Politikai Hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865-10-23 / 17. szám
Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy .ven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 40 hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. díj nő a .ííj. és „Citius enim emerget ventas e falsitate, quam e confusione.“ B aco. 17. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadóhivatalhoz (Barátok tere 7. szám) intézendők. Pesten, Október 23. Helyhatósági szerkezetünk. .. Mindazon kérdések között, melyeknek megoldása a törvényhozás feladását képezik, a közigazgatás czélszerű elrendezésénél nincsen nehezebb. Az egyes országoknak helyzete, a népnek erkölcsei és szokásai sehol nem gyakorolnak nagyobb befolyást, mint épen e téren, és nincs tárgy, melynél minden nem annyira egyes helyes elvek felállításától, mint azoknak minden részletekben helyes alkalmazásától függne. Czikkeinknek feladása nem lehetett tehát az, hogy e tárgyat kimerítsék, vagy közigazgatási szerkezetünknek részletes tervét állítsák fel, mi az időszaki sajtó körén kívül esik. Egyes tévedések felvilágosítását tűztük ki czélunkul, melyek főkép a helyhatósági szerkezet és parlamentáris kormány között állítólag létező ellentétére nézve az országban általánosak, s bizonyos elveket akartunk tisztába hozni, melyek, bár mi különbözőleg alkalmazva, minden czélszerű közigazgatásnak alapját képezik. Nem annyira saját véleményünk helyességét akartuk bebizonyítani, mint inkább olvasóink figyelmét e fontos tárgyra irányozni, s így talán nem helytelen, ha, mielőtt annak tárgyalását egy időre félbeszakítjuk, röviden összeállítjuk azon elveket, melyekből 1848 előtt fenállt megyei rendszerünk méltánylásában, s egyáltalában minden a közigazgatási szerkezet rendezésére vonatkozó kérdéseknél kiindulánk, s melyek nézetünk szerint kétségbe vonhatlanok, bármennyire térjenek is el nézeteink részletes alkalmazásukra nézve. Minden közigazgatás csak akkor felel meg feladásának, ha általa : 1. a közügyek elhatározása gyakorlatilag azoktól függ, kiket az jogilag illet, 2. a közügyek czélszerű vezetése lehetővé válik és 3. maga a közigazgatás a lehetőségig kevésbe kerül. Ami a közigazgatás ezen feladásait illeti, az absolut és alkotmányos államok között nincs semmi különbség, s épen ebből következik, hogy absolut államokban a közigazgatás mindig a központosítás után törekszik. Magában világos, hogy a fejedelem absolut hatalma csak annyira terjed a közigazgatásban, amennyiban az centralizáltatik s a más két tekintet ily államokban alárendelt. Ha a nemzetet csak fogalmul vesszük fel, melyre a fejedelem absolut hatalma átment, s ha az államról tisztán elméletileg okoskodva a népsouverainitást felruházzuk mind azon atributumokkal, melyekkel elébb az absolut uralkodó birt — mint ez Francziaországban történt — akkor alkotmányos országokban is ugyanezen következésekhez jutunk. De gyakorlatilag a kérdés máskép áll. A nemzetet egyesek képezik, s miután a nép hatalmát az államra, nagyobb államokban közvetlenül nem gyakorolhatja, minden egyesnek érdekében fekszik, hogy a hatalom, melyet képviselőire bizni kénytelen, felette sokra ne terjedjen, s igy személyes szabadságát a szükségen túl ne akadályozza, s ezért a központosítás gyakorlatilag nem fekszik a népnek érdekében, mihez még az járul, hogy absolut országokban a főtekintet, melynek minden egyéb alárendeltetik az, hogy a hatalomnak lehetőleg nagy része a fejedelem kezében legyen, míg ott, hol a souverainitásnak egy része a népet illeti, a közigazgatásnak czélszerűsége és olcsósága, fő fontossága tekintetté válik. Az állam sokféle szükséges egy elvnek alkalmazása által nem elégíttethetnek ki, s Napóleon eszménye, ki az állam egész életét egy pontban egyesíteni akarta, mint Proudihoné, ki minden haladásnak feladását a politika mezején a kormányzás megszűntében kereste, egyiránt kivihetetlen, s azért sem a központosítás, sem annak ellenkezője sehol nem fordul elő tisztán. Valamint a legabsolutabb uralkodó soha az egész közigazgatást nem egyesíti kezében, úgy nincs szabad állam, mely a centralisatiónak egy bizonyos fokát nélkülözhetné. A különbség csak abban áll, hogy, miután absolut államban az állam szervezetének fő feladása a fejedelem absolut hatalmának megalapítása, alkotmányos államban pedig az egyéni szabadságnak biztosítása , absolut országokban a centralisatio, alkotmányos országokban a decentralisatio képezi a haladást. S hogy e szerint, valamint absolut országokban a centralisatio elvének alkalmazása csak annyiban szorítható szűkebb korlátok közé, amennyiben azt maga a fejedelemnek hatalma és biztossága kívánja, hogy valóban alkotmányos országban a decentralisatio az elv, mely csak ott szoríttatik meg, hol azt a polgárok szabadságának érdeke kivánja, s tagadhatatlan, hogy léteznek viszonyok, melyekre nézve a központosítás elvének alkalmazása épen a szabadság érdekében szükséges. Senki sem vonhatja kétségbe azon okok helyességét, melyek napjainkban az önkormányzat mellett felhozatnak. Ha igaz, hogy saját ügyeit mindenki maga végezheti legjobban, s hogy oly dolognál, melyet száz ember elvégezhetne ezeret alkalmazni képtelenség, nemcsak a munkafecsérlés tekintetéből, hanem azért is, mert a munka így roszabbul végeztetik , úgy bizonyosan hasonló képtelenség az államra bízni oly dolgokat, melyeket a község vagy megye ép ugy vagy jobban végezhetne. A dolgok természetes a tapasztalás e részben egyet bizonyítanak, s ha az államtudomány ezt a legújabb ideig tekintetbe nem véve, az onnan jó, mert az ókor kis államaiban a helyes elveket az újkor nagy országaira alkalmazá, s mert az államtudomány hosszabb ideig eszközül használtatott a fejedelmek absolut hatalmának kiterjesztésére. Miután azonban tagadhatatlan az is, hogy bizonyos ügyek nemcsak az egyest, vagy a polgároknak egy részét, hanem az egész államot érdeklik, elhatározásuk nem az egyest vagyópolgárok egy részét, hanem azok összeségét illeti, hogy vannak dolgok, melyeknek kivitelére az egyesnek vagy kisebb társaságoknak ereje nem elégséges, s melyeket az egész állam jobban, sőt olcsóbban végezhet; hogy végre miután a községben s a megyében csak majoritások határoznak, s oly társaság nem létezik, hol a többség saját érdekében a minoritás érdekeit néha el nem nyomná, s igy ennek védelemre szüksége nem lenne, az önkormányzat legbuzgóbb pártolói sem fogják tagadhatni, hogy bizonyos tárgyak centralisatiója és azon főfelügyelési jog, melyet az állam minden körében létező kisebb társaságok felett gyakorol,nemcsak jogszerű, hanem épen az egyéni szabadság érdekében fekszik, és hogy valamint a legabsolutabb államban a centralisatiónak bizonyos foka, nem neveli, hanem inkább gyengíti a fejedelem hatalmát; úgy vannak határok, melyeken túl a decentralisatio épen az egyesek szabadságának érdekében nem terjedhet, mert, ami az egész államot illeti, azt nem határozhatja el jogszerűleg a polgárok egy része. 3.