Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-03 / 48. szám

német nagyhatalom maga is úgy akarja, hogy a szavazásban kisebbségben maradjon Legalább ilyet valamit sejtett a „Bot­­schafter“-ben megjelent, és sokaktól félhiva­talosnak vélt következő nyilatkozat: „Külföldi és itteni lapok a schleswig­­holsteini ügy miatti miniszter-krízisről írnak s hozzáteszik, hogy Schmerling lovag, az államminiszter úr, nem osztozik gr.Rechberg külügyminiszter úr nézeteiben. „Abban az örvendetes helyzetben va­gyunk, hogy azt jelenthetjük, hogy Császár Ő Felségének kormánya az elbei­ herczegsé­­gek kérdésében való magatartás dolgában nincs meghasonlásban, s így nincs semmi alapjuk mindazon híreknek, melyek egy krí­zisre s Schmerling úr lemondásának beadá­sára vonatkoznak. „Némely lap azt hitte talán, hogy más lapok czikkeiből kiolvashatják az ausztriai kormány végleges határozatait, de mi erő­síthetjük, s úgy véljük, e nyilatkozat nem­csak Bécsben, hanem egész Németországban örömmel fogadtatik, hogy Császár Ő Felsége kormánya állandóan hű marad szövetségi kötelességeihez, s készséggel enged a szövetségi gyűlés többsége által hozandó határozatnak A német nemzeti egylet gyűlése Berlinben. A Tonhalle roppant helyiségei zsúfolásig megtöltek föl egész a karzatokig, a zenekar he­lyén, honnét a szónokok beszéltek, a német nem­zeti egylet választmányának s a porosz képvise­lőház többségének tagjai ültek. Az egybegyült ezrek várakozásteljes csendét viharos éljenek szakaszták meg, midőn Jakoby megjelent és fölismertetett. Duncker sajnálattal jelenti, hogy a nemzeti egylet elnökének, Benningsennek már el kelle hagynia Berlint s indítványozza, hogy Fries alel­­nök Weimarból bizassék meg a tárgyalások ve­zetésével. Fries : A német nemz­­egylet választmánya komoly perc­ben lép a tagtársak elé; a német nemzet elé áll, mélyen áthatva a magára vett fe­lelősségtől, de szilárdan eltökélve, hogy köteles­ségét a német haza iránt egész teljében lerovandja. Rövid napok előtt Lipcsében lobogó zászlókkal, zöld cserágakkal és lelkes szónoklatokkal ülték meg Németország legnagyobb diadalát. — Ki kell derülni, érdemes-e a német nép ez ünnepélyre, nem csupán szavakban nagy-e, s tud-e tettekre emelkedni. Kevés év előtt ünnepeltük a legna­gyobb német költő emléknapját, ki népe szivében halhatatlan; a jelen napok mutatják meg, érdem­­li-e a német nemzet, hogy sajátjának vallja ez ün­nepelt költőt, ki így szólott hozzá : „Semmirevaló a nemzet, Mely becsületéért nem koczkáztat mindent!“ (Viharos éljenzés.) Jakoby tudatja, hogy a National­verein vá­lasztmánya megbízta azon kiáltvány közlésével, melyet Schleswig-Holstein­ ügyében a német nem­zethez intézni akar. A felolvasást több helyi lelkes fölkiáltások szakaszták meg. Jakoby : Teljesítem feladatom, magyarázatra vagy indokolásra nincs szükség. Ha veszélyben a haza, ha földünkön az ellen, cselekvés a férfiú dolga, nem beszéd. A­mit még mondhatnék, ott van a költő szavában, melyet az imént hallánk. (Tartós viharos éljenzés.) Fries jelenti, hogy a kiáltványban említett segélybizottmány már ki van nevezve. Tagjai : Benningsen, Streit, Miquel, Schultze-Delitsch, Metz, Fries és Brater. Egyelőre Göttingában fog székelni. Duncker:Mindnyájan vártuk a perczet, mely a schleswig-holsteini kérdés megoldását lehetővé tegye, mely a diplomatia kezéből kivegye, mely Schleswig-Holstein ügyét a német nemzet ügyévé tegye. Óhajtottuk ezen perczet, s most, midőn elér­kezett, tiszta örömmel még sem üdvözölhetjük, mert megbénítva látjuk az erős porosz kart, midőn vágásra kellene készülnie, (helyeslés,) megbénítva a belviszálytól a legjobb javak, a jog és szabadság fölött. — De vájjon gátoljon-e a belviszály, hogy erőteljesen föllépjünk! Soha! Utaltok győzel­meink emléknapjaira; én azon napokra szeretnék utalni, melyek megelőzték diadalainkat. — A mai helyzet meglepőleg hasonlít ahhoz, mely 1809 és 1813 előtt hazánkra súlyosodott. Akkor a porosz kormány nemcsak dipla viszonyban, de szoros szövetségben állott a haza ellenével, és mégis tömegesen gyűlt a nép össze, hogy az ellen sze­­me láttára óriás hadsereggé növekedjék; a keleti porosz rendek fölkeltek, s megalapították ama dicső intézményt, melyért ma is harczolunk, a porosz nemzetőrséget. (Viharos éljen.) A porosz kormány a londoni jegyzőkönyv által, melynek semmi alapja, ma is gátolva érzi magát. — Bátor lépéssel keresztültörhetne ugyan rajta, de ha tenné, vájjon követhetné a porosz nép bizalommal telten? Nem mondaná-e : igy menve a csatába, oly vezetőket adunk a népnek, melyhez magunknak sincs bizalmunk? A német nép nem vonakodnék-e követni az ily vezetőket? De ha a hivatalos Po­roszország ellen ily aggodalmak merülnek föl, a porosz nép annál inkább kötelezett, hogy pénzét és ifjúságát készen tartsa, Frigyes táborát meg­­­ népesítendő, ki kitűzte a zászlót. Veit köszönetszavazást indítványoz a választ­mánynak. „Kérem önöket, — úgymond — hogy e kiáltványt egyhangúlag elfogadják. Szelleme és kifejezései megfelelnek a helyzet súlyának és fon­tosságának. Rég készen állunk e pillanatra. Áruló lesz az Németország ellen, ki elszalasztja. Eddig semmit sem tehettünk e kérdés megoldására. — Isten ujja, midőn Koppenhágában két szemet bezárt, napirendre hozta, s igy nem szabad késle­kednünk és ingadoznunk, mig a két hűség német fejedelem kormánya alatt vissza nem kerül Né­metországhoz. (Éljen!) — Szó volt a bizalomról uraim! A jelen minisztériumhoz is lenne bizalmam (heves ellenzés), ha utógondolat nélkül küldi csa­patait Schleswig-Holsteinba. Akadna ekkor ös­vény a belválság megoldására. Schultze Delitsch : A pillanat rettentőn ko­moly. Ha választhatnók elnapolását, míg belügye­­ink elintézvék, szívesen tennék. De nem mi vesz­­szük elő a kérdést, hanem a kérdés lép elénk, s meg kell mutatnunk, hogy a helyzet nehézségeivel bírunk. Ha várakoznék a helyzet, míg honi ügyeinkkel készen vagyunk, nem bánnám, de ez nem megy, mert ha tennék, a történelem tér napi­rendre fölöttünk. A helyzet, mely ma kedvező, századok múltán nem tér vissza. A személy­unió két szeme becsukódott, most kell megragadnunk a schleswig-holsteini kérdést, különben kisiklik kezünkből örökre. (Éljen!) Az alkotmány­viszály jelentőségét mélyen érezzük,é s az előnyöket föl nem áldozhatjuk. Fölhívom a porosz becsületet, ha Németországtól elkülönítve képzelhető. — A poroszokat belhelyzetök sohasem tette va­kokká az átalános helyzettel szemben. — Ké­peseknek érezzük magunkat belviszályunk ki­küzdésére s egyúttal nemzeti érdekeink megvédé­sére. (Viharos éljen!) Megmutattuk a múlt év­ben, hogy belharczunk közepette kifelé is látunk; a porosz nép és képviselete sokkal magasabban állanak, semhogy a belviszályban felednék, Né­metország állásáért mit kell tenniök jövőben. A bennünket környező apróbb ocsmányságok... (a mondat végét a viharos éljenzés elnyomja.) Bíz­hatnak képviselőikben. Midőn a schleswig-hol­steini ügyet magunkévá teszszük, a porosz ügyet, melytől Németország fejlődése függ, sem nem fe­ledjük, sem el nem áruljuk. (Viharos helyeslés! Három Éljen! Schultze-Delitzschnek.) Mommsen : Háromszor intette meg a törté­nelem Poroszországot. A német császári korona visszautasíttato­t. Schleswig-Holsteinban elvette tőlünk a diplomatia, mit a porosz kard jóvá tett. Most a harmadik intés áll előttünk. Védhetjük valahára azt a legitimitást, mely a nép jogaival találkozik. Ez utolsó intés mindenkinek szól, fejedelmeknek s a népnek; ez a harmadik, mely­nek törvényesen peremtortus a neve. Ha nem kö­vetjük, örökre vége mindennek. Egy német feje­delem joga sem szilárdabb Augustenburg­­génál. Szól az intés katonai becsületünknek is, a nép fegyveres katonáinak. (Helyeslés.) Poroszország megszaladt az ellentől, nem a csatatéren, nem fegyvereitől, de a vezérek utasításának nem sza­bad a katonai kötelességgel ellenkezniük. Tény, hogy a dánok győztek. A tanuló-egyletek vere­kednek s mégis baráti viszonyban állnak egymás­sal ; a barátságos ellenségeskedés állandó közöt­tük. De midőn évek előtt a haza Schleswig-Hol­steinba szólította őket, csak egy tanulótestület volt, mely a csatatérre sietett, hogy a hazának áldozza vérét. Mi képviselőként is tegyünk félre minden viszályt, nem azért, hogy azt, kit eddig rész embernek tartottunk, ezután ne tekintsük olyannak (viharos éljen!) nem! Együtt megyünk s csak abban bízunk, ki erre méltóvá teszi magát. Minden ifjú fel van szólítva, teljesítse kötelessé­gét a haza iránt. Emberre van szükségünk és pénzre. Harczban a tallér annyit ér mint a katona. De ne úgy fizessünk, mint egyébkor; több szük­séges, s azt indítványozom, hogy azon évi járulé­kot, melyet az államnak adóban fizetünk, a schles­wig-holsteini alapra adjuk. (Éljen!) Metz : Tudom, hogy az itt szólók mind hazafiak; tudom, hogy a vélemények különböznek, de meg kell egyeznünk. Dicsekszem vele, hogy pártember vagyok, de ez ügyben magasabbat lá­tok. A hesseni kamra Németország jogát a ma­gáévá tette. A hat feudális az maradt, mi­előbb volt; az ultramontanok, kik legszivesebben meg­rontanának, ultramontanok maradtak. De a né­met becsület forgott szóban s én egy vonalban csatáztam legnagyobb ellenemmel. Én is bizal­matlan vagyok bizonyos kormány iránt, ki köze­lebb áll önökhöz, de bizalommal viseltetem egy másik tényezőhöz, mely érvényre jutand s ez a német nemzet kiapadhatlan ereje. (Éljen!) Együtt vagyunk a német nemzet. Mit mondanának önök, ha a zászlóalj a támadás pillanatában bizalmat­lanságból nem követné őrnagyát? Az ezrednek menni kell, vagy­­ távolítsa el a vezetőt. Menni kell vagy golyó. Legyenek bizalmatlanok miniszté­riumunk iránt, de menjenek előre, különben az erkölcsi megsemmisülés golyója találja önöket. A haza a legnagyobb, mely előtt minden viszály­nak el kell enyésznie. (Éljen!) Ez a dél-német hangulat s a nemzeti pártnak ezt az álláspontot kell megtartania. A német nemzet sok magasztos tulajdonnal van fölruházva, de nézzünk Lengyel- és Olaszországra, ott olyanok történnek, mikre mi aligha szánnuk magunkat. A német nép talán épen nagy műveltsége miatt kevésbbé képes az azonnali cselekvésre, de kell, hogy sikerüljön, a gazdag lángot, a lelkesedést a nép minden réte­gébe átültetnünk s elkészülnünk, hogy teljes erő­vel kiálljunk a haza ügyéért. (Éljen.) Kezdődjék tehát a verseny Németország részei között. Meg vagyok győződve, a nemes porosz nép emlékezni fog 1813-ki fényes tetteire. Azt mondom, e Ber­lin, mely nemcsak szék — de valóban főváros, melynek választásai aggódó szivemet annyiszor megnyugtaták, s a délnémet haladási pártot erő­sítették; e Berlin, mely a lipcsei nagyszerű ünne­pélyt első pendítette meg,­e Berlin, s az egész porosz nép a német szabadsági hadsereghez nagy csapatot fognak állítani, s ekkor a feledhetlen po­rosz marsall Blüchert egy második Vorwärts! fogja követni. (Viharos helyeslés: Három „Éljen!“) Fries Veit indítványát szavazásra bocsátja, egyhangúlag elfogadtatik. Schultze-Delitsch : A nemzeti lét kérdése előtt minden pártkérdés háttérbe szorul, de nem hiszem, hogy feudálisaink velünk tartsanak. Azon érzelem fogja el őket, hogy ha e nagy kérdésben a harcz kitör, nagy szükség lesz a porosz népre,­­ hogy minden apró viszályt pehelyként elsodor a a vihar. Meg vannak győződve, hogy vagy a moz­galom megragadja őket is, vagy mint párt meg­semmisülnek. Ezért nem fognak tartani velünk. Fries következő szavakkal zárja be az ülést : „A fölhívásnak lelkesült fogadása önök által, ha­sonló fogadtatást biztosít egész Németországban. El vagyunk tökélve, hogy teljesítsük kötelessé­günket minden körülmény között és reméljük, hogy fölhívásunkat minden párt embere követni fogja. Kiemeltük, hogy méltányolják a porosz vi­szonyok fontosságát. Meg vagyunk győződve, hogy a jog, ha ott elnyomják, sehol Németországon nem biztos; meg vagyunk győződve, hogy Németor­szág sorsa fölött Berlinben határoznak. Ismétlem a reményt, hogy e kérdésben minden német párt egyesül, hogy Schleswig-Holstein törvényes feje­delmi jogát megnyerje, ki azt nemcsak mint né­met fejedelem,de mint német hazafi is megérdemli. Végre éljent mond a német jogra Schleswig- Holsteinban, éljent mond a német hazára.“ A gyűlés lelkesülve viszhangozta az „éljent“ s még háromszor megéljenezve a porosz képvise­lőházat a schleswig-holsteini nemzeti dal éneklése közben eloszlott. 566 HETI KRÓNIKA. Ausztria.­ ­ (Eljárási elv a szövetségi executio tárgyában.) Azalatt, hogy Bécsben és Ber­linben oda törekszenek, hogy a német szö­vetségi gyűlésen a schleswig-holsteini trón-

Next