Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-10-18 / 42. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 1 ft. 50 kr. új pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­ hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Az ..olaszok Olaszországa.“ Viktor Emánuel király Anconába érkezvén, egy uj európai állam létrejöttét proklamálja. Ez az „olaszok Olaszországa!“ mely ellentétben áll a diplomatia, vagy­is a szerződések Olaszországával, mely megsemm­isíti Metternich herczeg egykori híres mondását, hogy „Olaszország csak földirati elnevezés.“ A közzébocsátott manifestum így hangzik : „Olaszok! Miután katonáim Krímben harczoltak, ezáltal Olaszország, Európa érdekeihez lett csatolva. Követeim a párisi kongresszusban először szóltak Olaszország fájdalmairól. III. Napóleon szövetségesem lett, s zász­lóim alá Olaszország minden részéből özönlöttek az önkénytesek; azonban az állam érdekei követelék, hogy békét kössek. Ha nagyravágyó volnék, amint ezt családomnak szemére vetik, megelégedtem volna Lombardiával; de én nem magamért, hanem Olaszországért engedtem harczosaim vérét ontani. Több olasz tartomány eltávozásra kényszerítő uralkodóit, a midőn e tarto­mányok csatlakozását elfogadtam, nagy nehézségekkel találkoztam; de én Olaszország előtt nem szeghetem meg szavamat s azért inkább feláldoztam két oly tartományt, mely őseimről maradt rám (Nizza és Savoya.) A há­ború előtt a toskánai nagyherczegnek hiába ajánlottam szövetségemet, a pápát hasztalanul kínáltam meg azzal, hogy Umbriában és a Határgrófsá­gokban csak helyettese legyek. Tanácsaim II. Ferencz királyhoz gyümölcs­­telenek maradtak, hiában szólitam fel őt szövetséges társnak a szabadság­­háború idejében. „Proklamálom az olaszok Olaszországát! Nem azért jöttem, hogy aka­ratomat rátok kényszeritsem, hanem hogy a ti akaratotok iránt tiszteletet szerezzek Európa előtt. A választás szabad.“ Ancona, okt. 9-én 1860. — Viktor Emánuel.“ Így szólott a szardiniai király az olasz néphez e napon, s most még csak egy felkiáltás szükséges a turini parlamentben s a Sa­­voyai-ház feje felveendi az „Olaszország királyának“ nevét. — El fogja-e Európa az új czímet ismerni? E közben a hadi munkálatok s a belügyi szervezkedések a legnagyobb erélylyel folynak. A piemonti hadsereg, mely Lamori­­ciére csapatait megsemmisíté, három ponton lépte át a nápolyi határokat s Garibaldi seregével Aquila városában szándékozik egyesülni. Rocca tábornok hadteste, s egy hadosztály Cialdini had­testéből a Chienti balpartján levő utón nyomult elő és Rieti és Ci­­vittaducale nevű nápolyi városokat megszállotta. A negyedik had­test az Adriai tenger partján haladt Pescaraig s Cialdini tábornok főhadiszállása Popoli­ban volt. Ugyanezen időben Genuából hadi­hajókon egész hadtest indul Nápolyba s mintegy 8000 piemonti már partra is szállott a fővárosban. A turini parlamentben Cavour gróf politikája fényes győzel­met arat. A múlt számunkban említett azon törvényjavaslat, mely a kormányt felhatalmazza, hogy királyi dekrétum által az ajánl­kozó tartományok csatlakozását elfogadhassa, roppant szótöbbség­gel, 290 szóval 6 ellen helybenhagyatott. A viták folyama alatt tanulságos dolgokat lehetett hallani, a­mik a helyzetre újabb világot vetnek. Nápolyról s a pápa elfoglalt tartományairól alig szólt valaki, pedig ez lett volna a vita tulaj­donképi tárgya; mindenki csak Róma és Velencze sorsáról akart volna valamit tudni. Cavour gróf első beszédének lényegét már is­merik olvasóink; azóta azonban a piemonti miniszterelnök másod­szor is felszólalt, s mindig világosabban engedé sejtetni, hogy Vik­tor Emánuel király sem tudja képzelni az olaszok Olaszországát Róma és Velencze nélkül. Ugyanis Cavour gróf közvetlenül a parlamenti szavazás előtt újabb nyilatkozatot ten, melynek tartalma azonban e pillanatban még csak távirati rövid közlésből lehet előttünk ismeretes. A miniszterelnök, e beszédében felhíva a parlamentet, hogy legyen bíró közte és Garibaldi között, miután ezen utóbbi eleinte azt kívánta, hogy Olaszország végső egyesülése csak Velencze fel­szabadítása után Rómában, a Quirinai palotában mondassák ki. Ha a parlament elfogadja az előterjesztett törvényjavaslatot, a miniszter kész lesz arra, hogy Nápolyba induljon, s kezet fogjon Garibaldival, mert mindketten egyformán akarják, hogy Róma le­gyen Olaszország fővárosai még­pedig azon meggyőződésnél fogva, hogy a vallás a szabadságnak ellentéte nem lehet. A­mi Velenczét illeti, erre nézve a miniszterelnök újra csak azt mondá, hogy Eu­rópa ellenzi a háború kiütését, s Piemont kénytelen a nagy nemze­tek véleményét számba venni. De miért ?Mert Európa jelenben nem hiszi, hogy képesek volnánk Francziaország nélkül megbirkózni Ausztriával, s így szabadítani meg Velenczét. De ha az olaszok megmutatják, hogy egyetértők tudnak lenni, akkor minden megváltozik, mivel a ve­­lenczeiek sem fogják békével tűrni a jármot, s hiába­ is czirógatja őket Ausztria. Akkor aztán a közvélemény is megváltozik Angliá­ban és Francziaországban, a szabadelvűvé lett Németország pedig mit sem teend Olaszország egyesülése ellen.“ E beszéd csak újabban megerősíti a múlt számunkban kifeje­zett véleményünket, a­midőn mondtuk, hogy Cavour gróf körülbe­­lül csak a jövő tavaszig akarja megvárakoztatni a már most is mindent koczkára tenni kész, heves vérű italianissimi pártot. De ha Cavour gróf, mint tartózkodó diplomata nem verhetett mindent nyilvánosan dobra, azért gondoskodott arról is, hogy a túlbuzgók még idején korán tudósíttassanak a piemonti kormány terveiről a legközelebbi jövőre nézve, így az „Opinione“, mely a szárd kabinet félhivatalos lapja okt. 12-én következőleg vigasztalá a harczvágyó olasz ifjúságot: „Olaszország nem fél attól, hogy belviszályok következtében a régi szétszaggatott állapot helyreállhasson. Ha pedig az európai diplomatia akarna minket beavatkozásával háborgatni, ez roppant visszatorlást idézne elő. Ezen esetben Olaszország nem elégednék meg az első programmal, mely az Alpesektől az Adriáig szólott, hanem túllépne a kijelölt határokon. Azért, ha Európa nem akar átalános háborút előidézni, szükséges, hongfets.- - merje el a bevégzett tényeket Nápolyban, Umbriában és a Határgrófastrak­ban. Mindenek előtt pedig Olaszországnak végkép egyesülni kell, hogy rendezze hadseregét, és szerelje fel hajóhadát. Ha 300,000 f

Next