokban síelni mennek a kék hegyekbe. Ausztrália egyik fele gyapjú, a másik fele sport Ausztrália 7,7 millió négyzetkilométer területével körülbelül akkora, mint Európa és lakik rajta 7 millió ember. Népsűrűség tekintetében az egész világon a legutolsó helyen áll, mert még Kanadában is négyzetkilométerenként körülbelül négy ember él, ellentétben Ausztráliával, ahol négyzetkilométerre alig egy ember jut. (Magyarországon négyzetkilométerenkint 93 ember él és küzd a létért.) Ausztráliában az emberi munkaerőnek tehát igen nagy értéke van és a dolgos embereket rendkívül megbecsülik. Az életforma egészen más, sőt a megfordítottja az európainak. Találó axióma szerint az európai ember azért ő , hogy dolgozzék, míg az ausztrál azért dolgozik, hogy élhessen. Ez az életfelfogás az ausztrált boldog megelégedéssel, jókedvvel és humorral tölti el. Miután a munkabérek magasak és nagy különbségek nincsenek, az ausztrálnak kevésbé imponál a pénz és vagyon és nem esik kétségbe, ha munkanélkülivé válik. Ma zsákot foltoz valamelyik gabonaraktárban, holnap kerékpárokat javít, újságot árusít, vagy könyvel, mindez rá nézve teljesen közömbös, mert a keresete egyforma. Még csak nem is túlórázik. Minek rontsa az egészségét, amire igen nagy figyelmet fordít. Inkább sportol. Ausztrália egyik fele gyapjú, a másik fele pedig sport. Sydney körül két tucat remekül felszerelt strandfürdő áll a közönség rendelkezésére. Egyetlen strandfürdőjében évente 50 millió jegyet adnak el, valamenynyiben 600 milliót, annak a másfélmillió embernek, akik Sydneyben élnek. A margitszigeti strandfürdő a sydney-i Bondi-féle fürdőintézmény mellett szemmel alig látható köpőcsésze. A »világhírű« Lidót — ugye sokan ismerik. Ausztrália legkisebb strandfürdője is ennél háromszorta nagyobb, szebb, modernebb és kényelmesebb. A déltengeri cápáktól se kell nagyon megijedni. A strandok körzetében motoros csónakok hemzsegnek, a víz fölött pedig repülőgépek cirkálnak. Ha egy cápa a fürdőhöz közeledik, a repülőgépekről rögtön jelt adnak és a motorosok megkezdik az üldözést. Igen nagy esemény, ha 600 millió fürdőző közül egy évben egy embert a cápák elragadnak, de csakis azt, aki a szabad tengerbe kimerészkedik, túl a motoros őrség vonalán. Budapesten egyetlen vasárnapon több ember fullad bele a Dunába, mint Sydneyben egy év alatt. Európában fejlett gazdasági kultúráról csevegnek, miközben devizakorlátozásokkal, cifra be- és kiviteli engedélyekkel és vámhatárokkal zárkóznak el egymás felől. Ausztrália a szabadkereskedelem és iparűzés klaszszikus hazája. A bevándoroltak is azzal foglalkozhatnak, amivel akarnak. Idegenek számára korlátozás mindössze két esetben áll fönn. Bevándorolt élelmiszerüzletek csak egyévi ott lakás után nyithat. Ez az intézkedés a féltve őrzött népegészségüggyel füg össze. A romlott, vagy rossz minőségű élelmiszerek eladását súlyosan büntetik. A másik korlátozás kizárólag New South Wales tartományban a földvétel tekintetében érvényesül. Ebben az államban földet csak az a bevándorolt vásárolhat, aki egy évig már az ország területén lakott. Másutt minden korlátozás nélkül bárhol vehet és csinálhat olyan üzletet, amilyent akar. Tökéletes szabadság uralkodik. A földárakban rendkívüli eltérések mutatkoznak. Vízművekkel ellátott föld ára, közel a közlekedési vonalakhoz, acre-ként (kb. egy magyar hold) 10—60 ausztrál font (egy ausztrál font 20 pengő). A vízműveket nélkülöző földeket 4—12 fontért árusítják. A kertművelésre alkalmas földek ára, fekvés és minőség szerint holdanként 20—120 font. A Land Office részéről a föld- és kertművelők a legmesszebbmenő támogatásban részesülnek. Általában a vételárnak csak a 15— 20 százalékát fizetik ki, a többire a kitűnően megszervezett és szolid ausztrál bankok 3,5 százalék mellett törlesztéses kölcsönöket nyújtanak. Mezőgazdasága a világ legnagyobb csodájét mutatja. Ugyanis a hatalmas földterületnek csupán egy százaléka áll művelés alatt és mégis a földkerekség harmadik helyen álló búzatermelője. A gyapjúról ne beszéljünk. A birkák tíz-, meg húszezres nyájakban a szabad ég alatt tanyáznak és nőnek fel. Ahol sehol sincs, csak modernül fölszerelt nyírótelepek. A Sydneyben működő angol húsfeldolgozó gyár egymagában egymillió szarvasmarhát vallhat magáénak. A levágásra szánt jószágot, 8 és 10 ezres csapatban, fegyvertelen cowboyok kísérik, övükben mindössze egy bozótvágó késsel. A jószágot sokszor 2000 kilométeres távolságokból hajtják a sydneyi vágóhídra, mely nagyobb, mint a csikágói Armour-féle telep. Pedig az ausztrál gazda rengeteg nehézégekkel (talajviszonyok, szárazság, nyúlveeaflir. Lyons miniszterelnök az „agytröszt" feltalálója Gazdasági kultúrájában lépten-nyomon kiütközik az angol. Közlekedési hálózatát angol mintára rendezték be. Vasútjainak hossza 70.000 kilométer — hétmillió lakosság mellett. Miután a földön nincs teljes öröm, az ausztrálnak is gondot okoz a vonat, amely nyolcféle nyomtávú sínen szalad. Ezért a forgalmat csak átszállásokkal és átrakodásokkal kell lebonyolítani, ami a szállítást rendkívül megdrágítja. Tudniillik annak idején mindegyik tartomány a saját gusztusa szerint építette a vasútját. A szövetségi állam kialakulása után azután jelentkeztek a bajok. A sínek nyomtávának egységesítése vagy egymilliárd fontba kerülne. A megvalósítással a kormány most már nem is foglalkozik. Inkább az automobilizmust és a repülést fejleszti. Ausztrália hétmillió lakosának közel 900 ezer gépkocsija van. Ha a népsűrűséget tekintjük, az automobilizmus terén mingjárt az Amerikai Egyesült Államok után következik. A repülés terén azonban az amerikai kontinenst már rég túlszárnyalta. Húsz repülőtársaság működik, amely hatvanezer kilométeren tart fenn járatokat. Az óriási távolságok miatt a gépmaílár az autót is kezdi kiszorítani. Sehol a világon, csak Ausztráliában vannak a repülő kórházak. A sivatagban vajúdó nőhöz a tudós asszony repülőgépen utazik; ha a ház kedvence náthás lesz, a farmer saját rádióján hívja a háziorvost, aki repülő kórházával a kis farm saját repülőterén landol. A súlyos beteget mingjárt magával viszi a legközelebbi kórházba. Mert kórház azután mindenütt van. Bárral felszerelt hotel szintén. Sokféle hűsítő itallal. A birodalom iparosítása rendkívül gyors tempóban halad előre. Ennek a gondolatnak szinte legendás hőse a szövetségi kormány jelenlegi miniszterelnöke, Lyons, aki a munkásság nagyon megbecsült sorából küzdötte föl magát és nagyszerű államférfiúi tehetséggel és szakértelemmel fejleszti ki az ipart. A lakosságnak a fele sna már az iparból él. A földrész ásványi kincsekben (magas tartalmú vasércben, aranyban, szénben) rendkívül gazdag és a legjobb minőségű nyersanyag bőségesen áll rendelkezésre. Európai értelemben túl nagy iparvállalat nincs, de amelyek működnek, — szám szerint körülbelül 25 ezer — műszakilag és szociálpolitikailag tökéletesek. A szolid angol iparvállalatok másodpéldányai. Sok ipari vívmány kerül el onnét Európába és Amerikába. Az »agytröszt« (brain trust) se amerikai találmány. Canberrában eszelték ki és onnét exportálták Washingtonba. A teljes és tökéletes demokratikus munkásuralom gazdasági szakértői nem sejtett jóléthez juttatták Ausztráliát. Melbourne második London, Sydney pedig második Newyork. A szövetségi kormány a nyolcezer lakosságú Canberrában, egy mézeskalács városkában székel, toronymagas eukaliptusok árnyékában és hófehér márványpalotában. Valamennyi minisztérium egy épületben van és a hatalmas földrészt jelentéktelen létszámú tisztviselővel kormányozzák. illetve nem is kormányozzák. A nép önmagát igazgatja, belsejében törvénytisztelettel és becsületes élettel. A bevándoroltat már a partraszálláskor elkapja az angol szellem, mely a legkeményebb kobakot is megolvasztja és soha többé nem ereszti el. Az amerikai be drága szállítási díj stb.) azolot a vagyonotodotnak mégis korlátlan, amerikai arányú lehetőségei nyílnak. Bizonyos, hogy a földnek és városi életnek oly mágikus ereje van, hogy aki egyszer oda elkerült, soha többé nem vágyik Európába. Londonban, Párizsban, Nizzában megfordul midtenféle gazdag ember, amerikai acélkirály, délafrikai gyémántkirály, indiai maharádzsa. De ausztráliai gyapjúkirály, aki néhány millió fontot a mellényzsebéből fizet ki, az európai mondáin helyeken sosem mutatkozik. Melbourneben, vagy Sydneyben egy shillinges kinóba jár és legjobb barátja a General Motor művezetője, aki mellesleg a canberrai parlament tagja. Ha a milliomos megöregszik, visszavonul, nem a kacsalábakon forgó kastélyába, ami nincs, hanem pusztájának egyszerű bungalonjába. Madrich hiúság vásárát Ausztráliában nem lehet megrendezni. A kikristályosodott demokratikus életforma lehetetlenné teszi az osztályok tagozódását. Az ausztrál ember mindent természetesnek tart és csak egyre büszke, az angol királyi családra. Abszolút hűségében, királyában a páter familiast látja. Ad vitam et sanguinem, ott élő valóság. Mindezt a világháborúban bebizonyították. mmmmmmmmmmBmm»m^mmmmmmmmmmmmi.^mrnmmm hmmmn IMMftf»%tfY&Sf SI.T. BUDAPEST, VII. KER., HERNÁD UCCA 54. SZ. UIEPON* 1-433-73 I