Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-14 / 2. szám
14 nyoljuk. De 76 törvényhatóságot valamivel czélszerűbben is lehetne csinálni, a nélkül hogy megtartsunk 55□ mfldnyi megyéket 192 mfldnyiek mellett s 161 ezer lakosunkat 423 ezer lakosunk mellett. Az új beosztás részletes előadása főleg a törvényjavaslat 1 — 30 .§-aiban foglaltatik. A többi változtatás csak egyes községek ki- vagy átkeblezése. Amennyire a közhangulatot megítélni képesek vagyunk,az országgyűlésen nagy ellenzésre fog találni Bars megye szétosztása Hont és Zólyom közt; az egyesített Győr-Moson székhelyének áttétele Győrből Magyar-Óvárra, e jelentéktelen mezővároskába; továbbá elleneztem fog valószínűleg Ung és Bereg egybeolvasztása a tervezett módon. Hibáztatni fogják azt is, hogy a Heves határán fekvő Eger város székhelyül megtartatik, ellenben a szép jövőjű Szolnok, e jelentékeny forgalmi központ, tekintetbe nem vétetik. Pest megye két részre osztását, valamint Komárom és Esztergom összeolvasztását lehet indokolni. De teljességgel nem czélszerű Csanád megye megszüntetése, hogy belőle Csongrád sovány teste nagyobbittassék, holott sokkal jobb lett volna a szomszédos Torontál északi részét egyesíteni Csanáddal. Torontál déli részével egyesitteni lehetett volna a föloszlatott bánsági határőrvidék szomszédos részét. Czélszerűen lehetett volna egyesíteni Sárost és Abaújt az egészen centrális Kassával mint székhelyivel. Szepest kiegészíteni Tornával. Helyes intézkedés átalában, hogy végre a kormány erélyesen hozzáfog Erdély területi rendezéséhez. Ezt már régebben kellett volna tennie, mert itt volt legczélszerűtlenebb a területi fölosztás. Az új fölosztás ellen itt főleg a szászok fognak fölszólalni, sőt már tiltakoztak is ellene. De aligha lesz eredménye tiltakozásuknak, mert szétszaggatott területükből lehetetlen egy törvényhatóságot alkotni. A huszonegyes bizottság tanácskozásai. Január 12-én ült össze először azon bizottság, melyet a képviselőház a végből választott, hogy az ország pénzügyeinek rendezésére s az állami háztartás egyensúlyának helyreállítására mielőbb javaslatokat terjeszszen a ház elé, hogy azokat a kormány még a jelenlegi ülésszak alatt fontolóra vehesse s azok alapján a megfelelő törvényhozási intézkedéseket megtehesse. Az ülések nyilvánosan folynak a képviselőház egyik tanácskozási termében, s már az első alkalommal nagy hallgatóság volt, és számos képviselő megjelent. A bizottság tagjai közül jelen voltak: Csengery, Kerkapoly, gróf Lónyay, Gorove, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Széll Kálmán, Tisza Lajos, gr. Péchy M., b. Sennyey, Zsedényi, Somssich, Kopp G., Ghyczy K., Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Móricz Pál, Péchy Tamás, Irányi Dániel. (Hiányzott: Tóth Vilmos és Zsivkovics. Emez nincs a fővárosban, Tóth V. betegsége miatt nem jelenhetett meg.) A kormány tagjai közül: Szlávy miniszterelnök, Trefort és gróf Szapáry miniszterek voltak jelen. Az első ülésen semmi nevezetes határozat nem történt meg, s egész lefolyását a következőkben is megismertethetjük: Elnökké Csengery Antal, jegyzővé pedig Széll Kálmán választatott. Ez utóbbi fölolvasván a képviselőház utasításait a bizottság számára, b. Sennyey Pál indítványozza, hogy az üléseken gyorsírók is alkalmaztassanak, kik a tárgyalásokat följegyezzék. Ily értelemben szólt Lónyay, Irányi, Ghyczy és Somssich is, s az indítvány elfogadtatott. Elnök kérdi: nem kívánja-e a bizottság, hogy a minisztérium némely ügyekre, különösen a 75-ei költségvetésre vonatkozó adatokat előterjeszszen? Somssich Pál fölhívandónak tartja a kormányt? hogy a reformokra vonatkozó eddigi munkálatait és terveit terjeszsze a bizottság elé, amiket kiindulási pontul lehetne használni. Zsedényi a képviselőház utasításaira hivatkozva azt mondja, hogy a bizottságnak magának kell kezdeményezni, mig Somssich azt a kormánytól várja. B. Simonyi Lajos az 1875. budget vázlatának előkérését indítványozza közvetítésül. Móricz Pál is azt tartja, hogy fődolog tudni, mi a múlhatlan kiadás? Csak ehhez mérve lehet aztán a bizottságnak javaslatait ismernie. Tisza K. is azt hiszi, hogy a bizottságnak tájékozva kell lennie a 1875-öi budgetről. De a bizottság gyökeres reformok tételére van hivatva, ő tehát azt kívánja: 1) A jelen rendszer és adók mellett mennyi az okvetlen deficit? 2) Melyek azon befektetések, melyeket részint szerződések, részint azok természete miatt elhalasztani nem lehet, mert elsőnek a vasúti garanciák beszámítandók. Ez indítványok fölött vita indult meg, melyben Lónyay a Tiszáét pártolván, többi közt azt mondja, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Az a kérdés, hogy képzeljük az ország pénzügyi jövőjét. Terjeszsze elő a minisztérium mindazon adatokat, tehát a 75-ks budgetet is, melyek egy normális budget megalkotására szükségesek. B. Sennyey: Az adatok előterjesztését szívesen elfogadja, de a tanácskozásokat ezek bevárása miatt nem lehet elhalasztani. Az ország teljes öntudatával bír annak, hogy az államháztartás egyensúlya meg van rendítve,tehát nekünk gyorsan kell intézkedni, hogy az mielőbb helyreállíttassék és megszilárdíttassék. A bizottságnak hivatása az irányelveket megállapítani. Ghyczy: Pártolja Tisza indítványát. Azt hiszi, hogy Tisza kérdéseire a kormány rövid idő alatt felelhet, ha ez nem történnék, akkor lehetne Sennyey javaslatát követni. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy csak fél éve annak, amióta a ház a kormányt az általános közigazgatási rendszer reformjának tanulmányozására utasítá, s ha ez tág értelembe fogatik fel s egyszerre követeltetik megvalósítása, ez 10 év alatt sem történhetik meg, és nem is történt meg sehol és soha a világon. Azonban egyenként és egymás után igen is folyik a munka. Tisza indítványát elfogadja, ígéri az 1875. 76 és 77-ik évek költségvetési hozzávetőleges vázlatának előterjesztését. Zsedényi: Nem sokat vár az adatoktól s nem akarja a tanácskozásokat felfüggeszteni. Különben attól függ minden: akarjuk-e a decentralisatiót vagy a központosítás mai rendszerét akarjuk fenntartani. Ettől függ minden és eljárásunk gyorsaságától. Elnök: megjegyzi, hogy nemcsak hosszabb időt igénylő gyökeres reformokról, hanem rögtön létesíthető intézkedésekről is van szó s ezért szükségesek az adatok. Tisza indítványa értelmében kimondja a határozatot. Következik azon kérdés: felfüggesztetenek-e a tanácskozások, míg a kormány jelentését előterjeszti ? Egy kis vita után az lett a határozat, hogy a bizottság folytatja tanácskozásait, a legközelebbi ülést e hó 14-kére tűzték ki. A madridi események. A madridi kortes utolsó üléséről s a január 2-án éjjel végrehajtott államcsinról a „Times“ a következő részletes tudósítást közli: „A kortes-gyűlés megnyitása előtt (jan. 2.) már széltében beszéltek Castellár bukásáról s azt hitték, hogy utóda Piy-Margall lesz. Tartottak a hadsereg pronunciamentójától is. A polgári kormányzó intézkedéseket tett a rend fentartása érdekében s az utczákon a legkisebb néptömeg is szétzavartatott. A kortesülés 3 órakor nyittatott meg, Salmeron elnökölt. Az ülés kezdetén az öreg Orense élteté a föderális (szövetséges) köztársaságot, de csak a szélsőbaloldal éljenezte meg e fölkiáltást. Erre Castellar fölolvasta üzenetét, melyet minden párt hidegen fogadott. Az a pont, mely Karthagenáról szól, mozgást keltett a szélsőbaloldalon, mi azonban a többi pártok helyeslése által elnyomatott. Okos képviselő indítványozta, hogy a ház köszönetet szavazzon a kormánynak. Santamaria ellen indítványt ten. Castellár erre egy jeles beszédben fejte ki, hogy a kormány minden lehetőt megtett a rend érdekében, tetteiért elvállalja a felelősséget s lemondással fenyegeté a kortest. Santamaria hevesen követelte a szavazást. 7 órakor a ház felfüggesztette ülését. A tárgyalás éjjeli 11 órakor folytattatok Salmeron hevesen megtámadta a kormány politikáját, melyet köztársaságellenesnek nevezett. Castellár fényes beszéddel válaszolt, s kijelente, hogy a kormány politikája köztársasági, de nem demokrata vagy helyesebben mondva soczialista. Szövetkezését a radikálisokkal a kiengesztelhetetlenek tették szükségessé, kik a köztársaságot, veszélyeztették. Végül azt mondá, hogy a mostani kortessel semmiféle kormány sem fog megegyezhetni. Erre megtörtént a szavazás és a kormány 120 szóval 100 ellenében leszavaztatott, mire Castellár beadta lemondását. Az ülés ismét félbeszakíttatott, hogy új kormányt válaszszanak. Palanca választatott elnökké. Ekkor — jan. 3-án reggeli 7 óra tájban — Pavia tábornok fegyveres hatalommal a palotába nyomult s hadsegédét beküldő Salmeronhoz s öt mint elnököt fölhivta, hogy a kortest azonnal oszlassa föl. Öt perczig tartottak a zajos kiáltások és tiltakozások; Socras tábornok és többen ellenállással fenyegetőztek, de a tisztek kijelentétt, hogy a csapatok lőni fognak a képviselőkre, ha ezek rögtön nem távoznak a teremből. A csapatok két ízben sortüzet adtak, de csak a levegőbe. Ekkor a ház a legnagyobb zavarban szétoszlott, legjobban a szélsőbali képviselők futottak kifelé. Minthogy ellenállás nem történt, az egész dolog vérontás, sőt elfogatás nélkül ment végbe. Az összes képviselők szabadon távozhattak. A diplomácziai karral a katonaság a legudvariasabban bánt; egy dandárnok vezette ki a diplomatákat a teremből. — Pavia tábornok rögtön elfoglalta a belügyminisztériumot, azután csapatokkal és tüzérséggel megszállotta a város fontosabb pontjait, különösen a Toledo utczát, Madrid munkás lakosságának föfészkét. Erre Pavia tábornok nagy kíséretével végiglovagolt a város utczáin, s saját szemeivel győződött meg, hogy teljesítettek rendeletei. A csapatok közt a legnagyobb fegyelem uralkodott s ezért nem is féltek az utczai harcztól. Egy szigorú parancs a fegyverek beszolgáltatását rendelte el, az uj nemzeti katonaság kivételével, s az első ijedelemre bezárt kávéházak és boltok ismét kinyittattak. Sok nép járkált az utczákon, de nem volt észre vehető sem izgatottság, sem nyugtalanság. A lakosság legnagyobb részének, úgy látszik, nemcsak nem volt ellenére, sőt tetszett is a pronunciamentó, az álcslamin, mert így az engesztelhetlenektől megszabadulva, nyugalmat remélnek. Csak néhány vidéki városban találkozott az új kormány ellenállással. Saragossában, Valladolidban, Malagában kisebb-nagyobb csoportosulások s össszeütközések történtek. Saragossában nyolcz óráig folyt a véres harcz. Természetesen a katonaság győzött a készületlen fölkelők fölött. Az önkénteseket mindenütt lefegyverzik. A kormány élén Serrano áll, a „köztársaság végrehajtó hatalmának feje“ czímmel, s a hivatalos lapban közzétett rendeletével megalakította minisztériumát is. Madridban 14 000 főnyi rendes katonaság és 2000 önkéntes öszpontosíttatott. Az egész ország ostrom- POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, XX. ÉVFOLYAM. — 2. SZÁM.