Postai Rendeletek Tára, 1950 (1-73. szám)
1950-11-25 / 67. szám
364 Elgondolkodunk, itt bizony baj van, ejnye, a botanikusnak mégis csak igaza volt. Megpróbáltunk azzal vigasztalódni, hiszen nem olvasnak el minden rendeletet. De ha meg nem olvasnak el minden rendeletet, akkor miért adjuk ki őket? A bürokrata ezen úgy segítene, kiadna egy újabb rendeletet, melyben nyomatékosan utasítaná a munkavállalókat a rendeletiek olvasására, az ellenőrzőket pedig felhívná, hogy alkalmilag kérdezzék ki a munkavállalókat és a hanyagok ellen járjanak el. Ezt a rendeletet később ki lehetne egészíteni, újra felhívni rá a figyelmet, majd a legeslegvégén hatályon kívül helyezni. Nem, ez sehogyan sem jó. Úgylátszik, mégiscsak a botanikusnak volt igaza. Gyerünk csak be ebbe a Vasért üzletbe, vegyünk egy kis gyomirtó kapát. A kiskertre, a PRT-re szükség van. A kertben kellenek virágok, mert azokból lesz a termés. A kertünknek megvan azonban a terjedelme, a befogadóképessége, ezt túllépnünk nem szabad, még a hasznos növényekből sem termelhetünk benne egy meghatározott mennyiségnél többet. Nem bizony, mert ebből a dologból a több: kevesebb. Aki sokat markol... Ami pedig az élősdi növényeket illeti, ezeknek a kiskertünkben végképpen nincs helye. A gyomirtókapát megvettük, ezt most már kézbe is kell venni és fáj, vagy nem fáj, de használni is kell... Reméljük, a virágnyelvet megértették a rendelet-bőségszaruk és a kapának a jövőben nemi lesz dolga. LEVÉLGYŰJTŐ SZEKRÉNYE B. S. Ha valaki rádiókészüléket akar venni, azt előbb kipróbálja és csak azután veszi meg. Az Ön által javasolt mód bevezetése esetén — t. i, hogy előbb vegye meg és csak azután próbálja ki — senki nem venne készüléket. Véleményünk szerint ezért javaslata megvalósíthatatlan. A kifogásolt eljárást illetően nincs módunkban intézkedni, minthogy közelebbi adatot nem közölt Liszt Sándor (Mosonmagyaróvár). A távirati postautalványokra vonatkozó újítási javaslatának másolatát megkaptuk. Örülünk, hogy az ismertetett szűkkeresztmetszet egy újítási javaslat beadására inspirálta. Javaslatának közlése előtt meg kell várnunk a soproni igazgatóság újítási bizottságának döntését. Értesítsen az eredményről. Egervári Andor, az Országos Tervhivatal hivatalsegédje ezeket írja: „...naponta húszszor is bejárok a Budapest 501. sz. postára és már hónap óta figyelem az ottani személyzet munkáját. Megállapítom, hogy nagyon becsületesen és öntudatosan látják el. Boldog vagyok, ha a munka frontján ilyen dolgozókat látok. Életemben már sokat jártam más hivatalokhoz is, de ezt a figyelmességet, ezt a szép munkát sehol nem tapasztaltam ...“ Utánanéztünk a megállapításoknak és azokat teljes egészében igazoltnak találtuk. A hivatal személyzete: Erdei Sándor hivatalvezető, Cseke Margit felvevő, Nagy Mária felvevő, dicséretet érdemelnek, akik gyakorlatilag mutatják meg, milyen is a munkához való új viszony. Köszönjük Egervári elvtársnak a közönség felőli elismerést. Végeredményben ez a domináló, a közönség megelégedése, amely még jobb, még szebb teljesítményekre buzdít. Dr. Ruszkaj István, Mezőkövesd. Az előfizetési rendszer bevezetése után az Üzemgazdasági Értesítő külön fog válni a P. R. T.-től, amelynek egyébként már most sem melléklete, csupán a továbbítás egyszerűsítése érdekében csatoljuk a P. Ü. É.-t a P. R. T.-hoz. Tápiósági hivatalvezető szaktársnőnknek (akinek nevéből csak a Lajosné-t sikerült megfejteni) az alábbiakat válaszoljuk: 1. a hívott központ kezelője, ha a kapcsolást létesíteni nemi tudja, a folyamatban levő beszélgetés után, a hívó központ köteles visszahívni. 2. Abban az esetben, ha a vonalon torlódás van, kisegítő útirányt igénybe lehet venni. 3. A szolgálati beszélgetések számának csökkentésére tett javaslatban meg kell jegyezni, hogy helyesebb lenne, ha az ellátmányt táviratilag kérné. 1950. október 15-e volt a kérdőívek beküldésének határideje. Ma már november 25-ét írunk, de a kérdőívek még mindig jövögetnek. A jelek szerint, ha megérkeznek az elkövetkezendő tavasz hírnökei — a fecskék —, velük együtt szállingózni fognak még a kérdőívek is, hogy hírül adják egyes szaktársaknak téli álmukból való felébredését. A napi postát fel sem kell bontani, a szégyenükben elpiruló borítékok elárulják tartalmukat. Kérdőív van bennük. Talán lesz annyi önkritika az érdekeltekben, hogy azonosítják magukat a borítékokkal és azokhoz hasonló módon cselekszenek. Csodálatos, hogy e későnlett kérdőívek mind arról vallanak, miszerint kitöltőik a lapot nyomban beérkezés után, de legkésőbb másnap olvassák. Ezek szerinti a kéthetes határidő után még hat hét kellett, amíg a furfangos kérdésekre a választ megfogalmazni sikerült. De lehet, hogy a késedelemnek a lelkiismeretes munka az oka. Alkalmasint most ugrottak neki visszamenően elolvasni a megjelent számokat, hogy a feltett kérdésekre jól megalapozott választ adhassanak. POSTAI ÜZEMGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős szerkesztő: Ambrus Imre Felelős kiadó: Szöllősi Ernő Szerkesztőség: Budapest, XII., Krisztina körút 12. Postafőosztály 3/a ü. o. Telefon: 151—115 és 350—350. 573-as mellék Megjelenik: kéthetenként pénteken. Kiadja a Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat 53 733. — Egyetemi Nyomda Budapest, Múzeumi körút 6. (Felelős: Mező Sándor)