Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-10-18 / 42. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 1 ft. 50 kr. új pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Az ..olaszok Olaszországa.“ Viktor Emánuel király Anconába érkezvén, egy uj európai állam létrejöttét proklamálja. Ez az „olaszok Olaszországa!“ mely ellentétben áll a diplomatia, vagyis a szerződések Olaszországával, mely megsemmisíti Metternich herczeg egykori híres mondását, hogy „Olaszország csak földirati elnevezés.“ A közzébocsátott manifestum így hangzik : „Olaszok! Miután katonáim Krímben harczoltak, ezáltal Olaszország, Európa érdekeihez lett csatolva. Követeim a párisi kongresszusban először szóltak Olaszország fájdalmairól. III. Napóleon szövetségesem lett, s zászlóim alá Olaszország minden részéből özönlöttek az önkénytesek; azonban az állam érdekei követelék, hogy békét kössek. Ha nagyravágyó volnék, amint ezt családomnak szemére vetik, megelégedtem volna Lombardiával; de én nem magamért, hanem Olaszországért engedtem harczosaim vérét ontani. Több olasz tartomány eltávozásra kényszerítő uralkodóit, a midőn e tartományok csatlakozását elfogadtam, nagy nehézségekkel találkoztam; de én Olaszország előtt nem szeghetem meg szavamat s azért inkább feláldoztam két oly tartományt, mely őseimről maradt rám (Nizza és Savoya.) A háború előtt a toskánai nagyherczegnek hiába ajánlottam szövetségemet, a pápát hasztalanul kínáltam meg azzal, hogy Umbriában és a Határgrófságokban csak helyettese legyek. Tanácsaim II. Ferencz királyhoz gyümölcstelenek maradtak, hiában szólitam fel őt szövetséges társnak a szabadságháború idejében. „Proklamálom az olaszok Olaszországát! Nem azért jöttem, hogy akaratomat rátok kényszeritsem, hanem hogy a ti akaratotok iránt tiszteletet szerezzek Európa előtt. A választás szabad.“ Ancona, okt. 9-én 1860. — Viktor Emánuel.“ Így szólott a szardiniai király az olasz néphez e napon, s most még csak egy felkiáltás szükséges a turini parlamentben s a Savoyai-ház feje felveendi az „Olaszország királyának“ nevét. — El fogja-e Európa az új czímet ismerni? E közben a hadi munkálatok s a belügyi szervezkedések a legnagyobb erélylyel folynak. A piemonti hadsereg, mely Lamoriciére csapatait megsemmisíté, három ponton lépte át a nápolyi határokat s Garibaldi seregével Aquila városában szándékozik egyesülni. Rocca tábornok hadteste, s egy hadosztály Cialdini hadtestéből a Chienti balpartján levő utón nyomult elő és Rieti és Civittaducale nevű nápolyi városokat megszállotta. A negyedik hadtest az Adriai tenger partján haladt Pescaraig s Cialdini tábornok főhadiszállása Popoliban volt. Ugyanezen időben Genuából hadihajókon egész hadtest indul Nápolyba s mintegy 8000 piemonti már partra is szállott a fővárosban. A turini parlamentben Cavour gróf politikája fényes győzelmet arat. A múlt számunkban említett azon törvényjavaslat, mely a kormányt felhatalmazza, hogy királyi dekrétum által az ajánlkozó tartományok csatlakozását elfogadhassa, roppant szótöbbséggel, 290 szóval 6 ellen helybenhagyatott. A viták folyama alatt tanulságos dolgokat lehetett hallani, amik a helyzetre újabb világot vetnek. Nápolyról s a pápa elfoglalt tartományairól alig szólt valaki, pedig ez lett volna a vita tulajdonképi tárgya; mindenki csak Róma és Velencze sorsáról akart volna valamit tudni. Cavour gróf első beszédének lényegét már ismerik olvasóink; azóta azonban a piemonti miniszterelnök másodszor is felszólalt, s mindig világosabban engedé sejtetni, hogy Viktor Emánuel király sem tudja képzelni az olaszok Olaszországát Róma és Velencze nélkül. Ugyanis Cavour gróf közvetlenül a parlamenti szavazás előtt újabb nyilatkozatot ten, melynek tartalma azonban e pillanatban még csak távirati rövid közlésből lehet előttünk ismeretes. A miniszterelnök, e beszédében felhíva a parlamentet, hogy legyen bíró közte és Garibaldi között, miután ezen utóbbi eleinte azt kívánta, hogy Olaszország végső egyesülése csak Velencze felszabadítása után Rómában, a Quirinai palotában mondassák ki. Ha a parlament elfogadja az előterjesztett törvényjavaslatot, a miniszter kész lesz arra, hogy Nápolyba induljon, s kezet fogjon Garibaldival, mert mindketten egyformán akarják, hogy Róma legyen Olaszország fővárosai mégpedig azon meggyőződésnél fogva, hogy a vallás a szabadságnak ellentéte nem lehet. Ami Velenczét illeti, erre nézve a miniszterelnök újra csak azt mondá, hogy Európa ellenzi a háború kiütését, s Piemont kénytelen a nagy nemzetek véleményét számba venni. De miért ?Mert Európa jelenben nem hiszi, hogy képesek volnánk Francziaország nélkül megbirkózni Ausztriával, s így szabadítani meg Velenczét. De ha az olaszok megmutatják, hogy egyetértők tudnak lenni, akkor minden megváltozik, mivel a velenczeiek sem fogják békével tűrni a jármot, s hiába is czirógatja őket Ausztria. Akkor aztán a közvélemény is megváltozik Angliában és Francziaországban, a szabadelvűvé lett Németország pedig mit sem teend Olaszország egyesülése ellen.“ E beszéd csak újabban megerősíti a múlt számunkban kifejezett véleményünket, amidőn mondtuk, hogy Cavour gróf körülbelül csak a jövő tavaszig akarja megvárakoztatni a már most is mindent koczkára tenni kész, heves vérű italianissimi pártot. De ha Cavour gróf, mint tartózkodó diplomata nem verhetett mindent nyilvánosan dobra, azért gondoskodott arról is, hogy a túlbuzgók még idején korán tudósíttassanak a piemonti kormány terveiről a legközelebbi jövőre nézve, így az „Opinione“, mely a szárd kabinet félhivatalos lapja okt. 12-én következőleg vigasztalá a harczvágyó olasz ifjúságot: „Olaszország nem fél attól, hogy belviszályok következtében a régi szétszaggatott állapot helyreállhasson. Ha pedig az európai diplomatia akarna minket beavatkozásával háborgatni, ez roppant visszatorlást idézne elő. Ezen esetben Olaszország nem elégednék meg az első programmal, mely az Alpesektől az Adriáig szólott, hanem túllépne a kijelölt határokon. Azért, ha Európa nem akar átalános háborút előidézni, szükséges, hongfets.- - merje el a bevégzett tényeket Nápolyban, Umbriában és a Határgrófastrakban. Mindenek előtt pedig Olaszországnak végkép egyesülni kell, hogy rendezze hadseregét, és szerelje fel hajóhadát. Ha 300,000 f