Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-22 / 21. szám
jesen megfelel az álláspontnak, melyet Poroszország kezdettől elfoglalt. Midőn Luxemburg megmaradása az orániai ház alatt biztosítva van, s a nagyherczegség átengedése ellenben feladatott, megszűnik oka azon aggodalomnak, mely a németországi közvéleményt főleg felizgatta. Ezen határozat által azon közbejött esemény, mely a luxemburgi ügy elfogulatlan rendezését akadályozta, t. i. Luxemburg szándékolt átengedése Francziaországnak, eltávolittatott. Továbbá Poroszország teljes kárpótlást nyert a helyőrségi jogról való lemondásáért, midőn a nagyherczegség semlegessége garantiroztatott. A védelem érdeke, melynek a vár eddig szolgált, hasonló mértékben biztosíttatott, miután minden hatalmasság garantiája mellett elhatároztatott, hogy a porosz határra az egész luxemburgi terület részéről támadás nem intézhető. Ilyen feltétel alatt Poroszország lemondhatott Luxemburg váráról, mint különös védelmi álláspontról. Míg tehát egyrészt Poroszország katonai érdekei a körülményekhez képest teljesen méltányoltattak, másrészt a vámegyletben való részvét által fentartatottt kötelék, mely Luxemburg népét német élethez és német fejlődéshez köti. Poroszország ez uj szerződés által minden tekintetben elérte, mit a saját és Németország érdekében követelni feljogosítva volt. Annál inkább fogja a porosz és német nemzet méltányolni tudni, hogy a veszély, mely a luxemburgi ügyből keletkezhetett, békés kiegyezés utján elmellőztetett. Francziaország. (Hivatalos nyilatkozat a konferenczia eredményéről.) A „Moniteur“ heti szemléje következőleg ír a londoni konferenczia eredményéről: „A londoni konferenczia eredménye azon közlés, melyet Moustier marquis e hó 13-án a császár rendeletéből a senatióban és törvényhozó testületben tett, jól fogadtattak Francziaországban és a külföldön. A külügyi hivatalba összegyűlt felhatalmazottak öt nap alatt tartott három ülésben eszközt találtak, barátságos megoldására azon legnehezebb és legfontosabb kérdések egyikének, melyek a diplomatia gondját igénybe vehették. E szerint, valamint a külügyi miniszter jól jegyezte meg, rég ideje, hogy Európa nem volt szemlélője oly értekezlet látványának, melynek ahelyett, hogy a háborút követte és az eredményeket szentesítette volna, sikerült ezt megelőznie, s fentartani a béke áldásait az európai szárazföld számára. „Francziaország szerencsésnek érezheti magát, amidőn látja, hogy ugyanezen hatalmak, melyek ellenséges eszmék által engedték magukat 1815-ben viseltetni irányában, lerombolják egy más idő bizalmatlanságának emlékét. Luxemburg megszűnik erősített város lenni. A szerződés kijelenti, hogy ez erősségben jelenleg helyőrségen levő porosz csapatok mindjárt a ratifikációk kicserélése után — minek legfölebb négyheti idő alatt meg kell történnie, — rendeletet kapnak, a vár kiürítésére. A nagyherczeg király, kinek függetlensége korlátolva volt a múlt évben feloszlott régi német kofoederatio uralma alatt, teljes souverainitásának gyakorlatába és jogaiba lép jövendőben. A luxemburgi várat nyílt várossá változtatja átmindjárt a porosz helyőrség elvonulása után megkezdendő munkálatok által. ..A szerződést aláíró hatalmak, Belgium kivételével, mely maga is semleges állam, együttes biztosítás mellett proklamálják a nagyherczegség semlegességének elvét. A vita főpontja az volt, hogy Poroszország azon új viszonyok között, melyeket részére az európai többi változások teremtettek, ne tarthasson meg határain kívül oly katonai helyet, mely velünk szemben ellenséges hadállást alkotott. Francziaország elérte ezen főpontot, anélkül, hogy más eszközöket használt volna, mint a mérséklet és igazságosság eszméit. „A tanácskozásra felszólított kormányok mindnyájan becses bizonyítékát szolgáltatták igazságos érzelmeik és részrehajlatlanságuknak. Francziaország öntudata azt mondja, hogy megkönnyítette feladatukat, elhatározásainak zsinórmértékéül vett önzetlen politikája által. A császár elhatározta, hogy a hadseregnek az 1860-as korosztályból a hadsereghez tartozó altisztei és katonái és ez év decz. 31-kéig magukat kötelezett önkéntesek azonnal hazaküldessenek tűzhelyeikhez, s most teljesen remélhető, hogy semmi sem zavarandja meg az általános világkiállítás kifejtését, melynek sükere naponként növekszik, és amely a fejedelmek és koronás fők rendkívüli öszszesereglését eszközli Párisban.“ A „Moniteur“ felszámítja ezután, kik vannak már a fejedelmi vendégek közül Párisban, s kiknek várják megérkezését. Már megérkeztek: a belgák királya és királynője, Görögország királya, Portugál királynője, Mária orosz nagyhgnő, Leuchtenberg herczeg, az orániai herczeg, a flandriai herczeg, Oscar svéd herczeg, a japáni tajkán fivére. Angolország trónörököse, a walesi herczeg meg fog érkezni, valamint fivére Alfréd hg. is, s rövid idő alatt több magas vendég látogatása várható. (Feltűnik, hogy a „Moniteur“ nem szól Oroszország, Ausztria és Poroszország uralkodóinak jöveteléről. Victoria királynő a „Journal de Paris“ szerint máj. 22-kén érkezik Párisba. A „Moniteur“ így végzi: „A fejedelmek közt létező személyes viszonyok kezességei a nyugalomnak, s azok csak üdvös befolyást gyakorolhatnak az általános polgárisodás érdekeire, melynek előhaladása mindig kiváló elfoglaltatása volt a császárnak és kormányának.“ (A kamara és a hadszervezeti törvény.) A pontok, melyekben a kamarai bizottmány és a kormány nézetei szétágaznak, a következőkben foglalhatók össze: A bizottmány azt akarja, hogy a hadsereg maximuma 800.000 emberben állapíttassék meg, míg a kormány ez összeget minimumnak nézi. Azonfelül a bizottmány azt akarja, hogy a tartalékosok az utolsó két esztendőben megházasodhassanak, és hogy a megváltás a mozgósítható nemzetőrségnél is megengedtessék. A kormány az utóbbbi két tételt váltig ellenzi. Niel tbnagy különösen a legutolsó pont ellen kelt ki, állítván, hogy háború esetében kell, hogy Francziaország minden katonáját kiállítsa. De a tbnagy minden okoskodása eredménytelen maradt, s minthogy a kormánybiztosok engedni nem akartak, a bizottmány félredobta az egész javaslatot. Már most az a kérdés, melyik részre áll a törvényhozó testület, ha a kormánynak ellene nyilatkozik, könnyen lehet, hogy a kamara fel fog oszlatni. Ez esetben a békés Roucher alkalmasint lelépne hivataláról. Ő és Niel már régóta nem férnek meg, s a múltkor a császár előtt veszekedtek a háború vagy béke kérdése felett, s a császár vetett véget a heves vitának. Cherbourgból jelentik, hogy Noury de la Ronciére tengernagy pánczélos hajóhada Kronstadtba készül, hogy ünnepélyekre meghívja az orosz flottát, minek az angol fllotta tiszteletére pár év előtt Cherbourg és Brestben rendeztettek. ország a nemzetiség alapelvén és a szabad szavazás alapján állanak. Poroszország hódítás és az erőszakra támaszkodik. Poroszországnak holnap ismét eszébe juthat, a Rajnát a Macio mellett megvédeni. Olaszország semmit sem veszít mellette, ha Francziaország a Rajna határt birtokába veszi, de veszélyeztetve van, ha a porosz befolyás délre hat ki. J orosország az Olaszország által taval tett szolgátok iránt hálátlannak mutatta magát mini tekintetben. Ennek Dél-Tirol iránt táplált igényeit nem támogatta; a Kölnben szándékot gyiltofegyvervételt meghiúsította; Lamarmara tábornokot megsértette. Az olasz segítségt a trónbeszédben fel sem említette. Egy szóva Olaszország és Poroszország nem tartozna másnak. A latin fajú népeknek együvévese tartani a germánok ellenében, így beszélne az Alpokon túli „szövetségtársak,“ melyről tudomást kell venni, nevezetesen mig Ratazzi a kormányon van és Walewski gr. önkénytes és önkénytelen szabad idejét Florenczben tölti. 245 Olaszország» — (Oroszország magatartása Porosz- és Francziaországgal szemben.) A „N. Preuss. Ztg.“ jól értesült levelezője irja: Poroszország remélhetőleg nem ringatja magát az iráni illusiokban, hogy a Francziaország és Németország közti eshetőleges háborúban, melytől isten őrizzen, mi vár rá. Saját kétségbeejtő helyzetöket tekintve, az úgynevezett közvélemény legtöbb közlönye itt semlegességet prédikál és óhajtják, hogy Olaszország használja fel minden politikai befolyását a béke fentartására. Ha azonban mégis kitörne a háború s nagyobb mérvet öltene, a pártállás nem volna kétséges. Azon lapok, melyek a jelen minisztériummal szoros összeköttetésben állanak, Olaszország „kötelességéről és feladatáéról nyíltan szólnak. Francziaország hozta létre az olasz királyságot, és azért Savoyát és Nizzát nyerte, azt is csak megszavaztatás útján. Poroszország a sadowai ütközet által meghódította Olaszországnak Velenczét, de Olaszországnak 500.000 embere szerezte meg Poroszországnak a sadowai győzelmet. Olaszország és Poroszország tehát egymásnak nem tartoznak. Francziaország és Olaszország rokonszenveznek egymással — Porosz- és Olaszország közt éles az ellentét, Franczia- és Olasz Oroszország. — (Orosz nép- és országtanulmányozások Galicziában; fegyverkezés.) A lapok nem rég jelentették, hogy a volhyniai kormányzó hadsegéde azon küldetéssel ment osztrák Lengyelországba, hogy az utakat tanulmányozza és hogy az ország és népe viszonyairól tapasztalatokat szerezzen. Most a „Czas“ volhyniai levelezője Bezák kormányzó egy újabb küldöttjéről, valami Skwarczewskiről tesz említést, ki szintén magán érdekű dolgok ürügye alatt a radziwilowi rendőri hatóság igazolványával jött Galicziába és egy ideig Brodyban tartózkodott, de itt börtönbe került, mire Radziwlowból azonnal egy rendőri titkár küldetett ki, hogy Skwarczewskit kiszabadítsa. Szabadonbocsáttatása után rögtön Kijevba utazott, nagyszámú jegyzeteivel, miután már kellő ügynököket szerzett, kikkel írásbelileg közlekedhetik. A „Dz. Pozn.“-nak írják Varsóból, hogy ott jelentékeny számmal porosz tisztek tartózkodnak, kik az orosz katonaság begyakorlására hivattak, hogy a gyútófegyver kezelésére betanítsák a legénységet. Vájjon más városokban is vannak-e porosz tisztek, nem tudja megmondani levelező. A fegyvertárakban nyakra főre változtatják át a régi fegyvereket és már 50,000 darab a legénység kezében van. Az orosz tisztek nyíltan beszélik, hogy Orosz- és Poroszország közt szövetség köttetett. (A görög király házassága ; görög-szláv propaganda; kongresszus.) A görög király házasságának Constantin nagyhg. leányával, kinek atyjában a nép már a bizanti császárt üdvözölte, Görögországban messze kiható politikai jelentőséget tulajdonítanak A görög király Szentpétervárott nagy figyelem tárgya. A görögök oly élénk és vérmes reményeket kapcsolnak a görög és orosz uralkodó házak egyesüléséhez, mintha Törökország máris összedőlne. A pánszlávok természetesen legszívesebben csatlakoznak ezajongáshoz. A moszkvai szláv kongressus és a hellén király házassága úgy vétetnek, mint szükséges előzői a keleti kérdés közes megoldásának orosz értelemben, s állítják, hogy Gorcsakov kg. csak azért bajlódott annyit a háború megakasztásával, mert ezen Oroszországra oly fontos kérdés megoldása közel kilátásban áll. Különben a dolog nem oly égetőn sürgős, mert a czári pár ráér utazni Németországba, a nagyherczegek Koppenhágába mennek, s a császár és a porosz király együtt meglátogatják Párist. Vajon kinövi-e magát a Szajna mellett a kongressus, meglátjuk, de itt abban nem hisznek.