Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-23 / 43. szám

A pápa világi ura­lmának válságos a villanaia. A­mit az újságok évek óta jövendölget­­tek, tudniillik, hogy Olaszország egységének utolsó akadálya, a római pápa világi uralma meg fog szűnni, még nem következett be, de senki sem tudja, várjon a legközelebbi napon érkezendő távirati tudósítás nem azon hírt hozandja-e, hogy a pápa megszűnt világi uralkodó lenni s Viktor Er­áimét király elhagyván ideiglenes főhadiszállását, Flórenczet, az ország természetes főváro­sába, Rómába költözött át egész udvarával, a minisztériummal és a parlamenttel. Hírlapírói kötelességünk szerint tudósí­­tottuk olvasóinkat, hogy Garibaldi, Sziczilia és Nápoly megszerzője, megindult szabad­csapatával a nemzeti nagy mű végrehajtá­sára, azonban az olasz kormány, melyet az 1864. szept. 15-ki egyezmény lekötve tart, a vitéz tábornokot elfogatá­s tisztes kiséret mellett Caprera szigetébe kisérteté. Azt is tudják olvasóink, hogy Garibaldi elfogatá­­sával a mozgalom nem szűnt meg, hanem a nevezett olasz hős fiának, Menotti Garibaldi­nak vezérlete alatt a szabadcsapatok betör­tek a római tartományokba s ott változó szerencsével folyvást harczolnak a pápa idegen zsoldos katonái ellen. Ez még magában véve nem volna nagy dolog. A rendes és fegyelmezett hadsereg legtöbbször győzedelmeskedni szokott a fel­kelők rendetlen csapatjain. És ha IX. Pius katonái bennszülött rómaiak volnának, ezek már két héttel ezelőtt egyesültek volna a felkelőkkel, s ezek is Róma falaira tűzhetik fel zászlóikat. A pápának azonban többnyire idegen katonái vannak: francziák, németek és spanyolok, s ezek nem sokat gondolva az olaszokat lelkesítő eszmével,az ország egye­sítésével, felvállalt kötelezettségüket embe­rül teljesitik s híven harczolnak a zászló alatt, melyre fölesküdtek. A flórenczi kormány azonban hosszú időre rém maradhatott az események közö­nyös szemlélője. 50,000 katonát küldött a római határokra, azon czim alatt, hogy az alakult szabadcsapatokat a betöréstől vissza­tartja. A tömérdek katonaság elállotta az utakat, de az egy Garibaldi személyét ki­véve, eddig m­ég nincs példa rá, hogy az olasz katonaság fegyveres embert a határ­szélen letartóztatott volna, úgy hogy világos a gyanú, miszerint az olasz kormány csak játékot űz; maga legjobban vágyik Róma birtokára, s épen nem volna kedve ellenére, ha a garibaldisták kiszednék számára a pa­rázsból a gesztenyét, s megszereznék szá­mára, a m­i még hátra van, a pápának fővá­rosát s ennek néhány megyéből álló terü­letét. Hanem ott áll a Földközi-tenger túlsó partján a hatalmas Francziaország, és csá­szára, III. Napóleon, a­ki kezében tartja a szeptemberi szerződést, s úgy mutatja, mint­ha egész komolysággal megakadályozni szándékoznék úgy a forradalom betörését Rómába, mint az olasz kir. csapatok előnyo­mulását az örök városba. Olvasóink legnagyobb része könyv nél­kül is tudja már a szept. 15-ki híres szerző­dés tartalmát, azonban a fiatalabb és a régibb, de feledékenyebb olvasók tekinteté­ből helyénvalónak találtuk ezen szerződés szövegét lapjaink mai számában újra lenyo­matni, mert valószínű, hogy a legközelebbi napokban ezen okmányra hivatalos és nem hivatalos modorban számtalan hivatkozás fog történni. A­midőn három év előtt Francziaország és Olaszország ezen szerződést aláírta, s annak következtében két év múlva a fran­­czia hadak Rómából kivonultak, egész Európa észreveve, hogy a szerződésben bizonyos esetre nézve semmi rendelkezés sincs. Az bele volt írva, hogy a francziák Rómából kitakarodnak, s ezen pont teljesedésbe is ment. Olaszország is kötelezte magát, hogy a pápa­ mai birtokának határait tiszteletben tartandja; de azt senki sem tudta az írott betűkből kisillabizálni: mi lesz akkor, ha a pápai uralomnak belül gyűl meg baja, saját népe lázad fel ellene; már akár saját kezde­ményezéséből, akár úgy, hogy Olaszország többi tartományaiból jönek az emberek, kik fegyvert hoznak s a fölkelés zászlóit kitűzik. És e pillanatban épen ezen eset van jelen. Az olasz kormány, mint ilyen, akadályozni látszott a fölkelők betörését Rómába, de azért tudva van, hogy a múlt hét közepén csak Flórenczből egyszerre 1200 fiatal em­ber utazott el a vasúton a római határok felé. Persze fegyver nélkül s valami ürügy alatt, mintha munkakereső ifjak volnának A fegyver s a szabadcsapatok szokott egyen­ruhája, a vörös Garibaldi-ing azonban bizo­nyos helyen már készen várta a vállalkozó­kat, s igazat mondva, a határőrző olasz katonáknak sem joguk, sem kötelességük nem volt a „békés utazókat“ megállítani s visszautasítani. Ezzel menti magát az olasz kormány, hanem azért ország-világ tudja, hogy ha Viktor Emánuel királynak érdeké­ben lett volna Rómát nyugalomban hagyni, nem nagy mesterségébe kerül ezen „békés utazókkal“ kissé rövidebb proc­essust csi­nálni s őket fölön kapva, hazájokba vagy tán épen a börtönbe kisértetni. A dolog most úgy áll, hogy Napoleon császár, a­kinek egyik gyengéje, hogy nagyon fél a pap uraktól, megakadályozni készül a felkelők előhaladását, de más részről tudva van, hogy ha a francziák beavatkoznak a római dolgokba, az olasz kormánytól sem lehet rosz néven venni, ha saját országában sem tűri az idegen hadak betolakodását, ha­nem maga is követi a példát s beküldi csa­patait a római területre A midőn e sorokat írjuk, csak annyi van tudva, hogy Toulonban nyakrafőre szállnak a franczia katonák hajóra, és szándékuk Ci­­vita-Vecchiában partra lépni, honnan, vas­úton néhány óra alatt Rómába érkezhetnek. Más részről Viktor Emanuel katonái is úgy a határszélre gyülekeztek, hogy csak féllá­­bakat kell előre nyújtani, s rögtön átlépték a határt. A franczia újságok, s ezek között még a félhivatalosak is folyvást állítják, hogy a franczia katonák, a tengeren, s a Rómát és Civita-Vecchiát összekötő vasúton legalább huszonnégy órával hamarabb a pápa szék­városában teremnek, mint az olaszok, kiknek orra előtt a pápai zsandárok a vasutakat el­rombolhatják. A világ tehát a legfeszültebb kíváncsi­sággal kézdheti: mi lesz ebből? Vájjon le­hetséges-e, hogy így hirtelenében Franczia­ország és Olaszország között nagyszerű há­ború üthessen ki, melybe csakhamar Európa más országai is belekeverednének. Például a poroszokról mondják, hogy ha a francziák Róma miatt komoly háborúba keveredné­nek, ezt a legkedvezőbb alkalmul vennék arra, hogy foglalásaikat Németországban tovább folytassák, s hogy legelőször is Szász­országot (hol úgy is sok porosz helyőrség tanyázik) sajátjukká tegyék. Tegyük hozzá, hogy épen e válságos pil­lanatban indult el Ferencz József ausztriai császár és magyar király Párisba, Napoleon Pest, október 23-án 1867. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. "31811 pg Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.

Next