Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

Vasárnap ú Darálóköveket IRUS és mit rendszerű darálókból raktárból sziUB Hámozőgép m­irgliköpenyeket legjobban is legolcsóbban készít és sava VARGA OTTÓ LAJOS csiszolóárugyár Budapest, VI. Fövény ucca 89. Telefón­i­a 14—93 PESTI NAPLÓ 1939 február 19­31 ­ Hetvenezer bevándorlási kérvény Canberrában M­i v­an Aus A brit világbirodalom egyik gyöngyszemét, "Ausztráliát most fedezi föl­­ Európa. A megfor­dítottja már régebben megtörtént, pontosan a vi­lágháborúban, melyben nagyszerű katonai eré­nyekkel és jóval az európai fölött álló intelligen­ciával négyszázezer ausztrál harcos vett részt. Valamennyi erőteljes, magasnövésű és egészsé­ges. A Gallipolinál és egyéb harctereken szerzett tapasztalataik Európa tekintélyét kevésbé öreg­bítették, sőt — mondjuk meg nyíltan — sajnál­kozóan lenéztek bennünket, az európai »kultúr­embereket««, akiknek rendje nézetük szerint az V. fizetési osztálynál kezdődik. A hatvanezer hősi halottal kurtított hadsereg a háború befejeztével szívesen fordított hátat Európának, semmit se vitt magával, se szokást, se erkölcsöt, se hódítást, de még ünteti összeköttetést se. A fiatal Ausztrá­lia néhány milliárd háborús költséget kifizetett és élte tovább dolgos életét, az egész világnak szállítja a gyapjút — úgy mint azelőtt — és min­den év nyarán (Ausztráliában január havában) megrendezi a »búza-regattát« és átnyújtja a fon­tokkal díszített »kék szalagot« annak a hajónak, amely New South Wales legfrisebb búzatermésé­vel elsőnek fut be Anglia kikötőjébe. Húsz birkából 115 milliós juhnyáj No, nézzünk körül Ausztráliában, az ígéret földjén, ahová mostanság az üldözöttek dandárja szeretne be­jutni. Mielőtt azonban átvitorláznánk a Csendes óceánon, néhány téves európai fogalmat kell eloszlat­nunk. Már a becsület okából is. Nálunk úgy tanítják, hogy Ausztráliát a »fegyencek« alapították és rablók­­és tolvajok leszármazottai nyüzsögnek Sydney és Melbourne felhőkarcolói között. Anglia pontosan száz­ötven évvel ezelőtt valóban 700 egynéhány fegyencet deportált Ausztráliába, hogy azt megfelelő katonai segédlettel az angol korona számára birtokba vegye és megművelje. A száműzötteknek azonban még a tíz százaléka se volt a mai jog értelmében bűnös. Leg­nagyobb részük politikai üldözött vagy olyan tettes volt, aki London adósainak börtönében sínylődött. Szó, ami szó, a »fegyencek« igen rövid idő alatt alapos és gondos munkát végeztek, ami mellesleg az anyaor­szágnak rengeteg pénzébe került. Emiatt a parla­mentben Pitt Vilmosnak volt is mit hallania. — Nekünk — mondotta interpellációjában egyik haragos képviselő — az Ausztráliába küldött fegyencek rettenetes pénzünkbe kerülnek. Az eltartásukra fordított összeg oly nagy, hogy azért a pénzért London legkitű­nőbb vendégfogadójában szállásolhatnánk el a bűnösö­ket és még mindig jelentős összeget takarítanának meg, még az esetben is, ha őket mindennap őzpecsenyével és oartrigával traktálnánk. De első időben más bajok is voltak. Ausztrália kato­nai parancsnoka Londonba olyértelmű jelentést küldött, mely szerint az új gyarmaton semmi sincs, se éneklő, se ehető madár, se gyümölcs, se főzelék, se hasznos állat, csak kenguru, vadkutya (dingo), emu, százféle mérgeskígyó, de a leggyot milliárdjai miatt becsúnyt szemekkel járó rosszindulatú néger népség. A New South Wales déli tengerpartján írja 1838-ban egyik kormánytisztviselő — volna egy telep,­­ mely falu alapítására esetleg alkalmas volna. És ebből a sivár p­isztaságból a leleményes gyar­matosító politika másfél évszázad alatt paradicsomot­­varázsolt és az »esetleges« falutelepen száz év alatt mil­liós világvárosok, Sydney (másfélmillió lakossal) és Melbourne (egymillió lakossal) nőtt ki a földből,, tele életkedvvel, vidámsággal és angol-amerikai munka­stílussal. A brit világbirodalom gyarmatosító politiká­jának tudományos akadémiája Ausztrália. Mögötte már nagyon messze kullog Európa, reumás bántalmaival. Hisz Európában vannak ezer-, meg m­ásfélezeréves tör­zsökös nemzetek, amelyeknek egy milliós főváros össze­tákolásához 800, meg 1000 év kellett. Ausztráliában más­fél é­vszázad alatt mindjárt kétmilliós város nőtt ki a földből és most ágaskodik már az ég felé a harmadik. Az angolok bámulatraméltó kitartással és szívósság­gal varázsolták elő a világ egyi­k legtermékenyebb és leggazdagabb földrészét, melynek több mint fele tulaj­donképpen terméketlen sivatag, és még ezt is rabigába hajtották. Másfél évszázaddal ezelőtt a »fegyencszállít­mányokkal« együtt oda bevittek 20 birkát, 7 tehenet, 1 bikát, három kancát és egy csődört. No meg Philipp­e kormányzó, Ausztrália megalapítójának négy kedvenc nyulacskáját. És ma 115 millió birka béget a füves step­pek­en, 30 millió tehénke ontja a tej Niagaráját és Ausztrália a világ legelső gyapjú-, hiús- és tejtermelő birodalmává vált. Hogy Philipp kormányzó négy nyu­lacskájával mi történt? Szabadon eresztették és százöt­­ z Iráliában ?­ ven év alatt annyira elszaporodtak, hogy nemzeti csa­­­pássá váltak. A canberrai kormány a világ leggazda­gabb emberévé teszi azt, aki olyan irtószert talál­­ki, amivel a négymilliárdra becsült nyúltömeget elpusztí­taná. Százötven évvel ezelőtt egy szál búzakalász se ringott az ausztrál földeken. Az évi búzatermés ma 80 millió bushel, amiből körülbelül 50 millió kivitelre kerül. A búzakiviteli országok között a harmadik helyre küz­dötte föl magát és nincs messze az idő, amikor Kanada után fog masírozni nagy sikértartalmú búzájával. A londoni üzletekben manapság ausztráliai sajtot, gyü­mölcsöt és húst árusítanak. A délszigeten minden euró­pai gyümölcs gazdag talajra talált, a délszaki gyümöl­csök (banán, ananász stb.) hozzáadásával. Sydneyből és Melbourneből a napokban érkeznek meg Londonba a nyári almaszállítmányok, amelyekből néhány láda Bu­dapestre is eljut. Ausztráliában m­ost szedik a koránérő, májusban pedig a későn érő gyümölcsöket. Mert a jómódú ausztrálok a januári rekkenő nyár után, májusban és júniusban, a téli hónapokban síelni menne­k a kék he­gyekbe. Ausztrália egyik fele gyapjú, a másik fele sport Ausz­trália 7,7 millió négyzetkilométer területével körülbelül akkora, mint Európa és lakik rajta 7 millió ember. Népsűrűség tekintetében az egész világon a leg­utolsó helyen áll, mert még Kanadában is négyzetkilo­méterenként körülbelül négy ember él, ellentétben Ausztráliával, ahol négyzetkilométerre alig egy ember jut. (Magyarországon négyzetkilométerenkint 93 ember él és küzd a létért.) Ausztráliában az emberi munkaerő­nek tehát igen nagy értéke van és a dolgos embereket rendkívül megbecsülik. Az életforma egészen más, sőt a megfordítottja az európainak. Találó axióma szerint az európai ember azért ő , hogy dolgozzék, míg az auszt­rál azért dolgozik, hogy élhessen. Ez az életfelfogás az­ ausztrált boldog megelégedéssel, jókedvvel és humorral tölti el. Miután a munkabérek magasak és nagy különbsé­gek nincsenek, az ausztrálnak kevésbé imponál a pénz és vagyon és nem esik kétségbe, ha munkanélkülivé válik. Ma zsákot foltoz valamelyik gabonaraktárban, holnap kerékpárokat javít, újságot árusít, vagy könyvel, mindez rá nézve teljesen közömbös, mert a kereset­e egyforma. Még csak nem is túlórázik. Minek rontsa az egészsé­gét, amire igen nagy figyelmet fordít. Inkább sportol. Ausztrália egyik fele gyapjú, a másik fele pedig sport. Sydney körül két tucat remekül felszerelt strand­fürdő áll a közönség rendelkezésére. Egyetlen strand­fürdőjében évente 50 millió jegyet adnak el, valameny­nyiben 600 milliót, annak a másfélmillió embernek, akik Sydneyben élnek. A margitszigeti strandfürdő a sydney-i Bondi-féle fürdőintézmény mellett szemmel alig látható köpőcsésze. A »világhírű« Lidót — ugy­e sokan ismerik. Ausztrália legkisebb strandfürdője is ennél háromszorta nagyobb, szebb, modernebb és kényelmesebb. A délten­geri cápáktól se kell nagyon megijedni. A strandok körzetében motoros csónakok hemzsegnek, a víz fölött pedig repülőgépek cirkálnak. Ha egy cápa a fürdőhöz közeledik, a repülőgépekről rögtön jelt adnak és a mo­torosok megkezdik az üldözést. Igen nagy esemény, ha 600 millió fürdőző közül egy évben egy embert a cápák elragadnak, de csakis azt, aki a szabad tengerbe ki­merészkedik, túl a motoros őrség vonalán. Budapesten egyetlen vasárnapon több ember fullad bele a Dunába, mint Sydneyben egy év alatt. Európában fejlett gazdasági kultúráról csevegnek, miközben devizakorlátozásokkal, cifra be- és kiviteli engedélyekkel és vámhatárokkal zárkóznak el egymás felől. Ausztrália a szabadkereskedelem és iparűzés klasz­szikus hazája. A bevándoroltak is azzal foglalkozhatnak, amivel akarnak. Idegenek számára korlátozás mind­össze két esetben áll fönn. Bevándorolt élelmiszerüzletek csak egyévi ott lakás után nyithat. Ez az intézkedés a féltve őrzött népegészségüggyel fü­g össze. A romlott, vagy rossz minőségű élelmiszerek eladását súlyosan büntetik. A másik korlátozás kizárólag New South Wales tartományban a földvétel tekintetében érvénye­sül. Ebben az államban földet csak az a bevándorolt vásárolhat, aki egy évig már az ország területén la­kott. Másutt minden korlátozás nélkül bárhol vehet és csinálhat olyan üzletet, amilyent akar. Tökéletes sza­badság uralkodik. A földárakban rendkívüli eltérések mutatkoznak. Vízművekkel ellátott föld ára, közel a közlekedési vonalakhoz, acre-ként (kb. egy magyar hold) 10—60 ausztrál font (egy ausztrál font 20 pengő). A víz­műveket nélkülöző földeket 4—12 fontért árusítják. A kertművelésre alkalmas földek ára, fekvés és minőség szerint holdanként 20—120 font. A Land Office részé­ről a föld- és kertművelők a legmesszebbmenő támoga­tásban részesülnek. Általában a vételárnak csak a 15— 20 százalékát fizetik ki, a többire a kitűnően megszer­vezett és szolid ausztrál bankok 3,5 százalék mellett törlesztéses kölcsönöket nyújtanak. Mezőgazdasága a világ legnagyobb csodájét mu­tatja. Ugyanis a hatalmas földterületnek csupán egy százaléka áll művelés alatt és mégis a földkerekség har­madik helyen álló búzatermelője. A gyapjúról ne be­széljünk. A birkák tíz-, meg húszezres nyájakban a sza­bad ég alatt tanyáznak és nőnek fel. Ahol sehol sincs, csak modernül fölszerelt nyírótelepek. A Sydneyben mű­ködő angol húsfeldolgozó gyár egymagában egymillió szarvasmarhát vallhat magáénak. A levágásra szánt jószágot, 8 és 10 ezres csapatban, fegyvertelen cowboyok kísérik, övükben mindössze egy bozótvágó késse­l. A jó­szágot sokszor 2000 kilométeres távolságokból hajtják a sydney­i vágóhídra, mely nagyobb, mint a csikágói Armour-féle telep. Pedig az ausztrál gazda rengeteg nehézégekkel (talajviszonyok, szárazság, nyúlveeaflir. Lyons miniszterelnök az „agytröszt" feltalálója Gazdasági kultúrájában lépten-nyomon kiütközik az angol. Közlekedési hálózatát angol mintára ren­dezték be. Vasútjainak hossza 70.000 kilométer — hét­millió lakosság mellett. Miután a földön nincs teljes öröm, az ausztrálnak is gondot okoz a vonat, amely nyolcféle nyomtávú sínen szalad. Ezért a forgalmat csak átszállásokkal és átrakodásokkal kell lebonyolítani, ami a szállítást rendkívül megdrágítja. Tudniillik annak idején mindegyik tartomány a saját gusztusa szerint építette a vasútját. A szövetségi állam kiala­kulása után azután jelentkeztek a bajok. A sínek nyomtávának egységesítése vagy egymilliárd fontba kerülne. A megvalósítással a kormány most már nem is foglalkozik. Inkább az automobilizmust és a repü­lést fejleszti. Ausztrália hétmillió lakosának közel 900 ezer gépkocsija van. Ha a népsűrűséget tekintjük, az automobilizmus terén mingjárt az Amerikai Egyesült Államok után következik. A repülés terén azonban az amerikai kontinenst már rég túlszárnyalta. Húsz repülőtársaság működik, amely hatvanezer kilométeren tart fenn járatokat. Az óriási távolságok miatt a gép­m­­aílár az autót is kezdi kiszorítani. Sehol a világon, csak Ausztráliában vannak a repülő kórházak­. A siva­tagban vajúdó nőhöz a tudós asszony repülőgépen uta­zik; ha a ház kedvence náthás lesz, a farmer saját rádióján hívja a háziorvost, aki repülő kórházával a kis farm saját repülőterén landol. A súlyos beteget mingjárt magával viszi a legközelebbi kórházba. Mert kórház azután mindenütt van. Bárral felszerelt hotel szintén. Sokféle hűsítő itallal. A birodalom iparosítása rendkívül gyors tempóban halad előre. Ennek a gondolatnak szinte legendás hőse a szövetségi kormány jelenlegi miniszterelnöke, Lyons, aki a munkásság nagyon megbecsült sorából küzdötte föl magát és nagyszerű államférfiúi tehetséggel és szak­értelemmel fejleszti ki az ipart. A lakosságnak a fele sna már az iparból él. A földrész ásványi kincsekben (magas tartalmú vasércben, aranyban, szénben) rend­kívül gazdag és a legjobb minőségű nyersanyag bősége­sen áll rendelkezésre. Európai értelemben túl nagy ipar­vállalat nincs, de amelyek működnek, — szám szerint körülbelül 25 ezer — műszakilag és szociálpolitikailag tökéletesek. A szolid angol iparvállalatok másodpéldá­nyai. Sok ipari vívmány kerü­l el onnét Európába és Amerikába. Az »agy­tröszt« (brain trust) se amerikai találmány. Canberrában eszelték ki és onnét exportál­ták Washingtonba. A teljes és tökéletes demokratikus munkásuralom gazdasági szakértői nem sejtett jóléthez juttatták Ausztráliát. Melbourne második London, Sydney pedig második Newyork. A szövetségi kormány a nyolcezer lakosságú Canberrában, egy mézeskalács városkában székel, toronymagas eukaliptusok árnyéká­ban és hófehér márványpalotában. Valamennyi minisz­térium egy épületben van és a hatalmas földrészt jelen­téktelen létszámú tisztviselővel kormányozzák. illetve nem is kormányozzák. A nép önmagát igazgatja, belse­jében törvénytisztelettel és becsületes élettel. A bevándoroltat már a partraszálláskor elkapja az angol szellem, mely a legkeményebb kobakot is meg­olvasztja és soha tö­bbé nem ereszti el. Az amerikai be­ drága szállítási díj stb.) azol­ot a vagyonotodotnak mégis korlátlan, amerikai arányú lehetőségei nyílnak. Bizonyos, hogy a földnek és városi életnek oly mágikus ereje van, hogy aki egyszer oda elkerült, soha többé nem vágyik Európába. Londonban, Párizsban, Nizzában megfordul midten­féle gazdag ember, amerikai acélkirály, délafrikai gyé­mántkirály, indiai maharádzsa. De ausztráliai gyapjú­király, aki néhány millió fontot a mellényzsebéből fizet ki, az európai mondáin helyeken sosem mutatkozik. Melbourneben, vagy Sydneyben egy shillinges kinóba jár és legjobb barátja a General Motor művezetője, aki mellesleg a canberrai parlament tagja. Ha a milliomos megöregszik, visszavonul, nem a kacsalábakon forgó kastélyába, ami nincs, hanem pusztájának egyszerű bungalonjába. Madrich hiúság vásárát Ausztráliában nem lehet megrendezni. A kikristályosodott demokra­tikus életforma lehetetlenné teszi az osztályok tagozódá­sát. Az ausztrál ember mindent természetesnek tart és csak egyre büszke, az an­gol királyi családra. Abszolút hűségében, királyában a páter familiast látja. A­d vitam et sanguinem, ott élő valóság. Mindezt a világháború­ban bebizonyították. mmmmmmmmmmBmm»m^mmmmmmmmmmmmi.^mrnmmm hmmmn IMMftf»%tfY&Sf SI.T. BUDAPEST, VII. KER., HERNÁD UCCA 54. SZ. UIEPON* 1-433-73 I

Next