Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1871-10-18 / 42. szám

Csehek és honátok. „Regnum unius linguae fragile et imbe­cile.“ „Az egy nyelvű ország törékeny és ma­­gával tehetlen.“ A történelem, a mi dicső Szent István királyunk ajkaira adja e monda­tot, s ily nagy tekintély czége alatt az közel ezer éven át tartotta fönn magát, de már ma egyre több fejtörést ad a gondolkozó po­litikusoknak, kik, ha az égieket interpel­lálni lehetne, mindenekelőtt alighanem őt szeretnék megkérdeni, hogy várjon csak­ugyan mondta-e a felebbi állítást, és ha mondta, akkor szíveskednék egy kis magya­rázó utasítást is adni melléje, hogy miként kell hát kormányozni az olyatén sok nyelvű birodalmat, a­minőt a szent felsége alapí­tott? Mert valóban a mi államférfiaink kez­denek kifogyni a bölcseségből arra nézve, hogy miként csináljanak rendet és békes­séget Ausztria-Magyarországban. Szokássá vált egy óra idő kicsinylőleg és gúnyosan szólni különösen osztrák állam­férfiakról. És úgy lehet, hogy korszakal­kotó lángelme most nincs közöttük, de azt sem kell felednünk, hogy a helyzet itt ha­tártalanul nehezebb, mint azon külországok­ban , melyek államférfiak két évtized óta bámulni megszoktak, és kérdés az is, hogy ha várjon ama bámult nagy mesterek is ez átkosan bonyolult viszonyok közt volnának-e képesek, a jelenlegieknél sokkal nagyobb eredményt fölmutatni ? Az időben, midőn első Napóleon oly hatalmasan kopogott Ausztria kapuján, és ennek népei még­sem bírtak fölébredni, bizonynyal könnyebb le­­hete kormányozni. A korlátlanság (absolu­­tismus) a legegyszerűbb és legkönnyebb módja a népek kormányzásának, a­hol az lehetséges. Ausztriában azonban már ott is, a­hol az absolutismusra legerősebb a hajlam, meggyőződtek arról, hogy az lehe­tetlen, vagy legalább is igen veszélyes. És immár tizenegy éve, mióta valóban nem várt kitartással igyekeznek az alkotmányosság gépezetét alkalmazni mindenütt. De hát még az alkotmányosság és­hazájában, Magyar­­országban is meg-megakad az alkotmány mozdonyának kereke egy-egy bakafántos nemzetiségben; hát még Ausztriában, hol a nemzetiségek aránya is erre sokkal ked­vezőtlenebb, holott azonfölül ott az alkot­mányosság útja is merőben töretlen és járatlan ? Az orvosok két részre osztják a beteg­ségeket. Az egyik hirtelen (acutus), melynek csakhamar véget vet vagy a halál, vagy a gyógyulás. A másik az idült, mely eltarthat sokáig, is meg is lehet vele öregedni, de nehe­zen , vagy egyátalán nem is gyógyítható. Most úgy látszik, mintha Ausztriának idült baja acutusra vált volna. Ausztria államférfiai — és mindenek fölött a fejedelem — a régi idült nemzeti­ségi bajt gyökeresen, végleg óhajtanák meg­­gyógyítani, miután az oly válságos pontra jutott, hogy a kínok, melyeket az állam­nak okoz, annak életét fenyegetik. Ha lehet­séges dolog a kettős birodalom harmadik főbb nemzetiségét, a szlávságot kielégíteni, illetőleg azoknak is az alkotmányos önkor­mányzat azon mérvét adni, mely őket meg­nyugtassa, és a mellett a németséget se in­gerelje fel annyira, hogy osztrák politikai érzületüket megtartsák, akkor a gyökeres gyógyulás végbement, s Ausztria léte hosszú időkre biztosítva lehet. De vájjon lehetsé­ges-e ez? Amerika példája azt mutatja, hogy tágas autonómiával bíró tartományok egy közös szövetségben együtt tarthatók, noha egy-egy belháború, mint a legutóbbi, hébehóba ezt is veszélyezteti. De Amerikának csak egy nemzetisége van, az angol, a többi jövevény oly csekély számú, hogy külön nemzeti vágyai nem ébredhetnek. Svájczban azonban már arra is találunk példát, hogy három külön nemzet önálló kantonokban szorosan egy államot alkot. Igen, de Svájcz a köz­társaság. A szabadság képezi a közös kap­csot, melyet mind a három féltékenyen őriz. Ausztriában pedig három igen erős nemze­tiségi él együtt monarkhikus kapocsban. A monarkhia most épen arra tesz kísérletet, hogy a szabadságot tegye közös érdekké, mely a három nemzetiséget összetartsa. Ez egy rendkívül érdekes kísérlet atalán az egész föld államtudósaira nézve, mert ilyes­mit még a történelem, legalább ennyi nehéz­séggel, nem mutat föl. Az előjelek azonban, meg kell vallani, igen kedvezőtlenek. Hogy a dolog mily ne­hezen megy, semmi sem bizonyítja, jobban, mint azon körülmény, hogy e kísérletbe még azok is beleegyezni látszanak, a­kik­­ azt nagyon nem szeretik. Például a magyar­­ államférfiak. Ezek révén most a helyzet urai, ha a cseh kiegyezés kísérletét egyáta­lán ellenzik, bizonyos, hogy az meg nem indíttatott volna. Ők pedig, mint a­kik poli­tikájukat a kettősségre (dualismusra) és párosságra (paritás) alapították, kétségte­lenül jobban szeretnék a fennálló viszo­nyokat megőrizni és a cseh kiegyezésnek már sajátlagos magyar érdekből sem lehet­nek barátjai. Az osztrák németekkel való szövetségben számos és igen nyomatékos előnyöket látnak. Először is visszatart­ják Ausztria német elemét a nagy Német­országgal való egyesüléstől, s ugyanakkor egyszersmind egy hű szövetséges harcztár­­sat nyernek a háborgó és telhetetlen szláv tenger hullámcsapásai ellenében, mely úgy a magyar, mint az osztrák birtokokat kö­rülnyaldossa. A németségben itt-amott mu­tatkoznak ugyan németesitési hajlamok, de atalán a magyarországi németség erkölcsöt csinál abból, hogy jó hazafi és magyar le­gyen, a minthogy gyermekét már magyar­nak is nevelteti. A magyar egységes állam­­eszmének mind hive kivétel nélkül, és hogy még a tavali porosz-franczia háború alatt is nem a poroszokkal, de a francziákkal ro­konszenvezett, ez magyar hazafi érzületének legerősebb próbája volt. Ez elem azonfölül­­ nemzetgazdászati szempontból is rendkívül­­ értékes, mert munkás kezében tartja az ipart, a kereskedelmet és a mai (modern) kultúra­­ egyéb jelentős tényezőit. A magyar politika­­ érdeke tehát világosan oda utal, hogy e művelt és hozzánk húzódó nemzettel szö­­■ vetkezzünk, nem ugyan a szlávok elnyomá­­­­sára, de azok fölfalási törekvéseinek elle­­­­nében. Mert hogy ez ránk nézve az üdvösebb, az még jobban meglátszik abból, ha tekin­tetbe veszszü­k, mit nyernénk a másik szövet­ségessel? Mindenekelőtt elvesztenék a né­metek támogatását, és eddigi szövetsége­sünkből magunk csinálnánk ellenségeket, vagyis akkor csinálnánk a magyar és osztrák birodalmi németekből határozott dühös ger­­manizátorokat. És talán a szlávokat meg­­nyernék magunk számára a németek ellen? Ellenkezőleg! Még több eszközt, módot nyújtanánk nekik az ellenünk való mester­kedésekre. A szlávok ellenségei a németek­nek, de sokkal inkább a magyaroknak, mint a­kiket egyedüli és legfőbb akadályai gya­nánt tekintenek a szláv egység valósításá­nak. Ők irigylik a németek nagyságát, de tudják, hogy őket ki nem irthatják, és az nem is szükséges arra, hogy egyesüljenek. 42-ik szám. Tizen­h­etedi­k évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. fig.* Hirdetési dijak: a Vasárnapi­­­jság és Politikai Újdonságokat illetőleg : Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppen­k Alajos, Wolfzeile Nr. 22. és Hausen­stein és Vogler, Wolfzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár.

Next