Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-15 / 33. szám
394 Oroszország kijelenti, hogy békét óhajt. Bizonyítsa ezt be, fegyverezzen le egy zászlóaljat, én rögtön lefegyverzek tizet. Gallipoli megerősítése. A Dardanellák torkolatában levő Gallipoli megerősítésén szorgalmasan dolgoznak a törökök. A régi angol s franczia védműveket mind helyreállították. Több mint 10.000 ezer ember van folyvást elfoglalva s remélhető, hogy a munkát két hét alatt bevégzik. Száz ágyú szereltetett fel itt. Egy bosnyák küldöttség Bjelában a czárnak emlékiratot nyújtott át, melyben kívántatik Bosznia egyesítése Szerbiával. A czár ezt felelte :,,Tekintettel lesz a boszniai keresztények óhajaira és igényeire“. Az orosz hadseregben a betegségek oly átalánosak, hogy naponként 6—700-ra lehet tenni azok számát, kik megbetegülnek. Kivált Zimmerman dobrudzsai hadosztálya szenvedett sokat. Itt minden tizedik katona hideglelős, vagy lázban szenved. Az élelmezés, minél nagyobb tömegeket gyűjtenek Bulgáriába, annál nyomorúságosabb. Egy bukaresti távirat pedig jelenti, hogy az orosz csapatok néhány nap óta már nem kapják zsoldjukat! A betegek száma ijesztőleg növekszik, a kórházak pedig annyira tömvék, hogy az úton érkező betegeket nem képesek befogadni. A betegségek az orosz hadseregben a nagyurakat sem kímélik. Ignatieff és Galytzin herczeg hagymázban szenved, úgy a czár több hadsegéde is. Oroszországban az ujonczozást oly brutális módon folytatják, hogy a nép elégedlenkedni kezd. Sz.Pétervártt 30.000 embert szólítottak be, de csak 25.000 jött. A rendőrség minden éjjel házmotozásokat tart és katonának fog meg mindenkit, akinek nincs útlevele. Kronstadtban a hadtengerészeti hajógyárból ezer munkást vittek el, bár a hivatalnokok kijelentették, hogy akkor a kormány megrendeléseinek teljesítése megnehezíttetik. Az ezer munkást reggel 6 órakor értesítették be hivatásukról, 12 órakor már indulniuk kellett, a legtöbben el se búcsúzhattak családjaiktól. Krüdener tábornok a plevnai csata után letétetett, s a 9-ik hadtest parancsnoka Szatov lett. A tábornok letétele alkalmával így szólott hozzá a nagyherczeg: „Kedves Krüdenerem, te beteg vagy öregem, én téged Szatov parancsnoksága alá helyezlek.“ Az oláh hadsereg Nikápolyt őrzi. Károly fejedelem megígérte, hogy a sereg többi része is átkel a Dunán Korábiánál, oly gyorsan, amint csak lehetséges, és a törököket hátulról fogja megtámadni. A korábiai hídverését aug. 11-án kezdették meg. A román tüzérséget is átszállították tutajokon Turnu-Magurelliból Nikápolyba. Nikápoly török parancsnokairól, Hasszán és Akhmed pasákról, kik orosz fogságba estek, a „N. fr. Presse“ azt írja, hogy az áruló Hasszán pasa csakugyan Oroszországban szándékozik letelepedni, hol egyelőre Őreit jelölték ki lakóhelyéül. Akhmed pasa ellenben, ki ragaszkodott hazájához s az erős vár átadását folyton ellenezte, annyira szivére vette a szégyent és az orosz fogságot, hogy agyonlőtte magát. Hasszán pasa katholikus hitre hajlandó térni, hogy megtagadja nemcsak nemzetét, de hitét is. A sikkasztások az orosz hadseregben. A ,,Buszkij Mir“ beszéli, hogy a kiküldött katonai bizottmány constatálta, hogy a Rasgyelnaja vasúti állomás mellett összehalmozott szénaszállítmányból 180.000 pad széna hiányzik. A csomagok külső része szénából áll, a belső rész szalmából és gazból. A szállítók azt állítják, hogy a széna — összeszáradt! Görög toborzók. Oláhország nagyobb városaiban görög önkényteseket toborzó hivatalokat állítottak fel; az első nap 200 önkénytes jelentkezett. Kérdés azonban, hogy mennyi jelentkezik a következő napok alatt. A felszabadító testvérek. Az oroszok nemcsak a mohamedánok ellen követnek el kegyetlenségeket, hanem még a saját hitfeleik és rokonaink ellen is. Buscsukon fölül a Lom torkolatához közel fekszik Dolák falu, melyet bolgárok laknak, de akik eddig távol maradtak a pánszláv üzelmektől. Midőn az oroszok Dolák falu előtt megjelentek, felszólították a lakosokat, hogy csatlakozzanak az orosz hadsereghez; mivel pedig vonakodtak ezt tenni, az orosz csapatparancsnok ágyukat szegeztetett a falu ellen, és öszszelövette azt. A földközi-tengeri angol várakban hivatalos adatok szerint következő létszámú katonaság van elhelyezve : Máltában 5255, Gibraltárban 5120 ember. Mindkettő békelétszám, az újabb angol katonai intézkedések által azonban jelentékenyen fölemeltetik e létszám. Sok ágyat rendelt meg az orosz kormány Essenben, Krupp híres gyárában. Mint a „Fremdenbl.“ írja, egy hatalom, mely a pétervári kormánynyal barátságos lábon áll, elállván a saját szerződésének azonnali teljesítésétől. Krupp azon helyzetbe jutott, hogy rögtön küldheti Oroszországba a megrendelt nagymenynyiségű ágyukat. Az illető „barátságos“ hatalmat nem nevezi meg a bécsi lap. Az oroszok hálája a németek iránt. Moszkvából írják: Itt mindenki szívből helyesli azon javaslatot, hogy a német császárhoz felirat küldessék, mely kifejezi a lakosság hálaérzelmeit az őszinte és leyális modorért, melyet ő felsége a keleti kérdésben tanúsított. A javaslat az, hogy a császárnak fényes albumot ajánlanak fel, moszkvai tájképekkel. A nők rajzokat készítenek egy pompás szőnyeghez, melyet Bismarck herczegnek fognak felajánlani. Moszkva városa naponkint alkalmat talál rokonszenveit nyilvánítani a német nemzet iránt. Schilder-Schuldner tábornokról a „Golos“ következő életrajzi adatokat közli: Jurij Ivanovits Schilder-Schuldner, az 5. gyalogos hadosztály főnöke a vitebszki kormányzóság egyik nemes családjából ered. A néhai nemes-ezredben, jelenleg Konstantinon hadi iskolában nevelkedett, melyből mint zászlótartó került ki, s Alexej Alexandrovits nagyherczeg gyalogezredébe lépett be. Négy évvel később a minta-gyalogezredbe tétetett át. Ebben az ezredben majdnem 20 évig szolgált, s főnöke lett a czélbalövőknek, majd meg a zászlóaljé. Kitüntetésből еЬЬэ a gárdába osztatott be. Mikor erre a trónörökös-nagyherczeg tanítójának neveztetett ki, e minőségében annyira megfelelt feladatának, hogy a czár nevével jelölt gyémántgyűrűt kapott elismerésül. 1860-ban a jelenleg Lengyelországban állomásozó Olovecz gyalogezredbe neveztetett ki parancsnokul. Mint ilyen többször tüntette ki magát a lengyel fölkelés letiprásában, s 1863-ban a czár jóakaratának bizonyságául az arany kardot kapta a „bátorságért“ felirattal, egyúttal ugyanekkor kineveztetett a testőrsági gránátos ezred parancsnokává. 1865-ben rábízták az 5. gyalogos hadosztály parancsnokságát s a rá következett évben altábornagynak mozdittatott elő. Hajók harcza a Duna torkolatánál. A szulinai torkolatba Brailából 7 orosz ágyunaszád érkezett, melyeket 2 török vértes hajó megtámadott. Több órai harcz fejlett ki. Végül egy orosz ágyunaszád kényszeríttetett parthoz evezni, egy másik pedig elsülyedt. Az oroszok ezután megpróbáltak torpedókat alkalmazni a török hajók ellen. Mit sem adva a heves tüzelésre, a törökök csónakokra szálltak, hogy az ellenséget a torpedók kivetésében megakadályozzák. Sikerült nekik a parthoz evezett orosz ágyúnaszádot elérni és felgyújtani. Két török csónakot azonban a hajókhoz visszatértekor az oroszok golyói fenékbe fúrtak, s ekkor 11 ember és 1 tiszt vízbe fúlt. A montenegróiak és Niksics vára, Niksics várának bevételét már egész bizonyosnak tartotta Nikitza, s készült a fényes bevonulásra. E végből külön Csetinyébe utazott, hogy díszruháját jó állapotba helyezze, mert báz annak baja eshetett, mikor Szulejmán pasa kiporolta. Azonban Niksics csak nem akar meghódolni, mert védői makacs legények. Visszaemlékeznek most a montenegróiak a makacsságra, melylyel a niksicsiek 1861-ben Mirko vajda, Nikitza atyja ellenében várukat védték. Egy egész évig teljesen körül voltak zárva, s bár akkor Montenegrónak nem voltak ágyúi, mégis képes volt elzárni minden átjárót. Nemcsak az élelmiszereket, hanem a füvet is fölemésztették, melyet a környéken kaphattak. Ekkor az asszonyokat és gyermekeket kiküldötték a világba, a férfiak ott akartak maradni és meghalni, ami meg is történt volna, ha a török seregnek ezalatt nem sikerült volna áttörni a Dugaszoroson. A ruscsuki magyarok sorsa. E czim alatt Konstantinápolyból, július 24-ről írják az „Egyetértésinek. A tönkre bombázott Ruscsuk osztrák-magyar alattvaló áldozatai folyvást nagy számmal özönlenek ide. Roppant fáradsággal nagy kerülőket kellett tenniök, míg ide értek. A menekvésre szükséges eszközöket és segélyt jöttek ide keresni, amit tőlük a ruscsuki konzul megtagadott. Ezek hajmeresztő rémes dolgokat beszélnek a bombázás előleges bejelentésének népjogellenes elmulasztása miatt szenvedett káraik és életveszélyes küzdelmeikről. A ruscsuki menekültek káraik és szenvedéseik okozójául egyhangúlag elsősorban a ruscsuki főkonzult okozzák. A magyar telepgyarmat felkérte a konzult, hogy az Orsován heverő gőzösökből rendeltessen egyet Ruscsukra a szegényebbek menekvését idején elősegítendő, amit nemcsak meg sem kísérlett tenni, de a kérelmezőket is megvető hideg büszkeséggel utasította el magától. A bombázás előtt személyüket és vagyonukat biztonságba helyezni kívánókat azzal tartotta vissza, hogy nincs semmi veszély, nincs ok a menekülésre, ha leend, arról őket negyvennyolc óra előtt értesíteni fogja, egyáltalán addig, míg ő Ruscsukban van, nincs mitől tartani. Az igaz, hogy a konzul a bombázás ideje alatt megállotta a helyét, de az mégsem mentette meg őket, hogy több osztrák-magyar alattvaló meg ne sebesüljön, kik közül két ifjú hölgy amputálás után a várnai kórházban már meg is halt, s többen összes vagyonukat, nevezetesen Mohos ruscsuki gyógyszerész a főtéren levő két egyemeletes házát 98,000 frank értékben, és 160,000 frank értékű gyógyszertárát vesztette el. Az osztrák-magyar alattvalók oly ingerültek voltak a konzuli lakásban magát három napig megvont konzulra, hogy midőn a bombázás negyedik napján az utczára kilépett és Maldini báró által hevesen megtámadtatok lelketlen tétlensége miatt, alig tudott megmenekülni a tetteges bántalmazástól. Már meg akarták ragadni, midőn látva, hogy baj van, ő konzulsága futásban keresett menekvést. A ruscsuki menekültek alig képesek panaszaiknak kifejezést adni. Ide érkezve Zichy gróf nagykövethez fordultak, aki az innét hazájukba visszatérni óhajtóknak Triesztig teljes ellátással ingyenes jegyeket ajánlott fel, s megígérte, hogy az itt maradni kívánók jövője fölött is gondoskodik. A június hó 26-ikáig még gazdag, most koldusbotra jutott Mohos Juscsuki volt birtokos, és gyógyszerész e napokba fogja az osztrák-magyar nagykövetnek a ruscsuki bombázás által szenvedett 260.000 frank kárának megtérítése végett benyújtani kérelmét. A muszka és bolgár kegyetlenségek. A „Daily Telegraph“-nak írják Konstantinápolyból . A Balkánból, nevezetesen Eszki-Zágrából érkezett jelentések rettenetes híreket közölnek azon kegyetlenségekről, melyeket a muszkák elkövettek. Bszki-Zágrában az első dolog az volt, hogy a muzulmán lakosságot szép ígéretekkel elcsábítva, meggátolják védekezésüket vagy elmenekülésüket. Miután ez megtörtént, a katonai parancsnokság naponként mintegy száz embert vezettetett elő a rászedett népből, s azokat irgalmatlanul lemészároltatta, így a megszállás 11 napi tartama alatt ezerszáz ártatlan muzulmánt mészároltak le. Ezenkívül minden nős felnőtt török leány kimondhatatlan brutalitásnak esett áldozatul. Miután a törökök Eszki-Zágrát elfoglalták, ezen tényeket hivatalosan s szigorú vizsgálat útján konstatálták. A külügyminiszter a porta külképviselőihez a következő sürgönyt intézte: „A muszkák és bolgárok Hereste községben kiűzték a mohamedán lakókat házaikból, azután a férfiakat mind, s a nőknek nagyobb részét lemészárolták. A nők többi részét a bolgárok magukkal vitték. Csak egy férfinak sikerült megmenekülnie. Hetven muzulmán s az ayuklemi (Dalioka) izlam a bolgárok által egy magtárba zárattak, s ez a kozákok segítségével elégettetett. Negyven más török e községből lemészároltatott s a nők mindannyian a leggyalázatosabb erőszakot szenvedték. Nyolcz leány ellenállott s ezek leölettek, más két leány a férfiakkal együtt égettetett el. A megmaradt nők nagyobb része gyermekeikkel együtt meztelenre vetkőztetve, a faluból kivitettek, ott sorba állították őket, s egymásután mészároltattak le. Húsz nős gyermek tudott megmenekülni. Maga az angol katonai adjutáns is meggyőződött e borzalmas tények valóságáról. A muszkák, midőn a tartományba jöttek, Eszki-Zagra, Kazanlik s más szomszéd kerületeket fellázították, a bolgárokat felfegyverezték s ezek 400 törököt vittek Kazanlik mellett a Tundzsa partjára s ott lemészárolták. Eszki-Zágrában, Kazanlikban s a szomszédságban a bolgárok még mindig folytatják a törökök mészárlását. Konstantinápoly, aug. 9. Az oroszok kegyetlenségeiről a kormány a következő újabb értesítéseket kapta: Bajazidban és Alasgerdben az oroszok kirabolták Hussein Edia Jussuff, isglii sejkhet és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 33. SZÁM. 1877. XXIII. ÉVFOLYAM.