Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-19 / 42. szám

Válságos helyzet. A hét folytán a lapirodalom főtárgyát azon válság képezi, mely hír szerint az ausztriai minisztériumban, úgy a bel-, mint a külügyekre vonatkozólag, kitört volna. Mellőzzük e helyütt a mendemondák sorozatát; nem okoskodunk a fölött, hogy mi lehet a dologban igaz, mi nem? Várjon Rechberg gróf búcsúzik el hivatalától, vagy Schmerling úr kapja meg elbocsáttatását ? E kérdésekre a legközelebbi idők adhatnak csak választ. Annyi azonban bizonyos, s a dolgok természete hozza magával, hogy a különben is folytonos válságnak, a legújabb viszonyok között, okvetlenül élesebb és sürgetőbb jellemet kellett fölvenni. Legelőször is, a szept. 15-ei francziaolasz egyezmény után a sokáig szunnyadott olasz kérdés ismét napirendre került, s a kormánynak nincs többé módjában a húzáshalasztás, hanem jobbra vagy balra határozó lépést kell tennie. E tekintetben úgy látszik három különféle nézet uralkodott. A legvitézebb párt a „Militär Ztg.“-ban nyilatkozott, kivánván, hogy Ausztria harczias politikát folytasson, s ragadja meg az alkalmat, melyben, ha kedvezne a jó szerencse, Magentát és Solferinot kamatostól visszafizethesse. A jelenleg folyamatban levő hadseregi leszállítás bizonyítja, hogy ezen politika, magasabb helyeken támogatásra nem talált. Mások azt tanácsolták, hogy figyelembe sem véve a szept. 15-ei egyezmény létrejöttét, Ausztria tovább is eddig követett váró helyzetében maradjon, s addig, míg Velencze meg nem támadtatik, még diplomatiai actióba se bocsátkozzék, azaz : továbbra is ne ismerje el Olaszországot; tartsa fönn (elméletben) a zürichi békét, mely gyakorlatilag már rég óta felbomlott, s a kérdések megoldását bízza a jövendőre. Ezen párt leghatalmasabb védelmezőjének magát a külügyminisztert, Rechberg grófot tartják, s így könnyen megérthető, hogy e pillanatban ellene zúdultak mindazok, kik rögtöni háborút óhajtnak, valamint azok is, a kiknek legújabban eszükbe jutott, hogy Francziaországgal kellene valahogy kiegyezkedni. Ezen utóbbiak a harmadik pártot képezik. Patrónusuk Schmerling lovag, támogatva az úgynevezett bécsi liberális és centralista újságírók által. Mondják, vagy legalább ezen párt folyvást azt kürtölteti magáról, hogy a győzelem koszorúja csakis őket illetheti. Meglátjuk. Mindenesetre könnyebb azt kimondani, hogy „egyezkedjünk Francziaországgal,“ mint ezen egészen új viszonyt valósítani. Francziaország nem tartozik az afféle szerény és könnyen kielégíthető államok közé, melyeket tán szép szóval is kielégíteni lehet.Napóleon császár csak kézzel fogható dolgokra szokott valamit adni. A bécsi újságírók azonban azt hiszik, hogy ha Ausztria Olaszországot elismerné, ezzel már valami nagy concessiót fogna adni. Nagy tévedés. Párisban és Turinban az ily elméleti elismerést csak egy dekrott iv papírnak tartják, melyre még stempli sem kell. A franczia kormány elfogadná ugyan, sőt a félhivatalos lapokban égig magasztaltatná is az ily közeledő kormány bölcseségét és nagylelkűségét. Titokban azonban csak annak örvendene, hogy Ausztria rálépett az alkudozások sikamlós terére, s aztán az 1859-ks mód szerint addig folytatná a levelezést, addig osztogatná tanácsait „a végső kibékülés érdekében, Velenczébe behozandó reformok tárgyában 11 míg egyszer Bécsben azt látnák, hogy a „velenczei kérdés,“mely ma nincs szőnyegen, így hajánál fogva előrántatott. Még ennél is válságosabb volna a helyzet, ha az ily alkudozások folytán a velenczei tartományok az őket megillető alkotmányos képviseltetési jogot közelebb tényleg is megnyervén, ama tartomány képviselő testülete oly nyilatkozatokat tenne, mikből a kormány irányában viszályok, a tartományi gyűlés feloszlatása, s más effélék következnének. Nem oly könnyű tehát Francziaországgal „olcsón“ kiegyezkedni, mint a centralista újságírók képzelgetik. Egy másik külügyi nehézséget Poroszország magatartása képez. Minden arra mutat, hogy a porosz szövetségnek ütött már végső órája. Bismark gróf Francziaországban van, s mint átalában hiszik, mindent elkövet, hogy Francziaország megengedje, miszerint a porosz király, Schleswig-Holsteint saját birtokaihoz csatolja, s Ausztriát a háború és győzelem minden nyereményétől megfoszsza. A porosz félhivatalos lapok újabb időben ismét a legellenségesebb hangon írnak Ausztria ellen. Gúnyolva kiáltják, hogy Ausztria, szövetségi kötelességeinél fogva, tartoznék Poroszországot a Rajna mellett segíteni, míg Poroszországnak semmi köze ahhoz, ha Ausztria a Mincio, vagy bizonyos más, sokkal nagyobb folyó mellett megtámadtatnék. Annyira mentek, miszerint nyíltan írják : ha Francziaország odaengedné a poroszoknak Schleswig-Holsteint, ezen jótétemény fejében a berlini kabinet, az 1859-ki példa szerint, Ausztriát bármely viszontagságában saját erejére hagyná. Ezekhez járul még, hogy az ausztriai kormány a poroszokkal folytatott kereskedelmi és vámügyi értekezleteiben egyátalában semmire sem mehetett. Poroszország még kereskedelmi tekintetben is ki akarja Ausztriát túrni Németországból. Azon osztrák államférfiak tehát, akik a múltkor oly nagy triumfust ütöttek a porosz barátság megszerzésével, ma végkép meg vannak szégyenítve. Kiderült, hogy a porosz keresi Ausztria szövetségét, ha saját érdekében akarja azt felhasználni; ellenben rögtön felbontja a barátságot, ha viszont tőle igényelnek valamit. Ily szomszédra a szükség órájában számítani nem lehetvén, a bécsi centralista sajtó tűzzel vassal sürgeti a franczia szövetséget, mely hogy mily nehezen létesíthető, fönnebb nehány szóval érintettük. 42-ik szám. Pest, október 19-én 1864. ** Előfizetési föltételek 1804-dik évre : **^6 a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft . Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 hiba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Klausenstein és Vogler. — MFrankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Lapvélemények a franczia-olasz egyezmény tárgyában. A „Constitutionnel“ igy ír : „A bécsi kabinet tiltakozott a szept. 15-ki egyezmény ellen! Valamennyi európai hírlapon végig futott ezen hir, pedig merőben alaptalan hír volt az. Ausztria részéről nem történt és nem is történhetik tiltakozás. Ezt mi már kimondottuk több nappal ezelőtt. Jelenleg ismét más hírek keringenek, melyeket nehezebb kifejezni, mivel nincs pozitív alakjuk, de mi ezeket is alaptalan A Vasárnapi Újság f. év július—decemberi folyamából teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. WBT Félévi előfizetési ára 3 forint.