Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-20 / 16. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 8 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr.we Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — JBélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Rövid hetiszemle. Husvét hetében szünetelt a politika, de a nyugalom csak új erőt fog adni a pártoknak , melyek Európa minden részében a leghevesebb küzdelmet folytatják egymás ellen. Hogy Spanyolországban új felkelés volt, s egy nagy várost ostrommal kellett bevenni, azzal legkisebb újdonságot sem mondunk. Az efféle azon országban a legmegszokottabb napirendhez tartozik. Nevezetesebb, hogy a jelen év kezdetétől fogva az olasz tartományok is mozognak. A legfeketébb reactionáriusok izgatják a népet, és szövetséget kötnek a republikánusokkal, álnok szívvel és azon reményben, hogy zavart idézvén elő, azt mondhassák: nem ér a szabadság semmit, és Olaszország, mint egyesült állam a rendet nem képes föntartani, legjobb lesz tehát visszatérni a régihez, hivják vissza a nápolyi királyt, a toskanai herczeget, a pápától elvett tartományok pedig helyeztessenek újra papi hatalom alá. Oly megrögzött lelkek beszélnek igy, kik a hatalombirás kéjéért Lombardiát és Velenczét is visszaadnák Ausztriának, csakhogy a többi részekben övék maradhasson a korlátlan gazdálkodás. Végtelenül sajnálni lehet, hogy a republikánus párt több helyütt a lépre száll, s agyonlöveti magát a barrikádokon, titkos izgatóik pedig kárörömmel nevetnek a markukba. Úgy látszik, hogy Francziaországban is bekövetkezett az utóbb lefolyt mézes heteknek a keserű utóize. Napóleon császár meggondolta magát, s az elhatározás utolsó percében megijedt korábbi ígéreteinek következményeitől, amidőn látta, hogy azon után, melyen eddig haladt, lassanként és fokonként teljes és valóságos parlamenti rendszer fog az országban kifejlődni. Mint tudva van, a francziák császára legkevésbbé sem volna ellensége a kormányzati formák ezen legtökéletesebbjének. Szívesen lenne ő oly császár, aminő boldog király az angol nép uralkodója. Sőt több jel bebizonyította már, hogy szabadelvűség tekintetében a császár sokkal magasabban áll, mint bármelyik miniszteré. Csak az az ő baja, hogy a parlamentáris rendszer alatt mindig az ország legkitűnőbb államférfiai jutnak a kormányra, s előbb-utóbb oly minisztérium alakul, mely a Bonaparte ház irányában rokonszenvvel nem viseltetik. Borzasztó sors ez rá nézve, a ki örömest volna szabadelvű, szívesen adná oda az ügyek vezetését azoknak, kik fényes talentumaiknál fogva ezen helyre legérdemesebbek , de ekkor aztán maga írta alá családjának végső bukását. A világ húsz év óta figyelemmel kiséri ezen le nem csillapítható pártharczot, s mindenki kérdé: mi kell inkább Francziaországnak: a szabadság, vagy a napóleoni császárság, mely tiszta meggyőződésből két kézzel is megadná népének a legbecsesebb szellemi kincset, ha saját romlása nélkül tehetné! A történelem ismét bebizonyítja azon állítás valóságát, hogy minden uralkodás csak azon eszközökkel tarthatja fen magát, melyekkel hatalomra jutott. Isten úgy rendelte, hogy tilalmas legyen a népek szabadságával vakmerő játékot űzni. A zsarnok, ha akar, sem térhet meg többé, mert akár maga adja meg a szabadságot, akár a nép csikarja ki tőle: a bűnös maga lesz a legelső áldozat. Ezeket kell elmondanunk, hogy minden olvasónk megértse: minő jelentősége van azon legújabb miniszteri válságnak, melynek következtében a franczia kormány két legliberálisabb tagja Daru gróf külügyminiszter és Buffet a pénzügyminiszter kényszerültek lemondásaikat benyújtani. Szükséges azt tudni, mert aki csak a párisi lapok vitáiból s a törvényhozó test teremében előforduló szavazásokból akarna ítéletet hozni a dolgok állása felöl, csak csodálni fogná, hogy száraz szavak és puszta formaságok fölött annyi okos ember összeveszhetett egymás között. — Igen. Mert a keveset jelentő kifejezések alatt a leglényegesebb kérdések rejlenek, s az óvatos politika nem engedi meg a szónokoknak, hogy szívük titkát és lelkük vágyódását kellő őszinteséggel nyilváníthassák. Ollivier, a miniszterelnök nem mondhatja, hogy adnának kizok szabadságot, amennyi csak tetszik, de nem lehet; a parlamentben is csak a leghatározottabb republikánusok merik kimondani, hogy nekik először is csak azért kell a szabadság, hogy azzal, mint legalkalmatosabb eszközzel, a Napóleon házat megbuktassák. Ausztriában a miniszterválság így amúgy véget ért. Mindössze négy új miniszter neveztetett ki, a többi kormányzati ágak vezetését az illető osztályok első hivatalnokára bizták. Potoczki gróf kiadta programzaját, melynek értelme, hogy maga sem tudja mit akar? Azt mondja, meghallgatja a pártvezetőket, s ha lehet, kiegyezkedik a csehekkel és lengyelekkel, s ha minden készen lesz, az új alkotmánytervet a Reichsrath jóváhagyása alá terjeszteni. Magától értetik, hogy a mostani Reichsrath, melyben csak a német elem képviselői maradtak meg, irgalmatlanul félrevetene minden oly tervet, mely a cseh és lengyel népnek több önállóságot biztosítana, de az ily határozat után a legkedvezőbb alkalmat fogja szolgáltatni arra, hogy Potoczki gróf a különben is csonka parlamentet feloszlassa, s ügyét, a képviselők választásának elrendelése által, magához a néphez felebbezze. Bécsben, ahol nyolczszáz ezer német lakik együtt, senki sem hisz az uj kormány sikerében. Másrészről Potoczki gróf maga sem tudja: várjon a csehek és lengyelek meg fognának-e oly önállósággal elégedni, minővel nálunk a horvátok birnak ? Többet ennél Potoczki gróf maga sem ad nekik, és ha adni akarna, sem tehetné. Ami Horvátországunk, a bel-, igazság-és közoktatási ügyekben teljes függetlenséggel bír, s ezt nemzetisége érdekében ügyesen is tudja felhasználni. Ámde Horvátországban tisztán horvát nép lakik, míg Csehországban három millió szláv mellett két millió német él, s a városokban, az értelmiség fészkeiben, a vagyon, műveltség és a szellemi hatalom főleg a német elem által van képviselve. A bécsi németek tehát méltán félhetnek, hogy a cseh többség, a nyert autonómia folytán, a belügyi kormányzatot, a törvénykezést és az iskolai rendszert egészen cseh lábra állítván, a számszerinti német kisebbség végképi elnyomatás miatt panaszkodni fog. Hasonló bonyolult helyzet van Galicziában, ahol újabb időkben a ruthenek külön váltak a lengyelektől, és saját nemzetiségök érdekei mellett buzgólkodnak. A lengyel elem azonban hatalmasabb az új versenytársnál, s a nemesség s nagyobb közbirtokosság még a ruthen vidékeken is a lengyel nemzetiséghez tartozván, a lembergi tartományi gyűlésen mindig többségben van, s ha megnyerné azon hatalmi kört, melylyel a horvátok birnak, bizonyára mindent elkövetne a lengyel nemzetiség javára, a ruthen érdekek ellenében. íme, mily óriási nehézségek tornyosulnak az osztrák államférfiak elé, és a ki közülök