Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-26 / 21. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. 0*1 Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 újkrajczár. Rövid hetiszemle. Bármerre tekintsünk szét Európa országain, sehol úgynevezett világrázó, de még különösen érdekes események fejlődésére sem találunk, mintha a dolgok folyamát csakugyan a magyarok Istene vette volna kezébe, aki időt akar e nemzetnek engedni arra, hogy élvezvén a béke áldásait, megfogyatkozott hajdani erejét visszanyerje, s más eléhaladtabb népeket utolérhessen. Húsz év óta kérkedik minden kormány a béke szeretetével, de mai nap, komolyan, csak az angol és magyar nép nem akar háborút. A többi mind csak azért ül békében, mert fél, hátha verekedés esetére őt vernék meg! Ha egy tündéri hatalom biztosítja ma Napóleon császárt, hogy a Rajna balpartját megszerezheti, Bismarkot, hogy Németországot egyesítheti; az orosz czárt, hogy akadály nélkül Konstantinápolyig terjesztheti ki uralmát: a háború holnap meg lesz mindenfelé szenve. Ebből következik: csak addig nincs háború, míg az elősorolt hatalmas urak közül észre nem veszi valamelyik, hogy az idő kedvez neki, s a külön czélok felé törekvő kormányok érdekeiket nem egyesíthetik , de azután a felfegyverezve tartott s jól betanított százezrek rögtön egymás ellen indíttatnak. Épen a midőn e sorokat írjuk, folynak le Párisban és egész Francziaországban a követválasztások. Az eredményt nem nehéz előre megjövendölni. Párisban s egy-két nagy városban az ellenzék győzni fog, de a franczia nemzet roppant többsége ma is bálványozza a Napoleon nevet, és él-hal a nagy császár azon unokájáért, aki nemzetének harczi dicsőséget szerzett, anyagi jóllétet teremtett, de ennek fejében, konokul követeli, hogy Európa legvitézebb s legmiveltebb nemzete lemondjon az alkotmányos szabadság élvezetéről, és sorsának intézését egyetlenegy ember gyarló belátására bízza. A spanyol alkotmányhozó gyűlés, Madridban elfogadta az alkotmányjavaslat azon czikkét, mely a monarchiai kormányalakot alapítja meg. 214-en szavaztak a királyságra s csak 71-en a respublikára. Sokan kérdik: hát nem élhet meg Spanyolország király nélkül? Szüksége van e népnek, mely önfeláldozó vitézséggel elűzte a Bourbonokat, hogy most újra mást ültessen nyakára adjon neki fényes palotát lakásul, évenkint öt vagy hat millió forintot elköltés végett, s hizlaljon egy urat, kinek személye szent és sérthetlen, kinek kegyelmétől, jó vagy rész kedvétől százezrek földi szerencséje függjön, s a ki, ha egyszer megint az jőne kérdésbe, mi maradjon meg: nemzetének szabadsága, vagy saját házának fő uralma? bizonyosan nem az első kérdés mellett nyilatkoznék és még kardot is kötne ? Nyájas olvasóm! e világot úgy kell megítélni, amint van, s a minő emberek laknak benne. Én nem tudom, a közszükség vagy egyéb tekintetek vezettek-e arra, hogy az embereknek földi istenekre van szükségük, kikben a törvény szavának szentségét folyvást megtestesítve lássák : elég az hozzá, hogy Európában mindenütt a monarchia elv uralkodik. Svájczot csak azért tűrik, mert a szomszédok nem tudnának úgy megosztozni rajta, hogy a felek egymásra, ne irigykedhetnének; s ami pedig Frankfurt, Hamburg, Bréma és Lübeck apró köztársaságait illeti, ezeknek a porosz részint már feladta az utolsó kenetet, részint fel fogja adni, a legelső kedvező alkalommal. Spanyolország tehát csak azt tette, amit egész Európa példája elébe szabott, s a dolog így áll: valamint most hét, vagy nyolc királyság mellett egy respublika önmagában fönn nem állhat, úgy azon esetre, ha Európában csupa köztársaságok léteznének, hiába törekednék bármely dicsvágyó család trónra jutni, mert a veszedelmes szomszédság folytán szép arany koronáját a pünkösdi királyság rövid tartamánál tovább úgy sem hordhatná. Ez ok indította a spanyolokat is arra, hogy Európában lakván akaszszák szegre a köztársasági kormányforma híveinek elvont, elméleteit az emberi faj teljes egyenlőségéről s álljanak be újra társnak a többi országok közé, ahol gyakorlati haszon és politikai előny tekintetéből tömjéneznek a hozzánk hasonló emberi lénynek, és nevének dicsőítésére, síppal, dobbal, nádi hegedűvel muzsikálnak, mert különben folyvást veszekednénk egymás között, s alig menekedtünk meg az egyik nagyravágyótól, mindjárt támadna egy másik, aki előde szomorú példájából sem okulva, életét is koczkára tenné, csakhogy a hatalom kéjét bármily rövid ideig élvezhesse; miként ős Róma története bizonyítja, ahol ritka császár halt meg természetes halállal, s mégis mentül több vér feste a trónt, annál többen kívánkoztak bele ülni, oly emberek, kik azelőtt csendben, boldogságban éltek, nagy vagyonnal bírtak, és polgári erényeik, katonai vitézségüknél fogva kortársaik legőszintébb tiszteletét kiérdemlették. — Szóljunk hazánk állapotáról. Ismét egy hét telt le, s most legalább már írhatjuk, hogy a képviselőházban nagyban megindultak a válaszfelirati vitatkozások. A meddő vitára szánt időt sajnáljuk ugyan, de még roszabb volna ennél, ha erős politikai szenvedélyek uralkodnának köztünk, s a pártharcz a magyart aagyar ellenségévé tenné. Tűrjük tehát békével a sok szót, hadd beszéljék ki magukat a képviselőink, kik azonban erősen kezdik már észrevenni, hogy az 1867-ki kiegyezkedés mellett, vagy annak ellene alig mondhatnak már valami újat, amit másfél év óta az újságírók százszor el nem papoltak volna. A nevezetes beszédeket részint hű kivonatban országgyűlési tudósításainkban, részint hírlapírói és kiadói elvállalt tisztünk és kötelességünk szerint mellékleteinkben most is közölni fogjuk, de valósággal igen hanyag vagy feledékeny olvasó lehet az, aki azokban még valami meglepőleg újat fog találni. Maguk a miniszterek is, beszélgetés közben el-elmondogatják barátjaik és ismerőseik előtt, hogy e tárgyban már minden érv, minden okoskodás ki van merítve, akinek mégis szólni kell, csak felmelegített káposztával traktálhatja hallgatóit. Pulszky Ferencz, aki a háztól kiküldött bizottság munkálatát készítette, amidőn javaslatának elfogadását ajánlotta, egész beszédének értelme ennyire ment ki: itt van, olyan amilyen, de miután munkám megfelel a helyzetnek és viszonyoknak, tessék elfogadni. Épen ezen szempontból ítélhetjük meg Tisza Kálmán beszédét is. Az ellenzék vezére egyszerűen arra számítkozott, hogy az általa javaslatba tett szöveg tartalmát, bővebben megmagyarázta és felvilágosította. Négy-öt nap óta, ingerült vagy szenvedélyes szót alig hallottunk a válaszfelirati vitákban. Nemde, fel kell tűnnie ennek, a másfél évi elkeseredett hírlapi harczok s a lefolyt izgalmas követválasztások után? úgy látszik, igaza van a német közmondásnak, mely azt tartja: nem eszszük a levest oly forrón, mint főztük. Azaz , hogy míg nem járt a dolog