Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-25 / 30. szám

31. SZÁM. 1877. XXIII. ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. fogva kezdetben távol is fogja tarthatni magát a konfliktustól, — a russophilok legügyesebb czikkei sem lesznek képesek a német népet az oroszok pártjára állítani. Ezután kifejti, hogy a nép erélyesen vissza fogja utasítani a pánszláv törekvéseknek csak az er­kölcsi támogatására vonatkozó felhívást is, nemhogy kész lenne azt anyagi erővel támogatni, annyival inkább, mert azon néhány német lap, melyek eddig azt hitték, hogy Oroszország győzelme esetére elhagyja a Duna­ partjait, s az ottani népeknek meg fogja engedni, hogy orosz befolyás nélkül szervez­hessék önkormányzatukat, már most maguk is belátják, hogy csalódásban éltek. Németországban a hangulat nagyon jó néven venné, ha monarchiánk az orosz ter­jeszkedéseket még most, melegében meg­gátolná. Egy rajnai porosz lap, a „Triersehe Ztg.“ attól tart, hogy a mostani háború és monarchiánk semlegessége majd nagy és nehéz feladatokat gördít Németország elé. Ausztria—úgymond—melynek kereskedelmi életéhez a Keletre oly szüksége van, mint a tüdő­nek a levegőre; Ausztria, melynek az 1866-diki év elzárta útját nyugat felé, folyton jobban fog a szlavismus által átöleltetni, míg végre az idők folya­mában ki fog tűnni, hogy a német elemnek lehetetlen a monarchiát összetarta­nia. Akkor majd Németországnak kellene a még nehezebbé váló feladatot teljesítenie, hogy védje magát az osztrák szlávok által megszaporodott szláv világ ellen, akkor 50 millió németnek kellene 100 mil­ió szlávot féken tartania. Ha e 100 millió szlávhoz 36 millió franczia csatlakozik, akkor Németországnak helyzete is örök veszélynek van kitéve. Magyar­ország pedig egyszerűen elveszett, a magyarok feloszlanak a szláv világ árjában.“­­ (Midh­át pasa Bécsben.) A cselszövények által megbuktatott és a szul­tán által száműzött Midhat pasa visszahiva­tott, valószínű, hogy mint nagyvezír vegye át szerencsétlen hazája kormányának vezetését. Midhiát a francziaországi Plombiérest várat-­­­lanul elhagyta s jul. 27-én este megérkezett Bécsbe, hol néhány napot tölt, mindenesetre diplomácziai érintkezések czéljából. Abdul Hamid szultán kissé későn határozta magát arra, hogy Törökország egyetlen valódi államférfiát visszaadja hazájának, de mégsem nagyon későn. Midh­át pasa fölér egy hadse­reggel nemcsak tehetsége és erélyessége miatt, hanem azért is, mert Törökországnak a külföldhöz való viszonyai azonnal javulni fognak. Most már minden békehírek elné­mulnak, mivel Oroszország legnagyobb ellen­sége, mivel azon férfiú áll ismét a török kormány élére, ki mindig figyelmeztetett az orosz fondorlatokra. Törökország bizonyosan sokkal erélyesebben lát hozzá a hadviselés folytatásához. A Törökországra nézve fontos esemény­ből következőket jegyezhetjük föl: Edhem pasa nagyvezér, ki Midhát helyét­­ elfoglalta, már a mód által is, melyben előkelő állásához jutott, népszerűtlen ember volt, s a kor­mányon levő férfiak ellen uralkodó ellenszenv őt­­ sem kímélte. A szultán Mehemed Pi­usd­it kínálta­­ meg a nagyvezíri méltósággal, de ez agg korára­­ hivatkozva, Midhát visszahívására kérte a szul­tánt. A szultán vonakodott, míg­nem Midhát pasá­tól levelet kapott, melyben Midhát a szultán ren­­j­­delkezése alá bocsátja magát. Erre a szultán felszólította őt a visszatérésre, s mint látszik,­­ Midhát diplomácziai megbízásokat is kapott, melyeket útja közben kell végeznie. Szó volt, hogy Londonba is elutazik. Júl. 27-én este titkára és szolgái kíséretében­­érkezett meg Bécsbe, hol még a török követség­­ sem várta. A „Metropole“ szállodába ment, hol csak a szálloda tulajdonosa ismert rá. Másnap reggel Aleko pasa nagykövet tisztelgett nála s a nap folyamában Midhát hosszú értekezéseket foly­tatott a török követtel. Egy franczia lap szerint a Plombiéresben időző Midháthoz a szultán kérdést intézett, nem lenne-e hajlandó s nagyvezéri állást ismét elfog-­­­lalni. Midhát a következő sürgönynyel vála­szolt: „Minden áldozatra kész vagyok; kívánságom csak az, hogy megosz­­szam a haza veszedelmét; teljes odaadással szultán ő Felsége ren­delkezése alá bocsátom magamat.“ A szultán ez ajánlatot elfogadta és elhatározásáról Midhátot táviratilag értesítette. Midhát bécsi időzése alatt azonban senkinek sem mondta, hogy ő visszahivatott, csak annyit mondott, hogy a török kormány és ő közte ismét összeköttetés van. A híres pasát meglátogatta az „Ellenőr“ egyik munkatársa is, kit igen szívesen fogadott, s nagy örömmel szólt Magyarország rokonszenvéről és a budapesti népgyűlésről. Említette, hogy talán egy hétig is Bécsbe marad, meglehet hogy Londont is meglátogatja, hol — úgymond — sok jó barátja van Törökországnak. E látogató előtt szintén azt mondta, hogy nem hívták vissza Konstanti­­nápolyba. Azonban a török követséggel való sűrü érint­kezése , s minden körülmény arra mutat, hogy Midhát pasa máris tényleg részt vesz a porta ügyeiben, de Midhátnak sok titkolni valója van. Júl. 22-én Midhát meglátogatta gróf Andrássyt is és hosszabban időzött nála. Dél­után gr. Andrássy viszonozta a látogatást. Midhát — mint a ,,D. Ztg.“ írja, fontos küldetéssel bízatott meg, hogy egyengesse a tért, Ausztria és Anglia egyetértésének léte­sítése végett, a porta javára, harczias érte­lemben, de a békekötés esetére is, és hogy minden esetben biztosítsa e két hatalom támogatását. Állítólag a porta terület-áten­gedést is ajánlott, és a tárgyalások alap­jául ez is számításba vétetik. A „Hotel Metropole“-t, melyben Midhát pasa szállva van, naponta több száz ember állja körül s veszi ostrom alá; mindnyájan a híres államférfit szeretnék látni. Hasonlag ostromolják a pasa titkárát is minden ország­ból való emberek, hogy Midhát pasához be­­bocsáttatást eszközöljenek maguknak. A diplomácziai körökben nagy figyelmet ger­jesztett Midhát pasa megjelenése. Soha az egész háború ideje alatt, sem pedig megkez­dése előtt, annyi titkos jegyű sürgöny nem ment az egyes udvarokhoz itt levő nagykö­vetségük részéről. Első éjjel több hivatalno­kot kellett berendelni a rendes számnál és ezek is alig győzték a hivatalos táviratok munkáját.­­ (A helyzet Konstantinápoly­­ban.) A lehangoltság folyton nagy. A kor­mányban uralkodó zűrzavarok lecsöndesíté­­sére pedig már épen az utolsó órában történik Midhát pasa visszahívása. Minden bizonynyal nagy változások lesznek a kormányban. A mohamedán főpap a sejk-al-izlám máris leté­tetett, mert a „szent háborúhoz“ nem volt elég erélyes. Utódja Kali effendi lett. Abdul- Kerim és Redif hadügyminisztert hadi törvény­szék elé állítják. Készületek történnek, hogy arra az esetre, ha Konstantinápoly komoly veszedelemben forogna az oroszok által, a szultán a kis-ázsiai Brusszába költözik. A la­kosság hangulata is izgatott. Egy jul. 26-én kelt levél következőket mond el Konstanti­nápolyból : Layard angol nagykövet befolyása a szultán palotájában most majdnem kizárólagos és irány­adó. Maga Mahmud Damat is elismeri ezt, és Layarddal való egyetértésének köszönheti, hogy megmaradt állásában. Ha Törökország nyílt csa­tában határozottan legyőzetik, akkor Anglia meg­szállja Konstantinápolyt. A szultán minden eshe­tőségre el van készülve, és az angol tervekkel egyetért. Ma minden hatalmak közt Angliát becsü­lik legtöbbre; a többi­vel — mondá legújabban egyik miniszter — csak viszályaink voltak; egyedül Angliát nem lehet azzal vádolni, hogy Bolgáror­szág most hullákkal és romokkal födött puszta. A­míg Törökország áll, addig Anglia érdekeit nem veszélyezteti Oroszország. De arról meg vannak­­ győződve, hogy Anglia jó szolgálataiért nem fog kívánni területnagyobbodást.­­ (Hármas szövetség.) Görögor­szág, Szerbia és Montenegró szövetségéről van szó. Kár hogy Románia már el van je­gyezve, s hogy nincs több fejedelemnek is szék­helye a Balkán félszigeten. Görögország tett ajánlatot a hármas szövetségre, kedvet kapva a „három császár szö­vetségétől mely oly kitűnő jó valaminek bizonyult be , hogy Ausztria-Magyarország azt se tudja, hová legyen. A legújabb hármas szövetség az első döntő csata után lép föl a törökök ellen, ha ugyan Anglia eltűri a görög fészkelődést. A görög hadi készülődésről írják, hogy a leg­újabb védtörvények következtében a rendes had­sereg 12,188 főről 24,376-ra emeltetett. Görögor­­­­szág jelenleg még csendes ugyan, mert a kormány­­ visszatartja a nemzetet elhamarkodott és veszélyes, kalandos határozatoktól, de nem tévesztendi el szem elől az alkalmas pillanatot, melyben aztán egész erővel szállhasson síkra a hellenizmus és a közös haza érdekeiért.­­ (A szerb forrongások.) Bel­­grádból jul. 26-iki kelettel írják : A szerb kormány nem hiába dolgozott az­­ utóbbi időben oly nagy erővel, a tervei most már határozott alakot kezdenek ölteni. Szerbia füg­getlenségét ma kellett volna proklamálnia a kragujeváczi skupstinának, és Belgrádban meg­tették az előkészületeket, hogy e fontos tényt illő fogadtatásban részesítsék. De egyelőre ismét visz­­szavonultak, mert tegnap azon utasítást vettek, hogy a kormány a hó végéig halasztotta a függet­lenség kimondását. A kibocsátandó papírpénz­­jegyeket Párisban már elkészítették, és ezen a héten érkeznek ide. Lázas tevékenységet fejtenek­­ ki, hogy a legrövidebb idő alatt 30 000 embert lábra állítsanak. Szerbia akcziójának legközelebbi katonai czélja­­ Szerbiának elfoglalása.­­ (Anglia készülődései.) Mig az ellenzék most is a mellett tart szónoklatokat a népgyüléseken és lakomákon, hogy Anglia őrizze meg semlegességét s hagyja elveszni Törökországot, azalatt a kormány előter­jesztette a parlamentben az orosz kegyetlen-­­ségekről szóló hivatalos okmányokat, melyeket a konzulok állítottak ki. Semmi esetre sem oly eljárás, minőt egy nyugton maradni akaró hatalom szokott elkövetni. Az előterjesz­tés kifejezi az aggodalmat, hogy ily kegyet­lenségek és erőszakosságok visszatolásra ingerük a mohamedánokat, s kiárasztják a vérfürdőt a keresztényekre is. E­közben egész nyíltan folynak a hadi készülődések, és seregszállító hajók viszik a katonaságot Angliából a Középtengerre. A bezikai öbölben levő hajóhad pedig czirkáló járatokat tesz. Mily mérvű lesz Anglia be­avatkozása, még nem tudni. Tudjuk, hogy a porta ellenzi az angol megszállást, Anglia pedig vonakodott eddig, hogy mint fegyveres szövetséges kössön ki Gallipoliban, vagy Konstantinápolyban. Angliára mindenesetre kényelmesebb volna, ha egyszerű megszál­lás által biztosítaná érdekeit a Bosporuson, de veszedelmes volna, ha a portát egészen az orosz kegyelemre hagyná. A „Daily Telgr.“-nak írják Al d e г . h .­­ b­ó 1, jul. 23-ikáról: Ma bejártam széltébe-hosszába az egész tábort és a tisztekkel és katonákkal beszél­tem. Lelkesedésre nem sokra találtam, de a britt katona hozzá van szokva az engedelmességhez, tüntetés nélkül. Általában az a vélemény uralkodik, hogy már hetekkel ezelőtt kellett volna valaminek történni, mielőtt még az oroszok a Balkánon átkel­tek. Most pedig, ha a kormánynak valami komo­lyabb czélja van egy puszta sétánál, ennek nem lesz olyan biztos sikere, mint lett volna különben. Ugyanezen lapnak jelentik Portsmouth­­b­a­l: Az öt indiai szállítóhajó, melyek Portsmouth és Bombay közt látják el a szállítást: a „Crocodil“, „Euphrates“, „Jumma“, „Malabar“ és „Serapis“, fölszereltetett, s kettejök még e héten Máltába megy. A hajók a legtökéletesebb katonai hajók. A „Crocodil“, mely teljesen olyan, mint a többi 369

Next