Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-14 / 2. szám

14 nyoljuk. De 76 törvényhatóságot valamivel czélszerű­bben is lehetne csinálni, a nélkül hogy megtartsunk 55□ mfldnyi megyéket 192 mfldnyiek mellett s 161 ezer lakosun­­kat 4­23 ezer lakosunk mellett. Az új beosztás részletes előadása főleg a törvényjavaslat 1 — 30 .§-aiban foglal­tatik. A többi változtatás csak egyes köz­ségek ki- vagy átkeblezése. A­mennyire a közhangulatot megítélni képesek vagyunk,az országgyűlésen nagy ellenzésre fog találni Bars megye szétosztása Hont és Zólyom közt; az egyesített Győr-Moson székhelyé­nek áttétele Győrből Magyar-Óvárra, e jelen­­téktelen mezővároskába; továbbá ellenez­tem fog valószínűleg Ung­ és Bereg egybeolvasztása a tervezett módon. Hibáz­tatni fogják azt is, hogy a Heves határán fekvő Eger város székhelyül megtartatik, ellenben a szép jövőjű Szolnok, e jelentékeny forgalmi központ, tekintetbe nem vétetik. Pest megye két részre osztását, valamint Komárom és Esztergom összeolvasztását lehet indokolni. De teljességgel nem czél­­szerű­ Csanád megye megszüntetése, hogy belőle Csongrád sovány teste nagyobbittas­­sék, holott sokkal jobb lett volna a szom­szédos Torontál északi részét egyesíteni Csanáddal. Torontál déli részével egyesit­teni lehetett volna a föloszlatott bánsági határőrvidék szomszédos részét. Czélszerűen lehetett volna egyesíteni Sárost és Abaújt az egészen c­entrális Kassával mint székhely­ivel. Szepest kiegészíteni Tornával. Helyes intézkedés átalában, hogy végre a kormány erélyesen hozzáfog Erdély terü­leti rendezéséhez. Ezt már régebben kellett volna tennie, mert itt volt legczélszerűtle­­nebb a területi fölosztás. Az új fölosztás ellen itt főleg a szászok fognak fölszólalni, sőt már tiltakoztak is ellene. De aligha lesz eredménye tiltakozásuknak, mert szétszag­gatott területükből lehetetlen­­ egy tör­vényhatóságot alkotni. A huszonegyes bizottság tanácskozásai. Január 12-én ült össze először azon bizott­ság, melyet a képviselőház a végből választott, hogy az ország pénzügyeinek rendezésére s az állami háztartás egyensúlyának helyreállítására mielőbb javaslatokat terjeszszen a ház elé, hogy azokat a kormány még a jelenlegi ülésszak alatt fontolóra vehesse s azok alapján a megfelelő törvényhozási intézkedéseket megtehesse. Az ülések nyilvánosan folynak a képviselőház egyik tanácskozási termében, s már az első alka­lommal nagy hallgatóság volt, és számos képvi­selő megjelent. A bizottság tagjai közül jelen voltak: Csengery, Kerkapoly, gróf Lónyay, Go­­rove, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Széll Kálmán, Tisza Lajos, gr. Péchy M., b. Sennyey, Zsedényi, Somssich, Kopp G., Ghyczy K., Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Móricz Pál, Péchy Tamás, Irányi Dániel. (Hiányzott: Tóth Vilmos és Zsivkovics. Emez nincs a fővárosban, Tóth V. betegsége miatt nem jelenhetett meg.) A kormány tagjai közül: Szlávy miniszterelnök, Trefort és gróf Szapáry miniszterek voltak jelen. Az első ülésen semmi nevezetes határozat nem történt meg, s egész lefolyását a követke­zőkben is megismertethetjük: Elnökké Csengery Antal, jegyzővé pedig Széll Kálmán választatott. Ez utóbbi fölolvasván a képviselőház utasításait a bizottság számára, b. Sennyey Pál indítványozza, hogy az üléseken gyorsírók is alkalmaztassanak, kik a tárgyaláso­kat följegyezzék. Ily értelemben szólt Lónyay, Irányi, Ghyczy és Somssich is, s az indítvány elfo­gadtatott. Elnök kérdi: nem kívánja-e a bizottság, hogy a minisztérium némely ügyekre, különösen a 75-ei költségvetésre vonatkozó adatokat előterjeszszen? Somssich Pál fölhívandónak tartja a kormányt? hogy a reformokra vonatkozó eddigi munkálatait és terveit terjeszsze a bizottság elé, a­miket kiin­dulási pontul lehetne használni. Zsedényi a képvi­­selőház utasításaira hivatkozva azt mondja, hogy a bizottságnak magának kell kezdeményezni, mig Somssich azt a kormánytól várja. B. Simonyi Lajos az 1875. budget vázlatának előkérését indítvá­nyozza közvetítésül. Móricz Pál is azt tartja, hogy fődolog tudni, mi a múlhatlan kiadás? Csak ehhez mérve lehet aztán a bizottságnak javaslatait ismernie. Tisza K. is azt hiszi, hogy a bizottságnak tájékozva kell lennie a 1875-öi budgetről. De a bizottság gyökeres reformok tételére van hivatva, ő tehát azt kívánja: 1) A jelen rendszer és adók mellett mennyi az okvetlen deficit? 2) Melyek azon befektetések, melyeket részint szerződések, részint azok természete miatt elhalasztani nem lehet, mert elsőnek a vasúti garanc­iák beszámí­­tandók. Ez indítványok fölött vita indult meg, mely­ben Lónyay a Tiszáét pártolván, többi közt azt mondja, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Az a kérdés, hogy képzeljük az ország pénzügyi jövőjét. Terjeszsze elő a minisztérium mindazon adatokat, tehát a 75-ks budgetet is, melyek egy normális budget megalkotására szükségesek. B. Sennyey: Az adatok előterjesztését szíve­sen elfogadja, de a tanácskozásokat ezek bevárása miatt nem lehet elhalasztani. Az ország teljes öntudatával bír annak, hogy az államháztartás egyensúlya meg van rendítve,tehát nekünk gyor­san kell intézkedni, hogy az mielőbb helyreállít­­tassék és megszilárdíttassék. A bizottságnak hivatása az irányelveket megállapítani. Ghyczy: Pártolja Tisza indítványát. Azt hiszi, hogy Tisza kérdéseire a kormány rövid idő alatt felelhet, ha ez nem történnék, akkor lehetne Sennyey javaslatát követni. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy csak fél éve annak, a­mióta a ház a kormányt az álta­lános közigazgatási rendszer reformjának tanul­mányozására utasítá, s ha ez tág értelembe foga­­tik fel s egyszerre követeltetik megvalósítása, ez 10 év alatt sem történhetik meg, és nem is tör­tént meg sehol és soha a világon. Azonban egyen­ként és egymás után igen is folyik a munka. Tisza indítványát elfogadja, ígéri az 1875. 76 és 77-ik évek költségvetési hozzávetőleges vázlatá­nak előterjesztését. Zsedényi: Nem sokat vár az adatoktól s nem akarja a tanácskozásokat felfüggeszteni. Különben attól függ minden: akarjuk-e a decentralisatiót vagy a központosítás mai rendszerét akarjuk fenn­tartani. Ettől függ minden és eljárásunk gyorsa­ságától. Elnök: megjegyzi, hogy nemcsak hosszabb időt igénylő gyökeres reformokról, hanem rögtön létesíthető intézkedésekről is van szó s ezért szükségesek az adatok. Tisza indítványa értelmé­ben kimondja a határozatot. Következik azon kérdés: felfüggesztetenek-e a tanácskozások, míg a kormány jelentését előter­jeszti ? Egy kis vita után az lett a határozat, hogy a bizottság folytatja tanácskozásait, a legközelebbi ülést e hó 14-kére tűzték ki. A madridi események. A madridi kortes utolsó üléséről s a január 2-án éjjel végrehajtott államcsinról a „Times“ a következő részletes tudósítást közli: „A kortes-gyűlés megnyitása előtt (jan. 2.) már széltében beszéltek Castellár buká­sáról s azt hitték, hogy utóda Pi­y-Margall lesz. Tartottak a hadsereg pronunciamentó­­jától is. A polgári kormányzó intézkedése­ket tett a rend fentartása érdekében s az utczákon a legkisebb néptömeg is szétza­vartatott. A kortes­ülés 3 órakor nyittatott meg, Salmeron elnökölt. Az ülés kezdetén az öreg Orense élteté a föderális (szövetséges) köz­társaságot, de csak a szélső­baloldal élje­nezte meg e fölkiáltást. Erre Castellar fölolvasta üzenetét, melyet minden párt hidegen fogadott. Az a pont, mely Kartha­­genáról szól, mozgást keltett a szélsőbalol­dalon, mi azonban a többi pártok helyeslése által elnyomatott. Ok­os képviselő indítvá­nyozta, hogy a ház köszönetet szavazzon a kormánynak. Santamaria ellen indítványt ten. Castellár erre egy jeles beszédben fejte ki, hogy a kormány minden lehetőt megtett a rend érdekében, tetteiért elvállalja a fele­lősséget s lemondással fenyegeté a kortest. Santamaria hevesen követelte a szavazást. 7 órakor a ház felfüggesztette ülését. A tárgyalás éjjeli 11 órakor folytatta­tok Salmeron hevesen megtámadta a kor­mány politikáját, melyet köztársaságelle­nesnek nevezett. Castellár fényes beszéddel válaszolt, s kijelente, hogy a kormány politi­kája köztársasági, de nem demokrata vagy helyesebben mondva soczialista. Szövetke­zését a radikálisokkal a kiengesztelhetetle­­nek tették szükségessé, kik a köztársaságot, veszélyeztették. Végül azt mondá, hogy a mostani kortessel semmiféle kormány sem fog megegyezhetni. Erre megtörtént a sza­vazás és a kormány 120 szóval 100 ellené­ben leszavaztatott, mire Castellár beadta lemondását. Az ülés ismét félbeszakíttatott, hogy új kormányt válaszszanak. Palanca választatott elnökké. Ekkor — jan. 3-án reggeli 7 óra tájban — Pavia tábornok fegy­veres hatalommal a palotába nyomult s hadsegédét beküldő Salmeronhoz s öt mint elnököt fölhivta, hogy a kortest azonnal oszlassa föl. Öt perczig tartottak a zajos kiáltások és tiltakozások; Socras tábornok és többen ellenállással fenyegetőztek, de a tisztek kije­lentétt, hogy a csapatok lőni fognak a kép­viselőkre, ha ezek rögtön nem távoznak a teremből. A csapatok két ízben sortüzet ad­tak, de csak a levegőbe. Ekkor a ház a leg­nagyobb zavarban szétoszlott, legjobban a szélsőbali képviselők futottak kifelé. Minthogy ellenállás nem történt, az egész dolog vérontás, sőt elfogatás nélkül ment végbe. Az összes képviselők szabadon távozhattak. A diplomácziai karral a kato­naság a legudvariasabban bánt; egy dan­­dárnok vezette ki a diplomatákat a teremből. — Pavia tábornok rögtön elfoglalta a bel­ügyminisztériumot, azután csapatokkal és tüzérséggel megszállotta a város fontosabb pontjait, különösen a Toledo utczát, Madrid munkás lakosságának föfészkét. Erre Pavia tábornok nagy kíséretével végiglovagolt a város utczáin, s saját sze­meivel győződött meg, hogy teljesítettek rendeletei. A csapatok közt a legnagyobb fegyelem uralkodott s ezért nem is féltek az utczai harcztól. Egy szigorú parancs a fegy­verek beszolgáltatását rendelte el, az uj nemzeti katonaság kivételével, s az első ije­delemre bezárt kávéházak és boltok ismét kinyittattak. Sok nép járkált az utczákon, de nem volt észre vehető sem izgatottság, sem nyugtalanság. A lakosság legnagyobb részének, úgy látszik, nemcsak nem volt ellenére, sőt tetszett is a pronunciamentó, az álcslamin, mert így az engesztelhetlenektől megszabadulva, nyugalmat remélnek. Csak néhány vidéki városban találkozott az új kor­mány ellenállással. Saragossában, Valla­­dolidban, Malagában kisebb-nagyobb cso­portosulások s össszeütközések történtek. Saragossában nyolcz óráig folyt a véres harcz. Természetesen a katonaság győzött a készületlen fölkelők fölött. Az önkénte­seket mindenütt lefegyverzik. A kormány élén Serrano áll, a „köztársaság végrehajtó hatalmának feje“ czímmel, s a hivata­los lapban közzétett rendeletével megala­kította minisztériumát is. Madridban 14 000 főnyi rendes katonaság és 2000 önkéntes öszpontosíttatott. Az egész ország ostrom- POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, XX. ÉVFOLYAM. — 2. SZÁM.

Next