Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1871-11-08 / 45. szám

» A képviselőház ülése nov. 3-án. Tárgy: Az úrbéri viszonyok rendezésé­ről és az irtványokról szóló törvényjavaslat. Elnök Somssich Pál délelőtt 10 órakor nyitja meg az ülést. Illacsányi Sándor azt állítja, hogy a lajthán­­túli válság nem azonos a miniszterkrízissel, hanem valóságos államválság, mely az alkotmány lehető­ségét, és ki tudja, még többet is veszélyeztethet, s hogy ezen válság az egyik népfajnak a másik fe­letti mesterkélt fölényéből ered; továbbá beismer­­vén, hogy politikai helyzetünk nem áll oly stá­diumban, mint Lajthántúl, de a kormány politi­kája magában foglalja mindazon válságok magvát, melyek Ausztriában tapasztalhatók, — a minisz­terelnökhöz a következő interpellácziót intézi: Időszerűnek látja-e a miniszterelnök úr a nemzetiségi és erdélyi kérdésre vonatkozó oly kor­mány-előterjesztéseket tenni a ház asztalára, me­lyek a kölcsönös jogtisztelés, méltányos érdekki­­egyenlítés szellemétől sugalva, egyedül képesek hazánk állami szerkezetének és fejlődésének a kellő biztosítékot nyújtani azon aggasztó eshető­ségek ellen, melyeknek magvát jelenlegi politikai helyzetünk magában hordja? — (Közöltetni fog a miniszterelnökkel.) — A napirend felvétet­én, tárgyalás alá ke­rül az osztályok előadóiból alakult központi bi­zottság jelentése az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről és az irtványokról szóló törvényjavaslatra nézve, a főrendiház által tett módosítványok tárgyában. Huszár Imr­e a központi bizottság előadója: Ismeretesek azon nehézségek, melyek e törvény­­javaslatok ellen a főrendiház támasztott, s mely nehézségek voltak eddig okai annak, hogy ezen törvényjavaslatok törvényerőre nem emelkedtek. Szemben ezen körülményekkel s szemben azzal, hogy ezen országgyűlés utolsó szakából már csak néhány hónapunk van hátra, és a további üzenet­­váltások kellő eredménynyel nem kecsegtetnek, szükségesnek látta az osztályok többsége, valamint a központi bizottság, elmenni e tekintetben a le­hetőség véghatáráig s elfogadni azon közvetítő indítványokat, melyeket némely fönforgó nehéz­ségek kiegyenlítése tekintetéből a minisztérium tett. Ajánlja ezek elfogadását. A 15. §-hoz a központi bizottság ezen új szö­veget ajánlja: „ha azonban ily telkekhez úrbéri természetű földek is tartoznak, ezek a fennálló gyakorlat szerint a zsellérek által a maradvány­­földnek módjára lesznek megváltandók.“ — Töb­bek hozzászólása után elfogadtatik. A 16. §. ebből folyólag a főrendi módosítvány ellenére megtartatik. A 17. §. második pontját, mely igy hangzik : „Ha azonban a volt úrbéres ily megváltásul a földek egy harmadát ajánlaná fel, ezt a volt föl­­desúr elfogadni köteles“ — a központi bizottság kihagyatni javasolja. Szontagh Pál (csanádi) gyakorlatból indulva ki, az előbbi szövegezést kívánja megtartani, mert tud községeket, melyek még 5 frt válságdijt sem voltak képesek fizetni, pedig arra használta föl az alkalmat, hogy a nem­zetiségekre ás Erdélyre vonatkozólag kívánjon új uj törvényeket, azaz kívánsága voltaképen arra megy ki, hogy daraboljuk föl Magyarországot szerb vajdaságra, román nagyfejedelemségre stb. A képviselőház ülése okt. 31-én. Elnök Somssich Pál d. e. 10 órakor nyitja meg az ülést. Pavlovics István interpellácziót intéz a bel­­ügyérhez, melyben azt kérdi, miért nem nevezett ki a kormány Szabadka, Zombor és Újvidék váro­sok főispánjául szerb nemzetiségű egyént, miután e város lakosságának többsége szerb, ezen intéz­kedése által a nemzetiségi törvényt sértvén meg, mivel kívánja és tudja indokolni ezen törvényel­lenességet. Horn Ede beadja a pesti népkör kérvényét a főváros újjászervezése, a két főváros egyesítése s az egyesítés tényleges akadályainak elhárítása tárgyában. Huszár Imre mint előadó bemutatja a köz­ponti bizottságnak az úrbéri viszonyok rendezésé­ről és irtványokról szóló jelentését. A legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. 0 547 Madarász József szintén a régi szerkezet mellett szól. Justh József oly körülményváltozást észlel hazánkban, hogy a mai viszonyokhoz képest senki sem adja oda maradványföldjeinek harmadát ter­mészetben, akárhogy teremtse is ki a váltságdíjt. Bittó igazságügyminiszter Justh képviselő nézetét osztja : a netáni eshetőségek szabad egyez­ségre vannak hagyva a központi szövegezés által, de ha az nem fogadtatnék el, azon esetre a reczi­­proczitást ajánlja, hogy t. i. ha a földesúr kéri a természetbeni megváltást, ezt az illetők is tartoz­zanak elfogadni, s ez iránt módosítványt nyújt be. Tisza Kálmán ép azon esetre, mit Justh képviselő felhozott, s a­mi részben áll is, nem véli­­ elfogadhatónak a recziproczitás elvét, mert ily esetben az egyenesen megkárosítása volna a ma­radványföld birtokosának. Pártolja a régi szöveget. A központi bizottság szövegezése fogadtatik el e szakaszra, valamint a következőkre is. A főrendeknek az irtványokról szóló törvény­­javaslatra tett módosításait a központi bizottság elfogadásra ajánlja. Huszár Imre szólalt föl mel­lette, Madarász József ellene, s azután elfogadták. A legközelebbi napirend akkér állapíttatott meg, hogy miután nov. 4-kén reggel a telepítvé­­nyesek ügyében azon képviselők, kiknek választó­­kerülete érdekelve van, értekezletet tartanak, mindjárt ezután d. e. 11 órakor kezdjék el az osz­tályok a telepítvényekről szóló törvény tárgyalá­sát, s a­míg azzal elkészülnének, a nyilvános ülés­ben a bírósági végrehajtókról szóló és a vadászati törvény fog tárgyaltatni. Ülés vége: déli 1 órakor. A képviselőház ülése nov. 1-én. (Előleges tudósítás.) Andrássy Gyula miniszterelnök felel Helfy és Tisza interpellác­iójára. Helfyvel szemben csodálkozását fejezi ki, hogy a szélsőbal egy kép­viselője volt e kérdésben, mint interpelláló kez­deményező, miután a szélsőbal a 67-diki kiegyezés által Magyarországot államiságából kivetkőztett­­nek, Ausztria tartományává sülyeztettnek hirdeti, s azt állítja, hogy a magyar miniszterek csakis a közös minisztérium akaratnélküli köteles végre­hajtói. Most pedig azt állítja, hogy a magyar mi­niszterelnök a monarchia másik felének sorsát illetőleg, döntő befolyást gyakorolt. Örvend, hogy míg sokáig hangoztatták, hogy Magyarországnak saját sorsára sincs befolyása, most a magyar kor­mányt teszik felelőssé még azért is, a­mi az egész monarchiában történik. Mindkét állítás alaptalan. Kijelenti, hogy ő mint a korona egyik tanácsosa vett részt a tárgyalásokban és csatlakozott a közös mi­niszterek álláspontjához, de mint a korona tanácsosa a saját nevében szólott. Az álláspont, melyet ő és a közös kormányt elfoglalt az, hogy a monarchia két része által elfogadott és a felség által szen­tesített törvények nem szorulnak semmiféle or­szággyűlés utólagos elismerésére. Ez nem ma­gyar, nem cseh, nem osztrák, de szorosan közös ügy. A két interpellác­iónak feltétele e szerint alaptalan lévén, alaptalan a belőle vont következ­tetés. Most a közös ügyeket a közös miniszter és a delegáczió intézik el, a personal unió esetére ez elintézés a két kormány feladata lenne. Ezután felolvassa a 67-ki kisebbségi munkálat néhány pontját, mely az eljárást szabályozza, s azután így folytatja: ha ezen javaslat szerint alakult volna a birodalom, úgy azt, a­mit most az egyes miniszte­rek végeznek el egy­mással, az egyes országgyű­lések és országok végeznék, s így ellentétek esetére mindig a császár döntene, mert egyes miniszterek elbocsáttatása által segíteni nem lehetne a bajon. Most a népek gyű­lölségét és az ellentéteket mi­­niszteri válságok megszüntetik, vagy simítják, a personal unió esetére pedig csak növelnék. Más­részt a kormányoknak mind egy helyen kellene székelni, mert a számos közös tanácskozás és kö­zös ügyek elintézésére csakis igy válnék lehetővé. — Azon forma, melynek annyi katastrópha da­czára a monarchiát rendezni, Magyarországot szá­zados küzdelmek után mintegy Európa népei közé vezetni sikerült, a legjobb, s ha ezt megváltoztat­­nók, Magyarország vesztene legtöbbet. A meglevő alaphoz ragaszkodni, ezt tanácsolta a kormánynak, ezt védelmezi a törvényhozás előtt. (Hosszas él­jenzés jobbról.) Tudósításunk bezártakor Helly kezd szólani. Erről közelebbi számunkban. Hazai közügyek és események.­ ­ (350 mérföldnyi uj magyar vasúthá­lózat.) Bécsi lapok megerősítik, hogy az uj vasúthálózat iránt csakugyan megköttetett az előleges szerződés a kormány, és a hitelintézet ve­zérlete alatt álló társaság között. Mintegy 350 mérföldnyi hálózat kiépítéséről van szó, s ezek között foglaltatnának a többiek közt a következő vonalak is: Zimony-Buda-Bécs; Érsekújvár-Lun­­denburg; Szathmár-Kolozsvár; Maros-Vásárhely- Brassó; Eszék-Sziszek. A társaság vállalkozik az építésre a kormány közreműködésével megállapí­tott tervek szerint, mint építési provisiót kapja az építésre kiadott pénz 6%-át, köteles az egész há­lózatot egyenlő részletekben 10 év alatt elkészíteni. Az építésre több mint 200 millió frtnyi tőke szüksé­ges. — 42 év múlva az egész vasúthálózat az állam­ birtokába menne át. — (Haynald kalocsai érsekről) azt beszél­ték papi körökben, hogy kész inkább lemondani püspökségéről, semhogy a csalatkozhatlansági dogmát elfogadja. E nézet külföldön is annyira el volt terjedve, hogy Michaelis, kit az ó-katholiku­­sok Magyarországba küldöttek, azon reménynyel jött Pestre, hogy Haynald érsek fog a magyar ó-kath. mozgalomnak élére állani. Az érsekről elterjedt e véleményt érdekesnek tartottuk föl­említeni most, midőn a kalocsai érseki megyei papság okt. 25- és 26-án tartott értekezletéről a „Magyar Állam“-ban a többi között a következő tudósitást olvassuk: „Haynald érsek ő excja a gyűlésen első főtárgyként a vatikáni zsinat tetteit és határozatait, s a magy. püspöki karnak azokhoz való viszonyát terjedelmesen előadó, hittani te­kintetben megvilágosítván a magyar püspöki kar­nak mind a zsinat tartama alatt, mint az után követett eljárását, s a hosszabb előadás végén kölcsönösen kiemelvén azt, hogy miután — mint köztudomású dolog — a vatikáni zsinat tanait—és határozatait a világnak egész püspöki kara alig kevés kivétellel, elfogadta, s igy, a Krisztustól — úgy mint ő az Atyától volt küldve, küldött Péter apostoli tanító közeg, azaz : a tanító egyház vallja és hirdeti minden katholikusnak, bármilyen volt is egyéni és tudományos meggyőződése, kötelessége azo­kat elfogadni, személyes nézeteit az egyház ítéletének alávetve. Ily értelemben, kijelenté az érsek, hogy ő is benyújtotta ez iránti nyilatkozatát a római szent­széknél, s a vatikáni zsinat tanait és határozatait, mint kath. tanokat, taníttatni és elfogadtatni ren­ddé, melyek átalánosan ismervék s épen azért kü­lönösen kihirdetésre nem szorulnak. E beszéd után m. Nehiba János püspök ur fölkelt, s az értekez­let tagjai által képviselt egész főmegyei papság nevében kijelenté, hogy e tant elfogadjuk, s azt hitágazat gyanánt tanítani fogjuk."­­ (Új perrendtartás.) Mint a „P. Napló" értesül, azon bizottság, mely a törvénykezési rend­tartás némely szakaszainak módosítása czéljából az igazságügyminiszter által összehivatott, e napokban már értekezleteit meg is kezdette. Mind­járt első üléseiben abban egyezett meg, hogy az új bírói szervezet életbeléptére való tekintettel, a törvénykezési rendtartás egészben az új szervezet­tel volna öszhangzásba hozandó, következőleg ezen egész törvény revideálandó. A bizottság jö­vőre tehát — ha a miniszter helyeslésével talál­­kozand — ily értelemben fogja tisztét teljesíteni. — (Kir. ügyészek kinevezése.) A szerve­zendő első folyamodásu törvényszékekhez ügyé­szekké a király az igazságügyi miniszter előter­jesztésére újabban a következőket nevezte ki: a balassa­gyarmati törvényszékhez Laky Kristóf jogtudort és kőszegi sajtóügyi vizsgáló bírót; a csíkszerdai törvényszékhez Gyarmathy Ferencz; nyugalmazott megyei törvényszéki ülnököt; a de­­breczeni törvényszékhez Kúthy István debreczeni sajtóügyi közvádlót; a deési törvényszékhez deézsi Hosszú János, deési úrbéri törvényszéki ülnököt; az esztergomi törvényszékhez Melicher Ferencz jogtudort s esztergomi ügyvédet; a jászberényi­t

Next