Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-22 / 21. szám

jesen megfelel az álláspontnak, melyet Poroszor­szág kezdettől elfoglalt. Midőn Luxemburg meg­maradása az orániai ház alatt biztosítva van, s a nagyherczegség átengedése ellenben feladatott, megszűnik oka azon aggodalomnak, mely a né­metországi közvéleményt főleg felizgatta. Ezen határozat által azon közbejött esemény, mely a luxemburgi ügy elfogulatlan rendezését akadá­lyozta, t. i. Luxemburg szándékolt átengedése Francziaországnak, eltávolittatott. Továbbá Po­roszország teljes kárpótlást nyert a helyőrségi jogról való lemondásáért, midőn a nagyherczeg­ség semlegessége garantiroztatott. A védelem ér­deke, melynek a vár eddig szolgált, hasonló mér­tékben biztosíttatott, miután minden hatalmas­ság garantiája mellett elhatároztatott, hogy a porosz határra az egész luxemburgi terület részé­ről támadás nem intézhető. Ilyen feltétel alatt Poroszország lemondhatott Luxemburg váráról, mint különös védelmi álláspontról. Míg tehát egy­részt Poroszország katonai érdekei a körülmé­nyekhez képest teljesen méltányoltattak, másrészt a vámegyletben való részvét által fentartatott­t kötelék, mely Luxemburg népét német élethez és német fejlődéshez köti. Poroszország ez uj szer­ződés által minden tekintetben elérte, mit a saját és Németország érdekében követelni feljogosítva volt. Annál inkább fogja a porosz és német nemzet méltányolni tudni, hogy a veszély, mely a luxem­burgi ügyből keletkezhetett, békés kiegyezés ut­ján elmellőztetett. Francziaország.­ ­ (Hivatalos nyilatkozat a konferenczia eredményéről.) A „Moniteur“ heti szemléje következőleg ír a londoni konferenczia ered­ményéről: „A londoni konferenczia eredménye­­ azon közlés, melyet Moustier marquis e hó 13-án a császár rendeletéből a senatióban és törvényhozó testületben tett, jól fogadtattak Francziaország­­ban és a külföldön. A külügyi hivatalba össze­gyűlt felhatalmazottak öt nap alatt tartott három ülésben eszközt találtak, barátságos megoldására azon legnehezebb és legfontosabb kérdések egyi­kének, melyek a diplomatia gondját igénybe vehették. E szerint, valamint a külügyi miniszter jól jegyezte meg, rég ideje, hogy Európa nem volt szemlélője oly értekezlet látványának, mely­nek a­helyett, hogy a háborút követte és az ered­ményeket szentesítette volna, sikerült ezt meg­előznie, s fentartani a béke áldásait az európai szárazföld számára. „Francziaország szerencsésnek érezheti ma­gát, a­midőn látja, hogy ugyanezen hatalmak, melyek ellenséges eszmék által engedték magu­kat 1815-ben viseltetni irányában, lerombolják egy más idő bizalmatlanságának emlékét. Luxem­burg megszűnik erősített város lenni. A szerző­dés kijelenti, hogy ez erősségben jelenleg helyőr­ségen levő porosz csapatok mindjárt a ratifikációk kicserélése után — minek legfölebb négyheti idő alatt meg kell történnie, — rendeletet kap­nak, a vár kiürítésére. A nagyherczeg király, kinek függetlensége korlátolva volt a múlt évben feloszlott régi német k­ofoederatio uralma alatt, teljes souverainitásának gyakorlatába és jogaiba lép jövendőben. A luxemburgi várat nyílt vá­rossá változtatja át­­mindjárt a porosz helyőrség elvonulása után megkezdendő munkálatok által. ..A szerződést aláíró hatalmak, Belgium ki­vételével, mely maga is semleges állam, együttes biztosítás mellett proklamálják a nagyherczegség semlegességének elvét. A vita főpontja az volt, hogy Poroszország azon új viszonyok között, me­lyeket részére az európai t­öbbi változások terem­tettek, ne tarthasson meg határain kívül oly ka­tonai helyet, mely velünk szemben ellenséges hadállást alkotott. Francziaország­ elérte ezen főpontot, a­nélkül, hogy más eszközöket hasz­nált volna, mint a mérséklet és igazságosság eszméit. „A tanácskozásra felszólított kormányok mindnyájan becses bizonyítékát szolgáltatták igazságos érzelmeik és részrehajlatlanságuknak. Francziaország öntudata azt mondja, hogy meg­könnyítette feladatukat, elhatározásainak zsinór­mértékéül vett önzetlen politikája által. A császár elhatározta, hogy a hadseregnek az 1860-as kor­osztályból a hadsereghez tartozó altisztei és ka­tonái és ez év decz. 31-kéig magukat kötelezett önkéntesek azonnal hazaküldessenek tűzhelyeik­hez, s most teljesen remélhető, hogy semmi sem zavarandja meg az általános világkiállítás kifej­tését, melynek sükere naponként növekszik, és a­mely a fejedelmek és koronás fők rendkívüli ösz­­szesereglését eszközli Párisban.“ A „Moniteur“ felszámítja ezután, kik vannak már a fejedelmi vendégek közül Párisban, s kiknek várják megérkezését. Már megérkeztek: a belgák királya és királynője, Görögország királya, Por­tugál királynője, Mária orosz nagyhgnő, Leuch­tenberg herczeg, az orániai herczeg, a flandriai herczeg, Oscar svéd herczeg, a japáni tajkán fivére. Angolország trónörököse, a walesi her­czeg meg fog érkezni, valamint fivére Alfréd hg. is, s rövid idő alatt több magas vendég látogatása várható. (Feltűnik, hogy a „Moniteur“ nem szól Oroszország, Ausztria és Poroszország uralko­dóinak jöveteléről. Victoria királynő a „Jour­nal de Paris“ szerint máj. 22-kén érkezik Pá­­risba­. A „Moniteur“ így végzi: „A fejedelmek közt létező személyes viszonyok kezességei a nyugalomnak, s azok csak üdvös befolyást gya­korolhatnak az általános polgárisodás érdekeire, melynek előhaladása mindig kiváló elfoglaltatása volt a császárnak és kormányának.“­­ (A kamara és a hadszervezeti tör­vény.) A pontok, melyekben a kamarai bi­zottmány és a kormány nézetei szétágaznak, a következőkben foglalhatók össze: A bizott­mány azt akarja, hogy a hadsereg maximuma 800.000 emberben állapíttassék meg, míg a kormány ez összeget minimumnak nézi. Azonfelül a bizottmány azt akarja, hogy a tartalékosok az utolsó két esztendőben megházasodhassanak, és hogy a megváltás a mozgósítható nemzetőrségnél is megen­gedtessék. A kormány az utóbbbi két tételt váltig ellenzi. Niel tbnagy különösen a leg­utolsó pont ellen kelt ki, állítván, hogy há­ború esetében kell, hogy Francziaország minden katonáját kiállítsa. De a tbnagy minden okoskodása eredménytelen maradt, s minthogy a kormánybiztosok engedni nem akartak, a bizottmány félredobta az egész ja­vaslatot. Már most az a kérdés, melyik részre áll a törvényhozó testület, ha a kormánynak ellene nyilatkozik, könnyen lehet, hogy a kamara fel fog oszlatni. Ez esetben a békés Roucher alkalmasint lelépne hivataláról. Ő és Niel már régóta nem férnek meg, s a múltkor a császár előtt veszekedtek a há­ború vagy béke kérdése felett, s a császár vetett véget a heves vitának. Cherbourgból jelentik, hogy Noury de la Ronciére tengernagy pánczélos hajóhada Kronstadtba készül, hogy ünnepélyekre meghívja az orosz flottát, minek az angol fllotta tiszteletére pár év előtt Cherbourg és Brestben rendeztettek. ország a nemzetiség alapelvén és a szabad szavazás alapján állanak. Poroszország hó­dítás és az erőszakra támaszkodik. Porosz­­országnak holnap ismét eszébe juthat, a Rajnát a Macio mellett megvédeni. Olasz­ország semmit sem veszít mellette, ha Fran­cziaország a Rajna határt birtokába veszi, de veszélyeztetve van, ha a porosz befolyás délre hat ki. J orosország az Olaszország által taval tett szolgátok iránt hálátlan­nak mutatta magát mini tekintetben. En­nek Dél-Tirol iránt táplált igényeit nem tá­mogatta; a Kölnben szándékot gyiltofegyver­­vételt meghiúsította; Lamarmara táborno­kot megsértette. Az olasz segítség­t a trónbe­szédben fel sem említette. Egy szóva Olasz­ország és Poroszország nem tartozna­ másnak. A latin fajú népeknek együvévese tartani a germánok ellenében, így beszélne az Alpokon túli „szövetségtársak,“ melyről tudomást kell venni, nevezetesen mig Ra­­tazzi a kormányon van és Walewski gr. ön­­kénytes és önkénytelen szabad idejét Flo­­renczben tölti. 245 Olaszország» — (Oroszország magatartása Porosz- és Francziaországgal szemben.) A „N. Preuss. Ztg.“ jól értesült levelezője irja: Poroszor­szág remélhetőleg nem ringatja magát az iráni illusiokban, hogy a Francziaország és Németország közti eshetőleges háborúban, melytől isten őrizzen, mi vár rá. Saját két­ségbeejtő helyzetöket tekintve, az úgyneve­zett közvélemény legtöbb közlönye itt sem­legességet prédikál és óhajtják, hogy Olasz­ország használja fel minden politikai befo­lyását a béke fentartására. Ha azonban még­is kitörne a háború s nagyobb mérvet öltene, a pártállás nem volna kétséges. Azon lapok, melyek a jelen minisztériummal szoros össze­köttetésben állanak, Olaszország „kötelessé­géről és feladatáéról nyíltan szólnak. Fran­cziaország hozta létre az olasz királyságot, és azért Savoyát és Nizzát nyerte, azt is csak megszavaztatás útján. Poroszország a sadowai ütközet által meghódította Olasz­országnak Velenczét, de Olaszországnak 500.000 embere szerezte meg Poroszország­nak a sadowai győzelmet. Olaszország és Poroszország tehát egymásnak nem tartoz­nak. Francziaor­szág és Olaszország rokon­szenveznek egymással — Porosz- és Olaszor­szág közt éles az ellentét, Franczia- és Olasz­ Oroszország. — (Orosz nép- és országtanulmányozások Galicziában; fegyverkezés.) A lapok nem rég jelentették, hogy a volhyniai kormányzó hadsegéde azon küldetéssel ment osztrák Lengyelországba, hogy az utakat tanulmá­nyozza és hogy az ország és népe viszonyai­ról tapasztalatokat szerezzen. Most a „Czas“ volhyniai levelezője Bezák kormányzó egy újabb küldöttjéről, valami Skwarczewskiről tesz említést, ki szintén magán érdekű dol­gok ürügye alatt a radziwilowi rendőri ha­tóság igazolványával jött Galicziába és egy ideig Brodyban tartózkodott, de itt börtönbe került, mire Radziwlowból azonnal egy rend­őri titkár küldetett ki, hogy Skwarczewskit kiszabadítsa. Szabadonbocsáttatása után rög­tön Kijevba utazott, nagyszámú jegy­zeteivel, miután már kellő ügynököket szer­zett, kikkel írásbelileg közlekedhetik. A „Dz. Pozn.“-nak írják Varsóból, hogy ott jelentékeny számmal porosz tisztek tar­tózkodnak, kik az orosz katonaság begya­korlására hivattak, hogy a gyútófegyver kezelésére betanítsák a legénységet. Vájjon más városokban is vannak-e porosz tisztek, nem tudja megmondani levelező. A fegyver­tárakban nyakra főre változtatják át a régi fegyvereket és már 50,000 darab a legény­ség kezében van. Az orosz tisztek nyíltan beszélik, hogy Orosz- és Poroszország közt szövetség köttetett.­­ (A görög király házassága ; görög-szláv propaganda; kongresszus.) A görög király házasságának Constantin nagyhg. leányával, kinek atyjában a nép már a bizanti császárt üdvözölte, Görögországban messze kiható po­litikai jelentőséget tulajdonítanak A görög király Szentpétervárott nagy figyelem tárgya. A görögök oly élénk és vérmes reményeket kapcsolnak a görög és orosz uralkodó házak egyesüléséhez, mintha Törökország már­is összedőlne. A pánszlávok természetesen leg­szívesebben csatlakoznak ez­ajongáshoz. A moszkvai szláv kongressus és a hellén ki­rály házassága úgy vétetnek, mint szüksé­ges előzői a keleti kérdés közes megoldásá­nak orosz értelemben, s állítják, hogy Gor­­csakov kg. csak azért bajlódott annyit a háború megakasztásával, mert ezen Orosz­országra oly fontos kérdés megoldása közel kilátásban áll. Különben a dolog nem oly égetőn sürgős, mert a czári pár rá­ér utazni Németországba, a nagyherczegek Koppen­hágába mennek, s a császár és a porosz ki­rály együtt meglátogatják Párist. Vajon kinövi-e magát a Szajna mellett a kongres­sus, meglátjuk, de itt abban nem hisznek.

Next