Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-12-03 / 49. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta uton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. nj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Fest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt földszint. — Szerkesztői iroda ugyanott 2-ik emelet.) A görög és az olasz krízis. Olaszországból, s a szintén egyesülésre törekvő görög tartományokból fontos tudósítások érkeztek. Ratazzi, az olasz miniszterelnök, a turini parlament vitái következtében, megbukott. Görögországban pedig Alfred angol királyi herczeg megválasztása mindinkább valószínű kezd lenni. Az olasz parlamentben tartott nevezetesebb szónoklatok kivonatát alább veendik olvasóink. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy az ülések oly zajosak és viharosak voltak, minek évek óta egy ország törvényhozótestében sem fordultak elő. A ,,tett párt“ szónokait a konzervatív jobboldal minden percében félbeszakíta, ellenben a minisztereket védelmező követeket sem akarták kihallgatni, úgy hogy az ülés több ízben egy óranegyedre is félbeszakadt, az elnök sehogy sem tudta a rendet fönntartani. A távíró nem mondja, hogy szavazás történt volna. Annyit azonban tudunk, hogy dec. 1-je napján Ratazzi a parlament előtt kijelentette, hogy az egész minisztérium lemondott. Hogy kit fog a király az új kabinet alakításával megbízni ? eddigelé nincs tudva. A távirat szerint Viktor Emanuel király legelőször Torrearsa marquist hivatá a palotába. Ezen diplomata azonban rövid fontolgatás után kényszerült kijelenteni, hogy, nem remélvén a képviselőház többségének bizalmát megnyerni, a kínált hivatalt el nem fogadhatja. Dec. 1 jén délután a király Villamarinát hivatá, de úgy látszik, ez sem mutat nagy kedvet, a mindenesetre rövid dicsőséghez. Ismét legújabban Cassiniról beszélnek. Sokan azt mondják, hogy a királynak ezen alkudozása a konservatív párttal, csak sziliből történik. Be akarja ugyanis bizonyítani a világ, különösen Francziaország előtt, hogy az ország izgalmas állapotában, a halogatás emberei tökéletesen tehetlenekké váltak. És ha a király mindezek daczára mégsem a „tettpárt“-ból választandja új minisztereit, az csak annyit jelenthet, hogy ily lépésnek még nem jött el az ideje. A görögországi ügyek a legnagyobb mértékben igénybe veszik az összes európai diplomatia figyelmét. Hárman vannak, akik ezen üresedésbe jött trónra vágynak. Alfred angol királyi herczeget Palmerston lord pártfogolja; az orosz udvar a görög trónt Leuchtenberg herczeg egyik fiának számára kívánná megszerezni. Viktor Emmanuel király második fiáról Aosta herczegről újabb időben a hírek elhallgattak. Ezen három trónjelölt közöl mindenik más elvet képvisel. Jó volna a görögöknek az angol védelem és barátság, azonban méltó okuk lehet félni, hogy Alfred herczeg megválasztása után, egészen angol befolyás alá esnek. Otto királyt azért űzték el, hogy a német befolyás alól megmenekedhessenek. A németek azonban csak tudósokat, professorokat, és hivatalnokokat küldtek Athénbe : míg Anglia, sorhajókkal és fregattokkal jelenhetik meg a görög vizeken, ahányszor e nemzet nem úgy fogna tánczolni, mint Londonban muzsikálnak. Úgy látszik, azonban hogy Palmerston lord ezúttal titokban sok oly dolgot ígérget, mik a görögök előtt mindenek felett kedvesek. Állítják, hogy Alfred herczeg megválasztása esetére, az angol protektorátus alatt élő róniai szigeteknek meg lesz engedve, hogy követeket küldhessenek az athéni nemzeti kongresszusba. Mások hozzáteszik, hogy Anglia beleegyezett volna, miszerint Görögország határai Thesalia és Macedonia felé, kissé szélesebbre méressenek ki, arról azonban hallgat a krónika, hogy vájjon segítené-e Anglia a görögöket azon háborúban, mely ezen terjeszkedési vágy valósításakor okvetlenül kitörne a törökökkel ? A Görögországból érkezett s nov. 29-ről szóló Sürgönyök így hangzanak: „Athénében demonstrátiók történtek : „Éljen Alfréd király!“ kiáltások mellett. Amint a tömeg az angol követségi palota előtt elvonult, az angol követ köszönetet mondott a rokonszenv-nyilvánításért, hozzátévén, hogy határozott választ nem adhat, de a nép óhajtásairól Londonban jelentést teendő mérsékletet ajánlt. Lamiában Alfréd herczeg királynak kikiáltatott. „Egész Görögországban nagy demonstrációk történtek Alfréd herczeg érdekében. Lamia vára 100 ágyúlövéssel üdvözölte a nyilatkozványt Athénében a nép a herczeg arczképét az utczákon hordozta; a franczia és orosz követségek előtt ily kiáltások történtek : Éljen Sándor és Napóleon, a mi védnökeink. Missolunghiban a kormányhatóság hivatalosan elismeré királyál Alfréd herczeget. Lyrában hasonló demonstrációk történtek. Az angol herczeg ezen szerencséje nagy izgalmat okoz Párisban, de különösen Szentpétervárott. Napóleon császár nagy zavarban van, mert 40,000 emberét Mexikóba küldte, s ezek csak úgy jöhetnek vissza, ha az angol hajók útközben el nem fogják. A több száz okon kívül már csak ezen egy is elég arra, hogy a francziák mérsékeljék tüzöket az angolok irányában. A harag, izgatottság, sőt a fenyegetés már meg van. A félhivatalos lapok oly zajt ütnek, mely kardcsörgetéshez kezd hasonlítani. A november 29-ről szóló „Constitutionnel“ azt állítja, hogy ha Alfred hg. Görögország trónjára jut, Anglia Törökországot többé nem támogatja. A keleti kérdés akkor még iszonyatosabban lépne előtérbe. Francziaország ez esetben hagyományos érdekeiből egyet sem fog feláldozni, s becsülete által nem leendőén többé lekötve, küldetése nagyságának megfelelő szerepet vállal. Ez egyszerű nyelven annyit tesz : ha Anglia dicsvágyból előidézi a keleti kérdést, Francziaország a maga kárpótlására folytatni fogja a nyugatit, már akár Belgium elfoglalása, akár más vagy otthon igen népszerű harcz megkezdése által. Másrészről, Oroszország, mely mint láttuk, szintén kiányt akart volna a görögöknek adni, az angol herczeg jelöltség sikere után, egyszerre felmelegíti az 1831-ks londoni szerző