1892, Távirda és Posta (A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1892. 1-85. szám)
1892-12-31 / 85. szám
jelzőn a visszaküldés oka pl. „tilos csatolmány“ stb. megfelelően jelentetik. E tilalom alá nem esnek az igazoló irományok (tengeri-szállítólevél, vissz-számla, óvatolási iratok), melyek csak az általuk kisért okmányok beváltása iránt szolgáltatandók ki az adósnak. 2. Egy s ugyanazon levélben nem szabad különböző lejárati okmányokat küldeni. III. 1. A beváltandó okmányokat és a megbízás jegyzéket tartalmazó borítékot a feladó lezárja — saját nevét és lakását is rá jegyzi, — és ajánlva leendő elküldés végett, a postahivatalbeli kezéhez adja. 2. Ha ilyen küldemény kellő levéljegyekkel ellátva a levélgyűjtő szekrényben találtatik, — azt ép úgy kell kezelni, mintha a postahivatalbeli kezéhez adatott volna. Bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített megbízási levelek nem küldetnek el. IV. 1. A rendeltetési postahivatal főnöke az ajánlott levelet felbontja és a megbízási jegyzék csatolmányait számukra és összegükre nézve a jegyzékkel össze hasonlítja. Ezen összehasonlítás eredményét a főnök a megbízási jegyzéken feltünteti és aláírásával megerősíti. 2. Ha a jegyzékben felsorolt csatolmányok nincsenek meg teljes számbau, a főnök ezen körülményt azonnal a feladó postahivatallal közli, mely erről a feladót értesíti. A rendben talált okmányok érvényesítését mindazonáltal foganatba veszi, a hiányokat pedig a jegyzékben az illető tétel mellett följegyzi. V. A levélgyűjtő szekrényben talált (fenti III. czikk. 2-ik pont) levélben adott megbízás akkor is foganatosíttatik, ha a feladó neve és czíme sem a borítékon, sem a megbízási jegyzéken, sem magukon az okmányokon felírva nincsen. De ez esetben a főnök, ha az adóstól sem szerezhette be a hiányzó adatokat, a beváltás után az esetről saját postaigazgatásához jelentést tesz. Ez utóbbi pedig a feladó nevének és czímének közlése végett a felvevő ország postaigazgatásához fordul. avec une fiche indiquant le motif du renvoi, par exemple par les mots : Transmission interdite. Ne tombent pas sous le coup de cette interdiction les pièces justificatives (connaissements, comptes de retour, actes de protêt, etc.) qui ne doivent être remis au débiteur qu’en cas de paiement de la valeur qu’elles accompagnent. 2. — Il n’est pas permis de réunir dans un même envoi des valeurs à différents jours d’échéance. III. 1. — L’enveloppe contenant les valeurs à recouvrer, avec le bordereau de recouvrement, est fermée par l’expéditeur et déposée au guichet ; elle doit porter le nom et l’adresse exacte de l’expéditeur et être soumise à la formalité de la recommandation. 2. — Si l’enveloppe a été trouvée à la boîte dûment affranchie, elle est traitée comme si elle avait été déposée au guichet. En cas de non affranchissement ou d’affranchissement insuffisant, il n’est pas donné cours à l’envoi. IV. 1. — Le préposé du bureau de destination fait l’ouverture du pli recommandé et vérifie le nombre des pièces jointes au bordereau de recouvrement, ainsi que leur montant. Le résultat de la vérification est constaté sur le bordereau de recouvrement et certifié par la signature du préposé. 2. — Lorsque le nombre des pièces annoncé par le bordereau n’est pas trouvé dans l’enveloppe le préposé informe immédiatement du fait le bureau expéditeur, chargé d'en aviser le déposant ; il procède néanmoins au recouvrement des valeurs reconnues régulières, après avoir constaté le manquant en regard de l’inscription. V. Les valeurs insérées dans une enveloppe trouvée à la boîte (article III, § 2 ci-dessus) sont mises en recouvrement, alors même que le nom et l’adresse de l’envoyeur ne seraient pas indiqués, soit sur l’enveloppe, soit sur le borderau de recouvrement, soit sur les valeurs elles-mêmes. Mais, dans ce cas, le préposé, une fois le recouvrement opéré, s'il n’a pas pu recueillir, auprès du débiteur, les renseignements qui lui font défaut, prévient du fait l’Administration à laquelle il appartient. Celle-ci demande à l’Administration du pays d’origine le nom et l’adresse de l’envoyeur. XXIII*