Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-11-08 / 45. szám
sem fog oly izgalmat kelteni, mint amekkora veszélyt annak elfogadása idézett volna föl. A németség jajkiáltásai előbb-utóbb gyöngéd rokoni fülekre találtak volna Berlinben, és ha már az orosz vagy porosz ellenség között kell választanunk, habozás nélkül az előbbit kell választanunk, nemcsak azért, mert az utóbbi erősebb, de azért is, mert az utóbbi — bizonyos esetekben, — lehet szövetségesünk, de az előbbi semmi esetben. A föderalismus elvonta volna tőlünkosztrák-német szövetségeseinket, szláv elleneinknek kezébe pedig még több hatalmi eszközt adott volna az ellenünk fokozandó izgatásra. Most van két hit, összetartó elem, akkor leendő csak egy, amellett, hogy Németország szövetségét is elvesztettük volna, mert hiszen a nagy Németország egy szláv Ausztriát bizonynyal nem fogna tűrni maga mellett. A csehek most a meghiúsult kísérletből megtanulhatók, hogy követeléseik eddigi mérve valóban teljesíthetlen, és hogy az teljesíttetni semmiesetre nem fog. A beállt ideiglenesség alatt lesz idejök meggondolkozni, várjon tovább folytassák-e czéltalan daczolási politikájukat, melynek egyedüli programmja csak az Oroszországgal való forradalmi szövetkezés lehet, vagy megalkudjanak Kellersperggel, ki a kiegyezést a létező alkotmány alapján, tehát a németek tdkeserítése nélkül akarja keresztül vinni? Amihez mi, úgy az osztrák, mint sajátlagos cseh érdekek szempontjából, csak szerencsét kívánhatunk. ------------------------------------------------------------- Az osztrák válság. (Átmeneti minisztérium.) A „Wiener Zeitung“ okt. 31-diki száma meghozta a legmagasb kéziratokat, melyekkel a Hohenwarth-minisztérium felmentés iránti kérelme elfogadtatik, és egy ideiglenes kormány alakításával K. Holzgethan, az eddigi pénzügyminiszter bizatik meg. A Hohenwarth-minisztérium nem volt kilencz hónapig hivatalában. Február 4-ikén Budáról keltezve neveztetett ki Hohenwarth belügyminiszterré és azon feladatot is nyert, miszerint ,,a minisztérium újjáalakításához a szükséges javaslatokat tegye meg“; két nappal később Bécsben Hohenwarth javaslatai jóváhagyattak és a minisztertanács elnöksége reá bízatott; febr. 7-dikén hozta a bécsi hivatalos lap a császári kéziratokat. Azon miniszterek közül, kik febr. 6-án Hohenwarth mellé kineveztettek: Schaffle, Ha- Hetinek és Jirecsek oszták sorsát. — Groeholski, ki később, midőn már a Hohenwarthminiszterium teljes működésben volt, neveztetett ki tárczanélküli miniszterré, és a világkiállítási bizottságban „galicziai miniszter“ré léptettetett elő, — szintén beadta külön lemondását, azonban rábiratta magát annak visszavonására. B. Holzgethan nem Hohenwarthtól származtatja kormányra jutását, miután ő már a Potoczki-minisztériumnak is tagja volt, tehát a most alakítandó már a harmadik minisztérium lesz, melyhez tartozni fog. Őt természetesen nem is lehet, mint valamely határozott politikai irány képviselőjét tekinteni; hivatalnok, ki a császár parancsának engedelmeskedik, s ezért az általa alakítandó kormány csak ideiglenes leend, melynek az a feladata, hogy az administrácziót vigye addig, míg nagyobbra hivatott utódjának átengedné a tért. Ez egyébiránt nem sokára be is fog következni, hiteles tudósítások szerint ugyanis, a császár még okt. 31-ikén érintkezésbe tette magát K. Kellesperggel az új kabinet megalakítása iránt. (Zavargások Prágában.) Prágában, okt. 30-kan este Rieger megérkezése alkalmából zavargások fordultak elő. Rieger kocsiját cseh tanulók kisérték az utczákon nemzeti dalok éneklése és „szlava“ kiáltások közben, s a menetet nagy néptömeg követte. Majd Rieger fogadtatására mintegy 40 képviselő érkezett meg. Rieger ezeket mondá beszédében: ,,Nem mint legyőzőitek térünk vissza, hanem mint elnyomottak, kik meg nem hódoltak; a minisztérium becsületesen s híven fogta pártunkat, de a minisztérium szándéka más elemek által hiusittatott meg; megjövend az idő, melyben a király reánk is hallgatni fog.“ Tanulók húzták Rieger kocsiját s a néptömeg ujongva kisérte azt; Beusz és Andrássyra többször hallatszott: pereat, veszszen! — Lakása előtt Rieger a szilárd kitartásnak szükségét hangsúlyozta s felhívta hallgatóit, hogy ne lankadjanak. Ezután még az utczákon zajongott a nép. Éjjel zavargó tömeg gyűlt össze a „Tagesbote“ szerkesztőségi épülete előtt s megkisérlette a szerkesztőségbe nyomulni. A rendőrség azonban szétűzte a tömeget, s 11 elfogatás történt. Az utczák késő éjig rendkívül élénkek voltak. A „Politik“ esti lapja lefoglaltatott. A német színházban ugyanez este nagy tüntetés volt. A cseh tanulók utczai gyerkőczöket küldöttek a színházba, kik utasítást kaptak botránycsinálásra a „Der kategorische Imperativ“ czímű vígjáték előadása alkalmából. A német nemzeti helyeknél, különösen hol ez mondatik: „Németeknek kell lennünk!“ a németek tapsoltak, a csehek fütyültek, minek folytán roppant zaj keletkezett. A páholyokban és földszinten a közönség üléseiről fölemelkedve 10 perczig tapsolt. A szinházat később a rendőrség őrizte. (Királyi leirat a cseh országgyűléshez.) A cseh országgyűlés nov. 4-iki ülésében olvastatott föl a királyi leirat, a mely igy hangzik: Cseh királyságunk országgyűléséhez. Ez évi szept. 12-én kibocsátott leiratunkkal felszólítottuk cseh királyságunk országgyűlését, hogy a mérséklet és békülés szellemében vegye tanácskozás alá cseh királyságunk államjogi viszonyainak időszerű rendezését. Az országgyűlés 1. hó 10-kéről kelt legalázatosabb feliratával elénk terjesztette tanácskozásai eredményét, és mi félre nem ismerjük azon törekvést, hogy álláspontjáról ezen kívánságunknak megfeleljen. Azonban határozottan ki kell emelnünk, hogy az öszbirodalom közös ügyeinek elintézésére és mindkét felének egymáshoz való viszonyára nézve ezen részek törvényhozó testületei, a birodalmi tanács és a magyar országgyűlés kölcsönös megállapodása által alkotott szentesítésünkkel ellátott törvények teljes jogerővel bírnak az egész monarchiára nézve,és ezek változtatása, vagy amennyiben a határozatok bizonyos időre köttettek, megújítása csak az ezen megállapodás által kijelölt úton történhetik. Miután továbbá nem magyar országaink és tartományaink államjogi viszonyai az általunk kibocsátott állami alaptörvények által szabályozvák, azoknak megváltoztatása csak a birodalmi tanács mindkét házának beleegyezésével eszközölhető. Ezek után felszólítom az országgyűlést, hogy képviselőinek a birodalmi tanácsba küldése által a kibékülés nagy művéhez közreműködjék és a birodalom minden népei iránti testvéri érzületének, minden jogigény tiszteletteljes tekintetbe vételének, és monarchiánk mellőzhetlen szükségleteit hazafias méltánylásának készséggel bizonyságát adja. Annál biztosabban várjuk, hogy az országgyűlés ezen felszólalásunkat teljesíteni fogja, minthogy a birodalom és polgártársaik előtt egykor súlyos felelősség fogná terhelni azokat, kik távolmaradásuk árái meghiúsítanák az átalános kibékülés művét, mely csak mindnyája közreműködése által juthat az áldás teljes, az állandóság biztosítékát magában hordó befejeztetéséhez. 546 Ezzel megküldjük országgyűlésünknek császári és királyi üdvözletünket. Kelt Bécsben, 1871. okt. 30-án. Ferencz József, s. k. Holzgethan s. k. A leirat azon helyei, melyekben az országgyűlés a birodalmi tanácsba küldésre szólittatik fel, azután nevezetesen a zártétel, melyben a súlyos felelősségről van szó, a ház minden oldaláról erős okóval kisértetett. (A kir. leirat fogadtatása.) Prágából írják, hogy a fennebbi kir. leirat fölolvasásának napján, a néptömeget az országház előtt rendőrség oszlatta szét. Gr. Chotek helytartó németül, Neupauer csehül olvasták föl a leiratot. A ház mozgással, „ohó!“ kiáltásokkal, gúnyos szlavákkal és nevetéssel fogadta, úgy hogy az elnöknek csöngetni kellett. Rieger csak a karzaton volt jelen, s Trubetzkoi orosz herczeggel és herczegnével csevegett. Pracenczky indítványára „ezen irat“ kiadatott jelentéstétel végett az alkotmánybizottságnak, s a jövő ülés — egyszersmind zárülés — szerdára tűzetett ki. Gr. Chotek beadta lemondását s az államszolgálatból kilép. A csehek az országgyűlés föloszlatását várják s e végre a feudális főurak már kezdik gyűjteni a nagybirtokban a választási meghatalmazásokat. Rieger terjedelmes emlékiratot készített, melyben kijelenti, hogy ha a kiegyezés most megszakíttatik, nem lehet ismét folytatni, s a cseh nemzetnek előbbi merev ellenzékeskedéséhez kell visszatérni, s az országgyűlés soha sem jöhet össze. (Az osztrák új kormányról.) A „N. fr. Presse“ szerint Kellersperg a következő miniszterjegyzéket terjesztette elő: Kellersperg elnöklet és belügy, Holzgethan pénzügy, Stremayr közoktatásügy, Chlumetzky igazságügy, Plener kereskedelem, Sehol honvédelem, esetleg Grocholszky földmivelés. — A cseh,morva, krajnai, felsőausztriai, galicziai és bukovinai tartománygyűlések feloszlatása szándékoltatik. Kellersberg báróról azt írják, hogy centralista, de egy idő óta az események megérlelték benne a különböző nemzetek kibékítésére törekvő szándékokat. Ő kész engedményekre, de amennyivel a csehek, lengyelek aligha megelégesznek. Prágában igazságszeretete által megkedveltette magát A „Presse“ szerint programmja: ragaszkodni az alkotmányhoz, visszatérni a parlamentarizmushoz. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház a héten az úrbéri maradványokról és irtványokról szóló törvényjavaslatokkal foglalkozott, amelyeknek több pontján a főrendiház ismételten módosításokat tett. A központi bizottság most közvetítő javaslatot terjesztett elő, ezek elfogadását ajánlva, nehogy a törvény meghozása a két ház közti viszály miatt a jelen ülésszakról is elmaradjon. A javasolt módosításokat a képviselőházban el is fogadták. Az osztályok most a telepítvényekről az új igazságügyminiszter által beterjesztett új törvényjavaslatot tárgyalják, s míg ezt elvégzik, azalatt alkalmasint a ház legfontosabb bizottsága, a pénzügyi is elkészül a jövő évi államköltségvetéssel. A bizottság az egyes miniszterek költségvetéseit már végig tárgyalta, és előadói a jelentésekkel legnagyobb részt már elkészültek. Hátra van még a fedezet és azon átalános óhajok és határozatok megvitatása és formulázása, melyek az egyes költségvetések tárgyalása közben fölmerültek. Egyelőre a képviselőház ülésein az interpellácziók veszik igénybe a figyelmet. Az osztrák válság ügyében Helfy Ignácz és Tisza Kálmán interpellálták a miniszterelnök. Mocsonyi Sándor