Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-11-08 / 45. szám
» A képviselőház ülése nov. 3-án. Tárgy: Az úrbéri viszonyok rendezéséről és az irtványokról szóló törvényjavaslat. Elnök Somssich Pál délelőtt 10 órakor nyitja meg az ülést. Illacsányi Sándor azt állítja, hogy a lajthántúli válság nem azonos a miniszterkrízissel, hanem valóságos államválság, mely az alkotmány lehetőségét, és ki tudja, még többet is veszélyeztethet, s hogy ezen válság az egyik népfajnak a másik feletti mesterkélt fölényéből ered; továbbá beismervén, hogy politikai helyzetünk nem áll oly stádiumban, mint Lajthántúl, de a kormány politikája magában foglalja mindazon válságok magvát, melyek Ausztriában tapasztalhatók, — a miniszterelnökhöz a következő interpellácziót intézi: Időszerűnek látja-e a miniszterelnök úr a nemzetiségi és erdélyi kérdésre vonatkozó oly kormány-előterjesztéseket tenni a ház asztalára, melyek a kölcsönös jogtisztelés, méltányos érdekkiegyenlítés szellemétől sugalva, egyedül képesek hazánk állami szerkezetének és fejlődésének a kellő biztosítékot nyújtani azon aggasztó eshetőségek ellen, melyeknek magvát jelenlegi politikai helyzetünk magában hordja? — (Közöltetni fog a miniszterelnökkel.) — A napirend felvétetén, tárgyalás alá kerül az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről és az irtványokról szóló törvényjavaslatra nézve, a főrendiház által tett módosítványok tárgyában. Huszár Imre a központi bizottság előadója: Ismeretesek azon nehézségek, melyek e törvényjavaslatok ellen a főrendiház támasztott, s mely nehézségek voltak eddig okai annak, hogy ezen törvényjavaslatok törvényerőre nem emelkedtek. Szemben ezen körülményekkel s szemben azzal, hogy ezen országgyűlés utolsó szakából már csak néhány hónapunk van hátra, és a további üzenetváltások kellő eredménynyel nem kecsegtetnek, szükségesnek látta az osztályok többsége, valamint a központi bizottság, elmenni e tekintetben a lehetőség véghatáráig s elfogadni azon közvetítő indítványokat, melyeket némely fönforgó nehézségek kiegyenlítése tekintetéből a minisztérium tett. Ajánlja ezek elfogadását. A 15. §-hoz a központi bizottság ezen új szöveget ajánlja: „ha azonban ily telkekhez úrbéri természetű földek is tartoznak, ezek a fennálló gyakorlat szerint a zsellérek által a maradványföldnek módjára lesznek megváltandók.“ — Többek hozzászólása után elfogadtatik. A 16. §. ebből folyólag a főrendi módosítvány ellenére megtartatik. A 17. §. második pontját, mely igy hangzik : „Ha azonban a volt úrbéres ily megváltásul a földek egy harmadát ajánlaná fel, ezt a volt földesúr elfogadni köteles“ — a központi bizottság kihagyatni javasolja. Szontagh Pál (csanádi) gyakorlatból indulva ki, az előbbi szövegezést kívánja megtartani, mert tud községeket, melyek még 5 frt válságdijt sem voltak képesek fizetni, pedig arra használta föl az alkalmat, hogy a nemzetiségekre ás Erdélyre vonatkozólag kívánjon új uj törvényeket, azaz kívánsága voltaképen arra megy ki, hogy daraboljuk föl Magyarországot szerb vajdaságra, román nagyfejedelemségre stb. A képviselőház ülése okt. 31-én. Elnök Somssich Pál d. e. 10 órakor nyitja meg az ülést. Pavlovics István interpellácziót intéz a belügyérhez, melyben azt kérdi, miért nem nevezett ki a kormány Szabadka, Zombor és Újvidék városok főispánjául szerb nemzetiségű egyént, miután e város lakosságának többsége szerb, ezen intézkedése által a nemzetiségi törvényt sértvén meg, mivel kívánja és tudja indokolni ezen törvényellenességet. Horn Ede beadja a pesti népkör kérvényét a főváros újjászervezése, a két főváros egyesítése s az egyesítés tényleges akadályainak elhárítása tárgyában. Huszár Imre mint előadó bemutatja a központi bizottságnak az úrbéri viszonyok rendezéséről és irtványokról szóló jelentését. A legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. 0 547 Madarász József szintén a régi szerkezet mellett szól. Justh József oly körülményváltozást észlel hazánkban, hogy a mai viszonyokhoz képest senki sem adja oda maradványföldjeinek harmadát természetben, akárhogy teremtse is ki a váltságdíjt. Bittó igazságügyminiszter Justh képviselő nézetét osztja : a netáni eshetőségek szabad egyezségre vannak hagyva a központi szövegezés által, de ha az nem fogadtatnék el, azon esetre a recziproczitást ajánlja, hogy t. i. ha a földesúr kéri a természetbeni megváltást, ezt az illetők is tartozzanak elfogadni, s ez iránt módosítványt nyújt be. Tisza Kálmán ép azon esetre, mit Justh képviselő felhozott, s ami részben áll is, nem véli elfogadhatónak a recziproczitás elvét, mert ily esetben az egyenesen megkárosítása volna a maradványföld birtokosának. Pártolja a régi szöveget. A központi bizottság szövegezése fogadtatik el e szakaszra, valamint a következőkre is. A főrendeknek az irtványokról szóló törvényjavaslatra tett módosításait a központi bizottság elfogadásra ajánlja. Huszár Imre szólalt föl mellette, Madarász József ellene, s azután elfogadták. A legközelebbi napirend akkér állapíttatott meg, hogy miután nov. 4-kén reggel a telepítvényesek ügyében azon képviselők, kiknek választókerülete érdekelve van, értekezletet tartanak, mindjárt ezután d. e. 11 órakor kezdjék el az osztályok a telepítvényekről szóló törvény tárgyalását, s amíg azzal elkészülnének, a nyilvános ülésben a bírósági végrehajtókról szóló és a vadászati törvény fog tárgyaltatni. Ülés vége: déli 1 órakor. A képviselőház ülése nov. 1-én. (Előleges tudósítás.) Andrássy Gyula miniszterelnök felel Helfy és Tisza interpellációjára. Helfyvel szemben csodálkozását fejezi ki, hogy a szélsőbal egy képviselője volt e kérdésben, mint interpelláló kezdeményező, miután a szélsőbal a 67-diki kiegyezés által Magyarországot államiságából kivetkőztettnek, Ausztria tartományává sülyeztettnek hirdeti, s azt állítja, hogy a magyar miniszterek csakis a közös minisztérium akaratnélküli köteles végrehajtói. Most pedig azt állítja, hogy a magyar miniszterelnök a monarchia másik felének sorsát illetőleg, döntő befolyást gyakorolt. Örvend, hogy míg sokáig hangoztatták, hogy Magyarországnak saját sorsára sincs befolyása, most a magyar kormányt teszik felelőssé még azért is, ami az egész monarchiában történik. Mindkét állítás alaptalan. Kijelenti, hogy ő mint a korona egyik tanácsosa vett részt a tárgyalásokban és csatlakozott a közös miniszterek álláspontjához, de mint a korona tanácsosa a saját nevében szólott. Az álláspont, melyet ő és a közös kormányt elfoglalt az, hogy a monarchia két része által elfogadott és a felség által szentesített törvények nem szorulnak semmiféle országgyűlés utólagos elismerésére. Ez nem magyar, nem cseh, nem osztrák, de szorosan közös ügy. A két interpellációnak feltétele e szerint alaptalan lévén, alaptalan a belőle vont következtetés. Most a közös ügyeket a közös miniszter és a delegáczió intézik el, a personal unió esetére ez elintézés a két kormány feladata lenne. Ezután felolvassa a 67-ki kisebbségi munkálat néhány pontját, mely az eljárást szabályozza, s azután így folytatja: ha ezen javaslat szerint alakult volna a birodalom, úgy azt, amit most az egyes miniszterek végeznek el egymással, az egyes országgyűlések és országok végeznék, s így ellentétek esetére mindig a császár döntene, mert egyes miniszterek elbocsáttatása által segíteni nem lehetne a bajon. Most a népek gyűlölségét és az ellentéteket miniszteri válságok megszüntetik, vagy simítják, a personal unió esetére pedig csak növelnék. Másrészt a kormányoknak mind egy helyen kellene székelni, mert a számos közös tanácskozás és közös ügyek elintézésére csakis igy válnék lehetővé. — Azon forma, melynek annyi katastrópha daczára a monarchiát rendezni, Magyarországot százados küzdelmek után mintegy Európa népei közé vezetni sikerült, a legjobb, s ha ezt megváltoztatnók, Magyarország vesztene legtöbbet. A meglevő alaphoz ragaszkodni, ezt tanácsolta a kormánynak, ezt védelmezi a törvényhozás előtt. (Hosszas éljenzés jobbról.) Tudósításunk bezártakor Helly kezd szólani. Erről közelebbi számunkban. Hazai közügyek és események. (350 mérföldnyi uj magyar vasúthálózat.) Bécsi lapok megerősítik, hogy az uj vasúthálózat iránt csakugyan megköttetett az előleges szerződés a kormány, és a hitelintézet vezérlete alatt álló társaság között. Mintegy 350 mérföldnyi hálózat kiépítéséről van szó, s ezek között foglaltatnának a többiek közt a következő vonalak is: Zimony-Buda-Bécs; Érsekújvár-Lundenburg; Szathmár-Kolozsvár; Maros-Vásárhely- Brassó; Eszék-Sziszek. A társaság vállalkozik az építésre a kormány közreműködésével megállapított tervek szerint, mint építési provisiót kapja az építésre kiadott pénz 6%-át, köteles az egész hálózatot egyenlő részletekben 10 év alatt elkészíteni. Az építésre több mint 200 millió frtnyi tőke szükséges. — 42 év múlva az egész vasúthálózat az állam birtokába menne át. — (Haynald kalocsai érsekről) azt beszélték papi körökben, hogy kész inkább lemondani püspökségéről, semhogy a csalatkozhatlansági dogmát elfogadja. E nézet külföldön is annyira el volt terjedve, hogy Michaelis, kit az ó-katholikusok Magyarországba küldöttek, azon reménynyel jött Pestre, hogy Haynald érsek fog a magyar ó-kath. mozgalomnak élére állani. Az érsekről elterjedt e véleményt érdekesnek tartottuk fölemlíteni most, midőn a kalocsai érseki megyei papság okt. 25- és 26-án tartott értekezletéről a „Magyar Állam“-ban a többi között a következő tudósitást olvassuk: „Haynald érsek ő excja a gyűlésen első főtárgyként a vatikáni zsinat tetteit és határozatait, s a magy. püspöki karnak azokhoz való viszonyát terjedelmesen előadó, hittani tekintetben megvilágosítván a magyar püspöki karnak mind a zsinat tartama alatt, mint az után követett eljárását, s a hosszabb előadás végén kölcsönösen kiemelvén azt, hogy miután — mint köztudomású dolog — a vatikáni zsinat tanait—és határozatait a világnak egész püspöki kara alig kevés kivétellel, elfogadta, s igy, a Krisztustól — úgy mint ő az Atyától volt küldve, küldött Péter apostoli tanító közeg, azaz : a tanító egyház vallja és hirdeti minden katholikusnak, bármilyen volt is egyéni és tudományos meggyőződése, kötelessége azokat elfogadni, személyes nézeteit az egyház ítéletének alávetve. Ily értelemben, kijelenté az érsek, hogy ő is benyújtotta ez iránti nyilatkozatát a római szentszéknél, s a vatikáni zsinat tanait és határozatait, mint kath. tanokat, taníttatni és elfogadtatni renddé, melyek átalánosan ismervék s épen azért különösen kihirdetésre nem szorulnak. E beszéd után m. Nehiba János püspök ur fölkelt, s az értekezlet tagjai által képviselt egész főmegyei papság nevében kijelenté, hogy e tant elfogadjuk, s azt hitágazat gyanánt tanítani fogjuk." (Új perrendtartás.) Mint a „P. Napló" értesül, azon bizottság, mely a törvénykezési rendtartás némely szakaszainak módosítása czéljából az igazságügyminiszter által összehivatott, e napokban már értekezleteit meg is kezdette. Mindjárt első üléseiben abban egyezett meg, hogy az új bírói szervezet életbeléptére való tekintettel, a törvénykezési rendtartás egészben az új szervezettel volna öszhangzásba hozandó, következőleg ezen egész törvény revideálandó. A bizottság jövőre tehát — ha a miniszter helyeslésével találkozand — ily értelemben fogja tisztét teljesíteni. — (Kir. ügyészek kinevezése.) A szervezendő első folyamodásu törvényszékekhez ügyészekké a király az igazságügyi miniszter előterjesztésére újabban a következőket nevezte ki: a balassagyarmati törvényszékhez Laky Kristóf jogtudort és kőszegi sajtóügyi vizsgáló bírót; a csíkszerdai törvényszékhez Gyarmathy Ferencz; nyugalmazott megyei törvényszéki ülnököt; a debreczeni törvényszékhez Kúthy István debreczeni sajtóügyi közvádlót; a deési törvényszékhez deézsi Hosszú János, deési úrbéri törvényszéki ülnököt; az esztergomi törvényszékhez Melicher Ferencz jogtudort s esztergomi ügyvédet; a jászberényit