Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-03-26 / 13. szám

Pest, m­árczius 26-ban 1862. A­­Politikai Újdonságok netenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újságnál együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 f­t. 30 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utc­a 1. szám.) Rövid hetiszemle. A jelen­lét már sokkal gazdagabb eseményekben, az előbbi­nél. Azonban napjainkban ritkán lehet egyes eseményt, mint ön­álló tényt tekintenünk, mert bárhol történjék valami, annak ha­tását másutt is mindenütt megérzik. Legjobb lesz tehát, ha szemle alakjában tudomásul veszszük azon körülményt, hogy az „égető kérdések“ közöl, melyek a világot foglalkoztatják, egyik sem veszti el fontosságát, s azért hiszi mindenki, hogy egyik vagy másik kö­zölök ma­holnap megoldásra kerülhet.­­ Anglia az idén szokatlanul csendes : az amerikai viszály­­kiegyenlítése után a külügyek nem háborgatják a nemzetet; a parlamentben a conservativ oppositio még csak kísérletet sem tesz a liberális kormány legyőzésére. Palmerston lord egyedüli gondja, hogy a keleti kérdés, minél későbben kerüljön napirendre: óhaj­taná, ha Omer basa leverné Herczegovinát és Montenegrót; a gö­rög király kibékülne a naupliai felkelőkkel; Szerbia pedig meg­szüntetné harczkészületeit , mert nagyon jól tudja az öreg úr, hogy ha az európai Törökországban, az előszámlált helyek vala­melyikén jól megvernék a szultán hadait, az rögtön jel volna arra, hogy görög-szláv tartományai azonnal lángba boruljanak. A­mi Szerbiát illeti, úgy látszik, e tartomány nagyon közelről érdekli az angol kormányt, mert még a­mi eddig soha sem történt, a Bécs­­ben lakó angol követ Bloomfield lord, személyesen rándult le Bel­­grádra, s élőszóval értekezett az ottani kormánynyal. — Francziaország folytatja kétértelmű politikáját, nyájas arczot mutat ugyan régi ellenségeinek, de azért ezek, bár­meny­nyire is óhajtanak, nem érezhetnek iránta bizalmat. És valóban bajos dolog is eligazodni oly kormánynyal, mely három külön alkotó részből áll. A­mi a hivatalos Francziaországot illeti, vagyis, amint ezen ország, miniszterei és külföldi követei által képvisel­tetik, ezen körben az örök béke dicsőítésénél egyebet nem lehet­ hallani. A franczia szabadelvű oppositio, melynek feje Napoleon herczeg, nyíltan a forradalmi háborúk megkezdése mellett izgat, s kimondja, hogy az 1815-ki szerződéseket egyszerűen szét kell­­ tépni. E két, ellentéteket képező párt között áll Napóleon császár,­­ és soha határozottan egyik pártnak sem ad igazat ; nem kötelezi­­ magát békére, de nem is fenyeget háborúval. De mindez csak ideig óráig, az alkalmas perez bekövetkezéséig tart; valamelyik szép reggelen, miniszterváltozási hírrel lepheti meg a „Moniteur“ a világot, s akkor a kinevezendő államférfiak politikai múltjából kel­lene kitalálnunk a jövőt. Valam­ kisebbnemű változásról már is be­szélnek. A belga lapok párisi levelezői szerint Walewski gróf kilé­pend a kormányból, s mint követ Londonba megy , úgy­szintén a belügyi tárcza vezetése egy egészen új emberre, Chevreau arra — volna bízandó. — Poroszországból szomorú újságok érkeztek : a tudós néme­­t­­ek nagyot buktak az alkotmányos szabadságok eszméjével, a gya­korlatban, miután annak elméletéről annyi sok szép könyvet tud­tak írni. Alább (1. Németország) közöljük a­ király egyik kibocsát­­ványát, melynek értelme senkit sem fog többé kétségben hagyni afelől, hogy Németországban még mindig úgy értik az alkotmányt, hogy a népnek kell magát a kormányhoz alkalmazni,­­nem pedig megfordítva. Azaz : megengedik, hogy legyen parlament, hanem ha ezen parlamentben a többség a minisztérium ellen fordul, akkor a hatalomszó következtében az országgyűlésnek kell hát­rálni Nem értjük itt az országgyűlés eloszlatását, mert hiszen, ebben csak a népre hivatkozás eszméjét kell keresnünk, de eléggé érthetőleg ki van mondva az idézett kibocsátványban az is, hogy az udvar ugyan holmi parlamenti többségek által sohasem enged magára oly kormányt feltolni, melyhez bizalma nincs. Pedig abban áll a különbség az angol és a német constitutionalismus között. Ang­liában, a király ellenmondás nélkül miniszterré nevezi azon állam­férfiakat, a­kik a parliament többségének bizalmát bírják. Igaz, hogy a kisebbségben maradt minisztérium feloszlathatja a képvi­selők házát, de ha az új parliamentben az oppositio ismét győz, soha egy angolnak még eszébe sem jutott amiatt aggódni, hogy hát ha tán nem fogadná el az udvar azokat, a­kiket a nemzet sza­vazata ezen fényes poletra érdemesnek tartott? — Olaszországban az ügyek az eddigi szokott kerékvágásban haladnak. A békeszerető conservatív többség a turini parlament­ben duzzogott ugyan egy kicsit Ratazzi kineveztetése miatt, de csak jobbnak látá, kibékülni vele. Egy napon a minisztérium bizalmi nyilatkozatra hivá fel a mi parlamentet. A többség 220 szóval 80 ellen azt felelé : igen bízunk bennetek, hanem nem ígérhetjük meg, hogy követendő po­litikátokat feltétlenül pártolandjuk. Ratazzi azonban nem elégedett meg ezen kétértelmű válasz­­szal, hanem kivánó, hogy vagy egészen igent feleljen az ország­gyűlés, vagy egész nemet . Így történt aztán, hogy másnap a­­kép­viselők háza, szintén 220 szavazattal 80 ellen, Ratazzi politikájá­nak gyámolítása mellett nyilatkozott. Az új minisztérium legújabban még fényesebb diadalt aratha­tott. Tudniillik Ratazzi miniszterelnökké neveztetvén, a képviselő­ház elnökének helye üresen maradt. A conservativek Lanzát jelö­­lék ki az elnöki székre, ellenben a szabadelvűek Tecchiot akarák megválasztani. Szavazásra kerülvén a dolog, az utóbbi 129 szóval 89 ellen legyőzé a konservativeket. A legújabb tudósítások Olaszországból így hangzanak : A mi­nisztérium körlevelet bocsátott ki, a külföldi udvaroknál megha­talmazott követeihez, s ezen iratában a következő felvilágosítást adja azon politikára nézve, melyet követni szándékozik. A távíró ezen körlevélből előlegesen ezen sorokat emeli ki „A kormány feladata, hogy Olaszország elismertetését kivívja, foglalja azon helyet, mely ezen államot megilleti.“ Azután fél a római és velenczei kérdést. „Róma a pápa székhelye mara

Next