Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-09 / 23. szám

23. szám. 1880. xxÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. Magyarország függetlenségéről idővel kivihetetlenné lett, ez inkább az ő szerencsétlensége, mint bűne volt, hogy ez legkevésbé sem csorbitja igényét azon elneve­zésre, melylyel franczia barátai és hívei megtisztelték s mely igy hangzik: «Ezek az urak nem forradalmárok, hanem nemes lelkű hazafiak!» Sándor bolgár fejedelem e hó 6-án reggel az osz­trák államvasut bukaresti gyorsvonatán Budapestre érkezett s még ugyanazon vonattal folytatta útját Bécsbe. Kisérete igen kicsiny volt. A fejedelem a legrö­videbb után Pétervárra sietett, a czárné — nagynénje — temetésére. Az új bankjegyek aligha forgalomba jöhetnek ta­vasz előtt, mert elkészítésük sok fáradságot kiván. Nagyságra és kiállításra nézve a régiektől kiválóan az által fognak különbözni, hogy kisebbek lesznek és mindkét oldalon látszólag ugyanazon képpel lesznek ellátva. A szöveg egyik oldalán magyar, a másikon német lesz ; hogy melyik oldal lesz elsőnek s melyik a hátsónak tekintendő, az főképen attól függ, hogy a tulajdonosa hogy fogja fel; a magyar a magyar oldalát, a német a németet tekinti elsőnek. A bankjegy külső kiállítására nagy gondot fordítanak, a rajzokat Laufs­­berger tanáron kívül több előkelő művész készíti. Uj-Szeged hozzácsatolása Szegedhez e hó 5-én ün­nepélyes módon történt meg. Uj-Szeged, mely a Tiszán túl van, de hajóhíd kötötte össze, mint község, Toron­­tálmegyéhez tartozott. Ezentúl azonban Szeged kiegé­szítő része lesz. Az egyesítés végrehajtásánál Torontál­­megye és Szeged város hivatalos megbízottak által vol­tak képviselve. Tallián Béla torontáli főjegyző átadta a kulcsokat, a levéltárt, pénztárt, a képviselőtestület fel­oszlott, s a megyei pandúrok eltávoztak. Novák József szegedi főügyész átvevén Újszeged területét és a hely­­hatósági jogokat és kötelezettségeket, kijelenté, hogy Szeged város nemcsak a jogokat, de a kötelességeket is ismeri és teljesíteni fogja. Azután fölhuzatott az ujsze­­gedi hídfőnél Szeged lobogója és 9 mozsárlövés történt. A marostői területet ugyanilyen formaságok mellett a helyszínen adta át Soós Pál csongrádmegyei főjegyző. Gr. Zichy-Ferraris Viktorról a főrendiház junius első napján tartott ülésén az elnöklő Szögyény László meleg hangon emlékezett meg. Megemlítjük itt, hogy a főrendiház a Károlyi-Zichy párbajban szerepelt főrendi tagok, u. m.: ifj. gróf Károlyi István, gr. Károlyi Sán­dor, gr. Széchenyi Béla, és gr. Zichy Sándor mentelmi jogát a pestvidéki kir. törvényszék kérelmére felfüg­gesztette. A gyászmisét gr. Zichy-Ferraris Viktorért e hó 4-én tartották meg az egyetemi templomban. A gyász­­szertartást dr. Czibulka Nándor, a szeminárium igazga­tója végezte, ugyanaz, ki az elhunytat a halotti szentsé­gekkel is ellátta. Megjelentek : gróf Cziráky János ne­jével, gróf Szapáry Géza nejével, gróf Zichy Nép. Já­nos két leányával, gróf Zichy Ferencz és fia Ágoston, gróf Szapáry Antal, gróf Karácsonyi Guidó, báró Ru­­dics József, gróf Károlyi Edéné, báró Fehérváry állam­titkár, Perczel Béla semmitőszéki alelnök, Csemegi Károly legfőbb itélőszéki tanácselnök, a belügyminisz­tériumi főbb hivatalnokok stb. A magyar nyelv érdekében. Gróf Schönborn Ervin uradalmai tisztikarához rendeletet intézett, mely­ben ajánlja nekik a magyar nyelv megtanulását, s ki­jelenti, hogy a magyar nyelv tudása nélkül egy tiszt sem számíthat végleges megerősítésre s netáni jutal­mazásra. A rendelet bevezetésében a gróf a következő­ket írja : «Kellemetlenül hatott reám annak megtudása, hogy évek óta uradalmamban levő tisztjeim egy része, a magyar nyelvet mai napig sem tanulta meg.» A budapesti asztalosok strikja. A helybeli asztalos mesterek és legények közt viszály tört ki, minek követ­keztében a legények tömegesen fölhagytak a munkával. A legények követelték, hogy a munkaidő 10 óra legyen, a legkisebb munkadij egy napra 1 frt 50 kr., a darab­számra dolgozók 12 frt heti előleget kapjanak, s a mes­terek szolgáltassák a szerszámokat és télen a világítást. Van a fővárosban 130—140 asztalos üzlet, de csak hár­man egyeztek bele e követelésbe. E hó 6-án mintegy 1200 segéd gyűlt össze a Beleznay-kertben, s kimondták, hogy e naptól kezdve a munkát megszüntetik. Megjegy­zendő, hogy a malmokban s néhány gyárban az ott dol­gozó asztaloslegények még több munkabért kapnak, mint a­mennyit magán üzletekben dolgozó munkások most követelnek. Az osztrák képviselők napidija. A reichsrath tag­jainak napidijai ügyében a minisztertanács elhatározta, hogy a legközelebbi ülésszakban törvényjavaslatot nyújt be, mely szerint az eddigi diurnám eltöröltessék, s a képviselők ezentúl évi rendes 1200 frt salláriumot i­s kapjanak. Földrengés a Svábhegyen. A Svábhegyen, a fővá­ros nyaralóhelyén e hó 4-én délután 4 órakor földren­gés volt, mely az ablakokat és üvegeket megcsörömpöl­­tette. Mint Jókai írja, olyszerű­ zuhanat rázta meg a házat, mintha egy torony dőlt volna a földre, s minden üveg csörömpölt bele. A lökés egy másodperczig volt érezhető, s nyugatról kelet felé haladt. Tavaly is volt ily földrengés a Svábhegyen. Budapesten semmit sem éreztek a földrengésből. Véletlen mérgezés. A fővárosban lakó Nat család egyik ebéd után hirtelen rosszul lett, s az orvos mérgezés jeleit konstatálta. Szigorú vizsgálatot tartottak nyom­ban : megnézték a konyhaedényeket, de ezek rézanya­­­­gán sértetlenül találták a mázt, megvizsgálták az­­ ételrészeket, ezekben se tudtak fölfedezni semmit. A legkülönösebb a dologban az, hogy az apa, az anya és­­ a fiú mindhárman rosszul lettek, míg leányukon semmi jele se mutatkozott a bajnak, holott ez is velük evett, kivéve egy tál ételt: az idei burgonyát. Az eset okául­­ nem birtak tehát egyebet kitudni, mint azt, hogy a piaczról oly idei burgonya került asztalukra, mely a télen át pinczében levő tavalyi burgonya csiráin ter­mett. Nazarénus honvéd. Szörényben van néhány közö­s­ség, melynek lakosai a nazarénus felekezethez tartoznak. Egy fiatal ember, Molnár S., a­ paznai születésű, a pé­­terváradi kerületben, a honvédekhez soroztatott be, és állhatatosan vonakodik fegyvert viselni, minek követ­keztében minden kigondolható büntetéssel illették. Végre 6 hónapi börtönre ítélték, de ez sem használt. A zágrábi dandár­bíróság most egy évi börtönre ítélte és a lepoglavai fegyházba való átszállítását elrendelte. Nazarénus keresztelés. Nagy-Szalontán május 22-én nagy nazarénus keresztelés ment végbe. A hívők e napon a Bagos nevű városrészről indultak el: elül a férfiak, hátul a nők. A szőllőskertnél levő tónál, mely bár nem valami ajánló tisztasággal bir, megállottak s a parton sátrakat vertek, melyekben külön a nők és férfiak az ünnepély méltóságához képest felöltözködtek. Ezután papjuk földig érő fekete talárban, lábain piros harisnyákkal, míg a megkeresztelendő nők és férfiak talpig fehérben, derekuk körül vastag kendővel, méltó-­­­ságos komolysággal állták körül a piszkos tó partját. Kis­vártatva a lelki atya minden habozás nélkül karon ragadott egy 65—70 éves férfiút s bevezette a tó köze­pébe, honnét a hívők felé fordulva idegen nyelven senki által nem értett beszédet intézett, mire a tópart­ról egy mély hang felkiáltott: «A ki a szent keresztsé­­get fölveszi, csakis az ü­dvözülhet, atyának, fiúnak és­­ szentlélek istennek nevében.» A pater ezután derékon fogta a tóban álló öreget s minden teketória nélkül a­­ viz alá menité. A szegény hivő testvér rugkapálni kez­dett, mire a páter kiemelte a vízből. Követte 4 asszony és egy férfin. A hideg fürdő után az uj testvéreket felöl­töztették, s a hivő sokaság, élén Kornya tisztelendő úr­ral és Tóth Mihálylyal, kettős rendben nyugodt méltó­sággal vonult Bagosra, követve a keresztelést bámuló idegen elemek gúnyolódó csoportja által. Egy orthodox rabbi kalandja a fővárosban. Reb Hillel, a csoda-rabbi, ki jelenleg a fővárosban prédikál, egy este betért vacsorára egy sorházba, egy másik hozzá hasonló kaftános úr kíséretében. A kegyes férfiakat bizonyosan valamelyik kevésbbé kegyes hívő ültette föl, valódi kóser­ helyiségül jelezvén nekik a sörcsarno­kot. A két fürtös vendég nyugodt lélekkel kezdett a vacsorához, s Hillel rabbi az étlap minden hosszabb­­ tanulmányozása nélkül a grófi sajt hívének vallotta­­ magát. Társa, úgy látszik, nagyobb inyencz, s mielőtt rendelt volna, gondos vizsgálat alá vette az étlapot, s míg Hillel nyugodtan fogyasztá a sajtot, amannak egyszerre egy szörnyű szón akadt meg szeme, s a borzalom min­den kifejezésével arczán felugrik. «Sonka» kiáltá, s a kiáltásra a sajtpusztító rabbi majd lefordult székéről. s Meggyőződvén, hogy az étlapon csakugyan a sonka is fel van írva, a két orthodox borzasztó spektákulumot vitt végbe a jelenlevő vendégek nagy mulatságára. A sajtot földhöz vágták, jajgattak, szitkozódtak, s végül borzasztó átkozódások közt hagyták el a helyisé­­séget. Még a sajt árát sem fizették meg. A két izraelita tragikomikus esete egész népcsődületet idézett elő a Deák­ téren. Németek és csehek. A prágai iskolákban a cseh és német tanulók valódi hadi­lábon állnak. E hó 6-án este 11 óra körül az utczán a cseh és német tanulók közt már véres verekedés is történt. Három német ta­nulót a cseh tanulók megtámadtak, s a csetepaté 11 mérget öltött, hogy egy véresre vert német tanulót haza kellett vinni. A bravat oly nagy volt, hogy a kö­zeli vendéglőből a vendégek mind kijöttek a térre. A győri kivégzés alkalmából az igazságügyminisz­ter fölhívta az országos közegészségügyi tanácsot az iránt, vájjon mikor van oly helyzetben a törvényszéki orvos, hogy kötél által történt halálbüntetés végrehaj­tása után a halál beálltát egész bizonyossággal konsta­tálhassa. Egy kereskedő öngyilkossága, Makó István deb­­reczeni köztiszteletben álló kereskedő agyonlőtte ma­gát. Este rendesen bezárta üzletét, de komor volt s nem akart vacsorálni. Mig családja künn az udvaron a fák alatt vacsoráit, ő bement a szobába s vízzel töltött­pisztoly­lyal agyonlőtte magát. Öt gyermeket s beteg nőt hagyott hátra. A harmadik emeletről e hó 7-én két kétségbeesett ember vetette le magát. Az egyik Kohn Lipót nevű há­zaló a király utczában, kinek épen bútorait árverezték 27 frtnyi adósság miatt. Azonnal szörnyet halt. A hold utczában pedig Löwy nevű 20 éves fiatal­ember ugrott ki az utczára atyja lakásából, de nem esett le a köve­zetre, hanem fenakadt a ház előtt elhúzódó távirda sűrű drótjai közt, honnan csakhamar kiszabadították. Lőwy lábtörést szenvedett, s nyakán a drótok mély bevágást okoztak, de élete nem forog veszélyben. Sikkasztó postás. Puszta-Poón a tiszavidéki vas­pálya egyik állomásán, Plihál Ferencz nevű­ posta­­expeditor a napokban megszökött és 6000 frtnyi össze­get vitt magával a postapénztárból. A postamester, ki­­ a sikkasztónak mostoha atyja, állomásától felfüggeszte­­tett. A sikkasztó 23 éves beteg fiatal ember volt, ki mindig orvossággal élt. Megölték a pióczák. A szabolcsmegyei Vaja község­ből egy három éves kis­fiú a mezőre indult testvérei után, de letérvén az útról, egy útmentében levő vízbe ment, mely tele volt pióczákkal. A gyermek testét csak­hamar számtalan apró nadály borította, s mire sikoltá­saira segítségére siettek, szegény már halva volt. Skorbut a katonák közt. Boszniából az a hír érkezik, hogy azon csapatok közt, melyek már az okkupáczió kezdete óta Boszniában állomásoznak, kiütött a skorbut. S pedig hir szerint e csapatok negyedrészét támadta meg a betegség, úgy hogy a 76. ezredben, mely Szera­­jevóban fekszik, több mint 300, míg a 31. vadász-zász­lóaljban 116 skorbutbeteg van. A betegség a tiszteket sem kíméli. A baj okai: nedvesség, télben nem sűthető barakkok s az egyforma élelem, a főzelék és bor hiánya. A szörnyű betegségnek már több katona áldozatul is esett. Zemplénben az ínség oly nagy, hogy a Tarczalról Homonnára vezető utat majdnem egészen ellepték a véginséggel küzdő, lesoványodott alakok. A legtöbbje Galicziából bevándorlott zsidó. Ez ínségesek egy részét, a zsidó fiukat, a szőlősgazdák atortriksz pilleriana szedé­sére használják fel. Van fiú, ki naponkint 50—60 krt is kereshet. Minden zsák rovarért tiz krajczárt kapnak, az­tán kenyeret és­­szalonnát, a melyet bizony jó étvágy­­gyal esznek meg. A „Világkrónika­” czimű heti közlöny 23-ik száma a «Politikai Újdonságok» mai számával kül­detik szét azon előfizetőinknek, kik e mellékla­­púnkra megrendelésüket már beküldték. A «Világ­­krónika» e számának tartalma következő : A nihilisták pőre. — Turkomán nők. (Képpel). — Gr. Széchenyi István adomáiból. —• Khinából (három képpel). — Párbaj-történetek. — A szent-gothárdi alagút. — Egy uj császár. — A nevetés ereje. 277 MAGYAR GAZDA. Az országos magyar iparegyesület közgyűlése. Az orsz. magyar iparegyesület e hó 6 án tar­totta évi közgyűlését az uj városház termében József főherczeg, ki az egyesület védnökségét elfogadta, nem jelenhetett meg a közgyűlésen, mert Kassáról épen akkor érkezett meg és még a nap folyamában halaszthatatlan teendői voltak. E közgyűlés, mint az évi jelentés mondja, nagy befolyású lesz az egyesület esetében, mert az egyesületi működés szélesebb alapra lett fektetve s az alapszabályok keretébe fölvett egyetemes össze­jövetelek, a módosított szakosztályi szervezet és a vidéki szakosztályok oly tényezőit képezendik az

Next