Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-14 / 2. szám

2-ik szám. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG | egész évre 12 frt \ & VIL£GKBöNIKÁ-val /egész évre 14 frt) Csupán a POLITIKAI / egész évre 6 frt( & úILÁGKRÓNIKÁ-val ^egész évre 8 frt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: l félévre ... 6 \félévre ! ÚJDONSÁGOK A félévre ... 3­­ / \félévre ... 4 Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4.­­ Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó.­­ Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVI. folyam. Előfizetési föltételeink az 1880-dik évre az eddigiek maradnak. Egész évre: 4 Politikai Újdonságok....................................... 6 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“­val együtt....................................................... 8 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,,Világkróniká“-val együtt ................14 frt. Félévre: A Politikai Újdonságok........................................ 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkrón­iká‘‘-val együtt ............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 in A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkróniká­-val együtt ...... 7 frt. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az elő­fizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a, szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.*a. ) SZEMLE. A szőnyegen forgó, a hogy úgy mondjuk — folyó politikai kérdések, minden nagy fon­tosságuk daczára, mellékessé váltak a köz­beszélgetésben. A fővárost és természetesen utána az országot, egy végzetes pár­baj történet, annak okai, körülményei tartják lázas izgalomban, mely már zajos tüntetésekre is adott alkalmat, s még nem lehet tudni, vajon mine lesz végső csatta­­nása ? A «Függetlenség» szerkesztője, Verho­v­a­y Gyula képviselő, okmányokat kezde ki­nyomatni lapjában, melyek a Végh Ignácz­­féle nagyon csúfondáros ügyben súlyo­san terhelő vádakat szolgáltattak úgy a sajtó, mint a nemzeti kaszinó némely tagja és főleg a kisbirtokosok intézetének élén állott gróf Festetich Pál ellen. Erre az utóbbi helyett egy e kérdésen kívül álló egyén b. Majthényi Izidor egy saját se­gédeihez intézett levélben megsérti Verho­vayt, és őt ekként párbajra kényszerítvén, mellén keresztül lövi. Az esetet súlyosítja a körülmény, hogy a szerkesztő nem is maga írta a gr. Festetich Pál ellen közölt vádakat, és megnevezte azok közlőit, a­kik azért ké­szek voltak felelni és ha kell, elégtételt adni. Tehát se nem a sértő, se nem a sér­tett fél közt került párbajra a dolog. Az eset így egészen középkori jelleget öltött, s ha már most az irodalom vagy a közönség is — mert hisz e kettő már nálunk csaknem egy —követné a gavallérok példáját, és egy - egy tanult vivő vagy jövő állna ki az ő kote­k­ájuk tagjai ellen, hát a baj ez átalá­­nossá válhatnék. A közönségben az eset nagy fölháboro­­dást keltett. A közönség a hírlapíró részére állott, és vasárnap, valamint hétfőn este nagy­­ tömegek gyülekeztek a kaszinó épülete elé és ott zajos fölkiáltásokkal tüntettek. E tüntetés ugyan nagyon elütött a 48 előtti úgynevezett macskazenéktől.­ Ugyanis nem annyira füttyökben, a párbaj hősök eljá­rását bélyegző szavakban, mint inkább a ve­szélyesen sebesült iró éltetésében nyilatko­zott. Mindamellett katonaság vonult ki az utczára és tán véres jelenetek fejlődnek ki, ha néhány képviselő és író­csillapító közbe­lépése meg nem akadályozza. Ha már most ezek után az egész moz­galom magvát — kútfejét keressük, azt ez egy szóban találjuk föl: korrupczió — er­kölcstelenség. Innen a párbajok, innen a tüntetés, innen az egész forradalmi színe­zetű izgalom. És arra nézve, vájjon nyer­het-e ez ham­aros gyökeres meg­ol­d­á­s­t, alig vagyunk képesek magunkat biztató, megnyugtató kilátásokkal kecseg­tetni. A fej­edelmek és népek közt poli­­t­i­k­a­i jogok kivívásáért keletkező mozgal­mak egy napon, egy úgynevezett «charta» kiadásával, lecsillapít­hatók, megold­hatók. De a történelem tanúsága szerint a tár­sadalom különböző rétegei közt, az azokban itt-amott mutatkozó erkölcstelenség miatt támadt ellentétek rendesen nem szoktak — mert nem is lehetséges — egy tollvo­nással kiegyenlítést nyerni. Elítélt poli­tikai nézetek, elvek— megbukhatnak, kapitulálhatnak egy jó órában, békés után­­módon. Az éjnek a nap fölkelése egyszerre véget vethet. A butaság fölött az ész arathat diadalt saját szellemi eszközeivel. De a tár­sadalomban az erkölcsiség ugyanaz, ami az elemi erők a természetben. A miazmákkal eltelt levegőt csak viharok tisztíthatják meg. Ezért látjuk mi aggasztóknak, megdöb­bentőknek e tüneteket. De azért nem akar­juk állítani, hogy e szabály alól is ne volna kivétel. Nevezetesen egészen más, ha az el­­erkölcstelenedés absolut — önkényes — kormányhatalom alatt, vagy ha az egy al­kotmányos rendszer keretén belül jelen meg. A szabad szó már magában egy erős elemi hatalom, melynek szele las­sanként tova űzheti a lerakodott bűzhödt lég­áramot. Reméljük, hogy így lesz nálunk, mert nemzeti létünknek sem alapjai, sem tetőzete nem oly erősek, hogy orkánszerű­ kitörések vészes rohamainak rendületlenül ellenállhatnának ! A napi sajtó rendesen tárgyhiányból szokta elővenni a pártalakulások kérdését. Miután azonban jelenleg a szűkebb és tágabb ■ haza és kiváltképen a külföld elég érdekes tárgyat kínál a fejtegetésre, azt kell gondol­nunk, hogy a kormánypárt és az ellenzék közt fölmerült vita egy újabb fúzió —párt­­egybeolvadás — iránt nem üres akaródzás nyilvánulása. A kormány a maga legtekintélyesebb „nemzetközi“ (érsd német ajkú) közlönyé­ben megcsörgeti a kukoric­át, tár­­czákat kínálva a ellenzéki töredékeknek, a pártonkívülieknek és az egyesülteknek. Azt mondja e közlöny, hogy az ellentétek úgy sem elviek, vagy legalább nem többé azok, mert a keleti kérdés egy huzamos időre meg­oldva, a közgazdasági kiegyezés elintézve, megszűntek tehát az okok, melyek az első fúzió kezdetén oly nagy kormánypártot sza­kadásra kényszerítek. Jó lenne tehát, ha az eltévedt báránykák visszatérnének az egye­dül üdvözítő anyaegyház kebelébe. Elismeri, hogy most a közérdek azt kívánná, misze­rint az egy alapon álló tehetségek egye­süljenek, mert szerinte körülbelül nincs is egyéb hiba, mint az, hogy néhány tárcza oly egyének kezeiben van, a­kik annak kezelé­séhez— szakismeret és atalán maga­sabb szellemi képesség hiányában — nem értenek. Ez elég őszinte vallomás egy kor­mánypárti közegtől és hízelgő a meghívott ellenzékre nézve, hogy jöjjenek segítségére a szorongó hazának tehetségeikkel, mert a hazát nemcsak a jó erkölcsök hiánya, de a tudatlanság is elveszítheti, még jó erkölcsök mellett is. Az ellenzéki közlönyök azonban erre azt felelik, hogy szívesen befogadják a jelenleg uralgó kormánypártot a szavazó többség­nek, de kormányt majd csak ők maguk ala­kítanak. Erre viszont a kormánypárt vissza­felel, hogy de már bsz ő nem kapitulál. Ha kellenek a székek, és nem akartok osztoz­kodni, hát jöjjetek és vegyétek el. Tehát még élni kell a dolognak. A harc az egyelőre tovább foly. Nagyon mérges, sértő hangon is folyt az eddig, semhogy egyik vagy másik fél engedjen, s egyszerre létre­jöjjön az egyesség.

Next