Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-05 / 36. szám
567 (.4 fVis“ a magyar kérdésről) ismét igen jeles czikket közöl a derék Simon Ede tollából. A magyar kérdés — úgymond - meg nem oldható, ha mindig csak az új rögtönzött alkotmány §aiba bonyolódva, a birodalom és a népek jogait néhányak theóriájának rendelik alá. A magyar kérdés továbbá megoldhatlan lenne, ha Magyarország az uralkodóházhoz kötő kapcsait erőszakkal szét akarná szaggatni, vagy ha csak a febr. 26-ai pátens képezné a megoldás kulcsát. Midőn népek alkudoznak egymással, a közvetítők gyakran kényszerülve vannak érzelmeik eltitkolására, főkép, midőn egymással ellenkező érdekek vannak kérdés alatt, melyeknek mindkét fél túlsúlyt akar biztosítni; midőn azonban valamely kormány akar saját népével alkudozni, ott nincs helye a színlelésnek, ott őszinteség kell. A népeket az őszinte szóval meg lehet nyerni, még ha az a népszerű előítéleteknek nem kedvező is. Ilyen eljárást kellene a magyarok irányában is követni. Ezek az olasz háború kezdete óta korábbi alkotmányukat követelték vissza, s a mágnások közt a legkonservatívabb érzelműek is ezt sürgeték mindenek felett. Miért nem mondták ki akkor mindjárt, hogy a magyarok csak tartományi autonómiát kapnak? Ezt nem tevék, sőt ellenkezőleg „régi intézményeik“ visszanyerését jelentik s „történelmi jogaik“ tekintetbe vételéről szólnak, kezességül pedig visszaállítják a megyéket parlamentáris lábon stb. Amit azonban egyik kézzel adnak, visszaveszik a másikkal, a magyar országgyűlésnek más testületet helyeznek fölébe : a birodalmi tanácsot. De ekkor még csak némi tanácsi minősége volt a Reichsrathnak, hihetőleg azért, hogy ne lássék előnyt bírni a magyar országgyűlés ellenében, mely parlamentet képez a szó szigorú értelmében. A magyarok tiltakoztak a pátens ellen, azonban még nem veszték el reményüket. És ekkor még minden ember azt hive, hogy a kormány meg fogja hagyni egymás mellett a két testületet, amazt az örökös tartományok számára, sőt még Galiczia számára is reméltek egy harmadikat. Azonban négy hó múlva a hatalom körében változás történik, az októberi diploma egyik szerzője Goluchowski helyébe Schmerling, a föderatív eszmék helyébe az öszpontosítás képviselője lép, a febr. 26-iki patens a reichsrathot valódi parlamentté alakítja át, s a magyar országgyűléstől minden politikai jelentőséget elvon. Ez ami a dologban legfontosabb, mindez anélkül történik, hogy bevallanák, és itt aztán megkezdődtek a félreértések és félremagyarázások, szóval, a harc nyilvánosságön. A magyarok mindig csak az 1848-at követelték, a bécsi kormány pedig hallgatott, mit a magyarok „qui tacet sat ..“ szerint a kormány beleegyezésének vettek. Minő joggal vádolják most a magyarokat azzal, hogy lehetetlent követelnek azért, hogy az 1848-at követelik, melyet a osztrák kormány nem ismer el ? Hol és mikor nyilatkoztatta ki ezt a kormány? A világ minden országa kormányzatában valamely törvény mindaddig érvényben marad, míg azt hivatalosan meg nem szüntetik. A 48-iki törvényeket az országgyűlés megszavazta. V. Ferdinand megszentesítette, s minisztereivel ellenjegyeztette. Most azt mondják, hogy az 1849-ki zavarok miatt vesztették el a magyarok alkotmányukat. Hát a horvátok? — ezek is ugyanazon alkotmánynyal bírtak, mint a magyarok — hisz ezek nem keltek fel a kormány ellen, sőt mellette harczoltak, mi okon veszték el hát ezek is az alkotmányt ? Egyébiránt e tekintetben még nem is áll tisztában a kormány. Egyszer forradalmiaknak nevezi a 48-iki törvényeket, másszor egy részének érvényét mégis elismeri, s végre harmadszor, revisto alá akarja vetni. Jelenleg nincs sem törvény, sem császári decretum, mely meghatározná minő törvény szerint kormányoztatik tulajdonképen Magyarország. Hát ha a forradalom miatt elveszté 48-iki jogait Magyarország, a régiek nem állnak-e fenn? Mert elvégre a magyar alkotmány nem 1848-ban keletkezett, kilencz százados eredettel dicsekszik. Nemcsak a magyar nép jogait tartalmazza, hanem egyszersmind az uralkodóház örökösödési joga benne sarkallik az ismert pragmatica sanctió egyetemében, s Ferencz József császár ezeket hozza föl törvényessége érvéül a magyarok követelései ellenében. Hazai krízigyakás események. (Pestmegyének 1861. évi aug. 29. Pesten tartott közgyűlése.) Első alispán előterjesztvén miként előbbi megállapodás szerint ezen közgyűlés a jegyzőkönyvek hitelesítése után a mai napon azonnal berekesztendő lett volna ugyan, annyival inkább, mert a közjogi és nagyobb fontosságú közigazgatási kérdések elintéztettek, és ezek folytán a tisztviselők külső teendőik teljesítése végett hazamenetelre engedelmet nyertek ; engedelmet kér mégis egy, a múlt éjjel kapott helytartótanácsi intézmény előterjesztésére ; s miután a gyűlés az érdeklett intézvény felolvastatását s azután az ülés berekesztését elhatározta, felolvastatott a nm. k. helytartótanácsnak f. é. aug. 28-án 50,568. sz. a. kelt intézvénye,mely igy hangzik: A m. kir. helytartótanácstól. 50568. Tekintetes Pest-Pilis és Solt törvényesen egy. vármegyék közönségének! F. hó 27-én 12178. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendek szerint legfelsőbb tudomásra jutván ezen vármegye közönségének f. hó. 26-án hozott azon vakmerő határozata, mely által köztörvényhatósági jogainak határait túlhaladva, az országgyűlés eloszlatása ellen tiltakozni, és azáltal a királyi jogokat megtámadni merésztette, ezen kir. helytartótanácsnak O cs. és Apóst, királyi Felségének a mai napról kelt 1. k. parancsával meghagyatott, hogy ezen végzések megsemmisitése mellett a vármegye bizottmányának ülését tüstént s minden legkisebb haladék nélkül függeszsze fel, minden további tárgyalásokat és vitatásokat az elnökre háromlandó személyes felelet terhe alatt szigorúan tiltson el. Midőn ezen legfelsőbb meghagyás folytán ezen kir. helytartótanács áthatva a pillanat fontosságától, a fentebb érintett végzést semmisnek és megsemmisittetnek kinyilatkoztatja, elutasithatlan kötelességének látja addig is, mig további szükséges intézkedések kiadatni fognak, e vármegye közönségét komoly következések súlya alatt felhivni, miszerint az idézett kegyes királyi rendelvényhez képest bizottmányi üléseit és ennek működését jelen intézmény vétele után azonnal beszüntetni, s minden tárgyalásokkal és bármily vitatásokkal fölhagyni kötelességének ismerje. Kelt Budán, a m. kir. helytartótanácsnak ezernyolczszázhatvanegyedik évi aug. hó 28-án tartott tanácsüléséből Károlyi László, Sztankovics Károly, Franzer Lénárd. Végzés. A helytartó tanácsi intézvény felolvasása után, indítvány folytán elhatároztatott, hogy miután az intézvényben foglalt rendelet a megyék alkotmányos jogaival egyenes ellentétben vált, s e szempontból felette fontos és tárgyalása a bizottmány teljes számának közreműködését és érett megfontolást igényeli, jelenleg a bizottmányi tagok nagyobb része már eltávozott, nagy része a sürgős mezei munkák miatt meg sem jelent : az intézvénybeni rendelet a rendes bizottmányi ülésre kitűzött határnapon f. évi sept. 30-án vétessék tárgyalás alá. Jelen végzés köröztetés végett főszolgabiráknak kiadatván, a gyűlés a főispánt éljenezve s a hazát éltetve szétoszlott. — (Pest város közgyűlése aug. 31-én.) Széher Mihály képviselő velős előadással a municipiumok mai abnormis helyzetét ecsetelvén, felemlíté a lapokban is már közlött azon financzminiszteri rendeletet, mely magyar törvényeink félretolásával oly intézkedéseket léptet életbe, melyek magával az od. császári oklevéllel s a nem régen ő Felsége által elfogadott és megerősített országbírói szabályokkal ellenkeznek. Továbbá hivatkozott szónok azon mindenki által olvasható falragaszra, mely a szabadságos katonák behivatását tudatván, egyszersmind kijelenti, hogy „ki a behívott katonákat bevonulásuknál akár tanácscsal, akár tettel akadályoztatná, a fennálló törvények értelmében, az állam hadi ereje ellen elkövetett bűn miatt a katonai törvénykezés alá esvén, a hadi törvényszék szigora szerint fog büntettetni.“ Ha egyenesen és nyíltan nem is, de involválva itt az ostromállapot van bejelentve, mert a polgárok egy bizonyos — itt kijegyzett vétség esetében a polgári törvényszékek illetékessége alól f elvonatva, katonai elítéltetés alá fogathatóknak jelentetnek ki. Ez s egyéb anomál körülmények, melyek e hatóságot feljogosítják annak gyanúsítására, hogy municipális életének napjai megszámítvák, kötelességévé teszik annak némely, ily helyzetben elkerülhetlen intézkedéseket. Ezen intézkedések szóló szerint lennének : a) ünnepélyes és határozott óvás olyan kormányi rendeletek ellen, melyek a helyhatóságok jogait biztosító alkotmánynyal ellenkeznek, s ősi és újabb alaptörvényeinket sértik. b) Felirat ő Felségéhez, melyben előadván alattvalói tisztelettel a fenébb kifejtett kormányi törvénytelen intézkedéseket, s előterjesztvén nevezetesen azt, hogy ily rendeletek magával az octoberi császári oklevéllel, s ő Felségének az országbírói szabályokat szentesítő fejedelmi tényével ellentétben vannak, ezeknek alapján keressék meg ő csak. Felsége, hogy a hatósági illetékességet életbeléptetett alkotmányunkat is, törvényeink értelmében biztosítani, s azon nem magyar hatóságokat, melyek törvényellenes rendeleteikkel csak a jó rend, s a békét biztosító ügykezelés összezavarására hatnak, illetékességük korlátai közé visszaparancsolni méltóztassék. c) Minthogy valószinü, miszerint az ország kormányát nem felelős kezekbe, egy , a hazán kivül intézkedő minisztérium hatalmába szándék öszpontositani, melylyel szemben a szabadabb szerkezetű helyhatóságok aligha tiltetnek meg; s igy valószinü az is, hogy Pest város hatósága fel fog oszlattatni, vagy ülései felfüggesztetni; ez esetben az alkotmányos tisztikar tiszti kötelességérzetétől megvárja a közönség, hogy mint bizodalmának kifolyásai, jogainak bizományosai elfoglalt helyeiket szilárd állhatatossággal megtartandják, s ezt csak nyílt erőszak ellenében, vagy akkor hagyják el, midőn hivataluk tovább folytatása a becsülettel, házasságukkal, alkotmányunk szelleme s törvényeink rendelete iránti hit érzületekkel ellentétbe hozatnék. d) Feloszlatás vagy felfüggesztés esetében az összes tanács, mely az