Polgári leányiskola, Pestszenterzsébet, 1928
GYERMEKTRAGÉDIÁK. Irta és tantestületi értekezleten felolvasta: Kováts György, igazgató. A 10—16 éves gyermekek körében mind gyakrabban előforduló bűnözések, meghasonlások, öngyilkosságok nagy fájdalommal töltik el lelkemet s arra késztettek, hogy mélyebben foglalkozzam e szerencsétlenségeket előidéző okokkal s keressem azokat a körülményeket, amelyek segítségünkre volnának e fiatal lelkek megmentésében. Annyival is inkább kell nekünk tanároknak ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert minden ilyen tragédiával kapcsolatosan a napi sajtó nagy része nem a szülői otthonokban, nem a társadalmi életben, hanem az iskolában keresi a bajnak okát és elítélőleg nyilatkozik a tanárokról, a nevelőkről, az iskolákról. Kétségkívül van hiba az iskolában, de ezek oly hibák, amelyeken a benne működő tanerők nem segíthetnek, így az első és legnagyobb hiba, hogy az iskola nem egyéni, hanem tömegnevelést folytat. Egy-egy osztályban 40—55 gyermek foglal helyet, van olyan tanár, ki csak heti egy, esetleg két órában tanítja a gyermekeket. Hogyan ismerje ki az ilyen tanár növendékeit, hogyan nyerjen betekintést mindazokba a jellemző mozzanatokba, amelyek a gyermek magaviseletére, szorgalmára, előmenetelére, egész jellemére világosságot derítenek s átélt körülményeit közvetlenül tárják fel előttünk. Nincs módja és ideje ahhoz, hogy a gyermek lelkéhez közel férkőzzék. Kénytelen a rendelkezésére álló eszközökkel: hanyagságot rossz osztályzattal, a rosszaságot a büntetések különféle nemeivel büntetni. S ezen büntetési nemek között a legkönnyebben alkalmazható a nyilvános dorgálás, a nyilvános megszégyenítés. A serdülőkor egyik alapvonása a féknélküliség, a lelki és érzelmi szertelenség, melynek folytán az egyén villámgyorsan a legvégső következtetéseket vonja le s a tanár se számít arra, hogy a serdülő korban a nyilvános dorgálás egyik másik tanulónál a legsúlyosabb büntetés, s nem tudja, hogy milyen lelki megrázkódtatásokat okozhat. A tanárokat is nagy óvatosságra inti a gyermek testi és lelki gyengesége, nagyfokú idegessége. Míg a háború előtti korszakban a tanulók nagy százaléka volt átlagember, akinek nevelése kisebb nagyobb lelki izgalmak mellett átlag elég simán folyt le, addig ma azt látjuk, hogy mind több és több gyermek ideges, testileg-lelkileg beteg. Az ily gyermektragédiákkal kapcsolatos támadások méltatlanul érik az iskolát és a testületeket, mert ezek valóban hónapról-hónapra foglalkoznak mindazon problémákkal, amelyek a mai gyermek tökéletes neveléséhez és oktatásához szükségesek. Nyugodtan rábízhatja a szülő az iskolára gyermekét, nem igen van ott baj. Nagyobb a baj a társadalmi életben s a szülői otthonokban. A XIX. század szellemi-, társadalmi-, gazdasági életének gyökeres történeti átalakulása teljesen megváltoztatta a nő helyzetét a férfivel szemben és a társadalomban. Az újkori szellemi fejlődés egyik jellemző vonása az individualizmus, amely szerint mindenkinek — így a nőnek is —termé