Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-01-14 / 2. szám

Pest, január 14. 1857. 2. szám. Harmadik évi folyam. . ..Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési dij : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal“ együtt 6 hónapra 3 ft., egész évre 6 ft. pengő. — A „Politikai újdonságok“ kiadó­hivatala, egyetem-utcza 4. szám. Az utocongressus. A besszarábiai határkérdés a párisi értekezleten csakugyan azon megoldást nyerte, mellyet ma egy hete jelentünk. A congres­­sus tagjai január 6-án írtak alá egy jegyzőkönyvet, melly szerint határozatba ment , hogy a határ a Traján völgy­ével fusson a Yalpuk folyóig, Belgrád és Tobak Moldovához csatoltassék, Oroszország pedig a Valpuk jobb partján 330 verstnyi (azaz mintegy 49­0. mér­­földnyi) területet kapjon, Komrat nevű központi várossal, a Kigyó­­sziget, mint a Dunatorkolatokhoz tartozó, továbbá is ezekkel járjon; a Duna-delta pedig, vagy­is a torkolatok s ezek közötti szigetek egyenesen Törökországhoz csatoltassanak. Az orosz meghatalmazott, a határkijelölési tárgyalás alkalmá­val, a congressus minden tagja elé egy térképet terített, mellyen színekkel ki volt jelölve az Oroszország és Moldova közötti uj határ s azt indítványozta, h­ogy a congressus e kijelölést véglegesen fo­gadja el. Ez indítvány czélja az volt, hogy elfogadása esetére Orosz­ország rögtön követelhesse a Dunafejedelemségekben és a Fekete tengeren levő idegen haderő elvonulását. De Anglia, Ausztria és a többség csak elvileg állapitá meg az uj határt s annak gyakorlati kivitelét a határszabályozó bizottmányra bízta. E szerint e bizott­mánynak előbb az uj határt a helyszínén tettleg vonni-s a bevégzett munkáról jelentést tenni kell és csak ekkor tekinthető a besszará­biai határkérdés végkép megoldottnak. Az orosz meghatalmazott K. Brunov ezután, minthogy a rög­­töni kivonulást nem követelhette, ennek zárhatáridejét febr. 15-ére kívánta kitűzni, de Anglia és Ausztria követei ezt határozottan elle­nezve, a kiürítést bizonytalan időre akarták halasztani. Ekkor gróf Valevszky középút gyanánt azt indítványozta, hogy mart. 30-a tű­zessék ki határnapul, mellyig mind a határkijelölést végrehajtani, mind az ausztriai hadseregnek a Fejedelemségekből s az angol hajó­hadnak a Dardanellákon túli tengerről elvonulnia kelljen. Ez indítvány elfogadtatván, határozatba ment. Ehhez képest — írja a franczia hivatalos lap — a Fejedelemségek újra szervezé­sére küldött bizottmány, mellynek tagjai már Konstantinápolyban vannak, márt. 30-a után Oláh- és Moldovaországba mehet s telje­sítheti feladatát. E munkálat befejeztével a bizottmány erről a con­­gressushoz jelentést terjeszt, melly a békekötés 25-ik czikke szerint Párisban össze fog ülni s a Fejedelemségek végszervezetét szen­tesíti. E szerint az utócongressus mostanra befejezte üléseit s a leg­közelebbieket akkor fogja tartani, midőn a határvonás- és terület­átadásról szóló okmányokat s midőn majd később a fejedelemségek végszervezetét szentesíteni kell. Ezen ülések alkalmasint élénkebbek lesznek, mint a mostaniak valának, mellyek tanácskozási folyamá­ból egyébiránt az tűnt ki, hogy az Ausztria és Oroszország közötti hézag inkább nagyobbodott, mint kisebbedétt. HETI KRÓNIKA. Ausztria. Császár és Császárné ő Felségeik Velenczéből Páduába jan. 3-án, innen két napi mulatás után jan. 5-én Vicenzába s e városból Veronába jan. 7-én utaztak. Mind a három városban roppant nép­tömeg várta s feldiszitett utczákon fogadta a felséges Császári párt. — Császár ő Felsége mindenütt a tisztelkedő hatóságokat, az ud­varképes nemességet elfogadni, a helyőrséget, közintézeteket, szín­házakat s a folytonosan szakadó eső daczára fényesen kivilágított utczákat megszemlélni méltóztatott. Páduában sz. mise hallgatás után az ott állomásozó cs. k. császár huszárezred tiszti kara ver­senylovaglást rendezett a felséges vendégek tiszteletére, ő Felsé­geiket Monzába 1. hó 11 ére várták, honnan az ünnepélyes bevonu­lás Milanóba 15-ére volt kitűzve. E bevonulás a közzétett jelentés szerint a keleti kapu előtt fölállított diadalíven át fog megtörténni; este a város kapui és hatósági épületek kivilágíttatnak; ö Felségeik a Scala színházat meglátogatják; 18-án este a kivilágított tereken és utczákon Corso *), 21-én a Scala színházban tánczvigalom fog tartatni. Császárné ö Felségének művészi képeskönyvet nyújtanak át. A városhatóság több jótékony intézet számára 50,700 lírát utal­ványozott. Ő Felségeik olaszországi utazásukat adakozások s kegyelmi tények által teszik emlékezetessé. Császár Ő Felsége Páduában kényszermunkára ítélt 41 fegyeneznek a büntetés hátralévő egész idejét, 3-nak ezen idő felét, 9-nek egy harmadát elengedni, a ve­­lenczei szegények számára ismét 6000 lírát, Császárné Ő Fel­sége pedig jótékony intézetekre tetemes összegeket rendelni mél­tóztatott. Gróf Budl, báró Bach és báró Bruck miniszter urak , excellen­­tiáik Bécsből Monzába s onnan a Felségekkel Milanóba mennek. Báró Hesz táborszernagy ő excja ő Felségét szintén Milánóba kiséri s több ideig marad ott. A Bécsben telelni szokott főnemesség több családja már szintén odautazott s csak farsang utólsó napjaiban fog visszatérni, mikorra ő Felségeik Velenczébe visszaváratnak. Német lapok írják — mi egyébiránt hivatalos jelentésig min­dig csak hír marad — hogy gróf Radetzky tábornagy s a lombard­­velenczei királyság kormányzója, ismételt kérelmei folytán 60,000 pft. évi nyugdíjjal nyugalomba van helyezve s hogy helyébe a II hadsereg parancsnokául gróf Gyulai fog kineveztetni, mig a lom­bard-velenczei királyság főkormányzósága Ferdinand Miksa cs. Fő­­herczeg Ő Fenségére ruháztatnék. Pápa ő szentsége hír szerint személyesen akarta megköszönni ausztriai Császár Ő Felségének azon szabadalmakat, mellyekben a kath. egyházat Ausztriában részesíté. E czélból s egyszersmind ál­dásának ráadhatása végett ö Felségét Viale Prelo bolognai bibor­­nokérsek által Rómába hívta meg, minthogy azonban ő Felsége az európai viszonyok miatt az ausztriai államokból hosszabb időre nem távozhatik, abban történt a megállapodás, hogy a két államfő Loretóban találkozzék. Loreto, Trieszt és Róma közt mintegy fele­­úton, az Adriai tenger nyugati partján fekvő s egyetlen hosszú ut­­czából álló városka. Florenczból szárazon, Triesztből tengeren lehet oda utazni, mellyik utat választja azonban Ő Felsége, ez még nincs tudva. A minisztériumokban uralkodó tevékenység jelei gyanánt fel­jegyezzük a híreket, mellyek némelly birodalmi közügyekre nézve forgásban vannak. Beszélik, hogy a büntető perrendtartás nem so­kára új változáson megy át, jelesül az államügyészségnek czélsze­­rűbb alapra állítása volna munkában. Végre szó volna arról is, hogy a lombard-velenc­ei királyság igazgatási szervezetébe jelen­tékeny javítások hozassanak be. Az utócongressus eredményének hírével egyszerre azt is be­szélték Bécsben, hogy Ausztria a fejedelemségekben lévő seregének kiadta volna a visszaindulási parancsot. Francziaország: Libour párisi érseknek (múltkor röviden említett) meggyilkol­tatása, f. hó 10-én történt ünnepélyes temetése s gyilkosának es­­küttszék elé állítatása képezik Párisban a napi beszéd tárgyát. A gyilkos Verger (Verzsé) papnak törvény útján leendő elitéltetése már magában is bizonyítja, hogy ő nem­ őrült, mint ezt eleinte hí­­resztelték. Verger most 32 éves, szegény szülők gyermeke, ala­csony, halvány s gyöngének látszó alak. Pappá fölszenteltetése *) Corso tulajdonkép Róma legszebb s 3500 lépés hosszú utczájának neve; az elő­kelő világ esténként, de különösen farsang idején itt szokott fel s alá kocsizni; e ko­­csikázási mulatságot azután olaszul átalánosan Corso-nak nevezik.

Next