Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-21 / 8. szám
$PP** Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Ujdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 5 ft. 'VH Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Ujdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak: a VasárnapiÚjság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 kr»»; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Állaimban: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. A „Politikai Újdonságok“ mai számának külön mellékletében egész terjedelemben közöljük a felsőház felirati javaslatát és Bertai György országgyűlési beszédét. (A többi fontosabb beszédeket a jövő számban.) Nagy napok. A válaszfelirati viták febr. 15-ke óta folyton folynak, s bekövetkeztek azon napok, melyekben az ország közvéleménye hivatalos alakban jó nyilvánosságra. Országgyűlési tudósításainkban csak az ülések vázlatára szorítkozunk, azonban a mellékletünkben minden nevezetes beszédet egész terjedelmében közlendünk. E pillanatban még nem lehet kiszámítani, mennyi időt vehet igénybe a mostani vita ? A követek tegnapig még mindig egész átalánosságban szóltak a válaszfeliratról, s csak most következik arészletes tárgyalás, amidőn minden pontot külön vitatnak meg, s mint többen előre bejelentették, egyes pontokra nézve módosítványokat is terjesztettek elő. Azonban, ha a trónbeszédre adandó válaszfelirat átnyújtásának ideje még messze van is, a kormány már előleges tanácsot tart, mit kelljen tennie azon esetre, amely kétséget sem szenved, ha ezen felirat mostani alakjában jut fel legfelsőbb helyre. E tárgyban febr. 21-re nagy nap lesz. Amidőn e sorokat írjuk, a bécsi miniszterek már útban vannak Pest felé. Délután fél ötre meg is érkeznek, s másnap teljes miniszteri tanács lesz Budán, a Felsége elnöklete alatt. Igaz, hogy a félhivatalos lapok értesítése szerint, a febr. 21-ei miniszteri tanács czélja, megállapítani a kir. leiratot a horvát országgyűlés válaszfeliratára, miután Suhaj és Mrazovics urak, akik a horvát feliratot hozzák, épen e napra voltak Budára érkezendők. Azonban mindenki értheti, hogy a horvát országgyűlésnek adandó válasz a legszorosabb összefüggésben van a magyar válaszfeliratra adandó kir. leirattal, s ha most a horvát ügyben a német miniszterek győznek, akkor a magyar országgyűlésre a küldendő leirat tartalmából sem sok örvendetest várhatunk. Az ország, a törvények értelmében követeli, hogy a kormányzás a nemzetnek felelős miniszterek kezébe tétessék le. A német miniszterek (s velük tán még néhány magyar államférfi is) nem idegenkednek a felelős magyar minisztérium kinevezését tanácsolni, kívánják azonban, hogy az országgyűlés előbb az úgynevezett „közös ügyek“ tárgyában küldjön fel javaslatot. Mert csak a „közös ügyek“ elintézése után történhetik meg, hogy szigorúan és szabatosan ki lesz jelölve azon határ, melyen belől a magyar miniszter működhetik, a többit pedig átadja a bécsi birodalmi minisztereknek. Másrészről az országgyűlés követeli ugyan, hogy az 1848-diki törvények ne csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is elismertessenek, de a válaszfeliratban már kijelentette hajlandóságát, hogy a közös ügyek tárgyában kész lesz javaslatot fölterjeszteni. Véleményünk szerint ezen ígéretet csak úgy kell érteni, hogy az országgyűlés tanácskozás alá fog venni oly törvényjavaslatot, melyet a kormány e kérdésben, saját kezdeményezése folytán Pestre küldene. Mert az országgyűlés, mely az 1848-diki törvényeket helyeseknek és bölcseknek tartja, nem teheti, hogy maga álljon neki e törvényeknek s kezdjen rajtuk faragcsálni. Ha ily munkára adnók fejünket, bizony nem tudom meddig kellene az 1848-diki törvények legjavából a legjavát lenyesegetni, míg a német miniszterek azt mondanák: no már elég a rombolás, a többit, ami még megmaradt, bátran megtarthatjátok. Tehát, ha a kormány a közös ügyekre nézve új törvényt akar látni, csak tessék egy ily javaslatot magának kidolgozni és leküldeni. Az országgyűlés nem teheti, hogy kirúgja maga alól a törvényes alapot, elkezdjen holmi egyet-mást feláldozni, s ha végre a kiegyezkedés létre nem jöhetne, az ország semmi törvényes alappal nem bírna. Valósággal csodáljuk, hogy a német miniszterek ily bárgyúságot csak fel is tehetnek a magyar nemzetről, mely háromszáz év óta folytatja alkotmányos harczát az osztrák miniszterek ellen. A kormánynak joga van, előterjeszteni kívánságait, ha az 1848-i törvények valamelyik czikke ellen panasza van, az országggyűlés az ily előterjesztést tanácskozás alá veszi, s kimondja hozzájárulását, vagy mint teljesíthetlen kivánatot félreveti. Mindkét esetben a nemzet jövője biztosítva van. Ha elfogadta az országgyűlés a kormány javaslatát, a kiegyezkedés készen van, ellenkező esetben marad a mostani állapot, mely elég szomorú ugyan, de legalább nem teszi semmivé még a reményt is a jövő iránt. Már csak ez okból is mélhatlanul szükséges, hogy azon kormány, mely az 1848-as törvények kijavítását indítványba hozta, felelős legyen a nemzet előtt, s bírjon oly befolyással, hogy a netán létrejövendő kiegyezkedés pontjaira nézve a szentesítést ki is eszközölhesse. Ezt a felelősség terhe alól felmentett udv. kanczelláriától, mely végre sem egyéb, mint a bureaucratiának egyik fajtája, senki sem várhatja. Ellenben a magyar miniszterek, akik az országgyűlés előtt felelősek, bizonyára jobban meg fognák gondolni, mi az, amire vállalkoztak ? Ezek személyesen értekezvén úgy őfelségével, mint az országgyűléssel, mint e munkára hivatott közbenjárók léphetnének föl, s amit előterjesztenének, azt az országgyűlés bátran úgy tekinthetné, mint amikre a szentesítés is bizonyosan bekövetkezik. Így aztán az alkudozó felek biztos alapon kezdhetnék meg tárgyalásaikat, nem úgy mint a nem felelős kancelláriával, melyre nézve egy kis személyváltozás már elég arra, hogy e híres dikastérium egyszerűen a bécsi államminisztérium alárendelt osztályává sülyedjen le. Ha ki nem egyezkedhetünk, az valóban nagy baj, de a legveszedelmesebb volna, ha úgy fognánk a kiegyezkedési munkához, hogy magunk vessük el magunk alól a törvényes alapot, mert akkor aztán nem lesz sem 1848-ki törvényünk, sem 1866-ki kiegyezkedésünk, hanem a két szék között szépen a pad alá kerülünk. Országgyűlési tudósítások. — A képviselőház febr. 15-diki ülésében a válaszfelirati viták megkezdődtek. Ezen első ülésben egyedül csak Bartal György, a helytartótanács alelnöke, s pinczehelyi képviselő szólott. Beszédét a mai mellékletben egész terjedelmében adjuk. Kívánunk jó türelmet hozzá, aki ezen mesterkélten készült hosszú kompozícziót végigolvassa. -------------------— A képviselőház febr. 16-diki ülésében Eötvös József báró, aztán Ghiczy Kálmán beszédei tűntek fel leginkább. Mind a két szónoklatot „mellékletünk jövő száma hozza. — A képviselőház febr. l1-ki ülése. Az ülés 2 11 után megnyittatván, Tóth Lőrincz szólhatási jogát átruházta Lónyay Menyhértre.