Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-14 / 2. szám

ШШ вШШ 'K­rima* A megyék kikerekítése. A minisztérium az ország közigazgatási újjáalakítását czélzó törvényjavaslatai közül legelőször is a törvényhatóságok területi szabályozására vonatkozó javaslatot terjesz­tette elő. Sok érv hozható föl az eljárás ezen sorrendje mellett. A központi igazgatást csakugyan bajos gyökeres változtatásoknak alá­vetni mindaddig, míg a közigazgatás alsóbb szerves közegeinek, a törvényhatósá­goknak területi fölosztása véglegesen meg­állapítva nincs. Már maga az a körülmény, hogy a tör­vényhatóságok rendezéséről szóló 1870-ki XLII. törvényczikk azon intencziója, hogy a törvényhatóságok maguk viseljék közigaz­gatási költségeiket, gyakorlatilag kivihetet­lennek mutatkozik mindaddig, mig a tör­vényhatóságokat területi tekintetben uj beosztás alá nem veszik. A mostani nagy egyenlőtlenség következtében a tervezett megyei adó olyannyira eltérő lenne a külön­böző megyékben, hogy a szegényebb terü­letek lakóira nézve elviselhetetlenné válnék. A mostani felosztás szerint például a megyei költségekből minden egyenes adóforintra Bács megyében 512 kr., Pozsonym­egyében 63/4 kr. esik, ellenben a szegényebb Árvában és Turóczban 27 kr., Zarándban 303/4 kr., Aranyosszékben 345/9 kr. esik. Ha tehát a mostani fölosztás megmaradna Aranyos­székben több mint hatszor akkora törvény­­hatósági adót kellene kivetni, mint Pozsony­­megyében. Teljes egyenlőség ugyan semmiféle új beosztás által sem érhető el, de nem is ez a czél, hanem bizonyos méltányos arányos­ság ; ezt pedig el lehet érni czélszerűbb be­osztás által. E pénzügyi okon kívül az új beosztás­nak még más, tisztán közigazgatási s maga­sabb politikai okai is vannak. Sőt ez utób­biak nézetünk szerint még fontosabbak annál, a­mely a megyei adó egyenlőtlensé­gében fekszik. Mert hisz a­mi a tervezett megyei adót illeti, erre nézve azt is lehetne mondani, hogy ám maradjon az eddigi álla­pot, fizesse a központi állampénztár a me­gyék költségeit úgy, mint eddig, s így aztán a terhek aránytalanságát teljesen megszün­teti az országos pénzügyek közössége. De a közigazgatási bajokon már nem ily könnyű segíteni. Ezekre nem lehet józanul azt mon­dani, hogy ám maradjon hát a régi állapot. Jó és egyúttal nem túlságos drága közigaz­gatás életszükség az országra nézve. De hogyan legyen jó a közigazgatás a mostani fölosztás mellett? Nemcsak azért nem lehet jó, mert némely nagy terjedelmű, szétszórtan fekvő megyét már területi alak­zatánál fogva lehetetlen jól igazgatni. Ez is egyik oka a hiányos közigazgatásnak, az igaz. De még nagyob­b baj az, hogy az országnak a különböző kormányzati ágak­hoz képest jelenleg tízféle területi fölosztása létezik. Jól rendezett államban a közigaz­gatás egyes ágai egymást kölcsönösen támo­gatják s ezáltal jobb is, olcsóbb is lesz a kormányzás. Nálunk már ama tíz különféle fölosztás miatt sem lehetséges az államgé­pezet kerekeinek egymásba kapása s ösz­­hangzó működése. A kormányzati ágak nemhogy nem támogatják, hanem sokszor még zavarják egymást. Innét van aztán a­­végtelen irkafirka s a közönség boszantó és időrabló küldözgetése Pontiustól Pilátus­hoz. Hogy e bajon segíteni lehessen: ez a megyék egy új beosztásának fő és legfon­tosabb czélja. Megfelel-e a kormány által tervezett új beosztás a fentebb kifejtett czéloknak? S a­mennyiben megfelel, nem sért-e másfelől oly fontos nemzeti, közművelődési és köz­­gazdasági érdekeket, melyek legalább is oly figyelmet is igényelhetnek, mint a megyei adó egyenlősítése s a közigazgatás egysze­­rűsítése? Ezek azon kérdések, melyek a tör­vényjavaslat megbírálásánál zsinórmérté­kül szolgálhatnak. A kormány, törvényjavaslata kidolgozá­sánál, először is abban hibázott, hogy főkiin­dulási pontul a megyei adó egyenlősítését vette, pedig ez végre is másodrendű, mert nem életkérdés az országra nézve. Azt, hogy szükséges volna a mostani tízfelé fölosztás zűrzavara helyébe egy öszhangzatos, minden részeiben észszerű rendszert léptetni életbe, a kormányjavaslat készítője belátta, de e feladat megoldását még csak meg sem kísér­lette. A javaslat készítője t. i. a belügy­minisztérium személyzetéhez tartozván, a járásbíróságok és törvényszékek, a pénz­­ügyigazgatóságok és adóhivatalok, a katonai adminisztráczió stb. mostani területi szerve­zetét még csak meg sem érintette. Pedig épen az volna a fő czél, hogy a különféle kormányzati ágak közt a helyes öszhang helyreállíttassék. Nem elég a papíron kiczir­­kalmozni az új vármegyéket, a közigazgatás többi ágaival pedig mit sem törődni, hanem­­ egyszerre kell megalkotni az egész uj szer­­­­vezetet. Persze ehhez egy kis alkotó tehet­ség, egy kis teremtő erő kivántatnék; olyas­valami t. i., mint a­mit b. Sennyey „magasabb közigazgatási politikának“ nevezett. E té­nyezőkkel, úgy látszik, a törvényjavaslat készítője nem igen bőven rendelkezik. Megjegyzi ugyan indokolásában, hogy a pénzügyminiszter úgy nyilatkozott volna, hogy az új beosztás életbeléptetése után 3 pénzügyigazgatóságot s 17 adóhivatalt lehetne megszüntetni; az igazságügyminisz­ter pedig úgy vélekedik, hogy a járásbíró­ságokat 16-tal kell szaporítani, ellenben a törvényszékeket 105-ről 58-ra lehetne leszállítani. De e futólagos megjegyzések semmi bepillantást nem engednek a kor­mány ez irányú tervezetébe. Jobb lett volna egyúttal a többi közigazgatási ágakra javas­latokat is előterjeszteni. A­mi végre a magasabb politikai, köz­­gazdasági érdekek kíméletét illeti, e pont­ban úgy veszszü­k észre, hogy a javaslat készítőjének nem volt világos fölfogása azokról a czélokról, melyeket szeme előtt tartania kellett volna. Oly országokban, hol az állameszme még meg nem szilárdult annyira, hogy minden külön irányú törek­vést magába olvasztania sikerült volna, — pedig ilyen ország hazánk — minden nagyobb mérvű politikai reformnak azon nagy czél felé kell törekedni, hogy a centri­fugai elemek hatása minél nagyobb ellen­súlyt nyerjen a centripetal államtényezők szilárdításában. E tényezők hatását termé­szetesen nem lehet kiszámítani száraz sta­tisztikai tabellák segítségével, sem meg­mérni czirkalommal. Ide már magasabb politikai belátás, államférfi- előrelátás kívántatik. Egyébiránt bátran elmondhatjuk, hogy még akkor is, ha az új fölosztás czélja kizá­rólagosan a gépies nivellírozás lett volna, aligha volna kielégítő az elért eredmény. Eddig törvényhatóságaink 3 és 200­0 mfld­ó 23 és 775 ezer népesség közt váltakoztak. A javaslat szerint a legkisebb törvényhatóság 550 mérföldet tenne, a legnagyobb 191­ mildet tenne; népességre nézve lenne a leg­kisebbnek 161,000, a legnagyobbnak 423,000 lakosa. Hol itt az egyenlőség, vagy csak az arányosság is? Már ha egyszer annyira megbontjuk az eddigi rendet, kár lenne job­ban meg nem közelíteni az egyenlőséget Hogy az eddigi 153 törvényhatóság helyett a tervezet szerint csak 76 lesz, ezt mélta­ Budapest, január 14-én 1874. 2-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 8 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajezár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajezár. Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22 és Klausen­stein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10.

Next