Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-19 / 38. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. nj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Schmerling vármegyék. Sokan, akik azt hitték, hogy tavaszig semmi érdekes újság sem adhatja elő magát , már-már attól féltek, hogy a ránk következő ősz és hosszú tél rettenetes unalmas fog lenni. — Akik igy gondolkoztak , reményükön kívül hamar megvigasztaltattak. El kell csak olvasni a legújabban Bécsben feltalált uj vármegye-rendszert, s aztán látni fogják, hogy mennyi mulatságos jelenet fog abból kikerülni, ha a kormánybiztosok hozzálátandnak a kivitelhez. Emberi számítás szerint, ha részükre minden jól fogna is menni, készen nem lesznek munkájukkal talán még a farsang utoljáig sem. Alább (lásd : Hazai közügyek és események), olvasóink megismerkedhetnek azon utasításokkal, mikkel a kinevezett vagy kinevezendő kir. biztosok elláttatnak. Lássuk, minő nehézségekkel kellene ezen uraknak küzdeni, mig feladatukat végrehajtották , amikor pedig mindennel készen fognának lenni, bebizonyodik, hogy tökéletesen haszontalanságra fordították idejöket. Tekintsük a dolgot a gyakorlati oldaláról. Először kinevezik a kir. biztost. Ez vagy elfogadja a nem kért megtiszteltetést, vagy nem. Már vannak példák rá, hogy többen azok közöl is, akik Bach idejében szolgáltak, nem akarják magukat oly dolgokba mártani, mikből semmi komoly eredmény nem várható. Mondják, hogy a királyi tábla tagjai, s más előkelő hivatalnokok előre reszketnek, ha csak egy nagy pecsétes levelet is látnak, mert minden reggel azon fanyar sejtelemmel kelnek fel, hogy hátha megteszik őket is kir. komisszáriusnak, s jelen nyugalmas állásukat, a kellemetlenség ezer nemeivel kellene felcserélniök. Akik eddig az ily megbízatást elfogadták, többnyire a volt cs. kir. megyei főnökök sorába tartoznak , de ezek közül is sokan, ha vállalkoztak is hivatalra akkor, amidőn rögtöni rendszerváltozásokra kilátás nem lehetett: most sokkal bölcsebbek és előrelátóbbak, mintsem nevüket összekössék oly vállalatokkal, mikből semmi használható állapot ki nem kerülhet. Így gondolkoznak azok, akik a kir. biztossági kinevezést egy vagy más után maguktól elhárítani igyekeznek. A kormány már egy kis terroristikus rendszabályhoz kényszerült folyamodni, tudniillik egy ily kinevezett urat, azért mert a rábízottakat vonakodott teljesíteni, előbb viselt hivatalától felfüggesztett. Azonban vegyünk szem elé egy oly megyét, melynek számára sikerült egy meglehetősen magyarosan hangzó nevet kb. biztosul előkeríteni. Az ilyen úr eljö a megyébe, elolvassa még egyszer, helyben, az utasításokat és munkához lát. „Mindenekelőtt arra fog törekedni, hogy a vármegyében néhány higgadt és köztekintetben levő férfi közremunkálását nyerhesse meg, akik képesek a helybeli viszonyokat földeríteni, és tanácsukkal a kir. biztost istápolni.“ Ez a kezdet. „Higgadt férfi,“ ez akad elég, de ha az ilyen egyszersmind „köztekintetben levő férfi“ is, olyan tudniillik, aki az alkotmányos szabadság hű bajnoka,mert csak az ilyen bírhat köztekintélylyel), hihetőleg azt fogja felelni , hogy ő csak oly vármegyecsináláshoz ért, amilyet látott már az életben , de ami a legújabban gyártottat illeti, erre nézve nem bír tapasztalásokkal. Lesz olyan köztekintettel bíró férfi, aki körmönfontabb választ is adhat, de mi mindenben csak a dolog legnyájasabb részleteit akarjuk felderíteni. Tehát a kir. biztos csak önfeje tanácsára szorul s megkezdi működését, amint ezt múlt számunkban írtuk. Felszólít a megye kiterjedéséhez képest 50 vagy 200 legtöbb adót fizető lakost, s levélben megkérdi tőlök : akarnak-e megyei bizottmányi tag lenni? Mig kikeresi az adókönyvekből a szükséges adatokat, mig megiratja az egyesekhez intézendő felszólításokat , beletelik, hogy sokat ne mondjunk, 2 — 3 hét. Ekkor a működő biztos úr, kissé megnyugodhatik, s egyéb dolga nincs, mint naponkint lesni a postát, mely a szétküldött felszólításokra a válaszokat meghozza. Aki ismeri a mi tisztán alkotmányos szellemű nagybirtokosainkat, előre elképzelheti, mint üthetnek ki az ily válaszok. Vannak lelkiismeretes embereink, akik azt felelhetik : „azért, hogy én sok adót fizetek, s vagyonos ember vagyok, nem következik, hogy polgártársaim bizodalmát bírjam; nem is tekintve azt, hogy a törvény engem, csak azért, mert vagyonosabb vagyok másnál, épen nem hatalmaz fel arra, hogy a megye nevében intézkedjem. Erre egyedül csak a választás jelölhet ki valakit.“ Másokat, a közlött utasítások hallatlan indokolása riaszthat el a közremunkálástól : „Hogyan ? — mondhatják : azért mert az 1848-as választási módot a törvény csak ideiglenesnek nevezte : a kanczellária feljogosítva érezte magát, egy új törvényt, mely a réginek valóságos ellentéte, oktrojálni? szép dolog az, a kanczelláriától, az 1848-as törvényekre hivatkozni, amidőn épen ezen törvények törték el örökre a kanczelláriát is , és most ezen hatóság, nem csak úgy újra mint kisértet felkel sírjából, hanem még a törvényhozás jogát is magához ragadja! És a bécsi urak, ily intézkedések kivitelében, ily indokolások elsorolása mellett, még elhitetik magukkal, mintha bőven találnának hazánkban emberekre, akik közremunkálásokat felajánlhatnák. Gyakorlatilag úgy áll a dolog , hogy ha a nagybirtokosok politikai tekintetekből elfogadnák a megbízatást , a megye újonnan a korábbi szellemben állíttatnék helyre. Ha pedig a nagybirtoknak visszautasítanák az ajánlatot s a kir. biztos a legalsóbb rétegekig leszállva, hajhászná össze a bizottmányi tagokat , a midőn készen lenne munkájával, azt venné észre, hogy oly embereket gyűjtött össze, akik jó hivatalok reményében, eddig is a kormány rendelkezése alatt állottak , s akik mint bizottmányi tagok, meg is választanák egymást megyei tisztviselőnél Ha ilyen publikumot óhajt a kormány összeszervezt íty!