Politikai Ujdonságok, 1882 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-08 / 45. szám

618 olasz király látogatása előtt lehetett és kellett volna nyíltan megmondani és nem beszélni és nem beszéltetni a viszontlátogatásról fél­éven át, és ha már elmaradt, mi haszna azt újból föleleveníteni a delegáczióban ? Olasz­ország barátsága, valamint ellenséges állása roppant nagy, tán döntő fontosságú lehet ránk nézve egy Oroszország és az összes szlávság elleni harc­ban. Ápolni kellene ezt inkább, nem pedig szükségtelen fügemu­tatásokkal elkeseríteni. A franczia szélsőknek már a köztársaság is kevés, az olaszok azonban még lelke­sednek ez eszményért. A harmadik latin faj, a spanyol, szintén hajlik feléje, de csak úgy időnként lepi meg e titkos sóvárgás, mint a tyúkszemfájás, mikor az időjárás változik. Mint Róma hagyománya iránt, a római nem­zetek mutatnak eddig elő legtöbb előszerete­tet e kormányalak iránt. Csakugyan hogy ezek a legértelmesebbek, és a köztársaság legértelmesebb államalakzatnak tetszik előt­tük, mivel hogy abban minden ember büsz­kén hordhatja fejét, míg a monarkhiában erre csak egyetlen egynek van joga. A fran­czia után Olaszországban legerősebb a köz­­társasági elem, noha olyan királyi háza van, hogy jobbat már nem is kívánhat. Persze, az is föltehető, hogy a királyi ház azért alkalmazkodik úgy, mert a nép oly­any­­nyira hajlik a köztársaság felé. A közön­ség csinálja a vendéglőst. Olaszországban már csak is olyan jellemű és magaviseletű királyok tarthatják magukat, mint Viktor Emánuel vagy Umberto. Francziaország­­ban pedig vagy egy zsarnok lángész, vagy semilyen. Azt mondják, hogy ha még Fran­­cziaországban tíz évig tart a köztársaság, hát Olaszország is azzá lesz. Nem lehetlen, de nem is okvetlen következés. A köztársaság­nak atalán, de kivált a jelenleginek Franczia­­országban, nincs már az a vonzó ereje, mint az elsőnek. Mert mai példája csakugyan azt mutatja, hogy túlvezet a czélon, tudniillik a köztársaság eddigi alakján, ahhoz a homályos, meghatározatlan valamihez, a­minek neve közösség, szocziálizmus, anarkhia. Azok az úgynevezett mérsékelt köztársaságiak, a­kik előtt az egykori Róma mintaképe lebeg, a­kik óhajtják a köztársaságot, mint esz­ményt, főleg az emberi méltóság megőrzése szempontjából, de a kik a mellett ép úgy szeretnék föntartani az arisztokratikus osz­tályokat, mint a rómaiak, ezek időnap előtt meg fognak ijedni a mai köztársaságtól, mint a­melyben a munkás akar úrrá lenni, illető­leg, melyben az emberi egyenlőség elve egész teljében valósulna, és minden ember egy­formán úr lenne abban. Ez már nem lenne puszta név és alakiság, nem lenne tréfado­log. Az európai társadalom, százados, évez­redes kiváltságos osztályaival nem egyhamar érlelődik meg ide. Azután más nagy akadályai is vannak itt még a köztársasági alakzatnak. Legfőbb a nemzetiségi érzület, vagyis az egyesek ön­zésén túl még a nemzetek önzése. A ki­csinyek meg akarják őrizni nemzeti egyedisé­güket, a nagyok pedig verseny­zenek az első­ség fölött. Franczia­ország nem veszi le sze­mét Németországról, és ez amarról. Egyik remeg a boszuvágytól, a másik a félelemtől. Oroszország és monarkhiánk elnyelni készül­nek a török államot, de aztán aligha össze nem vesznek a fölött, hogy ki mennyit nyeljen belőle? A nemzeti versenygés tehát megaka­dályozza, hogy a népek egyetértsenek. De történhetik azért valami olyatén elemi ese­mény, mely egyszerre véget vet e termé­szetien állapotnak. Ha soká tart a fülig fegyverbenállás, Európa népei egyszerre csak összeesnek, lerogynak e teher alatt, s áta­­lános pénzügyi krakh, arra pedig átalános tőzs­dei verekedés áll be, olyatén házi perpatvar, mely a társadalom épületét más alapokra fekteti. Egyébiránt azért mégis — e pur si muove! — ez lesz a végeredmény így is, úgy is. A kor találmányai, intézményei las­­san kint mind e felé vezetnek. Az átalános szavazatjogról III. Napóleon idején az volt a mondás, hogy az a reakczió, a császári ön­kény alkalmas emelőgépe. De sehol sem csalékonyabb az átalános szabályok föl­állítása, mint a politikában. Mérhetlen, em­beri szemnek belátható­ó tényezők sakk­táblája ez, melyen egyik ember könnyebben igazodik el, mint a másik, de bevégzett, föltétlen tökélyre egyik se viheti benne. Íme ugyanezen átalános szavazat terelte Francziaországot a császárságból a köztár­saság ölébe. Pedig mit nem követett el Mac-Mahon katonai erőszakoskodó kormá­nya, hogy az ellenkező eredményt érje el vele, így lesz a lajstromos szavazással is. Ez most Olaszországban a kormány javára ütött ki. Mert még most a nemzeti politikai érdek az erősebb mindenütt, és ennek az egy­ségre van szüksége, a­minek szorosabb összetartó kapcsa a monarkhia, a királyi dia­déra, mint a frigiai süveg. Tunisz, Egyip­tom, Bosznia, Albánia — megannyi érzé­keny döfések az olasz nemzeti önérzet fájós oldalába. De majd egyszer más jelszó harsog végig földrészünkön és akkor átalános szavazat és lajstromos szavazat e jelszónak teenének szolgálatot. Ne higyjük, hogy e gőzgéppel, villámmal, dinamittal, hátultöltő ismétlők­kel dolgozókor megállapodhatik. «Lesz még egyszer ünnep e világon ...a­hol néhány hetet tölt. Konstantinápolyban nagy meglepetést okozott a lord megbízatása. Küldetésé­nek c­íme az, hogy Egyiptomban igen bonyolultak lévén a politikai kérdések, nem lenne czélszerű azokért a felelősséget az angol főkonzulra, sir Maletra hárítani. Konstantinápolyban pedig azt veszik először is zokon, hogy a megindulandó fon­tos diplomácziai tárgyalások alatt Anglia a szul­tánnál levő nagykövetét elvonja és egyszerű ügy­vivőt hagy Konstantinápolyban. Lord Dufferinben sokan már Egyiptom diktátorát látják, ki a palotájába visszaszorított khedive helyett lesz hi­vatva Egyiptom jövendőbeli államszervezetét meg­alapítani s az államgépezetet mozgásba hozni. A porta felvilágosítást kért Londonban a lord küldetéséről. Az angol külügyminiszter nem na­gyon siet a válaszszal, s Dufferin is elutazott Konstantinápolyból. A londoni lapok helyeslőleg szólnak e küldetésről, mely a «Times» szerint az angol kormány ama meggyőződéséből ered, hogy az egyiptomi kormányra és a khedivére befolyást kell gyakorolni. Hir szerint Dufferin azzal bízatott meg, hogy az egyiptomi alkirálylyal ús megállapodást hozzon létre a hadsereg szervezése, az angol had­sereg Egyiptomban maradásának tartama, a pénz­ügyi kérdések és a kormányzati reform tárgyában. Eme megállapodások egy Konstantinápolyban tar­tandó konferenczia elé fognak terjeszteni. Valószínű is, hogy Dufferin nem­­ azért ment Kairóba, hogy ott olyan terveket valósítson, melyek a szultán szuverenitását megsemmisítik. Egyiptom teljes függetlenítése s a khedive szuverén fejede­lemmé proklamálása, ha Anglia egyátalán tervez ilyesmit, nem Dufferin lord által fog végrehajtatni. Csak nemzetközi uton, a kabinetek jóváhagyásával lehetséges ez eszme valósítása, s mi sem sejteti, hogy Anglia más módon akarná valósítani. Dufferin feladata. Mint Londonból je­lentik, Dufferin küldetését az okozta, hogy az an­gol minisztertanácsban Egyiptomot illetőleg nagy nézetkülönbségek merültek föl. A választás Duffe­­rinre esett, mert Göshen, az előbbi konstantiná­polyi nagykövet, nem fogadta el a megbízatást. Dufferin feladatait a következőkben álla­pították meg: A porta szuverenitásának fentartása, az angol csapatok hazatérése, mihelyt az egyiptomi had­sereg újjászervezése megtörtént; Egyiptom hozzá­járulása az okkupáczió költségeihez; az egyiptomi nép részvétele az ország kormányzatában; a köt­vénytulajdonosok kizárása a pénzügyi kormány­zatból ; kezességek az eurósiaiak biztonsága iránt. Wolseley tábornok okt. 28-án érkezett meg Angliába, Doverbe, hol nején és lányán kívül még sok előkelőség várta, s átnyújtották neki a város üdvözlő iratát. Londonba esős időben érke­zett, s nem is volt ünnepélyes fogadtatás. Ott vol­tak Gladstone, Granville, a királyi család részéről Cambridge herczeg, és számos katonatiszt. Az an­gol lapok jelentik, hogy bár Wolseley izlandi, Dublin városa nem akarja őt díszpolgárának vá­lasztani, a­mely kitüntetésben Parnellt részesíti. Az egyiptomi győző ezentúli czime: «Lord Wol­seley of Kairó.» A hadi törvényszékek­ Alexandriából jelentik, hogy a lázadásban való részvételért befo­gott 380 tiszt közül eddig ötvenet találtak bűnös­nek, kiket átadtak a hadi törvényszéknek. Arabi pere, Kairóból nov. 6-ikáról távira­toztak, hogy a vizsgáló bizottság újabb adatokat gyűjtött annak bebizonyítására, hogy Arabi részt vett Alexandria felgyújtásában. A minisztérium elhatározta, hogy az Arabi elleni perben szintén angol ügyvédeket fog alkalmazni és Grosjean ügy­védet Alexandriából Kairóba hívta. Arabi perében különben még egyre tart a vizsgálat. Mind a khedive környezete, mind pedig Konstantinápolyban nagyon szeretnék, ha Ara­bit minden per nélkül száműznék, de Angliának érdekében van kideríteni Arabi szereplésének tit­kos támogatóit. Arabi pasa Kairóban abban az épületben van elzárva, mely az «Új hotel» mögött épült. Ez az épület, bár alig 15 éve épült, egészen roskatag. A házat eleinte színházi jelmezek, majd állami fel­szerelvények raktárául használták. Arabi szó- POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 45. szám. 1882. xxviii. évfolyam. Az egyiptomi bonyodalmak. Az angol és franczia kormány közt ismét je­lentékeny hézag támadt. Granville lord kül­ügyminiszter a párisi nagykövet által azt a javas­latot terjesztette a franczia kormány elé : egyezzék bele az Egyiptomban eddig fennállott kettős pénz­ügyi ellenőrzés megszüntetésébe, olyformán, hogy ezentúl egyetlen angol ellenőr végezze az ellenőr­zést. A franczia kormány azonban kifogásokat emelt, minek folytán — minthogy a kettős ellen­őrzés tényleg úgy is fel van függesztve, új terv pedig nem fogadtatott el, — a két kormány közt Egyiptomra nézve újra fölmerült a nézetkülönbség. Ezzel egyidejűleg Anglia a csapatok hazaszállítá­sát is abba­hagyta, konstantinápolyi nagykövetét, Dufferin lordot pedig Kairóba küldötte, a szul­tán nagy meglepetésére. A szultán környezetében Egyiptomot illető­leg két ellenkező áramlat harc­ol egymás ellen. Több befolyásos pasa arra serkenti a szultánt, hogy a kedivével teljesen béküljön ki, még pedig oly egyezség által, melynek alapján a kedive az egyiptomi kérdés megoldását az eddigi viszony alapján iparkodnék elősegíteni s a portával egye­sülten az angol haderő mielőbbi elvonulását sür­getné. A szultáni palota egy másik pártja ellenben Tevfik teljes elmozdítása mellett van, még azon áron is, ha Anglia részére további engedményeket kellene tenni. Lord Dufferin küldetése Egyiptom­­ ban. Az angol kormány konstantinápolyi nagy­követe, lord Dufferin, ki oly erélyesen viselte ma­gát az egyiptomi válság idejében a portával szem­közt, kormánya megbízására Egyiptomba utazott.

Next