Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-15 / 33. szám

394 Oroszország kijelenti, hogy békét óhajt. Bizonyítsa ezt be, fegyverezzen le egy zászló­aljat, én rögtön lefegyverzek tizet. Gallipoli megerősítése. A Dardanellák torkolatában levő Gallipoli megerősítésén szorgal­masan dolgoznak a törökök. A régi angol s fran­­czia védműveket mind helyreállították. Több mint 10.000 ezer ember van folyvást elfoglalva s remél­hető, hogy a munkát két hét alatt bevégzik. Száz ágyú szereltetett fel itt. Egy bosnyák küldöttség Bjelában a czárnak emlékiratot nyújtott át, melyben kívántatik Bosznia egyesítése Szerbiával. A czár ezt felelte :,,Tekintettel lesz a boszniai keresztények óhajaira és igényeire“. Az orosz hadseregben a betegségek oly átalánosak, hogy naponként 6—700-ra lehet tenni azok számát, kik megbetegülnek. Kivált Zimmer­man dobrudzsai hadosztálya szenvedett sokat. Itt minden tizedik katona hideglelős, vagy lázban szenved. Az élelmezés, minél nagyobb tömegeket gyűjtenek Bulgáriába, annál nyomorúságosabb. Egy bukaresti távirat pedig jelenti, hogy az orosz csapatok néhány nap óta már nem kapják zsold­­jukat! A betegek száma ijesztőleg növekszik, a kórházak pedig annyira tömvék, hogy az úton érkező betegeket nem képesek befogadni. A betegségek az orosz hadseregben a nagyurakat sem kímélik. Ignatieff és Galytzin herczeg hagymázban szenved, úgy a czár több hadsegéde is. Oroszországban az ujonczozást oly brutális módon folytatják, hogy a nép elégedlen­­kedni kezd. Sz.­Pétervártt 30.000 embert szólítot­tak be, de csak 25.000 jött. A rendőrség minden éjjel házmotozásokat tart és katonának fog meg mindenkit, a­kinek nincs útlevele. Kronstadtban a hadtengerészeti hajógyárból ezer munkást vittek el, bár a hivatalnokok kijelentették, hogy akkor a kormány megrendeléseinek teljesítése megnehezít­­tetik. Az ezer munkást reggel 6 órakor értesítették be hivatásukról, 12 órakor már indulniuk kellett, a legtöbben el se búcsúzhattak családjaiktól. Krüdener tábornok a plevnai csata után letétetett, s a 9-ik hadtest parancsnoka Szatov lett. A tábornok letétele alkalmával így szólott hozzá a nagyherczeg: „Kedves Krüdene­­rem, te beteg vagy öregem, én téged Szatov pa­rancsnoksága alá helyezlek.“ Az oláh hadsereg Nikápolyt őrzi. Károly fejedelem megígérte, hogy a sereg többi része is átkel a Dunán Korábiánál, oly gyorsan, a­mint csak lehetséges, és a törököket hátulról fogja meg­támadni. A korábiai hídverését aug. 11-án kezdet­ték meg. A román tüzérséget is átszállították tutajokon Turnu-Magurelliból Nikápolyba. Nikápoly török parancsnokairól, Hasszán és Akhmed pasákról, kik orosz fogságba estek, a „N. fr. Presse“ azt írja, hogy az áruló Hasszán pasa csakugyan Oroszországban szándé­kozik letelepedni, hol egyelőre Őreit jelölték ki lakó­helyéül. Akhmed pasa ellenben, ki ragaszko­dott hazájához s az erős vár átadását folyton elle­nezte, annyira szivére vette a szégyent és az orosz fogságot, hogy agyonlőtte magát. Hasszán pasa katholikus hitre hajlandó térni, hogy megtagadja nemcsak nemzetét, de hitét is. A sikkasztások az orosz hadsereg­ben. A ,,Buszkij Mir“ beszéli, hogy a kiküldött katonai bizottmány constatálta, hogy a Rasgyel­­naja vasúti állomás mellett összehalmozott széna­­szállítmányból 180.000 pad széna hiányzik. A cso­magok külső része szénából áll, a belső rész szal­mából és gazból. A szállítók azt állítják, hogy a széna — összeszáradt! Görög toborzók. Oláhország nagyobb városaiban görög önkényteseket toborzó hivatalo­kat állítottak fel; az első nap 200 önkénytes jelent­kezett. Kérdés azonban, hogy mennyi jelentkezik a következő napok alatt. A felszabadító testvérek. Az oroszok nemcsak a mohamedánok ellen követnek el ke­gyetlenségeket, hanem még a saját hitfeleik és rokonaink ellen is. Buscsukon fölül a Lom torko­latához közel fekszik Dolák falu, melyet bolgárok laknak, de a­kik eddig távol maradtak a pánszláv üzelmektől. Midőn az oroszok Dolák falu előtt megjelentek, felszólították a lakosokat, hogy csat­lakozzanak az orosz hadsereghez; mivel pedig vonakodtak ezt tenni, az orosz csapat­parancsnok ágyukat szegeztetett a falu ellen, és öszszelövette azt. A földközi-tengeri angol várakban hivatalos adatok szerint következő létszámú kato­naság van elhelyezve : Máltában 5255, Gibraltár­ban 5120 ember. Mindkettő békelétszám, az újabb angol katonai intézkedések által azonban jelenté­kenyen fölemeltetik e létszám. Sok ágyat rendelt meg az orosz kormány Essenben, Krupp híres gyárában. Mint a „Frem­­denbl.“ írja, egy hatalom, mely a péter­­vári kormánynyal barátságos lábon áll, elállván a saját szerződésének azonnali telje­sítésétől. Krupp azon helyzetbe jutott, hogy rögtön küldheti Oroszországba a megrendelt nagymeny­­nyiségű ágyukat. Az illető „barátságos“ hatalmat nem nevezi meg a bécsi lap. Az oroszok hálája a németek iránt. Moszkvából írják: Itt mindenki szívből helyesli azon javaslatot, hogy a német császárhoz felirat küldessék, mely kifejezi a lakosság hálaérzelmeit az őszinte és leyális modorért, melyet ő felsége a keleti kérdésben tanúsított. A javaslat az, hogy a császárnak fényes albumot ajánlanak fel, moszkvai tájképekkel. A nők rajzokat készítenek egy pom­pás szőnyeghez, melyet Bismarck herczegnek fog­nak felajánlani. Moszkva városa naponkint alkal­mat talál rokonszenveit nyilvánítani a német nemzet iránt. Schilder-Schuldner tábornokról a „Golos“ következő életrajzi adatokat közli: Jurij Ivanovits Schilder-Schuldner, az 5. gyalogos had­osztály főnöke a vitebszki kormányzóság egyik nemes családjából ered. A néhai nemes-ezredben, jelenleg Konstantinon hadi iskolában nevelkedett, melyből mint zászlótartó került ki, s Alexej Ale­­xandrovits nagyherczeg gyalogezredébe lépett be. Négy évvel később a minta-gyalogezredbe tétetett át. Ebben az ezredben majdnem 20 évig szolgált, s főnöke lett a czélbalövőknek, majd meg a zászló­aljé. Kitüntetésből еЬЬэ a gárdába osztatott be. Mikor erre a trónörökös-nagyherczeg tanítójának neveztetett ki, e minőségében annyira megfelelt fel­adatának, hogy a czár nevével jelölt gyémántgyűrűt kapott elismerésül. 1860-ban a jelenleg Lengyel­­országban állomásozó Olovecz gyalogezredbe ne­veztetett ki parancsnokul. Mint ilyen többször tüntette ki magát a lengyel fölkelés letiprásában, s 1863-ban a czár jóakaratának bizonyságául az arany kardot kapta a „bátorságért“ felirattal, egy­úttal ugyanekkor kineveztetett a testőrsági gráná­tos ezred parancsnokává. 1865-ben rábízták az 5. gyalogos hadosztály parancsnokságát s a rá követ­kezett évben altábornagynak mozdittatott elő. Haj­ók harcza a Duna torkolatánál. A szulinai torkolatba Brailából 7 orosz ágyunaszád érkezett, melyeket 2 török vértes hajó megtáma­dott. Több órai harcz fejlett ki. Végül egy orosz ágyunaszád kényszeríttetett parthoz evezni, egy másik pedig elsülyedt. Az oroszok ezután meg­próbáltak torpedókat alkalmazni a török hajók ellen. Mit sem adva a heves tüzelésre, a törökök csónakokra szálltak, hogy az ellenséget a torpedók kivetésében megakadályozzák. Sikerült nekik a parthoz evezett orosz ágyúnaszádot elérni és fel­gyújtani. Két török csónakot azonban a hajókhoz visszatértekor az oroszok golyói fenékbe fúrtak, s ekkor 11 ember és 1 tiszt vízbe fúlt. A montenegróiak és Niksics vára, Niksics várának bevételét már egész bizonyosnak tartotta Nikitza, s készült a fényes bevonulásra. E végből külön Csetinyébe utazott, hogy díszru­háját jó állapotba helyezze, mert báz annak baja eshetett, mikor Szulejmán pasa kiporolta. Azonban Niksics csak nem akar meghódolni, mert védői makacs legények. Visszaemlékeznek most a mon­tenegróiak a makacsságra, melylyel a niksicsiek 1861-ben Mirko vajda, Nikitza atyja ellenében várukat védték. Egy egész évig teljesen körül voltak zárva, s bár akkor Montenegrónak nem voltak ágyúi, mégis képes volt elzárni minden átjárót. Nemcsak az élelmi­szereket, hanem a füvet is fölemésztették, melyet a környéken kaphattak. Ekkor az asszonyokat és gyermekeket kiküldötték a világba, a férfiak ott akartak maradni és meg­halni, a­mi meg is történt volna, ha a török sereg­nek ezalatt nem sikerült volna áttörni a Duga­­szoroson. A ruscsuki magyarok sorsa. E czim alatt Konstantinápolyból, július 24-ről írják az „Egyetértésinek. A tönkre bombázott Ruscsuk osztrák-magyar alattvaló áldozatai folyvást nagy számmal özönle­nek ide. Roppant fáradsággal nagy kerülőket kel­lett tenniök, míg ide értek. A menekvésre szüksé­ges eszközöket és segélyt jöttek ide keresni, a­mit tőlük a ruscsuki konzul megtagadott. Ezek hajme­resztő rémes dolgokat beszélnek a bombázás elő­­leges bejelentésének népjogellenes elmulasztása miatt szenvedett káraik és életveszélyes küzdel­meikről. A ruscsuki menekültek káraik és szenve­déseik okozójául egyhangúlag első­sorban a rus­csuki főkonzult okozzák. A magyar telepgyarmat felkérte a konzult, hogy az Orsován heverő gőzösökből rendeltessen egyet Ruscsukra a szegényebbek menekvését ide­jén elősegítendő, a­mit nemcsak meg sem kísérlett tenni, de a kérelmezőket is megvető hideg büszke­séggel utasította el magától. A bombázás előtt személyüket és vagyonukat biztonságba helyezni kívánókat azzal tartotta vissza, hogy nincs semmi veszély, nincs ok a menekülésre, ha leend, arról őket negyvennyolc­ óra előtt értesíteni fogja, egy­általán addig, míg ő Ruscsukban van, nincs mitől tartani. Az igaz, hogy a konzul a bombázás ideje alatt megállotta a helyét, de az még­sem mentette meg őket, hogy több osztrák-magyar alattvaló meg ne sebesüljön, kik közül két ifjú hölgy ampu­tálás után a várnai kórházban már meg is halt, s többen összes vagyonukat, nevezetesen Mohos ruscsuki gyógyszerész a főtéren levő két egyeme­letes házát 98,000 frank értékben, és 160,000 frank értékű gyógyszertárát vesztette el. Az osztrák-magyar alattvalók oly ingerültek voltak a konzuli lakásban magát három napig megvont konzulra, hogy midőn a bombázás negye­dik napján az utczára kilépett és Maldini báró által hevesen megtámadtatok lelketlen tétlensége miatt, alig tudott megmenekülni a tetteges bán­talmazástól. Már meg akarták ragadni, midőn látva, hogy baj van, ő konzulsága futásban keresett menekvést. A ruscsuki menekültek alig képesek pana­szaiknak kifejezést adni. Ide érkezve Zichy gróf nagykövethez fordultak, a­ki az innét hazájukba visszatérni óhajtóknak Triesztig teljes ellátással ingyenes jegyeket ajánlott fel, s megígérte, hogy az itt maradni kívánók jövője fölött is gondoskodik. A június hó 26-ikáig még gazdag, most kol­dusbotra jutott Mohos Juscsuki volt birtokos, és gyógyszerész e napokba fogja az osztrák-magyar nagykövetnek a ruscsuki bombázás által szenve­dett 260.000 frank kárának megtérítése végett benyújtani kérelmét. A muszka és bolgár kegyetlenségek. A „Daily Telegraph“-nak írják Konstantiná­polyból . A Balkánból, nevezetesen Eszki-Zágrából érkezett jelentések rettenetes híreket közölnek azon kegyetlenségekről, melyeket a muszkák elkövettek. Bszki-Zágrában az első dolog az volt, hogy a muzulmán lakosságot szép ígéretekkel elcsábítva, meggátolják védekezésüket vagy elmenekülésüket. Miután ez megtörtént, a katonai parancsnokság naponként mintegy száz embert vezettetett elő a rászedett népből, s azokat irgalmatlanul lemészá­­roltatta, így a megszállás 11 napi tartama alatt ezerszáz ártatlan muzulmánt mészá­roltak le. Ezenkívül minden nő­s felnőtt török leány kimondhatatlan brutalitásnak esett áldoza­tul. Miután a törökök Eszki-Zágrát elfoglalták, ezen tényeket hivatalosan s szigorú vizsgálat útján konstatálták. A külügyminiszter a porta külképviselőihez a következő sürgönyt intézte: „A muszkák és bolgárok Hereste községben kiűzték a mohamedán lakókat házaikból, azután a férfiakat mind, s a nőknek nagyobb részét lemé­szárolták. A nők többi részét a bolgárok magukkal vitték. Csak egy férfinak sikerült megmenekülnie. Hetven muzulmán s az ayuklemi (Dalioka) izlam a bolgárok által egy magtárba zárattak, s ez a kozákok segítségével elégettetett. Negyven más török e községből lemészároltatott s a nők mind­annyian a leggyalázatosabb erőszakot szenvedték. Nyolcz leány ellenállott s ezek leölettek, más két leány a férfiakkal együtt égettetett el. A megma­radt nők nagyobb része gyermekeikkel együtt mez­telenre vetkőztetve, a faluból kivitettek, ott sorba állították őket, s egymásután mészároltattak le. Húsz nő­s gyermek tudott megmenekülni. Maga az angol katonai adjutáns is meggyőződött e bor­zalmas tények valóságáról. A muszkák, midőn a tartományba jöttek, Eszki-Zagra, Kazanlik s más szomszéd kerületeket fellázították, a bolgárokat felfegyverezték s ezek 400 törököt vittek Kazanlik mellett a Tundzsa partjára s ott lemészárolták. Eszki-Zágrában, Kazanlikban s a szomszédságban a bolgárok még mindig folytatják a törökök mé­szárlását. Konstantinápoly, aug. 9. Az oroszok kegyetlenségeiről a kormány a következő újabb értesítéseket kapta: Bajazidban és Alasgerdben az oroszok kira­bolták Hussein Edi­a Jussuff, isglii sejkhet és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 33. SZÁM. 1877. XXIII. ÉVFOLYAM.

Next