Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-09-17 / 38. szám
Az aspromontei ütközet, Cialdini aug. 26-án érkezett meg Nápolyba, s ugyanakkor tudta meg, hogy Garibaldi Calabriában kiszállott. A veszély fenyegető volt. Garibaldi a hegylánczon haladva könnyen elérhette volna a római határt. Azonban roszul választotta a kiszállási pontot. Túlsó Calabriában (a földképi csizmaalak fején) oly szűk a száraz a két tenger közt, hogy útját el lehetett állani. Azonban tovább utazni vizen nem volt biztos, mert mindenfelől tarthatott a czirkáló hadihajóktól — így ki kellett szállania még Szicziliából elindulása éjjelén Melitónál. Cialdini, ki átvette a hadiműködés vezetését, hogy egyszersmind a forrongásban levő Sziciliát is szemmel tarthassa, Messinába tette 27-én reggel főhadiszállását. Túlsó Calabriában Garibaldi útja elzárására, egyik tengerparttól a másikig, Nicastrótól Catanzáróig nagyszámú sorkatonaság vont zárvonalat. Ennek parancsnoka Revei és Vialandi volt. Úgy intézkedtek, hogy Garibaldi idáig érve, el lett volna zárva egyszersmind a két tengerparttól is. E rendeletet kiadván, Cialdini 27-ikén délben áthajózott Reggioba s e várost védelmi karba helyezte egy meglepetés ellen. Hitelesen állítják, hogy e szavakat mondta a városbelieknek : Reggio szép város , de Olaszország megmentése érdekében felégetem az első kiáltásra, mely Garibaldit élteti.“ Jallavicini ezredes, mintegy 1800 emberrel, mely három különböző sorezredből, s két bersaglieri zászlóalból volt századonként kiválogatva, parancsot kapott, hogy Garibaldi után menjen s őt elfogja. Pallavicini, ki a politikáról tudni sem akaró katona, elindult, küldetésére. A partok hosszában mind nyugat, mind délfelől már számos hadihajó járt. Garibaldi látván, hogy mindenfelől körülvétetett, először megkísérlé, ismét tengerre szállani, ő a tenger iránt különben is fatalisticus előszeretettel van. De látván egyfelől „Victorio Emanuele“, másfelől „Garibaldi“ fregattokat, elszántan fordult az aspromontei hegységnek. Szemügyre vegvén ezt, állást foglalt azon ponton, honnan a völgyek sugárosan nyúlnak szét a két tengerpart felé, s melyet „ Forestali“-nak neveznek. Ez nehéz hozzáférhetésü fenolapály, nagy erdők s óriási fenyvek fedezik. — Ugylátszik az önkéntesek elhelyezéséből, hogy Garibaldi Palminak akarta venni útját. Pallavicini, ki először a morganai hegyszorosokban hasztalan kereste Garibaldit, végre meglátta az igen messziről feltűnő vörös ingeket a Forestale tetőn. Pallavicini mindjárt három részre osztotta csapatját, melyek a háromszögű fennsíkra vezető három különböző völgyben kezdtek a csúcs felé haladni. Hogy mi következett ezután, csak a „Diritto“ jelentésből tudjuk, mely itt következik. „Mi (Garibaldi önkéntesei) nem raktunk előőrsöket, s nem foglaltuk el a Forestale két faluját. — Az erdő szélén voltunk visszavonulóban. Nyilvánvaló volt Garibaldi szándéka, hogy minden összeeütközést kikerüljön. „Garibaldi vonalunk középpontján volt, s tiszteket küldött ki minden irányban, megnyitni a parancsot, hogy senki se merjen tüzelni. A tábornok távcsövön nézte a királyi csapatok közeledését. A bersaglierik jöttek elöl rohamlépésben, utána sorgyalogság. Jobbra és balra ki kezdtek terjeszkedni, hogy bennünket bekeríthessenek. „A bersaglierik, amint egy puskalövésnyire voltak tőlünk, megállapodtak. A mi csapatunk veszteg állva, s némán nézte őket. Közölünk többen, s épen a legbátrabbak, behúzódtak az erdőbe, el lévén határozva, hogy nem harczolnak. A tábornok, külön, egy magában, vörös ingén világos szürke köpenyegében álldogált és nézegetett. Néha néha hátra fordult e szavakkal : „Nem kell lőni!“ a mit tisztek ismételtek önkénteseinek. Azonban a bersaglierik felénk indulva, minden felszólítás és parlamentak nélkül, megkezdték a tüzelést. Egyszerre a golyók jól ismert füttyét hallottuk, amint a fák ágait tördelték. Szerencsétlenségre a mieink közöl néhány fiatal elvesztvén hidegvérűségét, viszonozni kezdé a lövéseket, minek néhány áldozata lett. A többi önkéntes meg sem mozdult. Egyike fennállva, másik fekve, vagy ülve, mint azelőtt volt, veszteg maradt. Az önkéntes sorokban minden trombitás a tüzelés félbenhagyására ad jelt, minden tiszt hasonló parancsot kiált ki, így válaszoltunk a bersaglieriknek, kik folytonos tüzelő közt haladtak előre. „Azon pillanatban, midőn tábornokunk ismétli : „Ne lőjetek,“ két golyó találja, egyik csak gyengén, bal csipőjén, a másik egész erővel jobb térdén Ez utóbbi seb, az orvosok szerint komoly és bonyolult. „Garibaldi sebesülve érezvén magát, valódi hősi állásban volt. Levette kalapját s balkézzel intve kiáltá : „Éljen Olaszország! Ne lőjetek.“ „Egy fa alá vitték, mert már nem tudott lábán állani. Folyvást ismétlő : „ne lőjetek!“ Kevéssel azután Menottit hozták, bal combján súlyosan megsebesítve s apja mellé, ugyanazon fa alá tették. Egy lövés sem esett a mi részünkön. „Hadd jöjenek!“ mond a tábornok. „Akkor oda értek a katonák s a két fél azon pillanatban öszszekeveredett. Egy óranegyed sem telt a tüzelés kezdetétől az átalános zavarig. „Rokonok, barátok ismertek egymásra. Előbb szíves ölelkezések, aztán keserű szemrehányások. Legkeservesebben bizonyíták a mieink, hogy nem akarnak egyebet Róma megszerzésénél. Több helyen, inkább politikai, mint katonai vita támad. A mieink közöl többen kiálták : „Éljen az olasz hadsereg!“ A katonák közt némelyek közönyösek voltak, mások lesütött fejjel állottak. „Garibaldi előtt egy táborkari hadnagy jelenik meg, Garibaldi letéteti vele kardját. A tiszt azt mondja, parlamentáriként Garibaldi azt felelte : „Harmincz éve forgok csatákban, — a v \_/ Pest, September 17-én 1862. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 6 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. nj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó hivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt földszint. — Szerkesztői iroda ugyanott 2-ik emelet.)