Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-18 / 42. szám
Csehek és honátok. „Regnum unius linguae fragile et imbecile.“ „Az egy nyelvű ország törékeny és magával tehetlen.“ A történelem, a mi dicső Szent István királyunk ajkaira adja e mondatot, s ily nagy tekintély czége alatt az közel ezer éven át tartotta fönn magát, de már ma egyre több fejtörést ad a gondolkozó politikusoknak, kik, ha az égieket interpellálni lehetne, mindenekelőtt alighanem őt szeretnék megkérdeni, hogy várjon csakugyan mondta-e a felebbi állítást, és ha mondta, akkor szíveskednék egy kis magyarázó utasítást is adni melléje, hogy miként kell hát kormányozni az olyatén sok nyelvű birodalmat, aminőt a szent felsége alapított? Mert valóban a mi államférfiaink kezdenek kifogyni a bölcseségből arra nézve, hogy miként csináljanak rendet és békességet Ausztria-Magyarországban. Szokássá vált egy óra idő kicsinylőleg és gúnyosan szólni különösen osztrák államférfiakról. És úgy lehet, hogy korszakalkotó lángelme most nincs közöttük, de azt sem kell felednünk, hogy a helyzet itt határtalanul nehezebb, mint azon külországokban , melyek államférfiak két évtized óta bámulni megszoktak, és kérdés az is, hogy ha várjon ama bámult nagy mesterek is ez átkosan bonyolult viszonyok közt volnának-e képesek, a jelenlegieknél sokkal nagyobb eredményt fölmutatni ? Az időben, midőn első Napóleon oly hatalmasan kopogott Ausztria kapuján, és ennek népei mégsem bírtak fölébredni, bizonynyal könnyebb lehete kormányozni. A korlátlanság (absolutismus) a legegyszerűbb és legkönnyebb módja a népek kormányzásának, ahol az lehetséges. Ausztriában azonban már ott is, ahol az absolutismusra legerősebb a hajlam, meggyőződtek arról, hogy az lehetetlen, vagy legalább is igen veszélyes. És immár tizenegy éve, mióta valóban nem várt kitartással igyekeznek az alkotmányosság gépezetét alkalmazni mindenütt. De hát még az alkotmányosság éshazájában, Magyarországban is meg-megakad az alkotmány mozdonyának kereke egy-egy bakafántos nemzetiségben; hát még Ausztriában, hol a nemzetiségek aránya is erre sokkal kedvezőtlenebb, holott azonfölül ott az alkotmányosság útja is merőben töretlen és járatlan ? Az orvosok két részre osztják a betegségeket. Az egyik hirtelen (acutus), melynek csakhamar véget vet vagy a halál, vagy a gyógyulás. A másik az idült, mely eltarthat sokáig, is meg is lehet vele öregedni, de nehezen , vagy egyátalán nem is gyógyítható. Most úgy látszik, mintha Ausztriának idült baja acutusra vált volna. Ausztria államférfiai — és mindenek fölött a fejedelem — a régi idült nemzetiségi bajt gyökeresen, végleg óhajtanák meggyógyítani, miután az oly válságos pontra jutott, hogy a kínok, melyeket az államnak okoz, annak életét fenyegetik. Ha lehetséges dolog a kettős birodalom harmadik főbb nemzetiségét, a szlávságot kielégíteni, illetőleg azoknak is az alkotmányos önkormányzat azon mérvét adni, mely őket megnyugtassa, és a mellett a németséget se ingerelje fel annyira, hogy osztrák politikai érzületüket megtartsák, akkor a gyökeres gyógyulás végbement, s Ausztria léte hosszú időkre biztosítva lehet. De vájjon lehetséges-e ez? Amerika példája azt mutatja, hogy tágas autonómiával bíró tartományok egy közös szövetségben együtt tarthatók, noha egy-egy belháború, mint a legutóbbi, hébehóba ezt is veszélyezteti. De Amerikának csak egy nemzetisége van, az angol, a többi jövevény oly csekély számú, hogy külön nemzeti vágyai nem ébredhetnek. Svájczban azonban már arra is találunk példát, hogy három külön nemzet önálló kantonokban szorosan egy államot alkot. Igen, de Svájcz a köztársaság. A szabadság képezi a közös kapcsot, melyet mind a három féltékenyen őriz. Ausztriában pedig három igen erős nemzetiségi él együtt monarkhikus kapocsban. A monarkhia most épen arra tesz kísérletet, hogy a szabadságot tegye közös érdekké, mely a három nemzetiséget összetartsa. Ez egy rendkívül érdekes kísérlet atalán az egész föld államtudósaira nézve, mert ilyesmit még a történelem, legalább ennyi nehézséggel, nem mutat föl. Az előjelek azonban, meg kell vallani, igen kedvezőtlenek. Hogy a dolog mily nehezen megy, semmi sem bizonyítja, jobban, mint azon körülmény, hogy e kísérletbe még azok is beleegyezni látszanak, akik azt nagyon nem szeretik. Például a magyar államférfiak. Ezek révén most a helyzet urai, ha a cseh kiegyezés kísérletét egyátalán ellenzik, bizonyos, hogy az meg nem indíttatott volna. Ők pedig, mint akik politikájukat a kettősségre (dualismusra) és párosságra (paritás) alapították, kétségtelenül jobban szeretnék a fennálló viszonyokat megőrizni és a cseh kiegyezésnek már sajátlagos magyar érdekből sem lehetnek barátjai. Az osztrák németekkel való szövetségben számos és igen nyomatékos előnyöket látnak. Először is visszatartják Ausztria német elemét a nagy Németországgal való egyesüléstől, s ugyanakkor egyszersmind egy hű szövetséges harcztársat nyernek a háborgó és telhetetlen szláv tenger hullámcsapásai ellenében, mely úgy a magyar, mint az osztrák birtokokat körülnyaldossa. A németségben itt-amott mutatkoznak ugyan németesitési hajlamok, de atalán a magyarországi németség erkölcsöt csinál abból, hogy jó hazafi és magyar legyen, a minthogy gyermekét már magyarnak is nevelteti. A magyar egységes állameszmének mind hive kivétel nélkül, és hogy még a tavali porosz-franczia háború alatt is nem a poroszokkal, de a francziákkal rokonszenvezett, ez magyar hazafi érzületének legerősebb próbája volt. Ez elem azonfölül nemzetgazdászati szempontból is rendkívül értékes, mert munkás kezében tartja az ipart, a kereskedelmet és a mai (modern) kultúra egyéb jelentős tényezőit. A magyar politika érdeke tehát világosan oda utal, hogy e művelt és hozzánk húzódó nemzettel szö■ vetkezzünk, nem ugyan a szlávok elnyomására, de azok fölfalási törekvéseinek ellenében. Mert hogy ez ránk nézve az üdvösebb, az még jobban meglátszik abból, ha tekintetbe veszszük, mit nyernénk a másik szövetségessel? Mindenekelőtt elvesztenék a németek támogatását, és eddigi szövetségesünkből magunk csinálnánk ellenségeket, vagyis akkor csinálnánk a magyar és osztrák birodalmi németekből határozott dühös germanizátorokat. És talán a szlávokat megnyernék magunk számára a németek ellen? Ellenkezőleg! Még több eszközt, módot nyújtanánk nekik az ellenünk való mesterkedésekre. A szlávok ellenségei a németeknek, de sokkal inkább a magyaroknak, mint akiket egyedüli és legfőbb akadályai gyanánt tekintenek a szláv egység valósításának. Ők irigylik a németek nagyságát, de tudják, hogy őket ki nem irthatják, és az nem is szükséges arra, hogy egyesüljenek. 42-ik szám. Tizenhetedik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. fig.* Hirdetési dijak: a Vasárnapijság és Politikai Újdonságokat illetőleg : Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppenk Alajos, Wolfzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wolfzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár.