Postás Dolgozó, 1970 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A postai szolgáltatások minőségével több alkalommal foglalkoztunk lapunkban. Nem véletlenül. A statisztika adatai arról tanúskodnak, hogy évről évre nő a panaszok, a jogos észrevételek száma. Igaz, a számok kissé csalóka értékmérők, hiszen a kifogások nagyságrendje — a posta össztevékenységéhez viszonyítva — csak ezrelékben fejezhető ki. A tünet ennek ellenére veszélyessé válhat, ha nem figyelünk fel rá kellő komolysággal. Ez alkalommal a budapesti, a miskolci postaigazgatóság és a Boiig ellenőrzési osztályainak vezetőit, illetve területi biztosait hívtuk meg kerekasztal-beszélgetésre. Vendégeink: Szűts Szabó István, Máthé György, Hornok Károly, Magyar Mihály, dr. Asztalos Ferenc és Lipusz András. Elöljáróban arról érdeklődtünk, hogy milyen személyes tapasztalatokat, élményeket szereztek ellenőrzéseik során, illetve észrevételeiket, megállapításaikat komolyan veszik-e az ellenőrzött hivatalok szakvezetői, szakszervezeti tisztségviselői? Általános véleményként: a területi biztosok ellenőrzéseit általában várják és szívesen veszik a szakvezetők és a mozgalmi tisztségviselők. Különösen az egyszemélyes kishivatalokban, melyek többségében nők a vezetők. Mint mondották, ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a családanyáknak kevesebb idejük marad az elég sűrűn megjelenő rendeletek, postás utasítások alapos tanulmányozására, így a területi biztosok magyarázata, eligazítása után jobban megértik azok lényegét. A nagyobb hivatalok vezetői sem berzenkednek, a területi biztosok munkáját saját belső ellenőrzésük kiegészítésének, hitelesítésének tekintik. A szakszervezeti tisztségviselők pedig — mint elhangzott — kimondottam örömmel várják a kétévenkénti minősítő és az évközbeni ellenőrzéseket, melyeknek előkészítésébe, a tapasztalatok utólagos értékelésébe őket is bevonják a területi biztosok. A felfedezett hiányosságok megszüntetése a szocialista munkaverseny szervezéséhez konkrét célokat ad. Mindebből következik: az észrevételeket, javaslatokat, néhány kivételtől eltekintve, komolyan veszik a hivatalokban, s a lehetőségtől függően igyekeznek megszüntetni azokat. S ezzel a „félhivatalos” értékelést akár bezártnak is tekinthetjük. Az történt ugyanis, hogy az eszmecsere kezdeti merevsége lassan-lassan feloldódott, s a disputa egyre kötetlenebbé vált. Kitűnt, mennyi minden lakozik a már említett statisztikai adatok mögött. Az első szenvedélyes polémiát az váltotta ki, hogy az egyik részvevő jó dolognak minősítette: ma már sehol sem félnek az ellenőrzéstől, s a területi biztosokat nem „mumusként” fogadják. Az eszmecsere másik részvevője e jelenséget már közel sem nevezte örvendetesnek. A jelenlevők azt próbálták tisztázni, hogy a szocialista viszonyok között mi is tulajdonképpen az ellenőrzés célja. A többség szerint a postánál általában tisztességes, becsületes emberek dolgoznak, így az ellenőrzés fő célja a nevelés és az oktatás. A postás dolgozók többségének becsületességét senki sem vitatta. Néhányan azonban hozzáfűzték: elég baj az, hogy az ellenőrzés ma már jóformán csak oktatássá vált, s nem az esetenként előforduló rendellenességek, visszaélések megelőzését szolgálja. A disputa végezetül már a körül forgott: helyes-e ha az ellenőr váratlanul jelenik meg a kiszemelt hivatalban, illetve az esetek jó részében célszerű előre jelezni a jövetelt. Érvek és ellenérvek hangzottak el mindkét álláspont mellett. Az első vélemény hangoztatói szerint a „váratlanság” az ellenőrzés komolyságának feltétele. A második vélemény: „tiszta haszon”, ha az ellenőrzés hírére az érintett hivatalokban igyekeznek a korábbiaknál is jobban, pontosabban dolgozni. Kinek van igaza? A postai utasítások előírják, hogyan kell az esetenkénti ellenőrzéseket szabályszerűen előkészíteni, lebonyolítani. Ez mindenki számára kötelező, ez a vitatéma. Azon viszont érdemes meditálni, hogy az esetenkénti rendellenességek megelőzésén, visszásságok felderítésén, visszaélések leleplezésén túlmenően, miként lehetne és kellene az ellenőrzést a jelenleginél is jobban a nevelés és az oktatás szolgálatába állítaná. Az élet kényszerít erre bennünket. A munkaerőmozgás a postánál is igen nagy. Területenként változóan a postás dolgozók negyede, fele évről évre kicserélődik. Elég sok olyan ember kerül a postához, akinek nincs meg a kívánatos iskolai végzettsége, szakismerete, így azután a jószándékú tévedések megismétlődését messzemenő türelemmel, oktatással és neveléssel előzhetjük meg. Persze, nemcsak ezzel. A területi biztosok elmondották: javítani kell a postai oktatás színvonalát. Úgy vélték, hogy kevés a szakmai oktatásra fordított idő. A segédtiszti tanfolyamokon például — ugyanannyi idő alatt — a postai ismeretek rovására tanítanak sok mindent. A tiszti tanfolyamokon a specializációt keveselték. Végezetül arról érdeklődtünk: megfelelőnek tartják-e a hivatali szemlék jelenlegi rendszerét, illetve, hogy a mostani minősítési rendszer hűen értékeli-e a műhelyek, hivatalok munkáját? A válaszok legtöbbje: a hivatalok tevékenységét valamivel mérni kell. A jelenlegi rendszert viszont ki kellene egészíteni néhány olyan objektív mutatóval, mely kizárja a minősítési szubjektumot. A hivatalok kétévenkénti minősítésekor ugyanis — mint elhangzott — nagyon sok mindent figyelembe kell venni, így előfordulhat, hogy az „enyhítő körülmények” szebb színben tüntetik fel a valóságnál a hivatal munkáját. A területi biztosok szenvedélyesen vitáztak saját munkamódszerükről, egyben azonban mindannyian megegyeztek: a postás dolgozók túlnyomó többsége — különösen a törzsgárda — a nehéz körülmények közepette is tisztességgel helytáll. A szórványosan előforduló jogos panaszok — melyek vitathatatlanul rontják a posta hírnevét — mérséklése szerintünk közös összefogással, illetve az illetékesek figyelmébe ajánlott észrevételek hasznosításával mérsékelhetőek, szüntethetők meg. Mocsári Károly Jobban elismerni a szocialista munkát! Jogi tanácsadás A SZOT elnöksége és a kormány határozatot hozott a szocialista brigádok új elismerési és kitüntetési rendszeréről Korábban főleg a szocialista brigádmozgalomban eltöltött időt méltányolta. E kitüntetési rendszer növelte a mozgalomban részt vevő kollektívák számát, s a régi brigádokat ösztönözte a szocialista cím folyamatos megtartására. De sok helyen a szocialista brigádok tevékenységét csak az öntudatnak tulajdonították. E helytelen szemléletből következett, néhol a brigádok csupán kézfogást, méltató szavakat és a jelvényeket kapták, a nem szocialista brigádok ugyanakkor pénzt, vagy tárgyjutalmat. A kitüntetési rendszer módosításával a jövőben megszűnik az elismerési és kitüntetési fokozatok automatikus adományozása. A meghatározó: a munka színvonala, gazdasági és társadalmi hasznossága, valamint a hármas jelszó megvalósítása. Ez azt jelenti, továbbra is megmarad a bronz-, ezüst- és aranyfokozatú elismerés. Ezek bármelyikét azonban három év után a brigád elnyerheti, ha arra munkaeredményei alapján érdemes. A magasabb fokozatú elismerés adományozásának, elnyerésének tehát nem feltétele az alacsonyabb fokozat birtoklása. De fordított eset is lehetséges, amikor az aranyfokozatban részesített brigád a későbbiekben csak bronzfokozatot kap. Előfordulhat, hogy egy brigád, amely évek óta birtokosa a szocialista címnek, mégsem részesül az említett kitüntetések egyikében sem, mert eredményei, magatartása nem indokolják. Az új határozat a kitüntetett brigádok anyagi elismeréséről is rendelkezik. A bronz-, ezüst- és aranyfokozatú kitüntetéssel a brigádok részére kötelező a pénz-, vagy tárgyjutalom, kül- és belföldi jutalomkirándulás, béremelés stb. E vállalati elismeréseket, a postánál járó összeg mértékét a kollektív szerződésben, illetve a függelékekben kell meghatározni. Mód nyílik arra is, hogy a termelésben, művelődésben, a szocialista emberi viszonyok kialakításában hoszszabb ideje különösen kiemelkedő eredményt elért brigádok részére, nagyobb társadalmi megbecsülést, kitüntetéseidet javasoljanak. Így a „vállalat kiváló brigádja” kitüntetést azok kaphatják meg, amelyek kiemelkedő eredményeiken túlmenően legalább öt alkalommal elnyerték a szocialista címet és tulajdonosai az aranyfokozatú elismerésnek. A „szakma kiváló brigádja” kitüntetéshez tíz, a „Magyar Népköztársaság kiváló brigádja” kitüntetéshez pedig tizenöt alkalommal szükséges a címet elnyerni. Az utóbbi két kitüntetésben csak azok a kollektívák részesíthetők, amelyek a „Vállalat kiváló brigádja” kitüntetést megkapták. A szocialista címnek az 5— 10—15 alkalommal történő előzetes elnyerése nem minden esetben jelent ugyanannyi naptári évet. E magas kitüntetések elnyerése nem lesz könynyű, de a lehetőség minden brigád számára adott. A kormány és a SZOT elnöksége a kitüntetésekkel a szocialista módon végzett munka, magatartás, a tudatos helytállás megbecsülését, tiszteletét kívánja a társadalom előtt magasra emelni. Ezt fejezi ki az egy főre jutó jelentős jutalomösszeg is: 1500—2000, illetve 3000 forint. A szocialista brigádokkal szembeni követelmények növekednek! A munkahely feladatának teljesítését számottevően előmozdító, huzamosabb időn keresztül komoly erőfeszítést igénylő célokat kell tehát a brigádok elé tűzni. Az elbírálásnál vizsgálni kell, milyen a brigádtagok közötti szocialista emberi kapcsolat, az egész munkahely ügyei iránti felelősségtudat, a politikai közéletben való részvétel. A korábban elnyert szocialista brigád- és brigádtag címek elismerése jogfolytonos. A brigádok az esetben is megtarthatják brigádérmeiket, ha a soron következő termelési tanácskozáson nem ítélik oda a szocialista címet. Új elismerést, kitüntetést azonban csak a szocialista cím visszaszerzésétől számított 2 év után kaphatnak. A Postavezérigazgatóság szakszervezetünkkel egyetértésben mielőbb kiadja a SZOT- és kormányhatározat részletes postai végrehajtási utasítását. Szilasi Gyula A szakszervezeti munka segítői Tulajdonképpen a szocialista brigádmozgalom berkeiben már hosszú ideje beszélnek a szocialista kollektívák fokozottabb megbecsülésének, az erkölcsi és anyagi elismerés tökéletesítésének szükségességéről. S mivel százezreket érintő problémáról van szó, az igény már társadalmi jellegű. Fábri Tibor—Tóth Tibor: A szocialista brigádok elismerési és kitüntetési rendszere c. füzete erre a problémára igyekszik választ adni. „Hogyan lehet kiszámítani az átlagkeresetet?” teszik fel sokszor a bérből és fizetésből élők. A kérdést adták címként dr. Nagy László füzetének, amely a „Válaszolunk a dolgozók kérdéseire” című sorozat legújabb, 4. sz. füzete. Közérthetően kapunk magyarázatot például arra, hogy mitől függ az átlagkereset, s mi az, ami nem számít bele, milyen időszak alapján számítják ki, s például hogyan kell figyelembe venni a munkaközi szüneteket A posta területén sok helyütt szervezetten dolgoznak a munkavédelmi őrök. Figyelmükbe ajánljuk, az ismét megjelent Munkavédelmi őrnaplót, amelynek beszerzéséről a szakvezetőknek kell gondoskodniuk. (Táncsics Könyvkiadó.) 2 POSTÁS DOLGOZÓ A Munka Törvénykönyve 15. § (2) bekezdése így hangzik: „A szakszervezet, a dolgozót, az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat.” E rendelkezés alapvető felhatalmazás az érdekképviseleti jogosultságra. Módot ad a szakszervezetnek arra, hogy a tagok érdekeit képviselhesse az említett szerveknél. E nagy fontosságú rendelkezés azonban nem vált kellően gyakorlattá. Az egyik ok: a szakszervezeti bizottságok, az egyes ügyek ellátását terhesnek tekintik. A másik ok: nem ismerik a jogaikat. A tagok egyéni ügyeinél téves szemlélet az, hogy az ügyben mint a gazdasági szerv partnere járhat csak el. Ez gyakran eredményezi, hogy helyben elintézhető egyszerű ügyeket magasabb szakszervezeti szervhez küldenek. Sokszor járhat az ilyen iratküldözgetés jóvátehetetlen késedelemmel. Az idézett törvényhely a képviseleti jogot illetően semmiféle korlátozást nem tartalmaz. A képviseletre tehát mindig az a választott szakszervezeti szerv jogosult, amelynek tagja az érdekelt dolgozó, illetőleg szakszervezeti tag. Mindez nem jelenti, hogy a szakszervezeti bizottságnak mindenféle ügy képviseletét el kell vállalnia. Lehet olyan ügy is, amelyben a tag rosszhiszemű, vagy alaptalan perlekedése nyilvánvaló. Ezeket ne vállalja! Ugyanígy a becsületbe vágó büntetőügyeket sem. A képviselet jogosultságát — a nem munkaviszonnyal kapcsolatos ügyekben — a szakszervezeti bizottság a meghatalmazással igazolja. A meghatalmazáson megjelöli az ügyben eljáró szb-tagot, aki lehet a titkár is. Még csak annyit: a szakszervezetnek adott meghatalmazás illetékmentes. J. L. A politikai oktatásról A szakszervezeti politikai oktatás különböző formákban, az 1969/70. oktatási évben sikeresen befejeződött. Az Elnökség június 25-i ülésén tárgyalta a tapasztalatokat, s meghatározta az új oktatási év szervezési tennivalóit. A „Társadalmunk Időszerű Kérdéses” tanfolyamok népszerűsége az elmúlt három év alatt a hallgatók fokozatos számszerű emelkedésében is megmutatkozott, de ebben az oktatási évben ugrásszerűen emelkedett (278 alapszervnél, 609 tanfolyamon összesen 10 372 hallgató. Ez 833-mal több, mint az előző évben). Nem törekedtünk a számszerűség növelésére, inkább a foglalkozások színvonalának emelését szorgalmaztuk. Az új típusú, I—II. témakörű politikai iskolák iránti érdeklődés azonban szükségessé tette az oktatás körének bővítését. A tanfolyamok az elmúlt időszakban is eredményesen segítették a nevelő, felvilágosító munkát, ismereteket nyújtottak a mindennapi gazdaságpolitikai kérdések helyi alkalmazásához. A legnagyobb aktivitást a kisebb létszámú — 10—15 fős —, tanfolyami csoportok mutatták. A következő oktatási évben is a több, kisebb létszámú csoportok szervezésére hívjuk fel a területi és az alapszervezetek figyelmét, mivel oldottabb és közvetlenebb a kapcsolat az előadó és a hallgatóság között, több időt fordíthatnak a felvetődött kérdések, problémák tárgyalására. A bizalmiak oktatásában is előbbre léptünk. 71,5 százalékuk (2531 bizalmi) végzett tanfolyamot. A központi tananyagok, postai szakmai kiegészítők, a „Bizalmiak kézikönyvének” tanfolyami feldolgozása biztosították az előadó szb-titkárok felkészülését, a tanfolyamok színvonalát. Az objektív akadályok miatt nehezen szervezhető postaszerveknél (kishivatalok, JSZB-k) is igyekeztek biztosítani az oktatást. E területeken helyesnek bizonyult a levelező jellegű tanfolyamok szorgalmazása. További előrelépést jelentett, hogy a bizalmi oktatást sehol sem helyettesítették a „Társadalmunk Időszerű Kérdései” tanfolyamokkal. A bizalmi tanfolyamokon részt vevők aktivitása — a vitatott kérdések jellege —, bizonyítja: a bizalmiak éltek az új gazdasági mechanizmus viszonyai között kialakult szakszervezeti hatásköri lehetőségekkel, s a tanfolyamokon szerzett ismereteiket, a napi mozgalmi munkában fel is használják. A szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták alapfokú oktatását az idén kevésbé szorgalmazták a területi szakszervezeti szervek és az alapszervek. Mintegy 119 stb. 140 tanfolyam keretében 1270 aktivistát oktatott, s ez a teljes aktívahálózatnak csupán 24 százaléka. Meg sem közelítettük az előző oktatási évben elért eredményt, amikoris 3236 tisztségviselő és aktivista képezte magát. A tanfolyamok a részt vevők sokrétűsége miatt — az esti jellegű oktatások kivételével — a kívánt színvonal alatt maradtak. Ezt többnyire a postai szakszervezeti szervek sajátos körülményei (szolgálati beosztás, területi szétszórtság stb.) indokolják. Viszont semmi sem indokolja a TIG és a HTI Szakszervezeti Tanácsának ez irányú eredménytelenségét. Véleményünk: a levelező formát e két területi szerv is alkalmazhatná. A szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták képzését illetően tehát sok a tennivaló az 1970/71-es oktatási évben. Különösen a szakszervezeti választások után, amikor az új, az újonnan megválasztott tisztségviselők képzését kell elsősorban biztosítani. Az 1970/71. oktatási év szervezésével kapcsolatos részletes tájékoztatást az Elnökségi Tájékoztatón keresztül kapják meg a szakszervezeti szervek. Az oktatási irányelvekhez útmutatót készít a Szervezési és Káderosztály, s azt időben eljuttatja a területi bizottságokhoz, szakszervezeti tanácsokhoz, az oktatási, szervezési munka mielőbbi előkészítése és megkezdése céljából. Tamás István Bíráltunk - intézkedtek Lapunk áprilisi számában a Krisztina Távbeszélő Üzem termelési tanácskozásán elhangzott problémákat tettük szóvá, s a megoldásról Horváth Ferenc, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság vezetője levélben értesített bennünket. Megtudtuk, hogy a szóban forgó akkumulátorhelyiség padozatának helyreállítása most már jó mederben halad, s a III. negyedévben megtörténik. A számtárcsahiány az egész igazgatóság területén jellemző, ezért többirányú intézkedést tettek. Szintén áprilisi számunkban „Postás Fórum” cím alatt, többek között szóvá tettük, hogy a fiatal postásdolgozók a postaszemélyzeti távíró- és távbeszélődíjkedvezményt csak egyéves munkaviszony után kapják meg. A vezérigazgatóság munkaügyi és szervezési szakosztályának vezetője, Povorai György közölte: a panaszt indokoltnak tartják, s az erre vonatkozó intézkedések hamarosan napvilágot látnak, s ezek szerint a fent nevezett kedvezményeket már munkába lépéskor megkapják a postás dolgozók. „Egy munkáslevél nyomán — a törvényességről” cím alatt egy békéscsabai gépkocsivezető jogos panaszának adtunk helyt. Fodor István a Szegedi Postaigazgatóság vezetője megvizsgálta a panaszt, s közölte szerkesztőségünkkel, hogy a munkaidővel kapcsolatos nehézségek enyhültek. A munkakörülményeket illetően megállapították, hogy a gépkocsik tárolásához szükséges garázs, illetve azok javításához szükséges szerelőakna nincs biztosítva így a gépkocsivezetők télen-nyáron ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Fodor István egy építendő garázs ügyében tárgyal az illetékesekkel. Egy bizonyos, fedett helyiséget biztosít a gépkocsik javítására. Egyidejűleg arról is gondoskodott, hogy a levélíró, Kovalovszky János kára megtérüljön, ugyanis éppen a rossz körülmények következtében betegedett meg. Júniusi számunkban „A dolgozók ügyével foglalkozni kötelesség!” cím alatt, egy fontos határozatnak, a Pécsi Postaigazgatóság területén való végrehajtásáról riportban számoltunk be. Szóvá tettük a dolgozók panaszainak intézésében tapasztalható hibákat. Garamvölgyi Miklós, az igazgatóság vezetője közölte: „Jólesett a cikknek az a megállapítása, hogy a dolgozók nagy része megértette szakszervezetünk elnöksége határozatának jelentőségét. A felelős igazgatósági dolgozókkal történt megbeszélés alapján intézkedtem, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatokra az érdekelt dolgozók külön is választ kapjanak az igazgatóságtól olyan ügyekben, amelyek elintézésére az igazgatóság az illetékes .. B. Gy.