Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1856-12-03 / 49. szám

430 A dunaparti államok bizottmánya nov. 29-én Bécsben összeült. Az ülés megnyitása előtt Toggenburg lovag kereskedelmi miniszter úr üdvözölte a biztosokat. A tanácskozás elnökválasztással kezdő­dött, melly Blumfeld lovag miniszteri tanácsost és ausztriai biztost érte. Az ausztriai és orosz kormány közötti viszony feszültségét ta­núsítja az is, hogy a Brüsszelben franczia nyelven megjelenő s Nord czímű orosz közlöny az ausztriai birodalom egész területén eltilta­tott. E tilalom oka az, hogy e lap nem csak az ausztriai cs. kormány kül- és belügyi politikáját támadta meg, hanem — a félhivatalos ausztriai lap szerint — „gyűlöletes vitatkozásainak olly czélt válasz­tott, melly sokkal magasabban áll, mint sem illy mérges nyilak ta­­lálhassák.“ Németország. A porosz országgyűlést király ő felsége személyesen nyitotta meg. A trónbeszédben az ipar, kereskedelem és közlekedés állapo­táról s jövőjéről szólván, néhány törvényjavaslatot jelentett be s az elét­erj­esztendő államköltségvetés egyensúlyát említé meg. A kül­­ügyekről átalánosan emlékezve, reményét fejezte ki a király, hogy a béke Európában s különösen Poroszországban fenn fog tartatni és kijelenté, hogy a kötelezettségek minden oldalról leendő betöltését fogja kívánni. Ő Felsége ezután a neufcháteli herczegségében történt események- s ha embereinek az ellenfél hatalmába kerülése fölötti fájdalmát hozta fel, kapcsolatban azon szándékkal, melly szerint erre nézve az európai hatalmakkal való alkudozás útján, koronája méltóságával megférő megoldást kiván létre hozni. „Népem meg lehet győződve a felől — igy végzé beszédét a király — hogy köte­lességemet komolyan s az európai érdekben minden oldalról fel fo­gom, de azt meg nem engedhetem, hogy hosszú béketűrésemmel mások visszaéljenek s meg vagyok győződve, hogy ha a körülmények kí­vánnák, népem hiven, szokott erővel és feláldozással fogna koronám becsülete mellett föllépni.“ A trónbeszéd ama helye, hol a király a kötelezettségek minden oldalról leendő betöltését kívánja, a Dunafejedelemségek és a Fekete tenger kiürítésére vonatkozhatik, mellyet Poroszország Franczia-és Oroszországgal együtt kötelezettség gyanánt sürget. Neuschâtelt még mindig saját herczegségének nevezi a király s bár a viszályos ügy megoldását alkudozások útján reméli, de azért számol népe tettere­jére, ha Neufchátel iránti jogát más után kellene is kivívni. Poroszország hírszerint már fel is szólíta a nagyhatalmakat, hogy Neufchátel iránt congressust tartsanak, mellynek határozása után a további lépéseket fenntartja magának. Francziaország­. A császár és császárné, pár napi mulatás után Fontainebleau­­ban, nov. 29-én a Tuileriák palotájába költöztek, mellynek után rendezett termei és szobái a felségeiknek téli szállása lesznek. Marehéze Antóniás nápolyi követ, minden bútorát és borát el­adván, nov. 27-én Párisból elutazott. Írják azonban, hogy helyette Anticci herczeg jő rendkívüli követül, ki a nápolyi ügy teljes ki­egyenlítését hozza magával. E nápolyi ügy még az egyetlen pont, mellyre nézve a franczia kormány az angollal egyetért, m­íg ellenkezőleg minden egyéb kö­rülmény a szövetség gyengülését és az orosz-franczia barátság erő­södését tanúsítja. Soroljuk elő rendre ezen adatokat. Először is, a félhivatalos lapok egyike hevesen támadta meg az angol lapokat s az ausztriai lapokat is rendre utasítá, értésül adván az angoloknak, hogy magát a franczia császárt sértik, ha minisztereit bántják, kik semmi önálló politikát nem követhetnek. E czikkből sokan azt kö­vetkeztették, hogy az angol-franczia szövetség a felbomláshoz van közel s illy czikkel csak a közvéleményt akarják a szövetség meg­szakítására előkészíteni. Egy más kormányszellemű lap az angol sajtót és lord Palmerstont becsmérli, ki sokat beszél, de mit sem tesz, beszélni pedig száz franczia ügyvéd és tud olly szépen, mint a nemes lord. Másodszor, tudjuk hogy Perzsia orosz pártfogás alatt An­­­glia ellensége, s hogy Anglia a franczia kormányt a perzsák ellen szólita fel, és ime Thouvenel franczia követ Konstantinápolyban az ott keresztül utazó perzsa követet Fenik—khánt ebédre hívta, kitün­tette s biztositá, hogy Párisban legszívesebben fogják őt látni. To­vábbá a félhivatalos lapok csak ürügynek mondják azt, hogy An­glia Herat védelmére hadjáratot kezd a perzsák ellen; orosz betö­­réstől Svelet-Indiába nem lehet tartani, bárkié legyen is Herat; más itt az angolok czélja; az Euphrates völgyén akarnak ők Ázsia köze­péig nyúló vaspályát építeni, azért járnak ők a perzsa öbölben s mennek Herat védelmére. (A francziák t.i. Suez csatornát terveznek s e vállalatnak az Euphrat-völgyi vaspálya ellensége, miről nem so­kára bővebben.) Harmadszor: Dánia a holstein-lauenburgi ügyben (mellyet mint fontossá válni kezdőt részletesen ismertetünk) Napo­leon császár közbenjárásához folyamodott s e czélból Moltke grófot Párisba küldé. A franczia kormány Dánia részére kedvezően s az ausztriai felfogás ellen nyilatkozott, s azt tartják, hogy Dánia ezen pártfogást az ő részén álló Oroszország befolyásának köszönheti. Negyedszer, gróf Walevszky külügyminiszter az orosz követség sze­mélyzete tiszteletére lakomát, a katonaság pedig a Cherbourgban lévő orosz hajóraj tisztjei számára bált adott. Behrens orosz admirál viszont a cherbourgi franczia helyőrséget vendégelte meg s mind a három alkalommal pohár felköszöntések éltették az orosz franczia barátságot. Ezenkívül az orosz hajóraj tisztjei dec. 3-ára a Tuile­­riákba nagy ünnepélyre vannak meghiva. Ötödször, az orosz-franczia egyetértésnek legfényesebb bizonyítéka az alábbi (1. Törökország) közös jegyzék, mellyet a konstantinápolyi orosz és franczia követ merőben az angol-franczia érdek ellen intézett Resid basához. E jegyzékből és a reá adott válaszból kitűnik, hogy Belgrád és a Kigyósziget híresztelt átengedése nem áll s hogy a porta a vitás kérdések eldöntését Francziaország­, Anglia- és Ausztriára bízta. A pénzviszonyok és a bank ügyei javulásnak látszanak indulni, bár e javulás mellett csak hírek és nem tények szólnak. E hónap vége a pénzügyekre alkalmasint válságos lesz. A törvény, melly a polgári egyéneknek a becsületlégió rendjé­ben részesithetéséről szól, megnyitatott. Gróf Morny bizonytalan ideig még Sz. Pétervárott marad, mi szintén az orosz franczia egyetértés mellett szól. A párisi helyőrség csapatai nov. 27-én a laktanyákban fegy­verre készen állottak; a kormány, úgy látszik, tartott valami kitö­réstől, anélkül, hogy­ erről részletes tudomással bírna. Anglia. A szabadelvű lapok azt tartják, hogy­ az angol-franczia szövet­ség egy ideig név szerint még fennállhat, de valóságban annak már vége van. A franczia kormány emberei naponkint meg vannak tá­madva e lapokban mellyek Mornyz és Walevszky grófokat gyanúsítják, hogy­ az orosz czár megvesztegette őket. Kormányszellemű közlönyök a congressus egybegyüléséről eleinte hallani sem akartak s azt haj­tották, hogy a párisi szerződés értelmében csak a besszarábiai határ­­szabályozás és a Dunafejedelemségek szervezése után gyűlhetnek össze a másod­rendű képviselők : csak legújabban írta egy­ lap va­lószínűnek a congressus összegyűlését azon okból, mert Buchanan amerikai elnök Anglia ellenese s igyz Anglia az európai hatalmakkal nem szakíthat. Mondják, hogy Viktória férje Albert herczeg akarta voln­a a minisztereket congressus tartásra bírni, ezt mondván ne­kik : Oroszországtól nem lehet kívánni, hogy Belgrád iránt kijelen­tett erős elhatározásától hirtelen elálljon; de ha a congressus összegyűl, ezen esetre Francziaország szavát adta, hogy az angol felfogás mel­lett fog szavazni és igy a congressus csak bohózat lesz.“ E csalétek­kel kívánta — a Times gyanúsítása szerint — Albert herczeg a congressus-tartást kivinni. E gyanúsítást az Advertiser is közli s fel­szólítja Palmerstont, hogy ne hallgasson ezen ajánlatra s inkább adja be lemondását, mert ha elfogadja azt, el van veszve s a t. A király asszony második (12 éves) fia Alfred herczeg olly élénk és tüzes fiú, hogy e tulajdonságnak másban, mint királyfiban, makacsság vagy­ egyéb is volna a neve. Atyja Albert herczeg szigo­rúan neveli gyermekeit, s tudva van, hogy néhány­ év előtt trón­örökös fiát Albert Eduardot egy üvegajtó berúgásáért a vesszővel ismerteté meg, de Alfred irányában úgy­ látszik még nagyobb szi­gorra volt szüksége, mert hazulról él , Svájcz Genf városába küldé őt, remélvén, hogy­ a hosszasabb távollét jellemét meg fogja szelidíteni. Alfred herczeg Genfbe nov. 18-án számos kísérettel ér­kezett meg. Kmety, ki mint Izmail basa Kars védelmében olly kitűnő részt vett, e vár több hónapig tartott ostromáról könyvet irt, melly nem rég angol fordításban is megjelent. A lapok e munkát rendkívül di­csérik, Williams tábornokot pedig — ki e tárgyról szintén sokat irt s még többet beszélt, de Kmety érdemeiről hallgatott — e hall­gatásért nagyon megrótják. Egy lap azt veti fel neki, hogy talán mióta báróvá (karsi báróvá) lett, nem akar politikai menekültet dicsérni.

Next