Politikai Hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865-09-18 / 12. szám

Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 3, fél évre 4, ne­gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. „Citius enim emerge­­ ven­tas e falsitate, quam e confusione.“ B a­c­o. 12. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez­­ (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és­­ hirdetések a kiadó­hivatalhoz (Barátok­ tere 7. szám)­­ intézendők. Pesten, Szeptember 18. Előfizetési felhívás a „POLITIKAI HETILAP”-ra. Egy negyed éve, hogy előleges programmunkat a kö­zönség kezére bocsátottuk. Pályafutásunk rövidebb, semhogy valamennyi kitűzött kérdést már tárgyalhattuk volna , de elég hosszú arra, hogy a közönség megítélhesse, vajon kö­vetkezetesen a kitűzött irányban haladtunk-e és beváltottuk-e, a­mennyire ez idő szerint lehetséges, a programmunkban foglalt ígéreteket? Ily irányban haladva továbbra is, meg vagyunk győ­ződve, hogy a velünk megindult s egyre szaporodott olvasó­kör folyton tágulva, lehetségessé teendi, hogy még nagyobb tért szentelve a megoldandó kérdéseknek, nagyobb mérvben is közreműködhessünk azon közös czélra, mely a törvényes állapot visszahódítása által gyakorlati alkalmazást kíván szerezni az 1848-ban megállapított jogi elveknek. A „Politikai Hetilap" előfizetési ára egész évre 8, félévre 4, negyedévre 2 forint. Helyhatósági szerkezetünk. ii. Egyik­ czikkemre, melyben azon nézetet mondtam ki: „hogy megyei rendszerünk a 48-ai átalakulás után csak úgy felel meg feladatának, ha főleg mint közigazgatási szer­vezet tekintetik“, az „Idők Tanúja“ még a múlt hóban azt jegyzi meg, hogy „miután — mit igen sajnál — ekként ra­gaszkodom még folyvást régi meggyőződésemhez, az or­­szággyűlésen nagyon kis­ számú követőim találkozandnak. “ Nagyon megijedhettem volna e szomorú jóslaton, azon­ban több környülmény némikép enyhíti ez aggodalmamat. Mindenek előtt bizonyos mértékben megszoktam a helyzetet, melylyel fenyegetnek. Voltak idők, midőn egyes elvek mellett csak néhányad magammal küzdöttem s nem tapasztaltam ká­rát sem magamra, sem a közügyre nézve. Szükséges, hogy a seregnek előőrsei is legyenek, s hogy azon téren, melyen ké­sőbb városok épülnek, a civilisationak helyét egyes munká­sok készítsék elő. — Igaz, hogy mikor a derék sereg meg­érkezik s az állásokat diadali örömmel elfoglalja, az előőr­sök többnyire már tovább mentek, s igy a csak akkor osz­tatni szokott jutalmakban nem részesülnek; a mikor pedig a város felépült, a squatter a civilisatio élvezeteiben nem vesz részt, hanem más vadonban tovább folytatja baltájával magá­nyos feladatát. De a nagy sereg diadalmai között néhányan mégis megemlékeznek az előőrsökről is, s a virágzó telep nem feledkezik meg egészen azon munkásokról sem, kik he­lyét előkészítik, és vannak természetek, kik e magányos munkában megelégedést, s azon öntudatban, hogy magukra nézve talán háládatlan, de szükséges munkát teljesítenek, elég jutalmat találnak. Ezért én soha nem ijedtem vissza a gondolattól, hogy minoritásban leszek. S ez első vigasztalásom. A másodikat abban találom, hogy úgy tartom, az „Idők Tanúja“, midőn elhagyatottságom felett sajnálkozását fejezi ki, épen az időben csalatkozik. Ha 1847-ben élnénk, aggo­dalmai alaposak lehetnének, de most nem osztozom azokban. Mióta törvényhozásunk 1848-ban egyhangúlag kijelenté azon meggyőződését, „hogy alkotmányos életünk kifejtésére, s nemzetünk szellemi s anyagi javára hozandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet s valóságot, ha végrehajtá­sukkal minden más befolyástól független nemzeti kormány lesz megbízva — s hogy ezért kollegiális kormányrendsze­rünknek magyar felelős minisztériuma átalakítását minden reformok alapfeltételének s lényeges biz­tosítékának tekinti;é s mióta azon törvények iránt, melyek a híressé vált felírás elvei szerint a kiváltságos osztályok képviselői által akkor Pozsonyban alkottattak, 1861-ben az egész nemzet kimondta nézetét: nincs okunk félni, hogy mert a kormány felelősségét alkotmányos lé­tünk feltételének tekintjük, nézeteinkkel elszige­telve álljunk. Egyesek máskép vélekedhetnek, de a nemzet legalább ezen kérdésben velünk van, s ha a felelősség elvé­nek gyakorlati alkalmazása megyei rendszerünk némely módosításait szükségessé teszi, a nemzet kész ezen áldozatra is, és panasz nélkül hozandja azt, mint annyi szenvedést el­viselt, melylyel 1848-ki törvényeinek élvezetét előre megfi­zette ; de melyet joggal megsokallana, ha annak árán csak azon biztosságot szerezte volna magának, hogy kanczellá­­rainak s tárnokainak sora uj fényes nevekkel fog bővíttetni, és hogy sérelmeinek uj centuriáját megkezdve, azok felett megyei gyűléseiben fényes szónoklatokat fog tarthatni. Legfőbb vigasztalásom pedig abban áll, hogy ha az­­ „Idők Tanujá“-nak jóslata teljesülne, ez az országra, sőt még magamra nézve is tulajdonkép igen közönyös.­­ Az or­szágra nézve a jelen pillanatban fontosnak csak azt tartom, hogy az egyes kérdések iránt valóban erős közvéle­mény alakuljon, s mi magamat illet, soha nem vágyódtam azon dicsőség után, hogy sokan oly elvekért kövessenek, me­lyek nem az én elveim. Miután pedig egy erős közvélemény­nek alakulása csak úgy lehetséges, ha az egyesek saját véleményüket tisztán fejezik ki, mi nélkül véleményeink­ben öszhangzás létezhetik, de valóságos egyetértés soha: az „Idők Tanújá“-nak rokonszenvű figyelmeztetése csak arra buzdíthatott, hogy saját nézeteimet, megyei szerkezetünkről vagy inkább egész közigazgatási szervezetünkről, melylyel az kapcsolatban áll, annál világosabban adjam elő. S most térjünk vissza tárgyunkhoz. Bármily nagyszerű fogalmai legyenek valakinek az ál­lam hatásköréről, annyi bizonyos, hogy az új korban, mi­dőn államaink nem egy város körére szorultak, hanem nagy országokat foglalnak magukban, az államon kívül más ki­sebb politikai testületek léteznek, melyekhez az egyes pol­gár viszonyban áll. Valamint az államnak mint egésznek bizonyos felada­tai vannak, melyek minden polgáraival közösek, úgy van­nak bizonyos feladasai az egyes megyéknek vagy községek­nek is, melyeket közös ügyeknek nevezhetünk, a mennyi­ben nem csak az egyéneket illetik s igy nem is az egyesnek akarata által döntethetnek el, de melyek csak azokra nézve közösek, kik az egyes községben vagy megyében laknak. S mint utolsó czikkemben kimondtam, minden czélszerű köz­­igazgatásnak első feltétele, hogy a közös ügyek ezen különböző nemeinek határai tisztán jelöltes­senek ki. Mi módon eszközölhető ez ? Mindenek előtt az által, ha az állam kormánya s a helyhatóságok körének kijelölésében ugyanazon jogelvet tartjuk szemünk előtt, mely újabb időben minden politikai szabadságnak alapját képezi, s mely szerint közös ügyek elhatározásában mindenkit egyenlő jog illet, minélfogva azon ügyek elhatározásánál, melyek az állam min-23 .

Next