Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-20 / 25. szám

25. szílm. 1877. XXIII. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, oroszok előnyomulása, s a napok óta várt döntő ütközetről még nincs hír. Mukl­tár pasának egy jun. 16-iki távsürgönye ugyan Alaskert közelében folyt szerencsés ütközet­ről tesz említést, de úgy látszik, ez még nem a döntő csata volt. A kisázsiai török hadsereg tetemes erősítést nyert közelebb, állítólag most már támadólag is fölléphet. Oltinál előre is nyomultak, s e várost elhagyták az oroszok, de váljon a török fegyverek ereje következté­ben-e vagy pedig megváltoztatott hadműve­letek czélszerűségéből, azt eddig nem tudni. A török tengeri haderő szereplé­séről most sincsenek följegyezni valók. A hadi­hajók egy része a kaukázusi partvidé­ken foglalkozott, a nagyobb rész azonban a Bosporus közelében vesztegelt. Ez alatt az egypár orosz gőzös szeldeli a Fekete tenger hullámait, s kalandos vállalatokat intéz Odesz­­szából a Duna torkolat előtt álló török hadi­hajókra. Hobart pasa tengernagy Konstanti­nápolyban töltötte az időt, s csak most jelentik, hogy elment onnan valahová. Szu­­dhum-Kale alól is elmentek a török hajók, ismeretlen rendeltetésre. Tehát talán a török flottáról is hallunk közelebb valamit. A kaukázusi lázadás terjedése az orosz jelentésekből is kitűnik. Ezek ugyan mindig azt jelentik csomósan, hogy mint vertek le itt is, ott is egy-egy csapat lázadót, hanem a mért épen ily sok helyen akad leverni való, az mutatja, hogy a kaukázusi fölkelés igen terjedt. Azt különben maguk az orosz hivatalos jelentések is bevallják, hogy a lakosság gyakran csak tetteti a nyu­galmat, s a­mint az oroszok tovább mennek, újra fegyvert fog. Romániában a muszka uralom egész súlyával elhelyezkedett, s a romániai és orosz katonai hatóságok közt napirenden van az összeütközés. A függetlenség keserű falatokat nyújt a nyalánkságot várt ínyeknek. A,,Deutsche Montagszeitung“ szerint Romá­nia képviselői azt kívánták a hatalmaktól, hogy nyilváníttassék ki elvben, hogy Romá­nia függetlensége a béke elemét képezi, de ebbe a hatalmak közül egyik sem, még Oroszország sem akart beleegyezni. A román ágensek erre azt jelentették Bukarestbe, hogy nem sikerült kedvező nyilatkozatokat kieszközölni. A g­ö­r­ö­g­ö­k készülődését a párisi „Me­morial Diplomatique“ azzal a hírrel egészíti ki, hogy az angol kabinet kijelentette Athén­­ben, hogy sem a porta elleni háborút, sem Epirus és Tessália föllázadását nem fogja eltűrni. Londonból pedig az a hír jött, hogy az angol kormány Konstantinápoly fenyege­tése esetén 40,000 embert fog Wosseley tábor­nok vezetése alatt, kinek adiátusa Bracken­­bury alezredes lesz, Gallipoliba kül­deni. Hír szerint az angol miliczia zászló alá hívása is küszöbön áll. Angliát egyébiránt az orosz kormány folyvást környékezi és kétértelmű ígéretekkel engeszteli. Az angol közvéleményt eléggé jellemzi, hogy a lapok izgatnak a legújabb orosz hadi kölcsön ellen, s reményüket fejezik ki (például a „Daily Telegraph“), hogy nem sok angol akad, ki pénzét adja annak, a­ki e pénzen épen Anglia ellen fegyverkeznék.­­ (Az orosz biztatgatások An­glia számára.) A Suvaloff gróf által Lon­donban átadott jegyzék egész általánosságban szól. Kijelenti, hogy Angliának a Suez-csator­­nánál semmiféle érdekeit nem fogja sérteni, s kinyilatkoztatja, hogy az akc­iót nem fogja Egyip­tomra kiterjeszteni. Örményországra nézve azt mondja Gorcsakoff, hogy Oroszország semmi olyasra nem törekszik, a­mi az angol érdekeket a persa öbölnél megkárositná. Konstant­i­­nápolynak a háború folyamában való megszál­lása kérdése nincs érintve s csak az mondatik, hogy Oroszország n­e­m v­á­g­y­i­k Konstantinápoly birtokára. Azonban annál messzebb men­nek Oroszország követelései a porta kereszténylakta tartományait illetőleg, habár a görög tartományokról külön említés nem létezik. Legnehezebb a Dardanellák kérdése, melyre nézve Oroszország az eddigi helyzetnek gyökeres megváltoztatását követeli. (Eddig csak kereskedő hajókkal közlekedhetett a Dardanel­lákon.) E jegyzéken kívül Suvaloff gróf szóbeli előterjesztést is vitt Londonba. E nyilat­kozatról az a hír, hogy jó benyomást tett Londonban. Azonban ezt Szentpétervárról írják a muszka-barát bécsi félhivatalos lapnak a „Polit. Corresponder“-nek, mely azt is állítja, hogy Suvaloff jelentése jó hatást tett valamennyi külföldi udvarnál is, melyekkel közöltetett. Továbbá e lap szentpétervári levele még a­­következő biztatásokkal szolgál: Görögország és Szerbia háborús hajlamai r épen nincsenek kedvére Oroszországnak, s Milán fejedelem protestti útja egyszerűen az ő legsajá­­tabb hajlamának számítandó be. A czár Milánnak erre vonatkozó kérdésére is tagadólag válaszolt. A szerb kérdésben Ausztria-Magyar­­­­országot nagy döntő szó illeti meg. Szer­bia miatt Oroszország nem fogja oda vinni a dol­got, hogy Ausztria-Magyarországhoz való viszonyai meghidegü­ljenek s azon pillanatban, midőn az­­ orosz hadak mozgásban vannak, Szerbia leját­­­­szotta szerepét a Balkán-félszigeten (!) stb. stb. — (A béke diktatúrája monar­chiánkban.) így nevezik külföldi lapok Ausztria-Magyarország jelenlegi állapotát. A magyarok, németek sürgetik az orosz-elle­nes beavatkozást, de a kormány békét akar, j s esetről esetre belenyugszik mindenbe, mi­helyt megtörtént, pedig a­míg meg nem tör­tént, addig úgy jelelezte, mint a monarchiára bekövetkező döntő pontot. A Duna elzárása épen úgy nem lett „komoly“ baj, mint a Kis-Oláhországba is áttett harc­tér; Romá­nia függetlenségével ép oly hamar megbarát­koztak Bécsben, mint a­hogy szemet huny­nak Szerbia hasonló föllépésére. A monarchia egyszerre elvesztette minden érzékét azon fontos érdek iránt, mely ránézve életkérdés a Dunánál. Mi ennek az oka ? — kérdezik, s a felelet titkolózás. Gr. Andrássy inge­rült a magyar képviselőházban minden ülé­sen megújuló interpellácziók miatt, de bizal­mas körben is folytatja a titkolózást. Szerte szivárgott hírek tudni akarják, hogy Vil­mos német császár, még a franczia háború előtt, mikor Sándor orosz czár jóakaratú semlegességét megnyerte, becsületszavát kö­tötte le, hogy a keleten viszont ő enged sza­bad kezet az orosznak. Most, ha az osztrák­magyar hadsereget mozgósítanák , rögtön provokálva volna az összeütközés Németor­szággal. Az angolok pedig arra számítanak, hogy mindenekelőtt Ausztria-Magyarország szálljon síkra az orosz tervek ellen. „Van egy ország — írja a „Times“ — mely­­lyel Oroszországnak valami alakban számolnia kellene, mielőtt Konstantinápolyt veszélyeztetné, s mely ország az oroszok állását Romániában tart­hatatlanná teheti. Ez ország Ausztria. Míg Ausztria nem érezi magát fenyegetve, a mi országunknak, melynek az európai Törökországban sokkal keve­sebb érdeke forog játékban, nincs mit aggódnia.“ — (Szerbia szereplése.) Milán fejedelem csakugyan elment Plojestibe, hogy hódolatot tegyen a czárnak. Hivatalos udva­riasság az egész — jelentik az orosz hivata­losak — és Milán fejedelemnek személyesen megmondták, hogy Szerbiának békén kell magát viselni. Higyje, a­ki akarja. Milán kíséretében ment el Risztics, Lesjanin, Pro­­tics tábornokok és Horvátovics ezredes. A „Deligrád“ gőzhajóval ment Orsováig, s 16-án érkezett Plojestibe, hol azonnal átnyúj­totta hódolatát a czárnak, Risztics pedig Gorcsakoffal értekezett. A czár még aznap Bukarestbe utazott, s Milán is visszatért. A Szerbiát s e látogatást illető híreket követ­kezőkben állíthatjuk össze: Szerbia bizonyára szenveregni fogja még egy darabig a semlegest, sőt valószínű, hogy semleges­­ségi nyilatkozatot is tesz, de igen bizonyosra lehet fogni, hogy ha az orosz sereg nem tud sikert kivívni a Duna áthidalásánál, Szerbiát szintúgy megszállja, mint Romániát, s ezzel kényelmesen átjut a Dunán. A semlegesség emlegetése Szerbiá­ban is szükséges, mert a nagy nyomor megtaní­totta a népet a háború következményeire, s a nép tudni sem akar háborúról. Természetes, hogy az omladina és a szerb politikusok másként gondol­koznak s ezek a múlt évi háborúért jutalmat kívánnak. R­i­s­z­t­i­c­s egy memorandumot vitt magával Plojestibe, mely fejtegeti, hogy Szerbia nem marad­hat úgy, mint a­hogy van. Kész akármi szolgálatra Oroszország iránt, s nagylelkűen semleges is marad, ha az osztrák-magyar monarchia valóban ezt óhajtja. Hanem Szerbiának kárpótlás kell.És pedig a nisi és novibazári kerületek, a Drina mellett Kis-Zvornik vára, és teljes függetlenség a portától. Szóval: nagyobbodás és függetlenség. A skupstina július 1-ej­ére van összehiva Kragujeváczba. Milán fejedelem a volt hadügy­minisztert N­i­l­s­­­i­c­s ezredest, a skupstinai kor­mánybiztost, nevezte ki a Kragujeváczban és Kra­­gujevácz körül öszpontosított csapatok parancsno­kává. E kinevezést a skupstinával szemben köve­tendő erélyes politika előjelének tekintik, mert a skups­tinára olyan ellentétes dolgok várnak, mint a háború vagy az alattomos semlegesség megsza­vazása, s a tavalyi háború minden bűne és terhe is napirendre jöhet. Állítólag már a skupstina első ülésében indítvány fog létetni a szerb függetlenség kinyilatkozta­tása tárgyában, hír szerint ez indítvány elfogadására két­harmad többsége biztos. E­közben az egész hadsereget hátul­töltőkkel látják el, új fegyverküldeményt várnak külföldről, a régi fegyvert a katonáktól elveszik. A hivatalos „Istók“ Milán fejedelem plojestii uta­zását korszakot alkotó eseménynek mondja Szerbia politikai és nemzeti léterében, kezességnek a szerb nép jövendőbeli fejlődése iránt. A Jávor mentén hadtestet állíta­nak fel, hogy Montenegro részére szabad mozgást biztosítsanak. Bel­­grádban 10,000, Kragujeváczban 5000 főnyi aktív haderő van összepontosítva. Idegen tisztek felvé­tetnek a hadseregbe. Kladovában minden előkészület meg van téve, hogy a szerb partról hidat verjenek a Dunán át. Az oroszok a hajóhidak összeállításán már régebben dolgoznak a közeli er­dőkben. Milánnak bukaresti látogatása felől a hivatalos vagy félhivatalos hírek nagyon szembetűnőleg hangsúlyozzák, hogy „útja politikai eseményekben igen szegény“, hogy csak csitítást hallott, és vigasztalás nélkül tért vissza. Épen ez kelt gyanút, mert kü­lönben mért engedték volna meg a tisztelgést és mért volt kíséretében Risztics is ? A láto­gatásról ezeket jelentik Bukarestből: Riszticsnek egy órai értekezése volt G о r c s а ł о f f herczeggel, ki kijelentette, hogy Szerbiának semlegesnek kell maradnia, mert csu­pán így lesz képes Oroszország annak idején a szerb érdekek javára működni. — Riszticsnek Ignatieffel is volt értekezése, mely két óra hosszat tartott. Ignatieff azt mondta, hogy Orosz­ország külön fogja választani Bulgáriát a portától, de nem fog új politikai alakulásokat létesíteni a Balkán-félszigeten. A keleti kérdés gyöke­res megoldásának órája még nem ütött.­­ A czár Milánt igen jóakaratúlag fo­gadta, a­nélkül, hogy a beszélgetésben az esetleges szerb akc­iót érintette volna. Útja politikai ese­ményekben igen szegény. (Majd meglátjuk!) — (Szerbia és Görögország.) A „Köln. Ztg.“ fejtegetvén Szerbia és Gö­rögországnak a háborúhoz csatlakozását, azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy ez a nemzetközi békét fenyegeti s háborúra 291

Next