Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-12 / 37. szám

Hazánk állapotáról. Sajnálkozva kell jelentenünk, hogy olvasóinkat ezúttal sem lephetjük meg vigasztaló tudósításokkal. A lapok majdnem három hétig szépen csengő hírekkel biztatták mindnyájunkat, de ma már kiderült, hogy reménységünk nem volt egyéb, mint füst és pára, melyet a fölkerekedő szél fugalma szétoszlatott. A magyar minisztérium kinevezésének kérdését ismét bizonytalan időre elhalasztották. Ott vagyunk, ahol voltunk. Sőt még az országgyűlés ismét egybehívásáról sem beszélnek, tehát tulajdonkép még ott sem vagyunk, ahol voltunk. Az urak, akik vélik, hogy a nép sorsa kezükbe van letéve, megint semmit sem tudtak csinálni. Tehát várnak s nézik összetett kézzel, mit hoz a holnapi nap; azalatt pedig romlik az ország, fogy a nép ereje, és az elbusult szívek hiába keresnek vigasztalást. De honnan származott tehát az a sok hir, beszéd, vezérczikk, mely a közönség figyelmét hetekig elfoglalva tartá? Tudjuk, hogy ha füstöt látunk, tűznek is kell alatta lenni, igy történt most is. Bécsben komolyan tanácskoztak e kérdés fölött s a tárgyalásokra meghívtak oly jeles hazafiakat is, akik a mostani kormány pártjához nem tartoznak, mint Andrássy Gyula gróf, Lónyay Menyhért és mások. A tanácskozók elismerték, hogy a magyar minisztérium kinevezését a nemzet teljes szivből-lélekből óhajtja s csak a felelős kormányrendszertől várja földi üdvét, tehát teljesíteni kell a közvélemény és a törvény követelését. Igen, de minő alapokon? Voltak, akik a nemzetet kielégíthetni vélték a puszta miniszteri titulus újra behozatalával; például ha a kancellárt ezután ő Felsége oldala mellett levő miniszternek, a tárnokmestert belügyminiszternek, az országbírót igazságügyminiszternek elbérmálják. Talán megtették volna a tréfát, hogy a budai katonai főkommandónak magyar hadügyminiszterség, a Landesfinanz-direktionak magyar pénzügyminiszterség czímét ajánlták volna odakölcsönözni. Az ilyen minisztérium csak arravaló lett volna, mint 1881-ben a vármegyék voltak, a midőn az akkori német miniszterek csak azért engedték meg a csonka vármegye-rendszert visszaállítani, hogy ezen hatóság a tényleg létező között mozogni se tudjon s önmagát tegye lehetlenséggé. Mások annak rendje szerinti minisztériumot tanácsoltak, mégpedig azon alapokon, amint az országgyűléstől kiküldött nagy bizottmánynak úgynevezett „tizenötös bizottsága“ javasla. Kiderült azonban, hogy igen befolyásos helyeken még távolról sem szándékoznak a tizenötös bizottság javaslatát elfogadni, holott e javaslat készítői, Deák Ferencz és elvrokonai épen nem tagadják, hogy a kérdéses javaslat már azon végpontokat foglalja magában, miket Magyarország a kibékülés fejében elvégre kész lett feláldozni. Ha azonban a német urak a csomósan és zsákszámra odaengedett jogok tömegével sincsenek kielégítve, akkor Deák Ferencz és hű barátai nem ajánlhatták fel szolgálatukat. A mostani kormány férfiai tehát önerejükre maradtak, s miután az országgyűlésen tiz-tizenöt követnél alig találnak több föltétlenül hű elvrokonra, nem tartották tanácsosnak, saját erejökre támaszkodva, nagy dolgot felvállalni. Mit tettek tehát? Azt mondták, legjobb lesz tovább folytatni az alkudozást az országgyűléssel. Ám vegye tanácskozás alá a tizenötös bizottság javaslatát, a 67 tagból álló nagy bizottmány, ez, ha elfogadta, adja át a képviselőháznak, onnan menjen a felsőház elé, s ha mindenütt elfogadták s a sok módosítás, toldozás-foldozás után végre egyetértés lesz, küldjük fel a javaslatot Bécsbe. Igen Bécsbe. Talán őfelsége szentesítése alá? Dk ettől még messze vagyunk, mert a német miniszterek azt akarják, hogy e munkálatot még a bécsi, prágai, lembergi, brünni, grätzi, insbrucki, troppaui, linczi, salzburgi, trieszti, parenzói, és a Mindentudó tudja, miféle kisebb és nagyobb Landtagok elé is elküldjék, s ha mindezek elfogadják, akkor kerüljön végre legfelsőbb megerősítés alá. De miután tökéletesen bizonyos, hogy ennyi aprócseprő Landtag nem egyformán fog szavazni, hanem egyik egyet, a másik mást fog bele korrigálni, ember legyen, aki kikalkulálhatja, várjon megérhetik e a mostan élő emberek azt, hogy ezen munkálatból végre törvény legyen! Ha ugyan Isten jó volta közbe nem szól s meg nem változtatja azt, a mit némely szerencsétlen fejű ur magában kigondolt. Görög mozgalmak. — (A keleti kérdést illetőleg) Írják Londonból: Október közepe táján Gladstone Olaszországba fog menni, hogy néhány döbbent társával a telet Rómában töltse. Az örök városból Görögországba szándékozik átrándulni, és pedig, mint hallik, a királynő személyes kívánatéra. Mr. Gladstone görög rokonszenve ismeretes, és a gyakorlati politikusok által gyakran ki is gúnyoltatott érte. Ő tehát Görögország állapotait nem fogja gyűlöletes szemmel tekinteni. Az ő jelentésétől tette volna függővé a királynő beleegyezését leánya Lujza és a görög király közti házasságba — ezen tervet a walesi hgbuzgóan fölkarolta. Kelet helyzete naponként válságosabb lesz és érthető, hogy Viktória királynő óvakodik leánya jövendőjét Görögország bizonytalan sorsához kötni. Gladstone tanácsában azonban igen bízik, és tehát ezen jelentéstől fog függni, váljon a dán királyi ház viszonya az angollal egy második házasság által erősbittessék-e ? — (Az „Oestr.Ztg‘l.-nek írják Mostarból). Musir Abdi basa közszemléjét a Herczegowinában legközelebb befejezi, útjában Herzegowina kaimakamja, Nasid basa, kisérte. Abdi basa Gakoból Bosniába visszatértében nem mint rendesen Mostaron át fogja útját venni, hanem Sutinskán és Focán át, honnan jövendőben a badiut Serajevoból Niksicsbe fog vezetni. Hogy ezen át a montenegróiak minden nyugtalanitása ellen védve legyen, Sutinskánál egy nagy erdőt és egy zászlóalj számára való szükséges melléképületeket emelnek. A porta pénzügyi zavarjai igen magas fokot érhettek el, miután a polgári és hadseregbeli államhivatalnokoknak, a legmagasabbtól egész a legalantabb állóig, augusztusi havi illetékét állami czélokra visszatartották. Ezen rendszabály a hadparancsnokot, valamint a közkatonákat, a tisztet és úgy mint a legutolsó pandúrt egyaránt sújtja. A polgári hivatalnokok fizetésére azonfelül a jövő félévre még 10% levonást is róttak állami czélokra. A szükségesség ezen súlyos rendszabályt igazolhatja, mintegy tizennyolc hó óta nem fizettetett ki a csapatok zsoldja, mintegy a szállítók fenyegetődznek fizetés nélkül a csapatok élelmezését megszüntetni, sőt még az állam hitelezőknek sem fizettettek ki az utóbbi kamatszelvények. A vidéken biában kerespe a 37-ik szám Tizenkettedik évfolyam. Pest, szeptember 12-én 1866. Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 fit. -- Fél évre 5 ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halábozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: tippelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr.