Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-17 / 37. szám

kát húzhat, az ugyan rosz üzletbe bocsát­kozik. „Véleményünk szerint igen helytelen volna, a megajánlandó segélyösszegből poli­tikai izgatási eszközt csinálni. A magyaror­szági jelen­­nség vagy olyan nagy, hogy annak enyhítésére a Reichsrath közreműkö­dése szükséges, vagy nem. Ha a szükség ily nagy,­­ minthogy ilyen is, akkor a kormány­nak és Reichsrathnak szent kötelessége a dol­gon segíteni. Íme a Reichsrath, a magyar köve­tek jelenléte nélkül is, rendelkezik Magyar­­ország vérével és vagyonával,tehát nem ta­gadhatja meg kötelességét, hogy ezen se­gélyt megadja. Nem azért, mert ezen ado­mányát politikai kapitálisnak tekinti, hanem mert ezen országnak e segély igénybe véte­lére elvitázhatlan joga van. Ha Magyaror­szág a Reichsrathot nem is ismeri el, a Reichsrath Magyarországot azért mégis el­ismeri!“ Hazai közügyek és események. Erdélyi tartományi gyűlés.­ ­ (A román egyenjogúsági törvényja­vaslat elfogadása.) A sept. 5-diki ülésben olvastatik a tegnapi ülés jegyzőkönyve, s egy-két lényegtelen meg­jegyzés után, hitelesittetik. Elnök felolvassa az első kir. előterjesztés napirenden levő 6-dik §-át, mely így hangzik : „Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek, és jogerőnkívüliekké tétetnek.“ Ép­­gy fölolvassa a bizottmányi javas­latnak idetartozó 6-dik §-át, mely következőleg szól : „Ezen határozasokkal ellenkező minden or­szágos törvények, leiratok, rendeletek és egyéb közigazgatási rendszabályok megszüntetnek, és jogerőnkívüliekké tétetnek.“ A szólók közt ismét első: Balomiri János, ki, mint már tegnap említi, a bizottmány javaslatát pártolja, azon hozzátétel­lel, miszerint annak szövegébe a többi eltörlendő törvények és rendeletek sorában említtessenek meg a szász nemzet „Municipalis Statutui“ és „Regulationum Punctum“-ai is, mint a­melyek a jogegyenlőséggel egyátalában, különösen pedig a román nemzet épen kimondott egyenjogosításával ellenkeznek. A nevezett „Statuta“-kból még külö­nösebben kiemel egy pontot, mely a Királyföldön lakó románokat idegeneknek nevezi s óvja a szá­szokat, ne vásároljanak juhokat, lovakat és ökrö­ket az oláhoktól (ne a valachis pecora, oves, boves et equos emant) mert az mind lopott portéka. Schuller Libb­y nem pártolja sem a bizott­mányi javaslat 6 §-át, sem Balomiri módosítvá­­nyát, hanem csakis a kormányjavaslat szövegét, mivel ez az alkotmányosság alapján áll. Nekünk az új törvénynyel ellenkező országos törvények­nek érvénytelenségét kell csak kimondanunk; a pátensek, rescriptumok s egyéb rendeletek, me­lyek nem in sensu legum adattak ki, az 1791. 8. t. ez szerint úgy is érvénytelenek. — Balomiri indít­ványára azt jegyzi meg, hogy a municipal-statu­­tumok már 10 évvel ezelőtt az átalános osztrák törvénykönyv behozatala által felfüggesztettek. Az idézett §. azonban nem is törvényerejű, ha­nem inkább csak tanács, mely a középkori tör­vényhozás tökéletlenségének bélyegét magán hordja. Pártolja tehát a kormányjavaslat 6. §-ának szövegét, mivel ez alkotmányos szellemű. Schmidt Konrád szintén a kormányjavaslatot pártolja. Törvényerővel különben sem bíró s al­kotmányos uton létre nem jött rendeletek érvény­telenségét a törvényben felhozni felesleges. Balo­miri indítványa ellen megjegyzi, hogy ez oly ma­gán, s büntető­jogi municipális intézkedésekre vonatkozik, melyek most nincsenek alkalmazás­ban, s azért nem pártolhatja Balomiri módosít­­ványát. Stulutiu érsek : Rendkívüli azon törvények, rendeletek és közigazgatási intézkedések száma, melyek a román nemzet jogegyenlőségét sértik; én tehát leginkább úgy találnám magamat meg­nyugtatva, ha mindazokat egyenként lehetne elő­számlálni a beczikkelyezési törvényben, de miu­tán magam is átlátom, hogy ez a t. czikket szer­felett terjedelmessé tenné, az előttünk álló két ja­vaslat közöl mindenesetre a bizottmányét válasz­tom, mint a­mely kimerítőbb s igy közelebb áll óhajtásomhoz;­csakhogy az eltöltendők közé kí­vánnám soroltatni a kiváltságokat (privilegia) és a pátenseket is. Balomiri János előbbi nyilatkozatával nem akarta azt mondani, hogy a „Statuta“-k egyátalá­ban ne legyenek többé érvényesek, ő sem a tör­vények, sem a „statuta“-k azon részét nem ér­tette, melyek polgári vagy magán­jogi vagy épen büntető jogi szabályokat tartalmaznak, hanem csupán azok érvényen kívül helyezését követeli, melyek a román nemzet egyenjogosultságával többé össze nem férnek. Mán Gábor meg van győződve, hog­y Fel­sége mindent megad a román nemzetnek, a­mi csak lehetséges s a hazai törvényekkel nem ellen­kezik. Balomiri indítványát nem minden fontosság nélkülinek tartja, sőt ő még az ideiglenes megyei utasítást is ide sorolná; magában értetik, miként csak azon mértékben, a­mennyiben az épen hozott törvénynyel ellenkezik. Hanea ismét fölemlíti, minő szemrehányás­sal illette a centrum a baloldalt a közelebbi ülé­sekben, hogyan vádolta szabadelvűtlenséggel, s hogy megismerje a világ, minő szabadelvűek a más oldalon, s mennyire van igaza Schuller Lib­­l­y-nak, miszerint az osztrák polgári törvény­­könyv behozatala óta a szász Statuták birtokjogi része tényleg meg volna szüntetve, egyik szeben­­széki helység („Grossau“) falusi elöljáróságának hosszú hirdetményét olvassa fel egész terjedelmé­ben. E hirdetmény megtiltja a helységbeli szá­szoknak birtokaid eladását, nehogy azok az ide­genek (helybeli románok) kezeibe jussanak, előbb a szászok közti árverést rendel és csak ha ez után el nem adathatnék az áruba bocsátott fekvőség, engedi meg, hogy azt román is megvehesse és bírhassa. Ez tény, mond­d. és csatlakozik Sulutiu érsek módosítványához. B. Salmon csodálja, hogy a kormány e 6. §-t javaslatba hozta, mert magából értetik, hogy későbbi törvények az ezekkel ellenkező korábbi­akat érvényen kívül helyzik; de még inkább cso­dálja, hogy az orsz. gy. e clausula tárgyalásába bocsátkozik, mert ez csaknem azt bizonyítja, mi kevés bizalma van ez orszá­gyűlésnek azon tör­vények erejében, melyeket alkot. Kívánja tehát, hogy a 6. §. egészen elmaradjon, vagy ha nem, akkor a kormányjavaslat szövegét ajánlja. Schuller Libb­y főleg Balomiri idézetére azt jegyzi meg, hogy azon tanács nem a belföldi oláhokra vonatkozott, hanem a moldvai s oláhor­szágiakra, mert az mondatik, hogy az ismeretle­nektől óvakodjatok marhát venni; az egészben nem az mondatik, hogy az oláhok lopták azon marhákat, hanem csak az, hogy ezeknek birtokába jutottak. E tanács a szászoknak ép úgy javára volt, mint a románoknak. — Hanem a képviselő helyesen fogta fel szónokot, de ő csak azért nem kivánja a rendeletek és rescriptumok megemlíté­sét, nehogy az lássék, mintha az országgyűlés különben azoknak érvényét elismeri. Moga Döme : Ha az ezen határozattal ellen­kező törvények eltörölteknek nyilváníttatnak, min­denesetre meg kell említni minden rendeletet is, melyek a törvényekkel úgyis ellentétben állanak, szóval, magát az institutiót, mely az eltörlendő intézkedések folytán kifejlődött, s most a román nemzet elhatárzott egyenjogúsításával szemben többé meg nem állhat, e szerint mindenesetre oda kell tenni az eltöltendők közé minden municipalis statutákat is. Schmidt Konrád : Az orsz. gy. ne foglalkoz­zék municipális, hanem csupán országos törvé­nyekkel. Municipiumoknak ezentúl is fenn kell állni­a azoknak statútumjait, ha autonómiájukat tiszteljük, nem fogjuk szükségkép egyöntetűvé tehetni. Ha mi a municipális statútumokról itt határozunk, akkor azoknak competentiáját meg­támadtuk, a­mi ellen én tiltakozom. — Hanea képviselő által felolvasott municipális rendeletre megjegyzi, hogy ő maga részéről méltányolja az illető községi elöljáróság azon gondoskodását, hogy helységében az ingatlan jószág meggondo­latlanul el ne adassék. — De ha e rendelet ma­gánjogi érdekeket sért, akkor érvénye eo ipso megszűnik. — A regulativ punktumok ellen tett kifogásokra nézve megjegyzi, hogy azok nem zár­ják ki a románoknak politikai egyenjogosultságát a szász földön s a különben időszerűtlen határo­zatok az országos törvények ellenében el fognak ejtetni. — Azon szándékra pedig, hogy a szász municipal-statutumok egyátalában megszüntesse­nek, hová Balomiri módosítványa czéloz, meg­jegyzi, hogy azok az átalános osztrák törvény­­könyv behozatala által úgyis mellőztettek, s hogy a bíró csak akkor tér ama statútumokra vissza, ha érvényben lételük korában szerzett jogokról van szó. Különben mindez nincsen ma napirenden s röviden pártolja a kormány­javaslat szövegét. Schnell azt kivánja, hogy a törvénynyel ellentétes rendeletek érvénytelensége is említtes­­sék meg. Az 1791-iki orsz. gy.-nek is volt olyan alkotmányos érzülete, mint Schuller Libb­ynak és még sem tartotta feleslegesnek 53. t. cz.-ében elmondani : ,,ordinationibus in contrarium nihis valentibus.“ A Statútumokat azonban meg sem kellene emlitni, mert azoknak érvénye felsőbb megerősítéstől függ és jövőben nem fognak olya­nok megerősittetni, melyek törvényekkel ellen­keznek. Binder Mihály pártolja a kormányjavasla­tát, csak egy kis irályi módosítást ajánl. Nem az egész törvények, melyek e t. czikkel ellenkező határozatot tartalmaznak, helyeztetnek érvényen kívül, hanem azoknak csupán ellentétes rende­letet. Mert épen azon törvény, mely szerint a ro­mán nemzet m­articuláltatik, általunk egész lé­nyegében fennállónak ismertetik és mégis a román nemzet ki volt abból zárva. Ajánlja tehát ezen módosítványát . ..Minden e törvénynyel ellenkező törvényes határozatok megszüntetnek s érvényen kívül helyeztetnek.“­­ Én szintén csak országos törvényeket értek, mert ha statútumokat, rende­leteket stb. is belevonunk, akkor oda jutunk, hogy mint 1848 előtt minden szolgabirónak ha­talmában lesz rendeleteket félrevetni s azt mon­dani, hogy ezek országos törvényekkel ellenkez­nek. — A rescriptumok s rendeletekre nézve az a véleménye, hogy ha azok valamely törvénynyel ellenkeznek, úgy egyesek indítványai folytán függesztessenek fel országos határozatok által; de ne bizassék minden biróra, mi ellenkezik, s mi nem az országos törvénynyel. Zimmermann nem pártolja a Stulutiu érsek módosítványában foglalt részletezést, mert aligha kimerítő; de pártolja a kormányjavaslat 6. §-át, mert az az 1791. 8. tezikken alapul. A pátensek s leiratok megemlítése a korona ellen van intézve, a mely korona tulajdona a végrehajtó-hatalom; pedig nincs okunk a koronát jan. 15-diki őszinte nyilatkozata után gyanúsítani, mintha az a végre­hajtás utján törvényeinket gyengitni akarná. — Az említett részletezés az 1791. erdélyi országgy. óvatosságára emlékeztet mely József 10 évi ural­kodása után magát minden tekintetben biztositni kivánta a 3., 8., és 10-ik tezikk hozatala által. — Ennek következménye jön, hogy miután feleletül a leop. diploma megerősíttetett (nekünk egy újnak kiállítását ígérték — derültség —), miután kije­lentették, hogy a törvényhozó­ hatalom a fejedelem és rendek közt meg van osztva (nekünk azt az okt. diplomában ígérték), miután kijelentették, hogy a törvényhozó-hatalom a törvényekhez fogja magát tartani, (mit nekünk az okt. diploma, s a febr. pátens biztosít) azon túl a kormány nem szoríttathatta meg magát. Azt hiszi, hogy az orsz.­gyűlés mennél inkább kész törvényei mellett szót emelni, annyival inkább megnyugodhatik részle­tezés nélkül a kormány javaslatának 6. §-ában. (Bravó.) Popó László : Noha megtámadtalak a kor­mány emberei a ,,Presse“-ben, hogy nem védik a kormány javaslatát, s ezen író urak itt e házban vannak, mégis nem félelemből, hanem meggyőző­désből pártolja a ma szőnyegen levő kormányja­vaslatot, egyátalában feleslegesnek találván az eltörölteknek nyilvánítandó törvények és rendele­­te­k megnevezésében felmerült szőrszálhasogatást, hisz az egész művelt és jogismerettel bíró világon érvényben állt azon jogelv, miszerint ,,lex pos­terior derogat priori.“ — A szőnyegen levő egyenjogúsításból önként értetik, hogy az ezzel ellenkező régiebb törvények megszűnnek, ő ugyan különösen nincs megbízva a kormány részéről, s valamint félelem nélkül pártolja most a kormány­­javaslatot, és úgy merné támogatni a bizottmány ajánlatát is, mely, ha az illetők megnyugtatása végett elfogadtatnék, szívesen beleegyezik, csak aztán stylizáltassék úgy, nehogy alkalmat adjon azon hiedelemre, mintha minden törvényrende­let és patens egyltalában és merőben el volna törülve. Rannicher sajnálja, hogy elvrokonait nem pártolhatja, de ha vallásügyi rendeletek is bele­értethetnek a részletezésbe, akkor protestáns lel­kiismerete óvatosságra inti. S e tekintetben mind­addig, mig oly rendeletek fennállnak, hogy dr. Haynald Lajos püspöknek az „erdélyi püspök“ czime jár; mig oly rendelet létezik, mely a g. ker. egyház zsinatainak megtartását csak kormánybiz­tos jelenlétében engedi meg , mindaddig őt nem fogja a kormány javaslata kielégi­ni s azért a bi- 434

Next