Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-10-10 / 41. szám

41-ik. számu. 1ÉS!/ 1 Hetedik évi folyam. Fest, október 9-én 1861. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Van-e frediténjja a Schmerling-polítikának? Schmerling lovag jó darab idő óta játszsza az osztrák mindenható miniszter szerepét; ír, hrat, beszél, beszéltet magáról eleget, de még mindeddig egy mákszemnyi eredményt sem tud felmutatni. De hogy lehetne még képzelni is, hogy oly politikával, melynek alapelve : ,,Legyetek szabadok, de ne azt tegyétek, ami nektek tetszik, hanem azt, amit én parancsolok“ : a mai világban boldogulni lehessen! Lássuk ezúttal, futólagosan, hogy tulajdonképen mind eredményeket mutathat fel Schmerling úr, a ,parancsolt szabadság“ művének létrehozásában? Erre nézve kettős szempontból vizsgáljuk a tényeket, s tapasztalni fogjuk, hogy az „országok és királyságok“ vagy határozottan „nem“-et mondtak az államminisztereknek, vagy ha megkapta tőlök az „igen“ szót, abból sem tudott valami okosat kisütni. A „nem“-el felelők élén is Magyarország áll, melynek országgyűlése egyhangúlag kinyilatkoztató, hogy azon alapokon, miket Schmerling úr feltalált, még alkudozni sem akar. " Utánunk Velencze következik, melynek műveit és dús lakosai feléje sem mentek a Reichsrath-választási asztaloknak. A szegény falusi népet ugyan sikerült a szavazatszedő szekrényekhez terelni, de a megválasztottak közöl egyetlen egy ember sem fogadá el a nem kért, nem keresett megtiszteltetést. Istria: ez igen csekély és szegény tartomány. Az itteni országgyűlésbe először megtagadó a választást, de a második országgyűlésben, az osztrák párt már több erővel rendelkezhetett s megválasztá Reichsrathnak a helybeli Statthaltert meg egy püspököt, akikkel a kormány nem nyert, az ország nem vesztett, mert ezen két úr eddig is mindenben feltétlenül a minisztériummal tartott, már akár Bach, akár Schmerling birá a tárczát. Ami Horvátországot illeti, a zágrábi országgyűlés nem hogy Reichsrath-választásra szánta volna magát, de még azt is megtagadta, hogy Horvátországnak csak valami kis közös ügye is volna Ausztriával. Erdély a jelen percben éli át a krízis napjait. Biztos tudósítások folytán a magyarok és székelyek semmi részt sem akarnak venni a Károly-Fehérvárra összehitt országgyűlésben. A románok és szászok egy része készül ugyan odamenni, de akik ismerik az erdélyi viszonyokat, erősen állítják, hogy Schmerling urnák Diában fáj a szive erdélyi Reichsrathok után. Tehát mintegy 15 millió ember eddig is határozott „nem“-el felelt. Lássuk most, hogy mennyire ment a német minisztérium azokkal, akik feltételesen, vagy feltétel nélkül, protestatióval, vagy anélkül, követeket küldtek a Reichsrathba ? Itt vannak mindjárt az igazi csehek, akiknek szintén nem kell a Reichsrath, hanem ezek ellenében a megnémetesedett csehek, vagy a bevándorlott németek állnak, akik derűre-borura a kormánynyal tartanak. Tehát Csehországnak sem veheti Schmerling úr hasznát a Reichsrathban, mert épen annyi cseh szavaz ellene, mint amennyi német megakadt a hálójában. A számadás tehát : nulla a nullával felmegy. Galicziában a lengyelek épen úgy szeretik a Reichsrathot, mint a magyarok. Vezérük Smolka ünnepelt hazafia s nemzetének reménye, épen most nyilatkoztató ki, hogy a lengyelek mindenben egyetértenek a magyarokkal. A Litwinowicz püspök ruthen kápláratja (mert 16 ember még nem zászlóalj) oly segítség, melyre büszke senki sem lehet , alkotmányos érzelmű ember pedig épen szégyenelhetné, egy követ fújni a tudatlansággal. Még Morvából, Dalmátiából és Bukovinából is kerültek ki oly Reichsrathok, akik mindenben a kormány ellen szavaznak, olyannyira, hogy mint több ízben megjegyeztük, a bécsi Reichsrath semmi más, mint a 7 millió németnek parlamentje, a 28 millió más nemzetbeliek ellen. De vonjuk le még a 7 millióból is a Magyarországban lakó s hazánkat szerető, s velünk testvéri egyetértésben élő németeket, s akkor épen 6 millió reichsrathos ember marad együtt 29 milliónyi oppositio ellen. Mit mondtunk, 6 millió? Mintha bizony minden német életre halálra Schmerlinggel tartana! Bizonyára nem. A beamterek s azok rokonai, igaz, vele tartanak, de hiszen Bachnak és Metternichnek is hasonló hűséggel szolgáltak, s igy fognak cselekedni akkor is, ha Schmerling helyét más valaki foglalja el. Vágjunk le tehát a 6-ból meg 1 milliót : marad 5. Nem mondunk sokat, ha ezen megmaradottak közöl is a többség alig várja, hogy megmenekedhessék a Schmerling-politika gyönyöreitől. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy magában Bécsben (mely pedig egyedül a centralisatio által bízhatik és növekedhetik) napról napra gyarapoddik a foederalisták pártja. Schuselka már hátat fordított a centralistáknak, utána a híres Berger oldta meg a kereket. A lapok közöl a „Wanderer,“ „Neueste Nachrichten,“ „Vaterland,“ „Ost und West“ határozottan foederalisták , azaz olyanok, akik nem államegységet, hanem az államok szövetségét egy uralkodóház alatt akarják. Maga a „Presse,“ mely majd annyi előfizetővel bir, mint a többi mind, legújabban elvált azon minisztériumtól, mely lehetlenségek kivitelében pazarolja erejét. Ha még tovább forgatnék a rostát, kiderülne, hogy Schmerling uron s 150 német Reichsrathon kivid, ide nem számítva a minden körülmény között a kormánynyal tartó töredéket, Ausztriában a centrálisaimnak még pártja sincs. Lehet, hogy ez merész állítás , de csak tekintsünk vé&M^^árt minő eredményt mutathat fel ezen párt, s akkor látni fo^fei’fá^'vl nagyon kevesen lehetnek fizok, akik minden erejüket, összekebstt semmit sem végezhettek.